Provokációk kora

A magyar kormányfő évértékelő beszédében megjegyezte, David Pressmant, az Egyesült Államok budapesti nagykövetét – akit „présembernek” nevezett – azért küldte a Fehér Ház, „hogy bármi áron, de préselje bele a magyarokat a háborús táborba, préseljen ki belőlünk egy csatlakozó nyilatkozatot”.

– A magyarországi demokráciát fenyegető veszélyek valósak, és határozottan kiérdemlik a figyelmünket – közölte David Pressman tavaly nyáron, nagyköveti kinevezésekor. A diplomata „mélyen aggasztó tendenciát” látott és lát ma is az „emberi jogok, a média szabadsága és a jogállamiság terén”. A nagykövet többször támadta a magyar kormány orosz–ukrán háborúval kapcsolatos álláspontját is, február elején pedig a Politico című lapnak kifejtette, „a magyar kormány politikusai gyakran beszélnek a béke előmozdításáról, de továbbra is a Putyin által támogatott nézeteket hangoztatják”. Szijjártó Péter külügyminiszter erre határozottan úgy reagált, hogy „teljes mértékben érdektelen, mit gondol ő vagy bármely más nagykövet a magyarországi belpolitikai folyamatokról”, majd hozzátette, „Magyarország nagyköveteket fogad, nem helytartókat, akiket azért küldenek ide, hogy megmondják, mi hogyan éljünk a saját országunkban”.

A demokrácia lovagja

A kormányfő által említett nyomásgyakorlás része Samantha Powernek, az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) vezetőjének hazánkban tett kétnapos februári látogatása is. Az 1961-ben alapított USAID a világ egyik legbefolyásosabb szervezete, hiszen az amerikai kormány külföldi programokra szánt forrásainak több mint a felét kezeli. Samantha Power látogatásának apropója az USAID tavaly decemberben indított programja, amelynek célja „a demokrácia támogatása Közép-Európában, többek között a civil társadalom és a független média megerősítése új célcsoportok elérése révén”. A Magyarországon kívül Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában és Szlovéniában indított program helyi szervezetekkel együttműködve a „demokratikus elveket” hivatott erősíteni, többek között a „független média” versenyképességének és pénzügyi függetlenségének megteremtésével. Samantha Power Budapesten jelentette be, hogy az amerikai kormány húszmillió dollárral – mintegy hétmilliárd forinttal – támogatja majd a független médiát, valamint a demokratikus intézményrendszer jobb működéséért és a jogállamiságért küzdő civil szférát Közép-Európában. A szervezet honlapján közölte, „a pénzeszközöket olyan helyi partnerek fogják kezelni, amelyek politikai hovatartozásra való tekintet nélkül felmérték, hogyan lehet a legjobban kezelni a helyi kihívásokat Magyarországon”.

William Wolfe, a Trump-kormány egykori helyettes államtitkára Twitter-oldalán határozottan fogalmazott ez ügyben. Szerinte „az amerikai adóforintokat Soros György által támogatott szervezetek kapják, hogy a független média és a civil szervezetek álcája alatt a kulturális marxizmust erőltessék, valamint aláássák Magyarország keresztény és családbarát, konzervatív társadalmát”. A korábban egyetemi tanárként, újságíróként és haditudósítóként dolgozó Samantha Power 2008-tól Barack Obama külpolitikai tanácsadója, 2013-tól 2017-ig az USA ENSZ-nagykövete volt. Barack Obama elismerően nyilatkozott róla, elnöksége alatt meghatározó szerepe volt az amerikai külpolitika formálásában. Ez valószínűleg most sincs másképp. A fejlesztési ügynökség vezetése mellett tagja Joe Biden nemzetbiztonsági tanácsának. A Forbes magazin a „demokrácia és az emberi jogok keresztes lovagjának” titulálta, amikor 2014-ben a világ száz legbefolyásosabb női politikusa közé választotta. Sa­mantha Power magyar jogvédő szervezetek (Magyar Helsinki Bizottság, K-Monitor, Transparency International) képviselőivel, újságírókkal és az LMBTQ-közösség képviselőivel találkozott. A hivatalos sajtónyilatkozat szerint a beszélgetések során szó esett a magyarországi demokrácia állapotáról, az átláthatóságról, a jogállamiságról és „a média szabadságát jelentősen korlátozó tényezőkről”, szóval csupa olyan témáról, amelyek miatt évek óta Brüsszel célkeresztjében vagyunk.

Kül- és belpolitika

A sajtótájékoztatón megkérdezték Samantha Powert, mi a véleménye Szijjártó Péter külügyminiszter fenti kijelentéséről. Azt válaszolta, hogy a mindenkori nagykövet mindig az Egyesült Államok elnökének véleményét tolmácsolja, az amerikai értékeket és érdekeket képviseli. Az orosz–ukrán háborút „a jó és a rossz harcának” nevezte, és kifejtette, hogy Oroszország háborús bűnöket követ el a civilekkel szemben. Az USAID sajtóközleménye a látogatás kapcsán még kiemelte, az Egyesült Államok továbbra is támogatja az LMBTQ-emberek és minden hátrányos helyzetű társadalmi csoport egyenlőségért folytatott küzdelmét. Az LMBTQ-jogokért vívott világméretű harc legalább annyira az amerikai külpolitika irányelvét képezi, mint a demokrácia építése és megerősítése, ezért a magyar kormány már önmagában az LMBTQ-ellenesnek tartott gyermekvédelmi törvény miatt is szálka Amerika szemében.

– Amikor világszerte megvédjük az emberek egyenlő jogait, a nőket és lányokat, az LMBTQ-egyéneket, az őslakos közösségeket és a fogyatékossággal élőket, minden etnikai hátterű és vallású embert, gondoskodunk arról is, hogy ezek a jogok védve legyenek saját gyermekeink számára is, itt Amerikában – nyilatkozta Joe Biden.

A lényeget azonban Mark Bromley, a Globális Egyenlőség Tanácsának elnöke mondta ki, amikor arról beszélt, hogy „már nincs világos határvonal a kül- és belpolitika között”, ezért amikor Amerika külföldön védi az LMBTQ-jogokat, azokat az amerikai gyermekek érdekeiben is védi. Ugyanígy mosódik egybe az amerikai kül- és belpolitika a demokrácia megvédése kapcsán. Ahol Amerika veszélyben érzi a demokráciát, legyen szó akár egy szövetséges NATO-tagállamról is, ott kötelességének tartja a beavatkozást az amerikai demokrácia védelme érdekében. A demokráciaexport jegyében azért áldoznak most dollármilliókat a magyar ellenzéki médiára, hogy felerősítsék az amerikai kormány álláspontját az orosz–ukrán háború ügyében.

Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője szerint a nyomásgyakorlás ellenére Orbán Viktor egyértelművé tette, hogy Magyarország nem változtat a háború kapcsán elfoglalt álláspontján, a továbbiakban is békepárti, nem támogatja a fegyverszállítást, és nem hajlandó olyan döntéseket hozni, amelyek szembemennek az alapvető magyar érdekekkel. Az USAID-ról elmondta, a hazai balliberális sajtót és szervezeteket jelentős pénzügyi támogatással finanszírozó szervezet a mindenkori amerikai adminisztráció hatalmi eszköze, amely együttműködik a Központi Hírszerző Ügynökséggel, a CIA-vel is, ezért számos ország ki is tiltotta a területéről, mondván, semmi szükségük amerikai hatalomépítésre a segélyezés és a demokráciaterjesztés örve alatt.

Botrányt szerveznek

Thomas Osymüller, az osztrák Tkp című blog szerzője azt írja, figyelmeztetni kell Orbán Viktort, mert Amerika színes forradalmat készül kirobbantani Magyarországon. Hozzáteszi, a republikánusok nem is vitatják, hogy az USAID az amerikai kormány nyomásgyakorló eszköze a nemkívánatos rezsimek megdöntésére. Gonzalo Lira, egy Amerika-kritikus blogger pedig azt írta Twitter-oldalán, hogy „a demokráciapárti civil szervezetek, amelyek CIA-alkalmazottként toboroznak ügynököket, provokátorokat, hamarosan zavargásokat robbantanak ki Budapesten”. A cikkek és bejegyzések alatt olyan hozzászólásokat lehet olvasni, hogy a CIA kudarcra van ítélve, mert olyan magas Orbán Viktor támogatottsága. Valóban nehéz lesz a magyarokat meggyőzni arról, hogy ez a jó és a gonosz harca a demokrácia védelme érdekében, és átállítani a társadalmat a békepárti oldalról a háborúpártiságra, hiszen az ellenzékiek között is az előbbiek vannak többségben.

A múlt pénteken az Európához Tartozunk Egyesület és a Momentum Mozgalom szervezett oroszellenes tüntetést a budapesti orosz nagykövetség elé a háború egyéves évfordulójának alkalmából. A demonstráción az ellenzéki média szerint is csak alig néhány ezren vettek részt, így Karácsony Gergely főpolgármester szónoklata, miszerint a magyar kormány elveszítette erkölcsi iránytűjét, és összekeveri az agresszort az áldozattal, még az ellenzékiek közül sem sokakat mozgatott meg.

Egyelőre tehát nem látni, hogyan tudna az ellenzék kormánybuktató tömeget az utcára szólítani, ennek ellenére komolyan kell venni Orbán Viktor helyzetértékelését, aki szerint a hazánkkal szembeni hangnem egyre durvább lesz, „provokációk, sértegetések, fenyegetések és zsarolások” várhatók. Emlékezzünk csak 2014 őszére és az internetadó elleni tüntetésre, amely André Goodfriendnek, az amerikai nagykövetség ügyvivőjének részvételével zajlott, és a Fidesz-székház ostromával végződött. Az ő nevéhez fűződik a kitiltási botrány is, amikor az Egyesült Államok hat meg nem nevezett magyar köztisztviselőtől megtagadta a beutazást. Goodfriend azt állította, korrupciós bűncselekményre vonatkozó bizonyítékai vannak, így az ügy alkalmas volt a kormány népszerűségének erodálására. 2016-ban az Egyesült Államok hivatalos szervei közölték a magyar hatóságokkal, hogy „az amerikai hatóságok semmilyen konkrét adattal nem rendelkeznek, információikat a sajtó és az internet nyilvánosságán keresztül szerezték be, úgymint egy hírügynökség riportjai és a magyar sajtóhírek”.

Ez az eset azt mutatta be, hogy a közvélemény hangulatának felkorbácsolására alkalmas ügyet bármikor lehet kreálni. A szélsőbaloldali antifasiszták pár héttel ezelőtti brutális támadásai pedig azt, hogy a fizetett provokátorok az erőszaktól sem riadnak vissza. Ideje felkészülni.