Néhány hete nagy feltűnést keltett az a hír, mely szerint a jáki templom egyik tornya megmozdult. Később kiderült ugyan, hogy a lébényiről volt szó, de hátha nem hiába zörgött a haraszt alapon az igazságnak a helyszíneken jártunk utána.

Az 1214-ben alapított, gótikus elemekkel kiegészített épület ma is gyönyörű, szépen gondozott kertjével nyugalmas sziget a XXI. század idegőrlő feszültségében. Külső állaga a felületes szemlélő számára nem tűnik rossznak és ezt Rátkai László plébános is megerősíti. Szerinte tévesen jelentek meg a dőlésveszélyről szóló hírek, más kérdés, hogy a restaurálásra elengedhetetlenül szükség van, hiszen az utolsó átfogó felújítást még Schulek Frigyes végezte 1896–1904-ig Magyarország ezeréves fennállásának alkalmából.

A munkát azonban nem a falak teljes szigetelésével kellene kezdeni, hiszen az agyagra épült templom nyolcszáz éve vízben áll, ráadásul minden kő tartalmaz valamennyi vizet és ha ezt kivonják belőle, meggyöngül, a száradás miatt repedni kezd. A vízelvezetés, a meliorizáció legalább ötven-százmillióba kerülne, ráadásul a százhúsz centi vastag falak tönkretennék és megtörnék a templom alatt lévő régebbi kolostorfalakat is.

– Inkább az északi apszist kellene restaurálni, ahol a külső állványzaton majd hat éve nem dolgozik senki. Akkoriban úgy mondták, még tízmillió hiányzik hozzá. Már el is akarták bontani, de kértük, hogy ha elkezdtek valamit, fejezzék is be, ha pedig nem tudják, engedjék, hogy szakmai felügyelet mellett jó kezű helybeli kőművesek olcsóbban megcsinálhassák! Amikor negyedszázada ide kerültem, amúgy is mi igyekeztünk elvezetni a csapadékvizet, mert 1982-ben a műemlékesek a lefolyó csatornák vizét nem vezették el. A meliorizációs rendszert is meg lehetne olcsóbban és egyszerűbben oldani – tájékoztatott a helybeli plébános.

Lébényben ennél jóval tragikusabb a helyzet. Érkezésünkkor Gőgh Tibor plébános mindjárt a XIII. században épült Szent Jakab-templom főbejárata melletti, a nedvességtől szemmel láthatóan elszíneződött faragványokra mutat, amelyek már akár puszta kézzel is letörhetők. A főhajó külső oldalát legalább tíz méter magasságban, függőleges sorokban díszítő, több kilós kőgolyókat is már csak a szentlélek tartja. Mivel több is lehullott belőlük, állandó életveszélyt jelentenek, volt, amelyik alig néhány méterre koppant a földön az arra járótól. A veszélyt súlyosbítja, hogy a tornyok külső sarkaira helyezett sárkányfejes vízköpőkből is lezuhant már egy jókora darab.

A legutóbbi alapos, két évtizedig tartó felújítást 1879. augusztus 31-én a templom újraszentelésével fejezték be, ennek százharmincadik évfordulóját elkeserítő körülmények között tartották néhány hete.

Hiába volt 20-25 évvel ezelőtt tetőcsere, a beázások folytatódnak, állandó a vakolathullás a mennyezetről, előfordult, hogy egy tízliteres vödröt is megtöltött. A legriasztóbb jelenséget a karzat falán, az orgona mellett tapasztaljuk. A többméteres, felülről lefelé futó repedések azt sejtetik, hogy a tornyok kifelé dőlve előbb-utóbb elszakítják magukat a főépülettől.

– Bár az összedőléstől még nem tartunk, a felújítást nem akkor kell kezdeni, amikor már nagyon komolyak a gondok, hiszen a bajt megelőzni olcsóbb, mint utána orvosolni. A vendégségben itt miséző gödöllői premontreiek mondották, nagy álmuk, hogy a zsámbéki templomot egyszer egészben láthassák! Nem szeretnénk olyan helyzetbe kerülni, hogy majd a lébényi romokat kelljen hasonlóképpen felépíteni! 2006-ban ünnepeltük a templom 800 éves jubileumát és azóta igyekszünk felhívni az illetékesek figyelmét, hogy kormányzati vagy európai uniós pályázati segítség nélkül az egyház nem tudja a több száz milliós helyreállítást megoldani. Az ígéreteken kívül más biztatást eddig nem kaptunk – elemzi a helyzetet Gőgh Tibor, egyben hangsúlyozza, hogy nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi szakvélemények szerint is európai értékű kincsről van szó, ezért az egész földrész veszítene, ha elpusztulna ez az ilyen méretekben igen ritka Árpád kori épület.

A Közép-dunántúli Türje község 1234-ből származó premontrei temploma nem szerepelt a híradásokban, ám helyzete semmivel sem rózsásabb. Sőt! A helybeli plébános, Horváth atya annyira reménytelennek látja a helyzetet a folyamatos, igen magas szintről érkező, beváltatlan ígérgetések után, hogy bár beenged az épületbe, nem kívánja sokadszorra elmondani ugyanazt. Amit látunk, az valóban lehangoló. Az ország legrégibb téglatemplomának falairól peregnek a freskók, pusztulnak a falak és a még látható értékeknek olykor a látogatók sem mérik fel a jelentőségét. Nem is oly régen történt, hogy egy nagyobb létszámú csoport távozása után kiderült, valaki kékre mázolta az oltár tabernákulumát. A templomhoz tartozó gazdasági épületek szintén ebek harmincadjára kerültek.

Sümegen egészen más borzolja a kedélyeket. Amint arról a 2008/30. számunkban tudósítottunk, az osztrák származású Franz Anton Maulberstch 1756-tól 1758-ig, mindössze két év alatt kifestette az újonnan épített római katolikus templomot. Freskóit csak 1966–1968 között restaurálták. Nagy József plébános már másfél évtizeddel ezelőtt jelezte a műemlék-felügyeletnek, hogy tenni kéne a megóvásáért, majd a tétlenséget elunva felkérte Tarr György restaurátor művészt a munkát megelőző kutatási terv elkészítésével. Ezt 2007 szeptemberében elküldték a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) keszthelyi regionális irodájához, amely miután fél évig vizsgálta a nagy tapasztalatokkal rendelkező Tarr György jogosultságát, érdemi válasz helyett a Magyar Képzőművészeti Egyetem növendékeit ajánlotta a szakembert is próbára tevő feladat elvégzésére.

Azóta sem történt semmi előrelépés, pontosabb annyi, hogy a templom a megyei közgyűléshez a freskók felújítására benyújtott pályázatán nyert kilencszázezer forintot a felhasználás meghiúsulása miatt elvesztette. Pedig a tervezett felújításnak a szükségszerűség mellett időszerűséget is adott Maulbertsch munkájának és a templom felszentelésének 250 éves évfordulójának megünneplése augusztus 2-án. Nagy József azonban hiába jelezte a KÖH-nek, hogy ebből az alkalomból külföldi vendégek is érkeznek Maulbertsch szülőfalujából, akik nagyon büszkék, hogy egész Európában ez az egyetlen templom, amit híres szülöttjük festett teljes egészében.

– Én ezúttal sem kaptam választ, Tarr művész úrhoz érkezett egy levél restaurálási munkáját elutasító fellebbezésére. A zsúfolásig megtöltött templomba meghívtam az itt korábban szolgálatot teljesítő atyákat is, a misét dr. Márfi Gyula érsek atya celebrálta. Úgy érzem a Magyar Katolikus Egyház kiszolgáltatott a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal szemben, amely tapasztalatom szerint most is úgy működik, mint a Kádár-rendszerben. Sajnos a püspöki karban nincs olyan érdek-képviseleti szerv, amelyhez panaszunkkal fordulhatnánk. Így nem csoda, hogy legutóbb egy angol csoport is hüledezett, hogy mennyire rászorulna a templom a felújításra. Számukra lefordíttattuk a magyar-német szövegű táblánkat, amin ez olvasható: „Templomunk 250 éves. Erre az alkalomra szerettük volna felújítani a karzaton lévő freskókat, de a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nem engedélyezte” – idézi a feliratot Nagy József.

Az ügyben megkerestük Máthé Gézát, a KÖH Közép-dunántúli műemlék-felügyelőjét, aki azonban szabadsága miatt nem tudott válaszolni kérdéseinkre. A hivatkozott fellebbezés elutasításából szerencsére megtudtuk, hogy bár oldalakon keresztül indokolja a KÖH, hogy miért nem fogadták el Tarr György restaurálás-engedélyezési kérelmét, arról a plébánost azóta sem értesítette senki, hogy ebben az esetben mi lesz a pusztulásra ítélt freskók sorsa.

Sikerült viszont találkoznunk Figler Andrással, a KÖH Nyugat-dunántúli Irodájának vezetőjével, aki elmondta, hogy örökségvédelmi gazdálkodásról azért sem beszélhet, mert a bírságokból befolyó összegen kívül lényegében nincs miből.

Gondjaikat azért kötötte elsősorban a jáki és lébényi templomokhoz, mert azokat szinte egész Európában mindenki ismeri, de a kisebb értékeket már kevésbé. Az áldatlan állapotok megváltozáshoz egész örökségvédelmi felfogásunkat kellene teljesen új alapokra helyezni, mégpedig ifjú korban elkezdett szemléleti neveléssel. Több olyan polgármestert ismer, aki számára csak az számít eredménynek, ami nagy, betonból van és iszonyúan drága, viszont ami mellette van és kicsi, azt hagyja elpusztulni. Jelenleg hiába próbálja megvédeni az ország fantasztikus építészeti örökségét a műemlékvédelem, amíg a jogszabályon kívül más eszköz nincs a kezében.

Újra kellene gondolni a védési stratégiát és a támogatási rendszert! Mivel az épített kulturális örökség meg nem újuló tőke, ha egyszer elpusztult, többé nem pótolható, viszont fennmaradása esetén Figler András szerint hasznosítható lenne. Ma nem jönnek Magyarországra turisták, hogy megegyenek egy pörköltet, de ha akad, amit érdemes megnézniük, esetleg a közeli vendéglőben fognak étkezni. Vallja, hogy Magyarország minden településén lehetne találni olyan kisebb értékeket, amelyeket egymással összekötve turisztikai programként lehetne hasznosítani, így az örökség védelme nem válna öncélúvá.

– Az említett két templomot is megpróbáltam bevonatni a regionális operatív programokba, de lehetetlennek bizonyult, pedig nagy turisztikai vonzerőt jelentenek, és az egyház mint tulajdonos nem tud ennyi pénzt előteremteni. Ha egy ingatlannak kulturális értéke van, az nemcsak a tulajdonosé, hanem a közösségé is, márpedig a közösség legmagasabb szintű képviselője az állam, ezért a megőrzésbe anyagilag is be kell szállnia. Más államokban megtalálták ennek a módját, pl. adókedvezményekkel. Úgy tűnik, hogy a szegénység ellenére nálunk is van pénz. Néhány izmos BKV végkielégítésből nagyon sok mindent meg tudnék oldani – állítja a szakember.

Az említett BKV csak egyetlen példa az országban feleslegesen elköltött milliárdok sorában, miközben a műemlékvédelem, mint láttuk, nem képes az önálló gazdálkodásra.

Rangosabbnál rangosabb közéleti méltóságok ígéreteiben persze nincs hiány, ezt mind a négy egyházi épület esetében halottuk. Csak nem kéne megvárni azt a napot, amikor a múló idő végleg leveszi az illetékesek válláról a felújítással járó gondokat.

Szakács Gábor

NÉHÁNY KIMAGASLÓAN NAGY PÉNZPAZARLÁS

Kőröshegyi völgyhíd

43 milliárdba került, miközben egy délebbre épített alagút ennél jóval olcsóbban, a sima terepen futó autópálya pedig 3,5 milliárdból megúszható lett volna.

Informatikai tender

Központi Szolgáltatási Főigazgatóság 43 milliárd forint értékben írt ki pályázatokat számítógépek, adatbázis-kezelő programok, szolgáltatások számára.

4-es metró

A jelenlegi, többször módosított költségelemzés szerint 600 milliárd forintba kerül, ami 30 év alatt sem térül meg.

Hévízi gyógyfürdő

A felújítás nem megfelelő kivitelezése miatt 170 milliós többletköltség jelentkezett.

BKV-végkielégítések

Szalainé Szilágyi Eleonóra 100 millió, tizenkét további vezető beosztású tisztségviselő összesen 370 millió forintot kapott. A BKV-nál a nyilvánosságra került jutalmak, végkielégítések összege eléri a három és fél milliárd forintot.

Kormányzati negyed

A Nyugati pályaudvarra tervezett és leállított kormányzati negyed fölöslegesen kidobott 9 milliárdba került.