A rendőrség felhasználásával szétcsapni készül a hatalom a hazai futballstadionok lelátóin. Pontosabban az NB1-es mérkőzéseken, a nemzeti válogatott összecsapásain és a másodosztály azon találkozóin, melyeken a Ferencváros az egyik csapat. Vagyis célzottan egyes szurkolótáborok kerültek célkeresztbe, ami jogilag azonnal támadhatóvá teszi a Bencze József országos rendőrfőkapitány által jegyzett „intézkedési tervet”. Olyan jogi érvényű rendelkezés ugyanis jogállamokban ismeretlen, melyek hatálya csak bizonyos önkényesen kiválasztott emberekre terjed ki.

Az „intézkedési terv”egyebek mellett kinyilvánítja, „minden törvényes eszközzel fel kell lépni (…), hogy a labdarúgó mérkőzéseken más népek, azok állampolgárai illetve nemzetiségek, kisebbségek ellen irányuló, azokat sértő, megalázó cselekmények következzenek be.” E cél nem kifogásolható, ugyanakkor „intézkedési tervvé” gyúrása azt sugallja, mintha a honi stadionok lelátóin rendszeresen ilyesfajta skandálások hangzanának fel. Holott nem így van, az elvétve előforduló esetekben pedig eddig is adott volt minden jogszabály a fellépésre. Ez tehát nem indokolja külön „intézkedési terv” megalkotását.

A legfőbb cél valójában – s ezt az Országos Rendőr-főkapitányság internetes honlapján megtalálható tájékoztatás szövege nem is rejti véka alá – hogy „a sportpályáktól távol tartson minden olyan magatartást, amely a kulturált szurkolással nem egyeztethető össze, így elsősorban a politika területére tartozó véleménynyilvánítást…” Ez az „elsősorban” maga a kilógó lóláb.

A szervezett szurkolói csoportok többek között összetartó, hatékonyan cselekedni képes közösségek is, melyeknek határozott véleményük van hazánk közéleti eseményeiről, a meccsek pedig alkalmat kínálnak véleményük kinyilvánítására. Hogy ez helyes-e vagy sem, arról hosszan lehetne elmélkedni, annyi azonban bizonyos, hogy ekként cselekedni mindenkinek, így a szurkolóknak is alkotmányos alapjoguk. Bármiféle fellépés csak akkor lehet indokolt, ha e véleménynyilvánítás jogszabályt sért. Ehhez viszont megint csak nem szükséges külön „intézkedési terv”.

Ami egyebek mellett a következő feladatokat írja elő a rendőri állománynak: „a Magyar Labdarúgó Szövetség döntése értelmében a stadionokba csak olyan transzparenseket vihetnek be a szurkolók, melyeket a mérkőzéseket rendező sportszervezetek, a Magyar Labdarúgó Szövetség, illetve az illetékes rendőrkapitányságok képviselőit magába foglaló bizottságoknak a rendezvényt megelőzően bemutattak és a használat engedélyezésének tanúsításául pecséttel láttak el.” Továbbá „a rendezvényhez nem kapcsolódó, másokat sértő, becsmérlő transzparensek, feliratok, illetve kifejezések használata esetén a sportrendezvény megszakításra, illetve beszüntetésre kerül.” Vagyis kormányellenes feliratok kifeszítése vagy a „Gyurcsány, takarodj!” felhangzása maga után vonja a meccs lefújását. Sőt, karhatalmi megtorlásra is számíthatnak az ellenzéki érzelmű drukkerek: „A sporteseménnyel össze nem egyeztethető sértő, lealacsonyító, gúnyolódó megnyilvánulások esetén az elkövetőkkel szemben minden esetben rendőri intézkedést kell foganatosítani.”

Bencze főrendőr még afféle pártfogókat is kirendel a futballklubok mellé, ha azok esetleg nem tudnák kellő „szakszerűséggel” teljesíteni az „intézkedési tervben” foglaltakat: „a rendőri szervek gondoskodjanak arról, hogy a kijelölt klubrendőrök a sportrendezvények biztosításának előkészületeibe és végrehajtásába (…) kerüljenek bevonásra.”

Vagyis a szurkolók REF-esek (rendőri felügyelet) lesznek. Ki hitte volna ezt húsz évvel ezelőtt? Az „intézkedési terv” szövegét olvasva megdöbbentő a honi jogrend teljes semmibe vétele. Szakmai presztízs szempontjából érthetetlen, miként adhatja a nevét az országos rendőrfőkapitány egy olyan irományhoz, mely a Magyar Labdarúgó Szövetség „Létesítményi Előírások és Mérkőzés Rendezési Szabályzatának” pontjaira hivatkozik, s ilyképp ezeket alkotmányos alapjogokat felülíró hatályú formuláknak tekinti.

Schiffer András jogvédő, ügyvéd aggályosnak tartja Bencze József „intézkedési tervét”. A Társaság a Szabadságjogokért korábbi ügyvivője úgy véli, az Alkotmány szabályozza az alapvető jogokat, melyek közé a szólás szabadsága is tartozik, függetlenül annak igazság- és értéktartalmától.

A jogvédő szerint ha a sporttörvény felhatalmazná a klubokat, azoknak joga volna ilyen értelmű intézkedéseket hozni, ám a rendőrség nem állapíthat meg „viselkedési kódexet” az állampolgárok számára.

Schiffer András elmondta, a rendőrségnek eddig is megvolt a lehetősége fellépni a törvénysértések ellen, ám ehelyett előszeretettel korlátoz alkotmányos alapjogokat. Hozzátette, hogy az utóbbi néhány évben a rendőrség csak pénzért biztosít futballmeccseket, noha alkotmányos kötelezettsége a kiemelt biztonsági kockázatú rendezvényeken jelen lenni.

Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi ügyvezetője érdeklődésünkre leszögezte, alapvető jogot érintő normát csak törvény rögzíthet, ezért Bencze József tervezete kizárólag belső munkavégzési utasításként értelmezhető, ami viszont csak a rendőrökre vonatkozik. Ám a hatóság sem működhet jogszabályellenesen. További probléma Gaudi-Nagy Tamás szerint, hogy a szöveg nyíltan megkülönbözteti az NB1-es csapatok szurkolóit és a Ferencváros drukkereit, illetve a válogatott mérkőzések közönségét, ami sérti az egyenlő bánásmód elvét. Az ügyvéd szerint azoknak, akiket a Bencze-terv nyomán jogsérelem ér, az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz kell fordulniuk, illetve bíróságon kell érvényt szerezni igazuknak. Ehhez, mint mondta, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat szükség esetén jogi segítséget nyújt.

A hazai szurkolótáborok közös közleményük szerint „megdöbbenve, de nem meglepődve fogadták, hogy a magyarországi kormány a Magyar Labdarúgó Szövetséggel karöltve, ismét magyar állampolgárok alkotmányos jogait kívánja korlátozni, a rendőrséget pedig – eszköznek használva – újfent a magyar társadalom egy szegmense, ezúttal a magyar szurkolók ellen akarja uszítani. Tény, hogy a hazai táborok szurkolói csoportjai jól szervezettek, tudatosak, emellett kialakult világképpel és határozott politikai véleménnyel rendelkeznek. Valószínűsíthetően ez az, amiért az ország és a labdarúgó-szövetség jelenlegi vezetői uralmukra nézve veszélyt, így elnyomandó közösséget látnak bennünk. A Bencze József országos rendőrfőkapitány által jegyzett »intézkedési terv« ebből kifolyólag nem más, mint a hatalommal szembeni kritika elnémításának és a társadalom előtt lejáratásra ítélt szurkolók megfélemlítésének egyik eszköze. Meggyőződésünk, hogy az ominózus »intézkedési terv« továbbá valamennyi, ehhez kapcsolódó rendelkezés ellentétes a Magyar Köztársaság Alkotmányával, hiszen korlátozni kívánja magyar állampolgárok szabad véleménynyilvánításhoz való alapvető jogát.”

A közlemény emlékeztet rá, hogy az MLSZ korábban már megpróbálta hasonló eszközökkel korlátozni a szurkolókat, ám a Legfőbb Ügyészség jogellenesnek nyilvánította a futballszövetség vonatkozó rendelkezéseit. A drukkerek leszögezik: „Hibás és káros politikának tartjuk, ha akár egy szervezet, akár az ország vezetése bűnbakokat keres vagy különböző társadalmi csoportokat fordít szembe egymással azért, hogy saját hatalmát fenntartsa vagy elterelje a közvélemény figyelmét valóban létező, súlyos problémákról.”

Beiczer Krisztián, a kispesti drukkerek egyik vezéralakja a Demokratának elmondta, nem tartják normális dolognak, hogy az MLSZ azokon akarja elverni a port, akik még kitartanak a stadionokban a futball mellett, Bencze József kezdeményezése pedig meggyőződésük szerint alkotmányellenes.

Sérelmezik, hogy a szurkolói társadalmat mindenféle negatív jelenséggel összekötik, gyakorlatilag bűnözőkként kezelik őket, holott jellemzően tisztességgel dolgozó, gyermekeiket nevelő, törvénytisztelő polgárokról van szó. Ugyanakkor úgy látja, mindez vihar egy pohár vízben, a cél pedig a figyelemelterelés és a konfliktusgerjesztés. Beiczer Krisztián szerint tudatos forgatókönyv, hogy bűnbakká tegyék a szurkolókat, miközben például egyre terjednek az uzsorás leszámolások.

Hasonlóan vélekedik Pethe Tamás, a debreceni drukkerek egyik vezetője. Szerinte azért épp most állt elő a rendőrség ezzel a kezdeményezéssel, mert valakiket zavar az összefogás, mely a dunaszerdahelyi magyarellenes támadás után korábban nem tapasztalt egységbe forrasztotta az egymással rivalizáló hazai szurkolótáborokat. Ezzel ugyanis olyan öntudatos és jól szervezett erő jelent meg, melytől tart a hatalom.

A Demokrata kérdésére, mely szerint helye van-e a lelátón a politikának, Pethe Tamás azt felelte, nem politizálnak, hanem a drukkereket is érintő hétköznapi problémákra reagálnak. Mint mondta, arról, hogy minek hol van helye, akkor lehetne beszélni, ha arról is szó esne, vajon helye van-e az iskolákban a tanárveréseknek. A debreceni vezérszurkoló hozzátette, a hazai drukkertáborok egyeztetése jól halad, s várhatóan még idén az Alkotmánybírósághoz fordulnak a Bencze-terv miatt.

Boros Bánk Levente politológus, a Ferencváros Szurkolók Szövetsége alelnöke úgy látja, a szervezett szurkolói csoportokat folyamatosan provokálja az MLSZ és a rendőrség, s emögött a kormányzat félelemkeltésre irányuló törekvései sejthetők.

Boros Bánk határozott véleménye, hogy a hatalom nem rendet akar, hanem a kritikus hangokat próbálja minden eszközzel elfojtani. Ezért a szurkolók is határozottabban fognak fellépni, a közeljövőben várható egy több tábort tömörítő érdekképviseleti szervezet megalakulása, mely minden demokratikus eszközzel szembeszáll az alkotmányellenes törekvésekkel.

A hazai szurkolótáborok egyébként nem először lépnek fel együtt érdekeik védelmében. Két évvel ezelőtt Rendet a magyar labdarúgásban! címmel közös tüntetést szerveztek a tiszta, átlátható, szurkolóbarát viszonyokért, bár a megmozdulás visszhangja a 2006-os őszi események sodrában hamar elhalt. A drukkerek kezdeményezései azonban azt jelzik, hogy a végsőkig kitartók is torkig vannak a sportág körül tapasztalható állapotokkal.

Ez érthető. Hiszen ha őket is elüldözik a lelátókról, végleg kiürülnek majd a stadionok. Akkor pedig be lehet zárni a sportlétesítményeket, s jöhetnek az „ingatlanfejlesztők”…

Ágoston Balázs