A megadott határidőig több mint 266 ezer aláírást gyűjtött össze a Momentum Mozgalom Nolimpia nevezetű akciója. Joggal tesszük fel a kérdést: mi is történik itt tulajdonképpen?!

Fotó: MTI, archív

Kellene valami értelmes definíció arra, mi is az a Momentum Mozgalom. Még nem párt, de már nem is civil szervezet, mondja néhány elemző, valahol félúton vannak a kettő között.

Csakhogy ez tévedés! A jelek egyértelműen arra utalnak, a Momentum direkt politikai céllal született, viszont tényleg nem párt, és tényleg nem civil szervezet, hanem faló. De nem trójai.

Egy évvel ezelőtt indult a mozgalom. Valaminek jönnie kellett, mert az a tiltakozási hullám, amiben a Milla sütötte el a startpisztolyt, s ami egészen az úgynevezett Ligetvédők csoport akciójáig ívelt, nem jutott eredményre. Még úgy sem, hogy a koordinátorok időnként átcsúsztatták az akciósorozatot bizonyos szakmai terepekre, például az egészségügy vagy a közoktatás területére, hátha ettől hitelesebbé válik az egész.

Nem vált azzá. És nem működött az amerikai ügyvivő, André Goodfriend receptje sem, hiába provokálták például a Városligetet védők a rendőröket, nem lett belőle gumibot és lovasroham, amit persze mindjárt rögzíthetett is volna a CNN. Csináltak volna filmet 2006-ban!


Zsigeri Orbán-ellenesség

Megalakulása után egy évvel robbant be a közéletbe a Momentum. És addig? Addig várt valamire, valami nagyobb súlyú kérdésre, amivel felélesztheti, parázsból lánggá fújhatja az emberekben azokat a mindennapi bosszúságokat, sérelmeket, amiket szinte kivétel nélkül hordozunk magunkban mindannyian. És nyilván számított még a „hivatásos” kishitűekre, egoistákra, individualistákra. A 2024-re tervezett budapesti olimpia lett ez a nagyobb súlyú kérdés, mely ellen helyi népszavazást kezdeményezett a Momentum, méghozzá a szellemesnek hitt Nolimpia jelszóval.

Asztalok, fölöttük kisebb, de dizájnos molinók bukkantak fel hirtelen a főváros utcáin és terein, várva az aláírókat. Akik jöttek is. Egy-egy párt vagy csoport, amelyik meglátta ebben a politikai lehetőséget, vagy csak ki akarta élni zsigeri Orbán-ellenességét, az csatlakozott. Például a négy százalékon álló LMP és az egyszázalékos Együtt, Párbeszéd. A 266 ezer aláírásból 50-60 ezret a segítők gyűjtöttek össze. Aláírt Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere és Sólyom László korábbi államfő is. Vajon ők se értenék, hogy az olimpia nem pénz, hanem hit kérdése?

Hit magunkban, hit a tehetségünkben, s abban, hogy képes kitörni ez az ország a „merjünk kicsik lenni” című balliberális átokból. Mi lesz, ha felfogják, hogy 2020-ban eucharisztikus kongresszust is rendezünk? Mit csinál majd a Momentum? Megrohamozza a Szent István-bazilikát?!

Egyébként egy súlyos logikai probléma is mutatkozik az aláírásgyűjtés kapcsán. Az olimpia ugyanis egyértelműen nemzeti ügy, még akkor is, ha a megrendezésével kapcsolatos pályázat beadásáról a Fővárosi Közgyűlés döntött. Tehát nemcsak azt a Budapestet kellene népszavaztatni, ahol valamiért továbbra is erősnek hiszi magát a ballib oldal, hanem a nemzetibb karakterű vidék lakóit is. Különösen úgy, hogy több vidéki nagyvárosban, többek között Győrött, Debrecenben, Székesfehérváron, de a Balatonon is rendeznének olimpiai versenyeket egyes sportágakban.

Amúgy érdekes kérdés, hogy miért pont ezt a nevet választotta a szervezet? Korábban már alakult egy Momentum mozgalom Nagy-Britanniában, talán elég, ha azt tudjuk róla, hogy vezetői a Morning Starban, vagyis a Brit Kommunista Párt lapjában publikálnak. Az ottani momentumosok egyértelmű célja a Munkáspárt erősítése, s a baloldali összefogás kiépítése. Franchise? És ki állhat az egész mögött? A közvélekedéssel szemben Soros György székhelye nem New York, hanem London…


Ismert alakok a háttérben

A hazai Momentum kapcsán egyelőre nem látni Sorost a horizonton. De vannak mások, s itthoni mércével mérve nem is éppen pénztelen, nélkülözésben élő figurák. A Pesti Srácok már korábban kiderítette, hogy a Momentum vezetőit Haris Éva segíti a közszereplésekre történő felkészülésben. Úgy, ahogy tette ezt egykor a szocialista párt képviselőjelöltjeivel. Pszichiáter, aki korábban az MSZP budapesti választmányának helyettes vezetője volt, férje, Haris György vállalkozó pedig az SZDSZ holdudvarába tartozott, egyébként szerepelt a 100 leggazdagabb magyar listáján.

A Pesti Srácok azt is kiderítette, hogy Haris Éva volt a Haza és Haladás Egyesület, majd a Kontroll Csoport motorikus háttérembere, például Bajnai Gordon, Oszkó Péter, Bárándy Péter, Bitó László, Kincses Gyula vagy éppen Felcsuti Péter, Balázs Péter neve köthető ezekhez a szervezetekhez. Összeér a ballib és a Momentum világa? Mert a momentumos Radnóti András, Radnóti Sándor filozófus fia, a papát az SZDSZ háza tájáról ismerjük, de a Momentumban tevékenykedik Mécs Imre SZDSZ-es, majd MSZP-s politikus kisebbik gyermeke, Mécs János is.

A Momentum elnöke, Fekete-Győr András nem tagadta, hogy Haris Éva tanácsokat ad a szervezetnek, de adhat tanácsot bárki, tette hozzá egy sajtónyilatkozatában. A Demokrata megkeresésére azt mondta, hogy beteg, most nem tud válaszolni. A hírek szerint felbukkant a Momentum körül az Eötvös József Csoport is, melyet olyan nevek fémjeleznek többek között, mint Mellár Tamásé, Bod Péter Ákosé vagy Csaba Lászlóé és Chikán Attiláé. Konzervatív közgazdászoknak mondják magukat.

Egyébként semmi baj sincs ezzel az egésszel, de hogyan érvényesül így a Momentum meghirdetett függetlensége? Már az is komoly politikai alapállást jelent, amit Mécs János írt a vidékről és vidékiekről 2013-ban. Utálja őket. Ez egy pamflet volt csupán, védekezik utólag a szerző, de a mozgalom is, noha tudják, hogy a magyar szellemiség és a magyar hagyományrendszer letéteményese a vidék. Kérdés, miként fog így a Momentumból születő párt országos listát állítani, vagy csak a Belvárosban indít majd egy-két függetlennek álcázott jelöltet?

A Demokrata kereste Mécs Jánost, de azt üzente, hogy nem ér rá. Friss hír, hogy a Momentum már a vidéken is agitál. Nem ahhoz a csúfos végű kanosszajáráshoz hasonlít ez, amit az MSZP, illetve Mesterházy Attila tett Erdélyben? Senki sem hitte el nekik, hogy már megbánták 2004. december 5-ikét.


Betolták a falovat

A mozgalom, illetve a belőle alakulandó párt deklaráltan egyenlő távolságot akar tartani minden politikai erőtől. (Ezt hirdette meg az SZDSZ stratégiájaként Demszky Gábor is 2001-ben.) Felkarolja a csalódottakat, a kiábrándultakat, vagyis azokat, akiket úgymond árván hagytak a mai pártok. És természetesen törekszik az egészségügy, az oktatásügy, s egyáltalán: minden probléma megoldására. Méghozzá nemzettudatos alapon, merthogy különös módon a nemzettudat is hívószava lett a Momentumnak. Nyilván örülnek ennek a hírhedt TASZ-ban, ahol Mécs János megfordult korábban.

Mégiscsak tanultak valamit a fiúk az apáktól? Mert egyes momentumos nyilatkozatok szerint épp az volt és ma is az a hazai ballib pártok hibája, hogy megfeledkeznek az egészséges nemzettudat jelentőségéről. Egyébként mi más lehetne a célja a Momentumnak, mint az Orbán-kormány leváltása? Ezt mondják is, akárcsak azt, hogy céljuk egy olyan kabinet talpra állítása, amely csak szakpolitikai kérdésekkel foglalkozik. Ideológiák nélkül.

Propagandapártoknak bélyegzi a Momentum a jelenlegi pártokat, ezért sincsenek hivatalosan szövetségesei, de látjuk, hogy az LMP, illetve az Együtt és a PM azért nem akart kimaradni a nolimpiás akcióból. Vannak olyan elemzők, akik azt sem zárják ki, hogy a Momentumot Párizs, vagy Los Angeles gründolta, elvégre ők is versenyben vannak a 2024-es olimpia rendezéséért, a párttá alakulás már csak a mozgalom önjáró akciója.

Egyes közvélemény-kutatók már ki is mutatták a Momentum 2 százalékos politikai támogatottságát, ami önmagában is több tízmilliós forrást, plusz költségtérítést jelentene a leendő pártnak. Ebből a kemény mag – ugye ismerős a fogalom? – szépen meg tudna élni. Eközben a médiában is folyik a szokásos ballib zavarórepülés. Tóth Csaba politológus például azt állította a Momentumról, hogy ez egy új, modern, nyugatias tömörülés, generációs szervezet, mely túllépett a politikai színtér bal-jobb megosztottságán, lennének kérdések, amelyekben együtt szavazna a parlamentben a Fidesszel.

És persze nemcsak lennének, de vannak is széplelkek – ha nem is sokan –, akik elhiszik ezt. Mindennek a megerősítésére terjed az a nagyvárosi legenda is, hogy Fekete-Győr András a Fideszre voksolt a 2010-es választásokon.

Hagyjuk, hogy melyik baloldali párt szeretné megbuktatni az olimpia „leszavazásával” az Orbán-kormányt. Egyébként mindegyik. Ilyen alapon szövetséget is köthetnének a Momentummal, de… Bartus László, az Amerikai Népszava főszerkesztője – aki nem akárki a ballib szcénában – indulatos írásban rontott neki a mozgalomnak, mint olyan új alakulatnak, amely tovább darabolja az amúgy is széthúzó hazai ellenzéki tábort. A liberális német hetilap, a Spiegel pedig azért üdvözölte túláradó lelkesedéssel a Momentumot, mert úgy véli, hogy a széttöredezett ballib oldallal ellentétben képes lesz az Orbán-kormány leváltására. Bartus semmitől sem riadt vissza, kirobbantotta a Momentum úgynevezett raklapbotrányát is. Piti ügy, a szervezet raklapokat kapott adományként egy cégtől, de kiderült, hogy a raklapok más tulajdonát képezték. Ezt a Momentum vezetői nem tudhatták, de Bartus szerint paradox módon épp e raklapok előtt szónokoltak a tolvajlásról, s a tolvajok országáról.

A faló tehát már bent van a várban. A Nolimpiával tolták be. És ha nem is látni még őt, de valahol itt lebeg felettünk Soros szelleme, hogy politika legyen a budapesti olimpiából is. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Thomas Bach is átlátott a szitán. Azt nyilatkozta, hogy az aláírásgyűjtésnek csak az volt a célja, hogy egyes szervezetek feltegyék magukat Magyarország politikai térképére, nevet akartak szerezni maguknak.

Sinkovics Ferenc

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

A törvény tiltja

Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász a Momentum speciális helyzetéről:

Még ma is igaz, hogy többféle irányt vehet a Momentum Mozgalom, bár a média egy jelentős része már készpénznek veszi, hogy párttá alakul, s egyre többet beszélnek erről a szervezet vezetői is, semmi sincs eldöntve. Azt több elemző is sejteti, hogy a Momentumból kifejlődő pártnak csakis a keresztény-polgári kurzus lebontása lehet célja. Itt van azért némi jogi probléma több szakember szerint is. A Büntető törvénykönyv ugyanis tiltja a választók szándékos megtévesztését. A Momentum pedig az olimpiaellenesség kapcsán gyűjt aláírásokat, s ennek örvén szervezi is magát, a valóságban viszont direkt politikai célokra tör. A közhatalom megragadására. Ezt hirdeti is, de még nincs pártként bejegyezve. Márpedig egy civil szervezetet és egy politikai pártot az különböztet meg, hogy a civilek egyetlen, közügynek tekinthető kérdésben lépnek fel, a párt viszont a kormányzati-politikai hatalomért harcol.

Senkit sem lepne meg, ha kiderülne: külföldi támogatók állnak a Momentum mögött. Ami egyébként nagy nemzetbiztonsági kockázatot jelentene. A világ számos országában, az USA-ban és Oroszországban is törvényi úton szorítják vissza az ilyen jelenségeket. Izraelben olyan jogszabály van érvényben e téren, hogy ha egy szervezet költségvetésének több mint 50 százaléka külföldről származik, akkor azt kötelessége nyilvánosságra hozni még a plakátjain, a szórólapjain is. Az USA-ban egyébként egyenesen „agentnek”, vagyis ügynöknek nevezik a külföldről pénzelt lobbistákat. Ennek fényében érthető a magyar kormány szándéka is, hogy törvényileg teremti meg a külföldről, vagy onnan is, pénzelt szerveztek teljes átláthatóságát.

Nem jogi probléma ugyan, de az olimpia ellenzése önmagában nem pártprogram, ám emellett csak elkoptatott frázisokat hallani a Momentumtól. Nem tisztem, de megkérdezem, miként akarják leváltani így azt az Orbán-kormányt, amely kiemelten kezeli az egészségügy, a gazdaság, az oktatás és a családtámogatás kérdését, hogy az ország védelmét és biztonságát már ne is említsem.

s.f.

Bosszúságok, sérelmek

Az utca emberei, akiket elért a Momentum pszichológiailag is kifundált propagandája. Alá is írtak:

Berecz Márta: Azért vagyok olimpiaellenes, mert még arra sem volt képes Budapest vezetése, hogy megszüntesse a jegesedést az utakon és a járdákon. Helyenként életveszély volt közlekedni. Mégis, hogyan gondolta a főváros vezetése, hogy ilyen nagyszabású rendezvény lebonyolítására képes az ország?

Krajcsics Mária: Az egészségügy romokban, amikor idős édesapám kórházba került, még képes volt ellátni magát, és kiadták úgy, mint egy élőhalottat. Én magam fél éve nem jutok be az ortopédiai rendelésre, mert nincs orvos, akik voltak, elmentek külföldre. Drukkolok a mozgalomnak, hogy elérje a célját.

Paal Eszter: Ha a közlekedés területén a mindennapokban is káosz van, akkor mi lenne az olimpia alatt? Hallottam arról is, hogy azokban az országokban, ahol korábban olimpiát rendeztek óriási pénzekért, most ott pusztulnak az épületek, minden sivár és elhagyatott. Szeretem a sportot, de az olimpia ellen vagyok.

Wirth Gyöngyi: Az aláírásommal fejeztem ki, hogy nem értek egyet az olimpia megrendezésével, hiszen sokkal fontosabb dolgokat kellene megoldaniuk a politikusoknak. Az emberek küzdenek a napi megélhetésükért. Egyetemistaként fogalmam sincs, hogyan kezdem majd az önálló életemet. Olimpia? Nem, mert még nagyobb adósságot halmoznánk fel, jó példa erre Görögország.

Szántó Gergő: Az tény, az országnak nem olyan a helyzete, hogy csak úgy megrendezhetne egy olimpiát. Kis túlzással olyan lenne, mintha valaki munkanélküliként egy márkás autót vesz, amit majd nem tud törleszteni. És a korrupció is létező jelenség Magyarországon, ha már a sportról beszélünk, látjuk, mennyivel nőttek a vizes-vb költségigényei az indulástól számítva. Szerintem jó esély lenne az olimpia megrendezése a további pénzlopásokra.

Takács Géza: Felháborítónak tartom, hogy csak a fővárosiak szavazhatnak, miközben az egész ország költségvetését érintené az olimpia megrendezése. Ha a határon túli magyarok szavazhatnak négyévenként, akkor most a vidéki embereket miért zárják ki ebből?

Imre Andrea

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

Horn és Kovács hagyománya

Fricz Tamás politológus arról, hogy a Momentum már azt a belépőt is elrontotta, amivel a politika színpadára akar lépni:

Én értékelem, hogy a momentumosok legalább kimondják immár: párttá akarnak alakulni, szerintem az Y generáció pártjává. Arra céloznak, hogy ez egy ideológiákon túli, posztmodern alakulat lenne, afféle tipikusan XXI. századi jelenség, amelynek már megvannak a nyomai a nyugati világban.

A Momentum vezetőinek megnyilatkozásait hallva és olvasva szellemi értelemben elég eklektikusnak tűnik a mozgalom. De sokat elárul, hogy Fekete-Győr András, a Momentum vezetője azt mondta, Guy Verhofstadt, az EP liberális frakciójának vezetőjét tekinti a politikusi mintaképének. Márpedig őt, a szélsőségesen liberális européert mi magyarok sajnos jól ismerjük.

Az eklektikusságot mutatja a Momentum hármas jelszava: a szolidaritás, a teljesítményelv és az egészséges nemzettudat is. A szolidaritás baloldali hívószó, a teljesítményelv liberális, a nemzettudat pedig jobboldali, konzervatív.

Ami azt illeti egyébként, elvétették az indulást. Mert egy negatív programmal, azaz valaminek – itt történetesen az olimpiának – az ellenzésével startoltak.

Arról beszélnek, hogy valamit miért ne csináljon meg az ország. Ezzel a Horn- és Kovács-féle „merjünk kicsik lenni” című hagyományba illeszkedtek. Márpedig egy új párt számára fontos az első belépő. Így járt a Jobbik, amely pont kezdeti hibái és túlkapásai miatt nem tud most néppárttá alakulni. Az a bizonyos, a „másként akarjuk csinálni” fogadkozás sem telitalálat. Ezt mondta az LMP is, most elhagyott csónakként hánykolódik a tengeren.

Két esetben folytatniuk sem érdemes a dolgot. Az egyik, ha kiderül, hogy külföldről, mondjuk Soros háza tájáról pátyolgatják őket. A másik, ha lesz helyi népszavazás, s az emberek az olimpia mellett döntenek.

s.f.

Összejött egy kis pénz is

Hallgattassék meg a másik fél is. A Momentum Mozgalom kampányuk utolsó napjaiban a főváros több területén is folytatta az aláírásgyűjtést. A politikai tevékenységbe átforduló civil szervezet vezetőségi tagja, Orosz Anna még az aláírások leadása előtt nyilatkozott a Demokratának a Blaha Lujza téri aluljáróban:

Úgy saccoljuk, hogy mindenképpen elérjük a 170-180 ezer aláírást. Negyvenöt napon belül dolgozzák fel majd az adatokat, nagyon bizakodóak vagyunk. Addig is, míg megszületik az eredmény, már vár minket a következő feladat: országjárásra indulunk, beszélgetni akarunk a vidéken élő emberekkel. Meg akarjuk ismerni a helyi közösségeket és az emberek problémáját, azt szeretnénk, ha tudnánk képviselni a gondjaikat. Ezzel egy időben elindítjuk a jogi folyamatokat, a mozgalom párttá alakul. Azt látjuk, hogy csalódottak és kiábrándultak az emberek. Már várják egy ideje, hogy lépjen színre valamilyen mozgalom, amely képes egy nagyobb akciót is végigvinni, mint az olimpiai népszavazás. Itt az emberek válaszolhatnak és egy kicsit kezükbe is vehetik a sorsukat, hiszen tudni akarják, hogy mire költi az állam a pénzünket ebben az országban, ez a demokrácia egyik alapköve. Egyébként rengeteg aktivista támogat bennünket, ezerhétszázan segítették a munkánkat. Pénzadományokat is kaptunk tőlük, több mint 13 millió forintnyi támogatást kaptunk az emberektől, a honlapunkon bárki figyelemmel kísérheti, miként gazdálkodunk vele. Soros Györgytől nem kértünk és nem kaptunk anyagi támogatást.

Sokan segítettek aláírásokat gyűjteni, pártállástól függetlenül. Ne rendezzünk olimpiát 2024–ben, hiszen súlyos problémákkal küzd az ország és óriási a korrupció. Ott vannak a vizes vb, a metróprojekt körüli botrányok, még a megvalósíthatósági tanulmányt is úgy kellett kiperelni az illetékes intézménytől, hogy elérhető legyen az adófizetők számára. A párttá alakulásunk után a programunkban öt fontos dologra építünk: egészségügy, oktatás, lakhatás, megélhetés és az országos infrastruktúra fejlesztése.

Imre Andrea