Talmácsi Gábor könyvet ír. Magáról és a motorversenyzésről. A kettő egymástól elválaszthatatlan, a huszonhat esztendős fiatalember négyéves korában pattant először nyeregbe. Két évtized munkája után most beteljesülhet az álma és felteheti a koronát eddigi pályafutására. Amikor interjút adott a Demokratának, éppen túl volt a Japán Nagydíjon, ahol egy második hellyel sikerült növelnie előnyét a világbajnokság összetett versenyében. Három körrel a vége előtt kilenc ponttal vezet.

– Egy ország várja mindig az eredményeidet. Néhány éve annak is örültünk, ha pontot szereztél. Ugyanígy örültünk Dávid Kornél minden lepattanójának és bedobott büntetőjének, amikor az NBA-ben játszott, és így örülünk most Szávay Ágnes egyre jobb helyezéseinek a női teniszezők világranglistáján. Hogyan emlékszel vissza azokra az évekre, amikor a tűz közelében voltál, de még csak egy a sok közül?

– Minden kezdet nehéz. Én is sokat küzdöttem, de megérte. Amikor bekerültem a világbajnokság mezőnyébe, még nem volt versenyképes technika alattam, a tapasztalat is hiányzott, de éreztem magamban az erőt, hogy ott tudok majd lenni az elsők között. És megcsináltam! Ma már a vb esélyeseként számolnak velem, és csak mosolygok a régi időkön, amiből rengeteget tanultam. Hamarosan megjelenik az önéletrajzi könyvem, amiben mindent őszintén leírok.

– Öt-hat éve is nagyon biztos voltál magadban, és abban, hogy amint jó motort kapsz, le tudod győzni a legjobbakat. Hallunk ilyet másoktól is, a te esetedben azonban mindez természetesnek tűnt. Kisgyerek korod óta motorozol, érezted a képességeid, vagy a körök elemzéséből, a szakmai beszélgetésekből meg is tudtál róluk győződni?

– Mindig bíztam magamban és tudtam, hogy mire vagyok és lehetek képes. Ami nem ment, azt gyakoroltam, és még jobban koncentráltam rá. Mindig tudatosan kerestem és keresem a miértekre a válaszokat, mert ha azok megvannak, akkor tudok fejlődni. Már sok mindenre megtaláltam a választ.

– Kezdettől a 125 köbcentis géposztályban vitézkedsz. Eddig minden évben más csapatnál versenyeztél, ám most maradsz a jelenlegi istállódnál. Sőt biztossá vált, hogy két év múlva a 250-es kategóriában indulsz.

– Eljött az idő, hogy végre nem kell csapatot váltanom. A legutóbbi futamon, Motegiben kétéves szerződéshosszabbítást írtunk alá az Aspar Teammel. Folytatjuk a munkát és örülök, hogy maradok a világ legjobb csapatánál.

– Fel tudnád venni a versenyt a 500 köbcentisek, a királykategória menőivel, Rossival, Melandrival és Stonerral is?

– Igen.

– Teljesnek éreznéd a pályafutásod, ha világbajnok lennél a 125-ösök között, de a királykategóriában nem lennél sikeres?

– Ha tudom, hogy kihoztam magamból a maximumot, és minden tőlem telhetőt megtettem, akkor igen. A technikai sportokban nagyon sok tényező határozza meg, hogy ki mennyire tud eredményes lenni. Előfordul, hogy nem a tehetségesebb a jobb.

– Egy felmérés szerint te vagy a legismertebb magyar sportoló a világon, olyanokat előzöl meg, mint Baumgartner Zsolt, Lékó Péter vagy Erdei Zsolt. A tízes listán a kilencedik Nagy Tímeán kívül egyetlen olimpiai bajnok sem szerepel. Szerinted miért van az, hogy a kajakosainkat, vívóinkat, vízilabdázóinkat a határainkon túl alig ismerik? Ennyit számít a pénz, vagy egyszerűen a ti sportotok látványosabb, többen űzik világszerte és ezért népszerűbb?

– Talán a technikai sportok nagyobb fókuszban vannak, a futball ez alól kivételt jelent. A motorsportnak mint sportágnak nagyobb az imázsa és más a médiaháttere is. Egy évben tizenhét versenyt rendeznek, amelyeket élőben közvetítenek a külföldi csatornák. Ezenfelül pedig egyedüli magyarként jutottam el idáig.

– Motorsportban a világbajnoki cím megfelel egy olimpiai aranyéremnek?

– Két különböző esemény, amit nem lehet összehasonlítani. Számomra sokkal többet jelent a vb-cím, főleg, ha idén én nyerném.

– Tavalyelőtt harmadik lettél a világbajnokságon, és aztán harmadik az Év Sportolója-választáson is. Ugye tudod, hogy ha világbajnok leszel, minden újságíró rád fog szavazni?

– Remélem, hogy így lesz, de még hátravan három nagyon kemény verseny, ahol jól kell teljesíteni.

– Milyen nyelven kommunikálsz a csapattagokkal? Hogy megy nekik a magyar?

– Angolul, de már az olasz nyelvvel is egészen jól elboldogulok, már amennyi a motor beállításaihoz szükséges. A magyar nehéz nyelv és munka közben nincs idő a nyelvtanulásra, de néhány szó már rájuk ragadt.

– Hogyan hat ki a magánéleted az eredményeidre?

– Jelenleg párkapcsolatban élek, és nagyon jól el tudom különíteni a kettőt. Van olyan, amikor a barátnőm is elkísér egy-egy versenyre, de mindketten tudjuk, hogy ott a munkáé a főszerep és nem a szórakozásé. Nagyon megértő és alkalmazkodó típus, azt hiszem, ezért is vagyunk még együtt.

– Mennyit számított tíz éve, hogy egy volt kelet-európai országból érkeztél? És mennyit számítana most?

– Mindig volt pozitívuma és negatívuma annak, hogy honnét érkeztem, bár nem titok, hogy az utóbbiak dominánsabbak voltak. Már most azon vagyok, hogy hogyan tudnék segíteni az utánpótlásnak. Azt hiszem, mindenképpen könnyebb dolguk lesz az utánam jövőknek, de amíg versenyzek, addig a saját karrieremre koncentrálok.

– Felmerült egy „Talma Team” létrehozása, amelyben öcséddel együtt szerepelnétek. Van erre esély?

– Menedzseremmel, Stefano Favaróval már létrehoztunk egy csapatot, ahol az öcsém pályafutását segítettük. Vannak csapatvezetői ambícióim, ha majd nem versenyzek, a céljaim között szerepel, hogy a saját csapatommal foglalkozzam, utánpótlást neveljek. De ez még messze van.

– Mennyire ösztönös a gyorsaság, és mennyire függ a járműtől? Emlékezetes volt, amikor a többszörös világelső Valentino Rossi kipróbálta a Ferrarit, még az is felmerült, hogy áttér a Forma-1-re.

– Többször indultam autóversenyeken, például a Renault Clio és a Porsche Kupán, rallykon és a Dubai 24 órás versenyen. Azt gondolom, hogy a motorsport és az autósport nem ég és föld, de azért tagadhatatlanul különbségek is vannak, elég, ha csak kapásból arra gondolunk, hogy a motoron kézzel, míg az autóban lábbal fékezünk. Mint minden, ez is gyakorolható, fejleszthető. De a száguldás és a versenyzés feelingje ugyanúgy megvan a motorosnál, mint az autóversenyzőnél.

– Hatalmas a szurkolótáborod, a brnói futamra tízezrek látogattak ki. A szeretetet meghálálod: rendszeresen találkozol velük, megköszönöd a biztatást, elárverezed a bukósisakjaid, csizmáid. Mit jelent neked a biztatás?

– Plusz lóerőt! A viccet félretéve, tényleg egyfajta dopping. Nagyon jó érzés tudni és érezni, hogy ennyien szeretnek és szurkolnak nekem.

– Rengeteget utazol. Hol laksz, ha versenyzel, és hol laksz, ha itthon vagy?

– Budapesten lakom, mert számomra ez a legkényelmesebb, a sok intéznivaló és egyéb programok miatt a főváros a legkézenfekvőbb választás. Ha nyugalomra vágyok, elmegyek néhány napra a szüleimhez vidékre. Az európai futamokon általában saját lakóautómban töltöm az időt, amely minden igényt kielégít, amolyan kerekeken guruló garzonlakás. A tengerentúli versenyeken a csapattal közösen szállodában lakunk.

– Hogyan tartod formában magad? Vigyáznod kell a súlyodra?

– Mindig ügyelek rá. Rendszeresen edzek, futok és figyelek az egészséges táplálkozásra is.

– Mivel jársz itthon?

– Általában autóval, a Ford jóvoltából van egy Ford Focus ST-m, ami egy igazán remek jármű. Ha az idő engedi, robogózni is szoktam, felpattanok a négyütemű Gilerámra és hipp-hopp bárhová elmegyek. A pályákon, ha edzek, akkor a 600 köbcentis Hondámat használom.

– A telefonkönyvben kevés Talmácsit találtam. Honnan ered ez a név és mit jelent?

– Nincs különösebb jelentése. A név Szentesről és környékéről származik, ott viszonylag sok Talmácsi van. Édesapám is Szentesen született.

– Mi hajt a pályán? Mi a motiváció: adrenalin, pénz, dicsőség, haza?

– A saját magamnak kitűzött célok és az, hogy szeretnék a legjobb lenni.

– Kinek köszönheted a sikereid?

– Édesapámnak, édesanyámnak, a családomnak, de Stefano Favarónak is, aki egyben a barátom, és rajtuk kívül sok mindenkinek, és a szponzoroknak, akik nélkül nem tartanék itt.

– Az életörömöd és a vidámságod mindenhol a felszínre tör, érezhető a csupaszív versenyzésedben, az életstílusodban, minden megnyilvánulásodban. Ugyanilyen természetességgel mondod mindig, hogy nem szeretnél elköltözni. A Eurosport közvetítésein többször láthattunk téged angol nyelvű feliratokkal, mint „Magyar vagyok, nem turista” vagy „Magyarország = gyönyörű lányok és Talma”.

– Magyarországon születtem, szeretek itt élni. Körbejártam már a világot, de mindig hazavágyom. Meg sem fordult a fejemben, hogy elmenjek innen. Jó érzés egy-egy hosszabb út után megérkezni. Amikor landol a gép Ferihegyen, megnyugvás tölt el, mert tudom, hogy itthon vagyok.

– Van, ami hiányzik az életedből?

– Nincs, jól érzem magam a bőrömben.

– Mi volt a B-terv Katarban? Vízum nélkül érkeztél, lecsuktak, de telefonon fel tudtad venni a kapcsolatot a konzullal és a csapattal. Mit tettél volna, ha nem sikerül?

– Alapvetően optimista vagyok, így meg sem fordult a fejemben, hogy bármi komoly gond lenne. Szeretem az A-terveket megoldani.

– Látsz esélyt arra, hogy egyszer a Hungaroringen versenyezzél? Mit gondolsz, elkelnének rá a jegyek?

– Nagyon bízom benne, hogy a közeljövőben összejön ennek a lehetősége. Szerintem nem lenne gond a jegyek értékesítésével, főleg annak tudatában, hogy mennyien jöttek ki idén Brnóba. Egy magyar futamra azok is el tudnának menni, akik ezt Csehországba nem tehették meg.

Monostori Tibor