Kui János, a GfK Hungária szektormenedzsere szerint nem, ugyanis nincs több hely Budapesten új bevásárlóközpont építésére. Ráadásul a válság óta egyre kevesebbet járunk bevásárlóközpontokba. Ez derül ki a GfK Hungária 2010 júliusában készült bevásárlóközpontokkal kapcsolatos kutatásából.

A hetente egyszer vagy többször plázába járók aránya egy év alatt kis mértékben csökkent, és 21 százalékról 27 százalékra nőtt azok aránya, akik csak havonta látogatnak bevásárlóközpontokat. Csökkent az ott eltöltött idő is. Amíg tíz éve egy vásárló átlag kilencven percet töltött a plázákban, mára ez negyvenöt percre csökkent. Ha hozzávesszük azt, hogy a hazai bevásárló-központok látogatói között a 15-29 éves korosztály közel 40 százalékos részarányával a nyugat-európaihoz képest dupla arányban képviselteti magát, akkor egyáltalán nem biztos, hogy a plázákban több a potenciális vásárló, mint a céltalanul kóborló, unatkozó tinédzser.

A felmérésből kiderül még, hogy vásárlás és kedveltség szempontjából a legnépszerűbbek az úgynevezett különálló boltok, itt a magyarok egyharmada vásárol. A vásárlók egynegyede a városszéli bevásárlóközpontokban, további egyötödük pedig a belvárosi plázákba jár vásárolni.

Azt egyébként a Magyar Bevásárlóközpontok Szövetsége is elismeri, hogy „a bevásárlóközpont-iparág a telítettség felé halad, és nagyon komoly a verseny a piacon.”

Európában a plázaépítésnek szigorú szabályai vannak. Építkezés előtt környezeti hatástanulmányok készülnek, így próbálják ésszerű keretek közé szorítani az üzletek terjedését. Európában az első bevásárlóközpontok mintegy ötven évvel ezelőtt, a hatvanas évek elején kezdtek épülni. Közép- és Kelet Európában csak a kilencvenes években: a térség és egyben Magyarország első kereskedelmi és szórakoztatóközpontja a budapesti Duna Plaza volt. A magyar bevásárlóközpont-iparág alig egy évtized alatt fejlődött akkorát, mint a nyugat-európai évtizedek alatt. Nem csoda, ha a kiskereskedelemi folyamatokat gyökeresen átrendezte.

Prof. dr. Csapó Tamás, a Földrajz és Környezettudományi Intézet habilitált egyetemi tanára tanulmányában kifejti, hogy a bevásárlóközpontok megjelenése mára nemcsak a hazai vásárlási szokásokat alakította át jelentősen, hanem városaink szerkezetét is. A belvárosok jórészt kiürültek, a tömegárut a városszéli bevásárlóközpontokban veszik meg, a központi üzleti negyedben csak a kisebb, de exkluzív boltok maradtak. Így közép- és nagyvárosainknak két centruma lett, egyik a városban található plázák környéke, a másik a kivezető főutak, vagy körgyűrűk mentén, a periférián.

– A kilencvenes évek végén készült magyar szabályozás nem vette figyelembe a környezetvédők javaslatait, és csak húszezer négyzetméternyi kereskedelmi létesítményekhez írták elő a részletes környezeti hatástanulmányt – mondta a Demokratának Beliczay Erzsébet, a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese, aki egy tanulmányban már 1997-ben figyelmeztetett a bevásárlóközpontok veszélyeire.

– Igaz, Budapesten a jogszabályok már hatezer négyzetméternyi alapterületű bevásárlóközponttól megkövetelték a hatástanulmányt, de mivel a hatásterületet nem definiálták egyértelműen, így a környezeti hatásvizsgálatokat hatvan kilométeres körzetekre vonatkoztatták. A laza szabályozás következtében kiüresedtek a városközpontok, a hagyományos vásárlóutcák, mint például a Rákóczi út, a közösségi tér helyett a közlekedés terei lettek. Megszűntek a lakóhelyünkhöz közeli szakboltok, így a legegyszerűbb berendezésért, alkatrészért is kilométereket kell utazni. Nemcsak az Andrássy úton kínált egymillió forintos öltönyre nincs fizetőképes kereslet, hanem a plázákban árult világmárkákra sem, miközben megszűntek a megfizethető, hazai márkák, amelyekkel a magyar ipart tudnánk életben tartani. A bevásárlóközpontokban az áruösszetétel nagy része import, ezáltal több ezer hazai ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi munkahely szűnt meg és szűnik meg azóta is – foglalja össze röviden a plázák okozta problémákat Beliczay Erzsébet, aki egy bécsi felmérésre hívta fel a figyelmünket, miszerint minden munkahely, amely a bevásárlóközpontokban jön létre, két munkahelyet szüntet meg a városközpontban.

A Levegő Munkacsoport szerint szigorúbb szabályozásra van szükség, ezért a Kereskedelmi és Iparkamarát is be kellene vonni az engedélyeztetési eljárásba, hogy legyen egy olyan tárgyalópartner, aki egységesen képviseli az érdekeket, mert jelenleg a beruházónak nincs kivel tárgyalnia, így a feltételeket ők diktálhatják.

– Nem szabad megvárni, hogy a befektetők saját szempontjaik alapján a területeket válasszák ki, és határozzák meg a megépíteni kívánt központ méreteit, hiszen a helyi önkormányzatok, a napi pénzügyi nehézségekkel küszködve nem tudnak ellenállni az ajánlatnak – fogalmazott a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese.

Az LMP szeptember végéig féléves moratóriumot rendelne el a pláza- és hipermarket építésekre azért, hogy ez idő alatt egy szigorúbb építési szabályozás születhessen. Az ellenzéki párt szerint a fenyegető élelmiszer- és energiaválság, a környezeti erőforrások megcsappanása és a klímaváltozás miatt gazdasági fordulatra van szükség, miáltal sokkal erőteljesebben kell támaszkodnunk a helyi erőforrásokra, a helyi, fenntartható és minőségi termelésre, és jóval kevésbé a távolsági kereskedelemre, illetve az olcsó, rossz minőségű tömegárura. AZ LMP szerint a kis- és közepes üzletek életképességének biztosításával, a nagyok erőfölényének korlátozásával át kell alakítani a kereskedelmi rendszert.

Az ellenzéki párt ezzel kapcsolatos javaslatát az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottsága azzal az indokkal utasította el, hogy készülőben van az új kamarai törvény, ahol szigorodni fognak a szabályok.

Jelenleg az önkormányzatok saját hatáskörben döntenek a kereskedelmi létesítmények építési engedélyeinek kiadásáról. A tervezett új jogszabály szerint azonban egy meghatározott méretnél nagyobb kereskedelmi létesítmény esetén az illetékes kamarák hozzájárulását is meg kell szerezni az építési engedélyhez. Az ötszáz négyzetméternél nagyobb alapterületű üzletek esetében a területi kamara, a kétezer-ötszáz négyzetméternél nagyobbaknál pedig az országos kamara hozzájárulására lenne szükség. Továbbá a döntéshez a beruházó köteles lenne előzetes hatástanulmányt készíteni a kamara által meghatározott szempontrendszer szerint.

Erről kérdeztük Parragh Lászlót, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnökét. A jelenlegi szabályozás szerint, ha bevásárlóközpont épül, a fejlesztőnek környezettanulmányt kell készítenie, hogy az üzletnek milyen gazdasági hatása van a környezetére. Ez a szabály Parragh László szerint nincs kellő tartalommal feltöltve, olyan, mintha nem is lenne.

Az új kamarai törvény az engedélyezési folyamatba a kamarákat is be kívánja vonni, a jövőben a kamarák vizsgálnák, hogy például egy új városszéli bevásárlóközpont mennyire vonja el a belvárosi vásárlóerőt. Az új kamarai törvény még egyeztetés alatt van, és az MKIK elnöke szerint versenyjogi oldalról sok kritika fogja érni, de úgy látja, ha a Budapesttől kétszáz kilométerre lévő Bécsben ez működik, Budapesten is működni fog. Parragh László a magyar gazdaság alapvető problémájának a jórészt húsz éven át folytatott ultraliberális gazdaságpolitikát tartja, amely szerint a verseny mindent megold, a piaci folyamatokba az államnak nem szükséges beavatkoznia.

Ez csak olyan országokban működik, ahol a cégek kellően beágyazottak, tőkeerővel és banki kapcsolatrendszerrel működnek.

„Stagnáló Belváros, üresedő Andrássy.” Ez a címe annak az elemzésnek, amelyet az Ecorys Magyarország Kft. készített. Az ingatlanfejlesztésre szakosodott tanácsadó cég az elmúlt egy év piaci folyamatait vizsgálta a Váci utca, Andrássy út, Nagykörút, Belváros „Fő utcája projekt” és a hozzájuk kapcsolódó másodlagos bevásárló utcák esetében. Míg a Nagykörúton vagy a Váci utcában az üresedési arányok jellemzően öt-tíz százalékosak voltak, addig az Andrássy úton 2006-ot követően a kihasználtság fokozatosan csökkent és 2010 augusztusára meghaladta a huszonegy százalékot.

Karácsony Krisztián, az Ecorys vezető tanácsadója kérdésünkre elmondta, az Andrássy úton az elmúlt évben tizenkét üzlet zárt be, három üzlet kisebb egységbe költözött, és három új üzlethelyiség nyílt a Párizsi Nagy Áruháznak köszönhetően.

– Kettős folyamatot lehet megfigyelni, mely egyrészt a világ luxusmárkáinak megjelenésével jár, amelynek köszönhetően egymás után nyílnak meg világszínvonalú üzletek és áruházak sugárúton. A folyamat másik részeként az üzlettulajdonosok megemelik a bérleti díjat, melyet a régi hagyományos bérlők már nem tudnak megfizetni és kiköltöznek, illetve az üzletek gazdát cserélnek, és az új tulajdonos luxusbérlők megjelenésére vár. A kereslet azonban messze nem követi az üzlethelyiség-kínálatot, így a következő időszakban is tartósan magas üresedésre számítunk az Andrássy úton – mondta Karácsony Krisztián, aki szerint a kiskereskedelmi forgalom 2011-ben már növekedésnek indulhat, így a kiskereskedelmi ingatlanok piaca a Belvárosban erősödni fog, míg az Andrássy úton még várni kell a kedvező változásokra.

Parragh László szerint is a plázák csak részben felelősek a belvárosi kiskereskedelmi forgalom csökkenéséért, a városvezetés tervszerűségén, a városépítészeten, az üzletkiadási politikán, a közlekedés szervezésén azonban nagyon sok múlik.

– Az önkormányzat mint az üzletek többségének tulajdonosa, a belvárosi üzletszerkezet kialakításának első számú felelőse. Ha a városvezetésnek nem a közösségi terek kialakítása a fontos, hanem az, hogy annak adja ki az üzletet, aki a legtöbbet fizeti, akkor nem kell csodálkozni a Belváros kiürülésén – magyarázza Parragh László.

Götz Eszter, a Budapesti Városvédő Egyesület titkára óva int az általánosításoktól.

– Igaz, hogy a bevásárlóközpontok átalakítják a város súlypontját, és a környék kisebb boltjainak forgalmát tönkreteszik, mégsem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy minden pláza rossz és szükségtelen – mondja Götz Eszter, aki szerint az Europeum felértékeli a Blaha Lujza tér környékét. – A többemeletes szálloda és a hatezer négyzetméteres bevásárlóközpont a parkolókkal sokkal kedvezőbb kondíciókat biztosít a Józsefvárosnak, mintha ott még mindig a használaton kívüli sajtóház állna. A KÖKI Terminál pedig a már-már balkáni állapotokba süllyedt kőbánya-kispesti városrészt rehabilitálja – állítja a Budapesti Városvédő Egyesület titkára.

Götz Eszter példaértékű beruházásnak tartja a belvárosi Palazzo Dorottyát, nem csak azért, mert az épület az alsó szinteken teljesen megőrizte az eredeti klasszicista, illetve századfordulós kialakítását, és csak feljebb került rá kortárs építészeti elem, hanem azért is, mert a lakásokkal és az üzletekkel egy épületen belül több funkció van jelen.

Ami a lakosságra vetített bevásárlóközpont-sűrűséget illeti, a Világgazdaság adatai szerint a régióban Prága áll az élen, ahol ezer emberre hétszáz négyzetméter pláza jut. Második Pozsony (660 négyzetméter), harmadik Budapest (520 négyzetméter) és negyedik Varsó (500 négyzetméter). Bécs (350 négyzetméter) a legtisztább, hasonlóan Zágrábhoz (340 négyzetméter) és Bukaresthez (280 négyzetméter).

Aki úgy gondolja, a szabályozásra hazánkban már nincsen szükség, mert a piac telítődésével lecsengett a plázaépítési hullám, annak ajánljuk figyelmébe a Magyar Bevásárlóközpontok Szövetségének tavalyi hírlevelét, miszerint Budapesten 2015-ig körülbelül 430 ezer négyzetméternyi alapterülettel 14 új beruházás fog megvalósulni. Budapest agglomerációjában és vidéken pedig körülbelül 24 projekt van előkészítés alatt, amelynek összterülete szintén 430 ezer négyzetméter.

Lass Gábor