Radikális szívügyek

– Kettős keresztes medál van a nyakában. Jobbikos mementó?

– 2006-ban kaptam a férjemtől. Hogy mit jelképez, gondolom, nem kell megmagyaráznom…

– Mégis ez volt a Jobbik logója.

– Pontosan: volt. Megváltoztatták azt is, most már inkább egy hashtagre hasonlít.

– Érez elégtételt, hogy a Mi Hazánk bejutott a parlamentbe, a Jobbik pedig összeomlott?

– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érzek, de sokkal jobban örülök annak, hogy a Mi Hazánk közössége kitartó munkával csodát művelt. Azzal nem mennénk sokra, ha most elkezdeném mondani a jobbikosoknak, hogy na, én megmondtam, mert ez így is fájdalmas folyamat volt. Nemcsak nekem személyesen, hanem sok százezer embernek, és most mindennél erősebben igyekszem küzdeni, hogy visszaadjuk nekik a reményt.

– Tehát magukhoz édesgetnék a Jobbik-árvákat?

– A Jobbik nagy bűnének tartom, hogy olyanokat vertek át, akik a saját idejüket, pénzüket, energiájukat a közösségük építésére, a magyar nemzet szolgálatára áldozták. Ezeket a teremtő energiákat száműzték a magyar közéletből. Mi szeretnénk visszaadni a hitüket, és vissza akarjuk csábítani őket a közéletbe. A hit, a bizalom és a hazaszeretet a Mi Hazánk alapértékei.

– A határon túli magyarokra haragszanak-e?

– Miért kellene?

– Elvesztettek egy parlamenti mandátumot, ezért a szavazatok újraszámolását követelik, ráadásul nemzeti radikális pártként az állítólag Erdélyben elégetett szavazólapokra hivatkoznak, amelyekről kiderült, hogy amúgy is érvénytelenek voltak; vagy a Vajdasági Magyar Szövetség szavazatlogisztikai szerepére. Pedig elég világos, hogy a nyugati magyarok fordították meg a XVI. kerületet, ami ezt az új helyzetet teremtette.

– Senkire nem haragszunk. Azt szeretnénk, hogy minden egyes esetben derüljön ki az igazság, ez vezérel bennünket a választás és minden más vonatkozásában is. Mi nemcsak a levélszavazatoknál szeretnénk újraszámolást, hanem minden helyen, ahol aggályok merültek fel. A külhoni szavazatokkal kapcsolatban már a választás előtt megjelentek olyan aggodalmak, amelyek alapján jogosnak gondoljuk a felülvizsgálatot, közleményünkben ezért emeltük ki az ön által is említett helyzetet. De természetesen igyekszünk ellenőrizni az itthoni szavazóköri végeredményeket is, ahogy felléptünk a választási csalások ellen már a jelöltállításnál is, amikor többek közt halottak adataival, nyilvánvalóan régi, törvénytelen adatbázis felhasználásával állított jelölteket Gattyán és Gődény György pártja. Számos nyomozás is folyik, mégis elindulhattak, van tehát rendszerhiba a választási szabályozásban bőven.

– Pedig a külhoniak esetében nem lenne okuk panaszra: 2018-ban a Jobbik tőlük 2053 szavazatot kapott, önök az idén 2789-et.

– Igen, viszont ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy 2018-ban több mint négyezer levélszavazatot megsemmisített a kúria. És ha a levélszavazatok között arányaiban most is ennyi hibásat találnának, akkor az már felénk billentené ezt a mandátumot.

– Tény, hogy nem önöknek lejtett a pálya, például a véghajrában törölték a pártjuk Facebook-oldalát. Hogyan tudnak így tovább építkezni?

– Én biztos vagyok benne, hogy sokkal jobb eredményt értünk volna el, ha nem cenzúráznak minket. Toroczkai László pártelnökünk oldalát is törölték, sőt az arcképét, nevét sem lehet a Facebookon megjeleníteni. A Facebook-oldalunkkal a választást megelőző egy hónapban félmillió embert értünk el, tehát ez is egyértelműen befolyásolta a választásoknak a kimenetelét. Ráadásul rengeteg olyan témánk van, ami szerepel a programunkban, de nem lehet közölni a Facebookon, mert tiltás jár érte, ilyen az LMBTQ-téma, a magyar–cigány együttélés és számos büntetőjogi felvetésünk. Ennek ellenére hiszem, hogy ez még csak a kezdet a Mi Hazánk életében, eddig szegénylegény módjára éltünk a magyar politikában, és össze sem lehet hasonlítani az erőforrásainkat azon pártokéival, amelyek szintén bejutottak az országgyűlésbe. Pedig megkockáztatom, hogy a balliberális összefogás résztvevői közül csak a DK lenne képes országos listát állítani, ha önállóan kellene indulnia, a Mi Hazánknak pedig ez egyáltalán nem okozott gondot, sőt elsők voltunk. Tehát a tekintetben felépült a pártunk országszerte, de szervezeti értelemben is erősítésre van szükség, és a működésünk professzionálisabbá tételére.

– Frakciójuk lesz, de mozgásterük alig. Milyen ügyeket fognak képviselni?

– A nemzetstratégiai kérdésekkel szeretnénk foglalkozni, a demográfiai válság megoldása mindent visz, meg kell állítanunk a népességcsökkenést, és a világválságok korában sürgősen meg kell erősítenünk a mezőgazdaságot.

– Akkor elégedett lehet a kormánnyal, hisz a családtámogatások a legnépszerűbb intézkedések, sokan ezért is szavaztak rájuk.

– Igen, de átütő eredményt nem tudtak felmutatni. Én elismerem, hogy nőtt a termékenység Magyarországon; az tény, hogy amikor átvették a kormányzást, akkor 1,28 volt az egy anyára eső gyermekek száma, most pedig 1,6, de ez jórészt a cigányság népességrobbanását takarja, az ő körükben nőtt igazán a termékenység az elmúlt évtizedben is. Továbbra is fogyunk, sokkal radikálisabb intézkedésekre lenne szükség ahhoz, hogy növekedő pályára tudjuk állítani a magyarságot. Ráadásul mivel már negyvenkettedik éve tart a csökkenés, most már nem is elég, hogy minden édesanya „2,1” gyermeket szüljön, hiszen a szülőképes korú nők száma is olyan mértékben csökkent, hogy most már minden szülőképes korú nőnek négy gyermeket kellene vállalnia. És ha az etnikai arányok eltolódását is figyelembe vesszük a cigányság javára, akkor még szörnyűbb a helyzetünk. Tehát a mi politikánkat nem az határozza meg, hogy mit mond a Fidesz, vagy mit mond a baloldal, mert mi a programunkat szeretnénk végrehajtani. Nyilván megkerülhetetlen kérdés az oltások, a Covid témája, hiszen minap olvastam, hogy Nagy-Britanniában egy új variáns jelent meg… Úgy látszik, hogy ennek a Covid-diktatúrának sajnos nem lesz vége.

– Mi a legnagyobb bajuk az oltással?

– Az emberi szabadság korlátozása. Az, hogy különbséget teszünk oltott és oltatlan között, ami nem indokolt. Egyszerűen nonszensz, hogy valakit azért rúgjanak ki a munkahelyéről, mert nincs beoltva, és döbbenetesnek tartom, hogy a gyerekekre is rá akarják erőszakolni az oltást, pedig rájuk állítólag nem is veszélyes a vírus. Ráadásul egy olyan oltást, amelynek a hosszú távú hatását senki nem ismeri. A vakcinák valódi hatásairól szóló vizsgálatokat és beszédet igyekeznek szőnyeg alá söpörni és elhallgatni bizonyos eseteket, holott az oltások után is történnek halálesetek.

– Tisztázzuk: Covid-radikális vagy nemzeti radikális párt a Mi Hazánk?

– Mindkettő.

– Ez mit jelent?

– A szabadságjogok védelmét. 2006-ban is a magyar szabadságért kellett kiállni a magyar kormánnyal szemben, és ez természetes volt a nemzeti radikálisok számára; elég, ha csak Toroczkai László vagy Novák Előd szerepére gondolunk, és ez most is magától értetődő. A másik egy mentalitásbeli különbség a két nagy tömbhöz képest: mi tényleg a saját értékeink által vezérelve politizálunk, és egyáltalán nem ijedünk meg attól, hogy emiatt megbélyegeznek. A parlamenti politizálásban azt tartjuk szem előtt, hogy mi jó a magyar nemzetnek, és azt támogatjuk, ami pedig nem jó, azt nem támogatjuk.

– Tehát lényegében a régi jobbikos recept szerint főznek. Célravezető?

– A Jobbik így politizált az első időszakban, és sokszor rá tudta kényszeríteni a saját akaratát vagy javaslatait a Fideszre, akár nemzetpolitikai kérdésekben is. Szerintem ez nekünk is sikerülhet, sőt a Mi Hazánk parlamenten kívüli pártként is olyan eredményeket tud felmutatni, amit a balliberális pártok kevésbé.

– Például?

– Az alkotmánymódosítás, amely kimondja, hogy az anya nő, az apa férfi, nem született volna meg a könyvdarálás és a nemzeti szervezetek ellenállása nélkül. Én szó szerint benyújtottam 2019-ben egy határozati javaslatot arról, hogy az iskolákban ne lehessen homoszexuális propagandát folytatni. Akkor a Fidesz ezt leszavazta. Majd a könyvdarálás után az egész magyar közélet témájává vált a homoszexuális propaganda kérdése. Ezek után született meg a pedofiltörvény, illetve az Alaptörvény-módosítás is. De Covid-ügyben is úgy gondolom, ha a Fidesz ellensúlya csak a balliberális ellenzék lett volna, és nincs egy olyan erő, amelyik a korlátozások enyhítését követeli, akkor kénytelen lett volna engedni a baloldali-globalista nyomásnak.

– Ön tavaly egy este nyolc után kiment futni, és ezzel szándékosan megszegte a kijárási tilalmat. Nem tartja furcsának, hogy egy rendpárti politikus megszegje a hatályos rendeletet?

– Arra igyekeztem rávilágítani, hogy értelmetlen a szabályozás. Négygyermekes édesanya vagyok, tehát reggel nyolctól négyig dolgozom, négytől nyolcig a gyerekeimmel vagyok, és csak ezután tudnék sportolni. Család- és anyaellenes korlátozásnak tartottam, hogy kutyát sétáltatni ki lehetett menni este nyolc óra után, de négygyermekes anyaként futni nem. Ennek tarthatatlanságára kívántam rávilágítani.

– Említette a hírhedt könyvdarálást. Megbánta, hogy ekkora reklámot csapott a könyvnek?

– Egyáltalán nem bánom, és nem riadok vissza hasonlótól, ha szükségét látom az ilyen figyelemfelhívó akcióknak. Iszonyúan támadtak a balliberálisok és a homoszexuális lobbi, de nem tántorítottak el a célunktól, hisz a gyerekeink jövőjéről és identitásáról van szó. A „család” nem egy üres betűsor csupán, gyerekeinknek tudniuk kell, hogy az anya csak nő, az édesapa csak férfi lehet, és az ő életük nélkülük nem jöhetett volna létre. Szeretném, hogyha megőriznénk e szavak valódi tartalmát és jelentését.

– Hogyan szavazott a gyermekvédelmi népszavazáson?

– Négy nemmel.

– Szívügyek. Ön többször nyújtott be törvényjavaslatot arról, hogy az abortusz előtt kötelező legyen meghallgatni a magzat szívhangját. Tovább küzd érte?

– Minden erőmmel, hiszen élet és halál kérdéséről van szó. Szívügyem ez a törvényjavaslat, és úgy gondolom, eljött a történelmi időpont, hogy ezt végre meglépje a kormány. A Fidesz soha nem kapott ennyi szavazatot, mint most, ráadásul romokban hever a balliberális oldal, és a politikai ráció is ezt diktálja. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a javaslatom nem bélyegez meg senkit, nem mond ítéletet senki fölött, nem szigorítást jelent, hanem csak tájékoztatást. Az abortuszra készülő édesanyát tájékoztatni kell arról, hogy mi történik, ráadásul ez nem őrá vetne ki kötelezettséget, hanem az orvosára. Fájó kimondani, de az Orbán- és a Gyurcsány-kormány abortuszszabályozása közt nincs különbség. Sajnos hazugság az Alaptörvényünkben, hogy „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”. A szívhangtörvény bevezetésével esélyt adnánk a magzati életkorú gyermekeknek, hogy legalább az utolsó szó jogán életükben egyszer kommunikálni tudjanak saját édesanyjukkal. Mégis leszavazták. De nem adjuk fel, hiszen hazánkban az abortusz a vezető halálok, sőt az abortuszok száma nagyobb, mint a tíz vezető haláloké összesen. Az abortusz a családon belüli erőszak legelterjedtebb és legbrutálisabb formája, amely a legártatlanabb és legvédtelenebb emberek, a magzatok ellen irányul. Pedig a gyermeket nem kötelező felnevelni, örökbe is lehet adni, sokan várnak rá… Az életünk ugyanis a fogantatás pillanatában kezdődik, és egyenértékű bárki máséval. De jelenleg az Alaptörvény szép szavaival szemben valójában „bemondásra” megcsinálják az abortuszt, indoklás nélkül kérhető, és a helyzet vizsgálata nélkül el is végzik a terhességmegszakítást állami támogatással. Sokan tévesen egyfajta fogamzásgátlóként alkalmazzák a terhességmegszakítást, vagy egy fogászati beavatkozás szintjén kezelik ezt a súlyos döntést. Még az édesanya sem kap tájékoztatást döntése súlyáról, következményeiről. A kormány is be kell lássa végre, hogy ez tarthatatlan.

– Optimistának tűnik. Számít a kormánypárt támogatására?

– Nagyon bízom benne, bár a tizenkét évük alatt lett volna bőven lehetőségük rá.