Próbára tett barátság
Átadták az idei Waclaw Felczak díjat, amelynek Körmendy Adrienne diplomata, történész, levéltáros lett a kitüntetettje. A Felczak Alapítvány díjátadóján elhangzott laudáció szerint a tudós asszony sokoldalú munkásságáért, azaz a magyar-lengyel kulturális kapcsolatok építésében és ápolásában, a két ország közös történetének kutatásában, és az államközi viszony alakításában játszott szerepéért kapta az elismerést.
Körmendy Adrienne több éven át adott elő a varsói egyetem magyar tanszékén, később pedig Magyarország krakkói főkonzuljaként dolgozott. A Demokrata kérdésére elmondta, hogy egyetemi tanulmányai során került kapcsolatba a lengyelséggel. Egyetemistaként a Szepesség német közösségéről írta a szakdolgozatát, és ehhez megfelelő forrásokat keresett. A professzora figyelmeztette, hogy a németek kelet-európai beáramlásáról lengyel történeti dokumentumokban, találja a legtöbb értékes információt, olvassa tehát azokat. Innen már nem volt megállás: az ifjú egyetemista kapott egy egyéves lengyelországi ösztöndíjat, és ezzel el is dőlt minden.
Ahogy szó volt róla a laudációban is, Körmendy Adrienne oktatott a varsói egyetem magyar tanszékén. Tapasztalatai szerint az 1970-es években kifejezetten nagy volt a lengyel fiatalok érdeklődése Magyarország, a magyar társadalmi változások és a magyar kultúra iránt. Sőt, ha lehet, még tovább fokozódott ez a szimpátia akkor, amikor Lengyelországban szárba szökött a Szolidaritás nevű szakszervezeti mozgalom, amely aztán egyfajta nemzeti felkeléssé formálódott át. A lengyel fiatalok ekkor természetes szövetségesüknek tekintették a magyarokat, olyanoknak, akik ismerik a lengyelek történelmét, tragikus sorsfordulóikat, értik a pártállam, a kommunizmus ellen vívott harcukat. Körmendy Adrienne úgy emlékezik, ezekben az években többszörös volt a túljelentkezés a varsói egyetem magyar fakultására, és 1990 után Krakkót és Varsót követve a poznani egyetem is indított magyar szakot.
Ma nem ilyen heves a lengyel fiatalok érdeklődése a magyarok iránt. Körmendy Adrienne ezt politikai okok mellett elsősorban az unión belüli határok nyitottságának tudja be. A lengyel fiatalok számára is elérhetővé váltak a nagy nyugati egyetemek, és általában is felerősödött Lengyelországban a Nyugat vonzása.
Mi lesz így a hagyományos lengyel-magyar barátsággal? – kérdeztük a tudós asszonyt; a hazai balliberális média ugyanis már rég eltemette ezt a történelmi, több mint ezer éves kapcsolatot, és ezt sulykolja a magyar társadalom egészébe is.
Körmendy Adrienne szerint ahhoz, hogy megértsük a helyzetet, először is ismernünk kell a lengyelek gondolkodásmódját, történelmileg meghatározott beidegződéseit. Például azt, hogy a lengyel társadalom gerincét jelentő konzervatív középosztály attól tart, hogy Oroszország és Németország újra Közép-Európa felosztására törekszik politikai, gazdasági értelemben. És attól tartanak, hogy ha nem megy „békésen” ez a felosztás, akkor a felek megint a fegyverekhez nyúlnak. Ez a középosztály – akár 1956 tapasztalatait is alapul véve – természetesnek tartaná, hogy a magyarok Lengyelország segítségére legyenek egy ilyen kiélezett helyzetben. A magyarok azonban más álláspontra helyezkedtek, és a lengyelek számára ez csalódást okozott, ezt a csalódást pedig felerősítette a lengyelországi média úgy, hogy a magyarok geopolitikai, gazdasági helyzetéről, energiapolitikai kiszolgáltatottságáról, azaz a magyar kormány álláspontjának okairól semmit sem közölt, vagyis nem mutatta meg ezeket a lengyel társadalomnak.
Az elveszettnek gondolt barátság valójában nem szűnt meg: mást mutat a felszín, és más van a mélyben. Ezt Körmendy Adrienne lengyelországi tapasztalatai alapján mondja. Szerinte azonban most valóban próbára van téve a barátság, és dolgozni kell rajta, hogy visszanyerje régi erejét.
