Először is szögezzük le: a sajóládi erdő nem fátlan. Egyetlen hektár sem tűnt el a sajóládi erdőből, mind megvan az utolsó négyzetcentiméterig, és aki mást mond, az hazudik. Mi tűnt el a sajóládi erdőből? Az öreg fák sajnos áldozattá váltak, de hát az óvodások és iskolások is emberek, mint ahogy a fiatal fák is fák, a fiatal erdő is erdő.

Miért tűnt el a negyvenévesnél idősebb korosztályú faállomány a területről? Nagyobb része kiszáradt 1985–2000 között, a többit pedig ellopták az 1990-es évektől folyamatosan. Mondhatni, a sajóládi erdő részben természeti kár, részben a rendszerváltás áldozata. Az erdészek már akkortól felemelték szavukat a fatolvajlás „megélhetési bűnözésként” való kezelése ellen. Nem ért el a hangjuk a mindenkori (hangsúlyozzuk, a mindenkori) politikához.

Lopják a magánerdőt, lopják az állami erdőt, és a büntetések még mindig nem hatnak fékező erőként. Mára már olyan méreteket öltött a bűnözésnek ez a formája, ami kiváltotta a társadalom felháborodását. Végre talán történik valami, mondják az erdészek, az erdőtulajdonosok, de miért kellett eddig eljutni 1990-től? Mit nem tettek az erdészek? Nem helyettesíthették sem a bíróságokat, sem az ügyészséget, sem rendőrséget, és egyedül nem tudták és nem tudják megóvni a lopásoktól a faállományokat. Minden hivatalos eszköz nélkül, puszta szóval nem tudták és nem tudják megállítani a tolvajokat.

Mit tettek az erdészek? Megpróbálták és megpróbálják megakadályozni a lopásokat, sokszor testi épségüket is veszélyeztetve, a puszta szavukkal, mert más eszközük nemigen van – a készülő új erdőtörvény talán majd segít ebben –, és sziszifuszi munkával minden elpusztult és ellopott fa helyét újraültették Sajóládon, és mindig, mindenhol újraültetik. A sajóládi erdőt őrző-védő szolgálattal is őriztették.

Mit tettek még? Betartották a hatályos törvényeket, minden előírásnak eleget tettek, mint ahogy ezt a KVVM és az FVM együttes vizsgálata is megállapította. Az erdészek várják a választ, hogy mit tettek a természetvédők annak érdekében, hogy megakadályozzák a sajóládi erdő öreg fáinak ellopását, és várják az érdemi javaslatot a megoldásra, a zöld civilszervezet felelőtlen vádaskodása, a megalapozatlan véleménye tényként való hirdetése helyett.

Térjünk vissza azonban a mostani vádakhoz vezető alapproblémára! Hogyan, milyen konkrét, a kijelölést közvetlenül megelőző vizsgálatok alapján jelölték Natura2000 területté 2004-ben az – egyébként az erdészek által mesterségesen létrehozott – sajóládi erdőt? Ehhez nem kellett előzetes tényfeltárás, csak a kiszáradt erdő felújításához követelnek hatásvizsgálatot a természetvédők. Hiszen már a kijelölés idején is mindössze a terület 6 százalékán, a 170 hektárból 10 hektáron volt 60 évesnél idősebb faállomány.

Ekkor még megfelelő élettér volt a fiatal erdő is a jelölő faj, a díszes tarkalepke számára, most már nem az? Talán meg se nézték, csak régi vizsgálatokra, szóbeszédre alapozták a Natura2000-re jelölést? Ha kijelöléskor jó volt a fiatal erdő, akkor a sajóládi erdő ma is megfelelő életteret nyújt a lepkék számára, ha nem, akkor nem kellett volna kijelölni.

Miért nem beszél a természetvédő civilszervezet a Natura2000 területek magyarországi kijelölési eljárásáról? Ez miért nem jó téma a sajtó számára? Pedig egyre hangosabban hallatszik a tulajdonosok, földhasználók, önkormányzatok azon véleménye, hogy képtelenség, jogállammal összeegyeztethetetlen az a mód, ahogyan a tudtuk nélkül kijelölték a területüket (az ország területének 20 százalékát!), és csak most kezdenek szembesülni vele, hogy a tulajdonukra, az értesítést is mellőzve, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték a korlátozást.

Az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága elnökének véleménye a Natura2000 területekről: „…felül kell vizsgálni a Natura2000 programot, az eddigi területkijelölési gyakorlatot, és meg kell vizsgálni konkrétan az indokoltságot is… az egész programot újra kell fogalmazni, és amit eddig titokban megvalósítottak, át kell értékelni…” (Magyar Hírlap 2008. május 22-i szám).

A Tiszántúli Természetvédők Társulata úgy gondolja, hogy Magyarországon a bűnözés visszaszorítását Brüsszel fogja megoldani? Segít-e – az egyébként is a szegénységre visszavezethető – probléma megoldásában, ha egy zöld civilszervezet megalapozatlan, indokolatlan magatartása miatt büntetést kap az ország? Egyáltalán, hogyan lehet egyoldalú véleményre alapozva figyelmeztetni egy országot? Ráadásul azt sem tudjuk, miben áll a sajtóban hivatkozott figyelmeztetés, mert az nem hozzáférhető a nyilvánosság számára!

Mit követelnek az erdészek Zsák Ferenc Tibortól, a Tiszántúli Természetvédők Társulatának elnökétől? Amennyiben bizonyítéka van arra vonatkozóan, hogy valamelyik erdész együttműködik a fatolvajokkal, állampolgári kötelezettsége szerint azonnal tegyen rendőrségi feljelentést. Amennyiben nincs bizonyítéka, úgy tartózkodjon az általánosító, becsületsértő, hitelrontó kijelentésektől! Ezt senki, még egy magát természetvédőnek nevező sem teheti büntetlenül.

Mit kérnek az erdészek a sajtótól, az újságíróktól? Tartsák tiszteletben az alapvető sajtóetikát és a pártatlan tájékoztatás alapelveit.

Mihez kérik az erdészek mindenki, az állampolgárok, a törvényhozás, a bíróság, az ügyészség, a rendőrség, a hatóságok, a civil és hivatalos természetvédők, a sajtó segítségét? Fogjanak össze annak érdekében, hogy az elültetett fiatal fák fel tudjanak nőni, meg tudjon öregedni minden – nem csak a sajóládi – erdő.

Cserép János

elnök, Országos Erdészeti Egyesület, Miskolci Helyi Csoport