Pogromhangulat Dormánfalván
Az úzvölgyi temető nem nyughely többé. Csatatér lett június 6-án, a román parcella felszentelésére érkező tömeg vandál módjára viselkedett, szidalmazta, fenyegette az élőláncot alkotó magyarokat. Bár a Külgazdasági és Külügyminisztérium berendelte Románia Budapesten akkreditált nagykövetét, az a diplomáciában szokatlan módon nem jelent meg a minisztériumban.
Dormánfalva polgármestere nem most akarta felszenteltetni az úzvölgyi temető román parcelláját, hanem még május 17-én. De elhalasztotta az eseményt, a közelgő EP-választásra hivatkozva. Egyes elemzők szerint valójában a magyar diplomácia harcolta ki a halasztást, azt azonban nem sikerült elérni, hogy Constantin Toma lemondjon a felszentelésről. Bár Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának RMDSZ-es elnöke szerint volt egy pillanat, amikor úgy tűnt, mégiscsak visszakozna Dormánfalva polgármestere, amikor az Úzvölgyi Civil Akciócsoport letakarta fekete szemeteszsákokkal a román parcella öntöttkő keresztjeit, Toma provokálva érzete magát, és minden maradt a régiben.
Nagyjából ekkor jelentette be a Románok Civil Fóruma nevezetű szervezet, hogy nagy demonstrációt szervez június 6-ra, vagyis az ortodox mennybemenetel napjára az úzvölgyi katonai temetőhöz, amit nemcsak megemlékezésnek, de egyben erődemonstrációnak is szán.
Jól érzékelhető, hogy a román hatóságok hozzáállása mit sem változott. Például már nemcsak a kultuszminisztérium, de a honvédelmi tárca is törvénytelennek tartja a dormánfalvai polgármester temetőfoglalását, amely a magyar és a román állam közötti hadisíregyezményt, de magukat a román, hadisírgondozással kapcsolatos előírásokat, paragrafusba foglalt szabályokat is sérti. Ugyanakkor a megállapításokat – szülessenek azok bármilyen hivatali szinten – továbbra sem követik konkrét lépések. Senki sem állítja le a dormánfalvai vezetés akcióját, csupán kiegészítéseket és apróbb korrekciókat kér az engedélyeztetéshez. Arról nem is beszélve, hogy a Hargita és a Bákó megye közötti területi vitát, ezzel pedig az úzvölgyi temető tulajdonjogát sem siet tisztázni, jóllehet ezzel már rég elejét vehette volna a konfliktusnak, de inkább hagyja eszkalálódni. Kiderült az is, hogy közvetve, de állami pénz is van az úzvölgyi román parcella létrehozásában…
Egyébként a román médiában felbukkant egy lista is, amely állítólag valahonnan az 1920-as évekből származik, és annak a 142 román katonának a nevét tartalmazza, akik a csíkszentmártoni temetőben nyugszanak. Fontos ellentmondás, hogy ha 52 öntöttkő keresztet tettek a dormánfalvai temetőbe, akkor miért beszél a média több mint 140 katonáról? És miért csak ilyen későn került elő az állítólagos dokumentum, valamint ki vizsgálta a hitelességét? Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke szerint azokról lehet szó, akik körülbelül egy tíz kilométerrel arrébb levő román katonatemetőben nyugszanak, de azzal az emlékhellyel nem foglalkozik senki. Nevüket azonban most felhasználják. Lapzártánk idejéig a magyar hadtörténeti intézet nem kapott semmilyen listát, de arra a felvetésre sem válaszolt a román fél, hogy csináljanak próbaásásokat az úzvölgyi temető kérdéses parcellájában.
Nyilvánvaló, hogy egyeztetnie kellett Dormánfalva polgármesterének és a Románok Civil Fórumának a júniusra tervezett úzvölgyi megmozdulással és parcellaszenteléssel kapcsolatosan. A magyar civilek élőlánccal akarták megakadályozni az eseményt, a román hatóságok feszült helyzetekre számítottak, ezért csendőrségi biztosítást vezényeltek a helyszínre. Nagy számban érkeztek román demonstrálók – vagy ünneplők?! – a helyszínre, többségüket autóbuszokkal hozták. Kicsit emlékeztetni kezdett a helyzet az emlékezetes, 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogromra, amelyben Sütő András író is megsebesült. Csak itt nem a bányászok, hanem fanatikus futballszurkolók játszották a főszerepet, sokan italos vagy drogos állapotban voltak Borboly Csaba szerint. Csupa ereje teljében lévő, 20 és 40 közötti férfi. Akik többek között azt ordítozták, hogy „ki a magyarokkal az országból, és szégyelljék magukat!” A magyar demonstrálók viszont imádkoztak, hangosan mondták a Hiszekegyet, a Miatyánkot és az Üdvözlégyet. Információink szerint a románok az ordítozáson kívül másként is próbálták elnyomni az imák hangját, volt ugyanis néhány hangszórós autójuk, amelyből sajátos turbófolk üvöltött. A 200-300 magyar és a nagyjából ezer román között dulakodás támadt, a románok egyik-másik csendőrt belökték az árokba, mert szerintük védeni igyekeztek a magyarokat. Egy román csoport oldalt vagy hátul behatolt a temetőbe, köpködte, szidalmazta és a zászlórudakkal támadta az élőláncot alkotó magyarokat. Ez a román alakulat belülről ledöntötte és összetörte a temető kapuját, egy székely kaput, és a kívül álló tömeg így nagy lendülettel betört. A csendőrök látták, hogy nem tudják őket megfékezni, félreálltak, sőt félretolták a magyarokat is. A megvadult románok kereszteket rongáltak meg, vandálmód őrjöngtek.
A román csendőrség csupán fél óráig volt képes feltartani a dühös román tömeget. Érdekes, hogy hasonló helyzetekben az úgynevezett készenléti egységeivel lép színre, de ebben az esetben csupán négy maszkos, sisakos csendőrt lehetett látni. A többiek könnyű felszerelésű járőrözők voltak.
A magyar demonstrálók nem okoztak gondot. Ők alapjában véve az erőszakmentesség útját választották, megfogadva Ferenc pápa néhány nappal korábban kinyilatkoztatott útmutatását, amely szerint a magyaroknak a remény útján kell haladniuk. Több magyar demonstráló sírva fakadt, mások inkább hazafelé indultak, a szervezők fontosnak tartották, hogy ne sérüljön meg senki, és ne tegyenek olyat a magyarok, amit provokációnak tekinthet a román tömeg.
Megtörtént a felszentelés, melynek során hangosan felolvasták az állítólag ott pihenő 142 román hős nevét. Mindegyikre tapssal reagált a tömeg.
Az ügy eddig semmilyen visszhangot nem váltott ki az uniós fórumokon. A magyar kabinet tiltakozó jegyzékben követelt magyarázatot a június 6-i úzvölgyi eseményre a román kormánytól. És teljes körű vizsgálatot sürgetett, barbarizmusnak nevezve a román tömeg fellépését.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke úgy nyilatkozott a Székelyhon című fórumnak, hogy az európai kultúrán nevelkedett emberek számára nem a június 6-i román viselkedés jelenti a hősök tiszteletét. Ezzel nyilván arra célzott, hogy az elvadult akcióval az egykori román katonahősök emlékét is megbecstelenítette a tömeg. Tette ezt úgy és akkor, amikor Magyarország sok román katonasírt újított fel állami költségen (Demokrata, 2019/22).
Tőke Ervin pedig leszámolna az illúziókkal. Szerinte a románok abszolút őszinték voltak, megmutatták ezúttal, hogy mit gondolnak a magyarokról. Egy hosszú sorozat részének tekinti az Erdélyi Magyar Párt országos alelnöke az úzvölgyi temető ügyét, de a június 6-i eseményeket is. Egy sorozatnak, amelynek végcélja szerinte a magyarok eltüntetése Erdélyből.
Az úzvölgyi temető ügye feszültséget gerjesztett a magyar és a román állam között. Mint tudjuk, magyar illetékesek többszöri megkeresésük ellenére sem kapnak érdemi választ román partnereiktől, még úgy sem, hogy a hadisírok és a hadisírgondozás kérdésében nemcsak nemzetközi normák és követelmények, de a két ország közötti szerződés is a viták tisztázására és jó szándékú együttműködésre kötelez. A június 6-i események miatt a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium berendelte Románia Budapesten akkreditált nagykövetét. Ez rendkívül fontos diplomáciai aktus, az ilyen lépésnek már önmagában is jelentős üzenete van. Románia nagykövete azonban nem jelent meg a minisztériumban. Ez nemcsak visszatetsző és szokatlan dolog a diplomáciában, de – akárcsak a berendelésnek – már önmagában is üzenetértékű.
Ezután a követek kölcsönös hazarendelése szokott következni… És az már valóban semmi jót sem jelent.
