– Lezárul végre a turulügy?

– Korábban is mondtam, hogy a turul már 2005. október 22-én, felavatásakor is jó konstrukció volt mind építéstechnikailag, mind pedig művészeti szempontból, csak a Fővárosi Közgyűlés politikai döntése hiányzott. Az I. kerületi önkormányzat azt mondta, hogy a szobor építészi szempontból rendben van, a világítással, területrendezéssel nincs probléma, így ennek a politikai döntésnek a hiánya irreleváns, az építési engedélyezés hatósági procedúrája lezárható. Azt gondolom, nagy öröm, hogy a II. világháború áldozataira végre méltóképpen emlékezhetünk, senki sem kérdőjelezheti meg, hogy az emlékmű, amelyen ezeregyszáz név szerepel, jogszerűen áll ott. Nyilvánvalóan a Közigazgatási Hivatal – amely nem is tudom, jelenleg jogszerűen létezik vagy sem – még kifejtheti a mostani döntéssel ellentétes álláspontját, de a dolog már nem arról szól, hogy kell-e bontani, vagy sem.

– Számított arra annak idején, hogy lényegében három évig tart a huzavona az engedély körül?

– Amikor 2002-ben elhatároztuk, hogy emlékművet állítunk, nem számítottam többéves küzdelemre. Ám amikor felavattuk a turult, már sejtettem, hogy ez egy hosszú procedúra lesz. De, ahogy mondani szokták, minden jó, ha jó a vége, és nagyon örülök, hogy megszületett ez a döntés. Mivel a Fővárosi Közgyűlés törölte korábbi tiltó határozatát, így megállja a helyét az I. kerületi jegyzőnek az érvelése, hogy most új helyzet van, amikor ki lehet adni az engedélyt. A megállapított 190 ezer forintos bírságot pedig, ha kell, örömmel kifizetem a Hegyvidék önkormányzata helyett.

– Minek köszönhető ön szerint, hogy a turullal egy időben avatott, a holokauszt áldozatainak emléket állító Igazak Fala, vagy a most készülő, a világháború polgári áldozatainak tiszteletére állítandó emlékmű engedélyezése úgy ment át, mint kés a vajon, míg a turul kapcsán évek óta vita zajlik?

– Úgy hiszem, talán annyit kéne tennünk, hogy nem a turul szimbolikájára kellene kihegyeznünk az egész ügyet. A II. kerületi Pesthidegkúton, a Náncsi néni vendéglőjétől nem messze a Turul utcát találjuk, turulmadaras emlékművet rengeteg helyen avattak 1990 óta, a tatabányai szobor kapcsán annak idején Göncz Árpád akkori köztársasági elnök is pozitívan szólt a turulról. Nem ezzel van a baj. Csak 2005 októberében néhány politikai kalandor kitalálta, megpróbál tőkét kovácsolni egy mondvacsinált botrányból a közelgő választások előtt. Polgármesterségem idején úgy gondoltuk, megpróbáljuk méltóképpen lezárni a temetetlen múltat. A Böszörményi út egyik végén felállítottuk a holokauszt áldozatainak emlékművét, a másikon pedig a világháború polgári és katonai áldozatainak létesítettünk emlékhelyet, nemzetiségre, vallásra, politikai hovatartozásra való tekintet nélkül. Nem volt méltó az áldozatok emlékéhez, hogy néhány szocialista és szabad demokrata botrányt csinált emiatt. Ahogy az Igazak Fala vagy a most készülő, Alkotás úton állítandó emlékmű engedélyezése történt, az lenne a helyes és normális.

– Nem bánja, hogy most, amikor a turul megkapta az engedélyt, már nem ön a polgármester?

– Nem. Számomra már azt is öröm volt látni, hogy az emlékhely él: az emberek látogatják, mécsest gyújtanak, fejet hajtanak. Persze jó lett volna, ha már annak idején megkapunk minden papírt, de nincs bennem semmi rossz érzés kizárólag azért, hogy már Pokorni Zoltán vezeti a Hegyvidéket az engedélyezés befejezésekor. Az a lényeg, hogy végre minden rendben van a turulszobor körül.

– Bár már nem polgármester, nem szakadt el az önkormányzatok világától. A hírek szerint a helyhatóságok nagyon rossz helyzetben vannak. Ön is ezt tapasztalja?

– Legyünk igazságosak. A közel 3100 önkormányzat működése ugyanis még mindig nem korszerű, részben ennek az eredménye a mostani nehéz helyzet. Külön kellene választani, hogy mi az önkormányzat és mi az állam feladata, átfogó reformra lenne szükség. Aztán az is igaz, hogy az önkormányzatok, sok esetben érzelmi alapon, olyan feladatokat is ellátnak, amelyeket nem lenne szükséges.

– Mit ért érzelmi alapon? Mondjuk azt, amikor egyes budapesti kerületek maguk tartanak fenn gimnáziumokat, holott ez a főváros feladata? Vagy említhetnénk a kórházak helyzetét, több település szintén maga tartaná fenn az egészségügyi intézményeket, hogy a helyi polgároknak legyen hová menniük, ha betegek lesznek. Ez is érzelmi döntés?

– Átfogó, kimerítő választ erre nem lehet adni, mert minden helyzet, minden település és intézmény ügye más és más. Pusztán arra akartam rávilágítani, hogy amikor az önkormányzatoknak kevés pénz jut, akkor bizonyos döntésekkel még rosszabb körülmények közé sodorják saját magukat. Az előző kérdésre visszatérve: az önkormányzatok helyzete valóban egyre rosszabb 1990 óta, mert egyre több a feladatuk és ehhez nem kapják meg a szükséges pénzt, ezen túlmenően olyan pluszfeladatokat is vállalnak, amelyeket nem lenne kötelességük, ráadásul eddig elmaradt az önkormányzati rendszer majd másfél évtizede újra és újra felvetett átalakítása. A gazdaság az utóbbi években minimum stagnál, de inkább romlik, és az emberek is szegényednek. Ha ezeket a pontokat összerakjuk, akkor kapjuk meg a választ arra, hogy miért tartunk ott, ahol. Nagy baj, hogy az állam magukra hagyja az önkormányzatokat, megpróbál kimaradni a helyzet megoldásából. Megteheti, mert ha baj van, akkor az emberek a városházára mennek panaszkodni, nem a Miniszterelnöki Hivatalba, így az ő szerepük ebben az ügyben szinte láthatatlan a választók számára. Utoljára az Orbán-kormány idején voltak olyan programok, amelyek az önkormányzatok túlélését, fejlődését segítették, azóta nincs erre kézzelfogható támogatás.

– Éppen ezért az önkormányzatok hitelt vesznek fel, kötvényt bocsátanak ki, magyarul eladósodnak…

– Látható, az önkormányzatok vezetői nem bíznak abban, hogy a jelenlegi kormány segítséget nyújt a települések gondjainak megoldásában, ezért saját maguk próbálnak tartalékot képezni, mozgásteret teremteni. Mindezt kétségbeesett lépésnek érzem, közgazdasági szempontból veszélyesnek is. A Fővárosi Önkormányzat például százmilliárd forint feletti hitel- és kötvényállományt görget maga előtt, így amikor a jelenlegi balliberális városvezetés távozik, akkor az új, reményeink szerint konzervatív városvezetésnek nagyon szigorú pénzügypolitikát kell folytatnia ahhoz, hogy legalább az éves adósságszolgálatot teljesíteni tudja. Úgy látom, a mostani pénzügyi helyzet olyan lépéseket vált ki sok település döntéshozóiból, amelyekkel 10-15 évre korlátozzák a jövőbeli fejlődés, előrelépés lehetőségét. És a legnagyobb baj az, hogy a hitelből, kötvényből származó pénzeket sok helyen nem olyan területre fordítják, amelyből később bevétel lehet, hanem működésre költik.

– Ha két év múlva újra polgári kormánya lenne az országnak, gazdaságilag kezelhető lesz még a helyzet? Mert a 3100 önkormányzat által felvett hitel összege talán már az ezermilliárdos nagyságrendet is eléri…

– Az biztos, hogy ezt a problémát egy átfogó közigazgatási reform keretében kormányzati szinten is kezelni kell. Egy gyenge állam, gyenge önkormányzati rendszer nem képes arra, hogy fejlődési pályára állítson egy országot. Bár vannak, akik azt mondják, a piac mindent megold, én nem értek egyet ezzel. Ahhoz, hogy Magyarország előre tudjon lépni, sok más lépés mellett az önkormányzatok helyzetét is konszolidálni kell. Ha ezt a következő kormány nem teszi meg, annak súlyos következménye lehet. Már most azt látjuk, hogy a helyi közösségek nem képesek a posták megtartására, megszűnnek a vasúti szárnyvonalak, sok helyen nincs háziorvos, bezárnak a kisiskolák és a sor még folytatható lenne. A mostanit követő kormányzatnak, illetve az illetékes minisztériumnak tehát fel kell állítania egy olyan reformcsapatot, amely körültekintően, tudományos alapossággal, sok helyi egyeztetéssel, széles körű jogszabály-alkotási programmal átfogó reformot indít. Teszi ezt – remélem – majd azért, hogy szolgáltató szemléletű és korszerű önkormányzati rendszer alakuljon ki Magyarországon.

Bándy Péter

MITNYAN GYÖRGY

1968-ban született Budapesten Jogi diplomát szerzett, ezután két évig volt ügyvédi gyakorlaton

1994-től alpolgármester, 1998–2006-ig polgármester a budapesti Hegyvidéken

Jelenleg egy önkormányzati tanácsadó céget vezet