Vesztegetés gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen eljárást indított a BRFK Gazdaságvédelmi Főosztálya, miután a Fidesz XI. kerületi képviselő-testülete egy titokban készített videofelvételt mutatott be a május 20-i képviselő-testületi ülésen. A felvételen, amely azóta hozzáférhető az interneten, az látszik, amint Wieszt János, az MSZP helyi frakcióvezetője szemrebbenés nélkül átvesz egy vastag borítékot, és mint valami jelentéktelen tárgyat, széles, magabiztos mozdulattal az íróasztalra tolja, ezzel is kifejezve, hogy számára ezzel az ügy el van intézve.

– Szóra sem érdemes – fejezi ki ez a gyakorlott mozdulat… – Nehogy azt hidd, hogy te vagy az első, ez csak afféle rutineljárás – árulkodik a testbeszéd. – Ez a dolgok rendje, ez a korrekt eljárás: megkapod, amit akarsz, annak pedig ez az ára – söpri be a borítékot a magabiztos kéz.

Az ügy kirobbanását követően Wieszt János már nem volt ennyire magabiztos. Egymásnak ellentmondó nyilatkozataiban először még azt is tagadta, hogy ő látható a felvételen. Azután azt állította, a felvételt manipulálták, végül azzal védekezett, hogy nem kenőpénzt, hanem kölcsönt vett át. Az MSZP először védte, majd villámsebesen kiállt mögüle: Lendvai Ildikó bejelentette, ha Wieszt János nem távozik önszántából, akkor kizárják a szocialista pártból. De ki lehetett Wieszt János különös tárgyalópartnere, aki átadta neki a vastag borítékot? Ki készítette a felvételt?

A videofelvétel nyilvánosságra kerülését követően először csak jól értesült találgatások láttak napvilágot, és egy Bartók Béla úti számítástechnikai szaküzletet emlegettek. Mivel ebből nincs túl sok, a Qwerty Computer hamar képbe került. Ekkor Gálfi Istvánnak, a Qwerty Computer Kft. ügyvezetőjének már nem volt túl sok választása: a nyilvánosság elé állt. Gálfi István a Demokratának elmondta, ez volt az egyetlen módja annak, hogy elejét vegye a további találgatásoknak.

– Én vagyok az a vállalkozó, akiről az elmúlt napokban a fél ország beszélt és akiről az újságírók és fórumozók találgattak. Tekintettel arra, hogy az elmúlt napok hírei kapcsán az interneten Bartók Béla úti számítástechnikai céget emlegettek, ami jóformán egyet jelent a Qwerty Computer névvel, egy cég becsülete pedig egyet jelent vezetőjének becsületével, ezért úgy gondoltam, haladéktalanul ki kell állnom a nyilvánosság elé, és részletesen elmondani a történteket – kezdte beszámolóját Gálfi István, aki 26 évvel ezelőtt alapította és azóta is vezeti a Qwerty Computer Kft.-t. – Ez a cég az én szellemi gyermekem, 51 évesen szó szerint az életem munkája van benne. Egyetlen állásom és munkahelyem van, a Qwerty Computer, ez biztosítja a családom megélhetését – vallja az ügyvezető igazgató, aki üzeni azoknak, akik kételkednek benne, hogy a felvétel valódi.

– Én vagyok az a személy, aki a felvételt készítette és aki a borítékba gondosan megszámolva betette azt a pénzt, amit a felvételen egy elegáns mozdulattal Wieszt János besöpör. És igen, a borítékban valóban 2,2 millió forint volt készpénzben – állítja a Qwerty Computer ügyvezető igazgatója, hozzátéve, hogy a felvétel a kamara irodájában készült.

De mi késztette vajon a kenőpénz átadására?

– A szóban forgó helyiséget 1992 óta béreltük az önkormányzattól. A bérleti jogot nyilvános pályázaton, több mint 20 pályázót túllicitálva, a kikiáltási ár sokszorosáért, 4,7 millió forintért vettük meg. Ez akkor körülbelül két lakás ára volt. A bérlemény lehangoló állapotban volt, ezt láthatta bárki, aki a környéken lakott és az iparcikk-kölcsönzőnél bérelt babamérleget. Felújítottuk a bérleményt, és még egyszer annyit, körülbelül ötmillió forintot költöttünk rá, ennyivel növelve az értékét. Bérleti díjainkat 15 éven át mindig pontosan fizettük – emlékezett vissza a kezdetekre Gálfi István.

A gondok akkor kezdődtek, amikor az önkormányzat váratlanul felmondta a bérleti szerződést.

– Egy szép napon levelet hozott a postás az önkormányzattól, amelyben a bérleti szerződést indoklás és cserehelyiség biztosítása nélkül felmondják. Kereskedő cég lévén az utcai üzlethelyiség cégünk működésének alapját képezi. Mit tehettem volna? – teszi fel a kérdést az ügyvezető.

Vagy elköltözik, otthagyva az akkor már tizenöt éve bejáratott üzletet és máshol folytatja tovább, amelynek következtében elveszíti vevői egy részét, és szép lassan tönkremegy a cége, vagy új szerződést köt többszörös áron, így maradhat, viszont sokkal gyorsabban tönkremegy.

– Mivel nem szerettem volna tönkremenni, megpróbáltam megvásárolni a helyiséget. Be is adtam a vásárlási kérelmemet. Ezek után üzent Wieszt János, hogy keressem meg a nem hivatalos fogadóóráján, amit a Rolling Rock sörözőben szokott tartani. Itt elmondta, hogy a vételár tizenötmillió plusz áfa lesz, és tíz százalékot, vagyis másfél millió forintot kell neki fizetnem, különben a bizottság nem dönt számomra kedvezően. Egy hónap múlva telefonhívást kaptam Wieszt Jánostól, aki közölte, hogy változott a vételár: nem tizenötmillió, hanem tizennyolcmillió-háromszázezer forint lesz, és nem a nettó, hanem a bruttó ár tíz százalékát kéri.

A vállalkozó nem sokat töprenghetett.

– Nem volt más választásom, vagy fizetek és megveszem, vagy előbb-utóbb költözhetek, elveszítve a drágán vett bérleti jogot és a felújításra fordított milliókat. Megvettem és fizettem. Nem örültem neki, mert kényszerből cselekedtem – vallott Gálfi István a vesztegetésgyanús ügy részleteiről, hozzátéve, hogy a kenőpénz átadásáról a felvételt a saját életbiztosítása céljából készítette.

Tizennyolcmillió-háromszázezer forint. Sok ez, vagy kevés? A budai oldal Andrássy útjának számító igencsak forgalmas és elegáns utcában bárki örülne egy ilyen vételárnak. Két okból: először is azért, mert eleve nincsenek üres vagy eladó üzlethelyiségek a Gellért Szálló közvetlen közelében, másrészt azért, mert ha valaki mégis úgy dönt, hogy eladja üzletét, 50 millió forint alatt ezt biztosan nem teszi meg. Az utcában működő üzletek zöme (néhány önkormányzati tulajdonú helyiségtől eltekintve) magántulajdonban van, a tulajdonosok a forgalom csökkenésére panaszkodnak, az üzlethelyiséget magát viszont hosszú távon jó befektetésnek tartják.

– Egyszer vége lesz a válságnak – mondja az antikvárium tulajdonosa. – Ez a bolt is legalább 40-50 milliót ér, még akkor is, ha lehet, hogy csak az unokáim fogják élvezni az előnyeit – teszi hozzá. Az út túloldalán működő ingatlanközvetítő iroda nem tud szolgálni költözhető, közvetlenül a Bartók Béla útra nyíló eladó üzlethelyiséggel. Egyetlen ajánlata van: egy teljesen csupasz, sötét pincehelyiség a Gellért szomszédságában, 15,5 millió forintért… Az ingatlaniroda tulajdonosa lebeszél arról, hogy 50 millió forint alatt üzlethelyiséget keressünk a Bartók Béla úton. Ha van pénzem, akkor sem biztos, hogy kapok.

És mi a helyzet a bérlettel? Vannak még kiadó üzletek? Az önkormányzat újabban már csak kulturális célra ad bérbe üzlethelyiséget, mivel a Bartók Béla utat kulturális városközponttá szeretnék fejleszteni, tudtuk meg.

Jól járt akkor a Qwerty Computer ügyvezetője? Nagyon jól. Ötven-hatvan százalékkal olcsóbban jutott az üzlethelyiséghez, mint amennyit az piaci áron ér. Ha viszont azt nézzük, hogy az üzlethelyiséget előtte már 15 éven át bérelte, a bérleti jogért fizetett, a boltot saját pénzén újíttatta fel, talán közelebb jutunk az igazsághoz, mivel a bérlőt bizonyos előjogok általában megilletik.

– A Fidesz újbudai szervezete sem tudta ezt a kérdést első ránézésre eldönteni, ezért úgy döntött, igazságügyi értékbecslőt kérnek fel a XI. kerületi ingatlanügyek vizsgálatára, hogy kiderüljön, voltak-e olyan önkormányzati ingatlanok, amelyeket áron alul értékesítettek – mondta a Demokratának Schneller Domonkos, a XI. kerületi képviselő-testület jogi bizottságának fideszes elnöke.

De mi történt a felvétellel? Ha elégedett volt Gálfi úr az üzlettel – a korrupciós pénzzel együtt is olcsón jutott a bolt tulajdonjogához –, vajon miért hozta a felvételt nyilvánosságra? Ha pedig nem volt elégedett, vajon miért várt vele három évig? A felvétel ugyanis még 2007-ben készült. Vagy attól tartott talán, hogy közel az idő, amikor felülvizsgálják a korábbi adásvételi szerződéseket, s a szóban forgó Bartók Béla út 9. szám mellett a Qwerty Computer központi üzletét képező Bartók Béla út 14. szám alatti helyiség adásvételét is, amelynek megvételére 2006 januárjában került sor? A szereplők ráadásul ugyanazok voltak: a vevő akkor is a Qwerty Kft. volt, miközben a bizottság elnökét akkor is Wieszt Jánosnak hívták… A Qwerty Computer ugyanis mindkét Bartók Béla úti üzletét a XI. kerületi önkormányzattól vásárolta meg.

Gálfi István azt állítja, hogy nem akarta a felvételt nyilvánosságra hozni, de egyszer véletlenül elszólta magát…

– Ezt a felvételt azóta gondosan őriztem, és senki sem kapta meg addig a bizonyos hétfőig, tehát egyes komolytalan cikkekkel ellentétben nem a Hagyó–Molnár-párharc miatt készült, és nem járt kézről kézre. Ha így lett volna, akkor valószínűleg Wieszt János nem ilyen megdöbbenten nyilatkozik. Az sem igaz, hogy végigjártam volna bárkit is a felvétellel – állítja. – Március elején egy rendezvényen mindenki elmondhatta a problémáit. Én sok egyéb gond mellett elmondtam, hogy az önkormányzat a kulturális városközpont névre keresztelt rémálomszerű terv végrehajtásával a környékbeli vállalkozókat el akarja lehetetleníteni. Arról is szól ez a terv, hogy aki nem akar galéria lenni, azt hogyan üldözzék el, hogy így még több átjátszható ingatlan legyen. Ezen a fórumon azt a választ kaptam, hogy miért nem fordulok a problémámmal a kamarához. Ahhoz a kamarához, ahol annak idején Wieszt úr fogadott engem. Elöntötte a fejemet a düh, és bizony elkövettem egy hibát: azt válaszoltam, hogy nem szívesen fordulnék hozzájuk, mert ott egy korrupt vezető van. Amikor megkérdezték, miért gondolom, akkor megmutattam a felvételt, egyetlenegy embernek – állítja Gálfi István.

Vajon kinek mutatta meg? Ki látta először azt az ominózus felvételt? Az ügyvezető elárulja, hogy a titokban készített videót Schneller Domonkosnak, a XI. kerület jogi bizottsága fideszes elnökének mutatta meg.

– Igen, Gálfi István idén márciusban a mobiltelefonján mutatott egy néhány másodperces videót, amelyen annyi látszott, hogy egy ember zacskót vesz át. Az üzletember azt állította, hogy ezen a felvételen Wieszt János látható. Én felajánlottam a segítségemet Gálfi úrnak, kértem, hogy tegyük meg a szükséges lépéseket a nyomozó hatóságnál. Amit nekem mutatott, abból nem volt egyértelmű, hogy a felvétel megegyezik-e azzal, amelyet ma már mindenki ismer – mondta a Demokratának a fideszes politikus.

Tehát akkor nem adta oda, csak megmutatta. A felvétel a vállalkozónál maradt. Miért hozta később nyilvánosságra?

– Egy héttel ezelőtt egy rendezvényen tudtam meg, hogy Wieszt János képviselőtársai több mint egy hónapja tudnak arról, hogy létezik ez a felvétel. A múlt héten megkeresett egy fekete öltönyös, napszemüveges úriember, aki nem mondta meg a valódi nevét, és azt sem, hogy ki küldte, de a felvételről érdeklődött. Ebben a helyzetben végképp nem volt más választásom, mint hogy a hatóságoknál megtegyem a feljelentést és a nyilvánossághoz forduljak – tájékoztat Gálfi.

A számítógépes szaküzlet tulajdonosa tisztában van azzal, hogy most sokan megvetik és ítélkeznek fölötte.

– Azt is tudom, lehet, hogy a bíróság elítél. Valószínűleg elveszítem a vevőim nagy részét. Wieszt úr is megüzente: mindent megtesz, hogy tönkretegyen. Azóta, hogy kiderült a felvétel létezése, betörték a kirakatunkat. Semmit sem vittek el, mert az üveg mögött rács van, csak romboltak. Az üvegszilánkok közel egymillió forintnyi notebook-ot tettek tönkre. Azóta APEH-ellenőrzést kaptam, melynek természetesen állok elébe. Azóta a rakodó teherautóinkat egy hét alatt nyolcszor bírságolták meg, közel negyedmillió forint értékben. Azóta meg akarnak büntetni, mert nem esztétikus a kirakatunk.

Gálfi János elárulta a Demokratának, nemcsak azért lépett a nyilvánosság elé, hogy elejét vegye a sok találgatásnak és szándékos ferdítésnek, hanem azért is, mert szeretné, ha más megzsarolt károsultak is elő mernének jönni az árnyékból.

– Sokan úgy gondolják, hogy ez a történet arról szól, egy gazdag vállalkozó kenőpénzért, jelentős haszonnal, rizikó nélkül nyúlja le a közvagyont. Én viszont úgy gondolom, ez a történet arról szól, hogy hányszor lehet egy vállalkozóval kifizettetni a helyisége árát: először, amikor nyilvános árverésen licitálva megveszi egy lepusztult helyiség bérleti jogát. Másodszor, amikor rákölt még egyszer annyit a felújításra. Harmadszor, amikor tizenöt éven keresztül fizeti a bérleti díjat. Negyedszer, amikor ki akarják dobni a bérleményből és ezért megveszi a tulajdonjogot. Ötödször, amikor tíz százalékot kérnek zsebbe, különben nem veheti meg – összegez a Qwerty Kft. ügyvezetője.

Ki járt jól és ki járt rosszul? Érte-e vajon vagyoni hátrány az önkormányzatot? Méltányos ár-e a 18 millió forint (plusz tíz százalék) egy 50-60 milliót, vagy még többet érő üzlethelyiségért? Történt-e vesztegetés, hűtlen kezelés, hatalommal való visszaélés? Ezeknek a kérdéseknek az eldöntése a nyomozó hatóság feladata lesz. Ahhoz azonban nem fér kétség: a XI. kerületi ingatlanügyletekre ráfér az alapos átvilágítás.

Hernádi Zsuzsa