Hogyan sikerült becsapni a lakosságot?

Tavaly decemberben a Financial Times hasábjain megjelent kormányhirdetés szerint a magyar gazdaság teljesítményét irigylik a franciák, a németek. Dübörög a gazdaság, nagy a jólét, pannon puma – ezt hallhattuk a szocialista, szabad demokrata politikusoktól. Négy hónappal később megszorítások sokaságát készül bevezetni a Gyurcsány-kormány a költségvetés összeomlásának elkerülésére. De nem tört ki botrány. A média ugyanis a helyén volt.

Rosszabbul élünk, mint négy év múlva – ezzel a gunyorosan optimista címmel jelent meg a kormánypárti Népszabadság április 5-én, a választások első fordulója előtt. Kóka János gazdasági miniszter idézete összefoglalja a napilap által követett tematizálást ebben az időszakban. Másnap Kiigazításra vágyik a piac címmel közöltek egy írást, finoman utalva arra, hogy az új kormánynak változtatnia kell a korábbi gyakorlaton.

A választások első fordulója előtt az ugyancsak kormánypárti Magyar Hírlap a kiegyensúlyozottság látszatát keltő szerkesztési elvet követett. A gazdaság legnagyobb kockázata a büdzsé, írta április 4-én. Majd két nappal később Fidesz: 800 milliárd közelében a hiány bevezetéssel olvashattak írást a lap olvasói. Ugyanazon az oldalon mintegy a rossz hír kioltására volt egy másik írás is: Nőttek a befektetési alapok márciusban. A Magyar Hírlap szerkesztési elvének lényege, hogy a kormánykoalícióra nézve kedvezőtlen híreket körülbástyázta pozitívakkal, ám ezek csekélyebb horderejűek, vagy a társadalomnak csak kisebb csoportját érintik. A hírek ellenpontozásának technikája az olvasóban azt az érzést kelti, hogy a Fidesz csupán riogat.

Az ellenzéki Magyar Nemzet leggyakrabban a címlapon foglalkozott a gazdaság helyzetével. Egy év alatt több mint húsz százalékkal növekedett Magyarország bruttó adóssága, közölte a lap április elején, majd több írásában foglalkozott azzal, hogy a forint árfolyama zuhan, felszámolják a csabai vágóhidat, és lebontottak egy cukorgyárat. A címrendszer összességében egy válságban lévő gazdaság képét közvetítette.

A kormánypárti Népszava a választások első fordulója előtti héten megjelentetett számai mintha a Magyar Nemzethez képest egy másik országról szóltak volna. Március 30-án a napilap olvasója arról értesült, hogy Átadták a felújított szegedi kórházat, Spórolhat a kormány az M6-os építésén, Fejlesztésre beruházásra van szüksége az országnak, Nem tervez fizetős egészségügyet a kormány. A dübörgő gazdaság látszatát leglelkesebben tápláló újság emellett folyamatosan azzal támadta a Fideszt, hogy nem mond igazat a gazdaság állapotáról. Ugyanebben a lapszámban kérdezik: Mire alapozhatja a Fidesz az első negyedévre szóló gazdasági leltárát? A cikkben Hegedűs Miklóst, a Gazdasági Kutatóintézet ügyvezetőjét szólaltatják meg, aki azt mondta: „Abban nem hiszek, hogy az ellenzék nincs tisztában a magyar gazdaság helyzetével. Legfeljebb arról lehet szó, hogy máris beindult a szélesebb nagyközönség beetetése, vagyis annak tudatosítása, hogy noha »mi szerettük volna«, a költségvetés valós helyzete nem teszi lehetővé az ígéretek betartását”. Másnap a Népszava arról számolt be, hogy a kormánytagok fizetésük egy részét jótékony célra használják, illetve Csökken a támogatott gyógyszerek ára, Támogatott agrárkivitel, Magyarország lehet a világ legnagyobb szénszálgyártója. Dübörög a gazdaság… Ezt az érzést fokozta az április 3-án és 4-én megjelent lapszám is: GKI: Némileg gyorsul idén a növekedés, ráadásul Takarékoskodnak a kormánytagok, Pénzügykutató: előbb kiigazítás, aztán reform.

Az ügyes Népszava már a választások első fordulója előtt elkezdte megízleltetni olvasóival az új szocialista jelszavakat – kiigazítás, reform. Hogy ez mit takar, arról ekkor még mélyen hallgattak, ahogyan a baloldal politikusai, a gazdasági élet szereplői is.

Gazdasági válságról cikkez az ellenzéki sajtó, dübörgő sikerről a kormánypárti. Valaki nem mond igazat. De ki hazudik? A Népszava így látta április 5-én: „Hazug, aljas” állításokkal riogatják az embereket, a cikkben Veres János minősítette az ellenzék állításait arról, hogy az MSZP fizetőssé tenné az egészségügyet és eladná a kórházakat. A nagy a jólét érzést erősítette az olvasókban a Csökken a diákhitel kamata című írás is. Egy másik cikk ismét a kampánnyal foglalkozott: A kormánypártok nem tűrik a hazugságokat. Ebben ismét a Fidesz azon állítását igyekeztek cáfolni, hogy az orvosi ellátásért a jövőben fizetni kellene. Az említett cikkek összegzéseként A megfertőzött tudat a legveszélyesebb címmel közölt írásban megszólalt Inotai András, aki szakemberként felerősítette azokat a sugalmakat, hogy a Fidesz riogat, amikor megjegyezte: „Ma kiegyensúlyozott növekedési pályán van a magyar gazdaság, ugyanakkor a következő években alapvető államháztartási reformokra lesz szükség. Ezt a váltást csak felelősen és józanul gondolkodó társadalom képes végigvinni. A legkomolyabb veszély az, ha a demagógiával elvakított sokaság képtelenné válik arra, hogy felelős, XXI. századi állampolgárként viselkedjék.” Ügyes. Beadagolják a válságot, de úgy, hogy senki ne vegye észre, ám utóbb lehessen rá hivatkozni: mi szóltunk. Az olvasó pedig magától is kitalálja, ki a potenciális ellenfél, ki a reformok akadálya, anélkül hogy Inotai nevén nevezné, mivel korábban a Fidesz állandó jelzőjévé tette a kormányoldal a „demagóg” kifejezést.

Április 9-én a szocialisták megnyerték a választások első fordulóját. Másnap késő délután a Pénzügyminisztérium bejelentette, hogy mégis igazat mondtak a Fidesz politikusai: rekordméretű a költségvetés hiánya. A hűségesen kormánypárti Magyar Hírlap ismét a jó hír, rossz hír egymást kioltó technikáját alkalmazta. Címlapján arról számolt be, hogy Négyszeresére nőtt a kínai kivitelünk, illetve gazdasági rovatában már utalt a Pénzügyminisztérium várható bejelentésére, amikor azt írta: Bővülő külkereskedelem, enyhén növekvő hiány. A Népszava Időben beszámol a pénzügyi tárca címmel arra utal, hogy nincs összefüggés a költségvetési számadatok nyilvánossá tétele és az első választási forduló időpontja között.

Hogyan viszonyultak a lapok a hiány sokkoló adataihoz?

A Népszabadság: Óriási hiány kis késéssel, Veres: Tartható a büdzsé címekkel közölte a hírt. A Magyar Nemzet Egyre aggasztóbb a túlköltekezés címmel jelent meg, majd a gazdasági rovatában Rekordnagyságú a márciusi hiány, Euró legkorábban 2014-ben bevezetővel közli elemzését.

A Magyar Hírlap a 12. oldalon foglalkozott az üggyel: Minden idők legnagyobb hiánya a büdzsében, Auth Henrik: kockázatok rejlenek a bankrendszerben. A napilap ismét beveti a jó hír kioltja a rosszat szerkesztési technikát és a sokkoló anyagot több kisebb írással oldja fel az oldalon, A gazdasági stabilitás a fő cél, S & P: leminősítés, ha nincs megszorítás, Reuters: a koalíció piacbarátabb és így tovább.

A Népszava a hiánynál fontosabbnak tartotta, hogy közölje: A pénzpiac a jelenlegi koalíció mellett voksol, A piac a mostani koalíciót pártolná. Írásaiban azt taglalta, milyen napot zárt a tőzsde, illetve egy londoni piaci elemzőt és egy ottani befektetési szakembert idéz, akik szerint a piaci reakciók a baloldali koalíció első fordulóbeli eredményével kapcsolatos „óvatos elégedettségre” utalnak…

A Népszava lehozta Józsa István szocialista képviselő közleményét Szocialista állásfoglalás az államháztartásról címmel. Ebben riogatással vádolják a Fideszt és megjegyzik: habár szokásosnak nem mondható, de nem is példa nélküli, hogy az államháztartás hiánya az első negyedév végén meghaladja az egész évre tervezett összeg felét: 1999-ben, amikor az Orbán-kormány pénzügyminisztere Járai Zsigmond volt, ez a mutató 61 százalékra rúgott.

A választások második fordulójának közeledtével a baloldalon folytatódott a látszatvilág építése. A Népszabadság április 12-én, 13-án megjelent számaiban megpróbálta elterelni a deficitről a figyelmet. Sikerrel. Márciusban 2,3%-ra csökkent, Apad az infláció üteme illetve Repkedő számok, Az államháztartás hiánya önmagában még nem katasztrófa című írásaival. Az infláció csökkenésére vonatkozó számadattal a dübörgő gazdaság érzetét állította vissza, s a kétkedőket meggyőzte, hogy nem is olyan nagy gond a büdzsé hiánya, mint azt a gonosz ellenzék állítja.

Az ellenzéki napilap ugyanis azt közölte: 280 Ft felett lesz az euró, Pénzügyi válság fenyegeti hazánkat, A Goldman Sachs szerint ha marad a koalíció, igyekszik majd elrejteni a költségvetési problémákat.

A Magyar Hírlap címoldalán pirossal kiemelve közölte 2,3 % – Utoljára 1977-ben volt ilyen alacsony, majd a gazdasági rovatában taglalta Mélyponton az infláció címmel az előbbi számadatot. A költségvetés állapotáról szóló információkat pedig Újabb politikai csörte a hiányról című írásával a pártok marakodásaként, és nem egy, a gazdaság állapotát jellemző tényként állította be. A Népszava kerülte a kényes témát, inkább igazolást keresett a hatalom számára Továbbra is bizalmat élvez a magyar gazdaság. Ismét a tőzsde adatait elemezte a lap, illetve Nemzeti gazdasági kerekasztalt terítenek címmel arról írt Kóka Jánosra hivatkozva, ha a Fidesz bukik, megszűnik a megosztó politika és elkezdődhetnek az átfogó reformok.

A kampány finisében a fifikás Népszabadság ismét Kóka János kijelentését közölte, mely szerint A Fidesz van válságban, nem a gazdaság. Egy másik címében viszont már ott a fenyegető valóság, de nagyon ügyesen csomagolva: Újabb csúcson van az olajár, rekordon a BUX és az államháztartási hiány. Csak a figyelmes olvasó, az is csak gondos tartalomelemzés után jön rá a rafinált, agyzsibbasztó trükkre: a „csúcs”, a „rekord” pozitív képzetet vált ki az olvasóból. Itt viszont összemosták a pozitív és negatív tartalmakat: jó hír, hogy magas a BUX értéke, viszont rossz hír, hogy drága az olaj és magas az államháztartás hiánya. Ám mielőtt a „rekord” államháztartási hiány miatt kétségbe eshetett volna a baloldali olvasó, április 21-én, közvetlenül a kampánycsend előtt Gyurcsány Ferenc szólt hozzájuk a lap hasábjain, ahol a vele készített interjúban máris megnyugtatott mindenkit: Nem megszorítás, dinamizálás következik. Gyurcsány itt megismételte a Kóka által mondottakat: nem a gazdaság, a Fidesz van válságban.

A Magyar Nemzet igazán megtett mindent: a második forduló előtti napokban a következő címekkel jelent meg: Készül a pótköltségvetés? Rogán Antal szerint június végére kiürülhet az államkassza, Csaba László: Kiigazítás kell, Fizetésképtelenségi eljárások tömege, Az Economist élesen bírálja a kormányt, Újabb csomag várható, Ha nem lesz változás, jönnek a megszorító intézkedések, Gyorsuló eladósodás, Elégtelen pénzügyi produkció, Az osztogató gazdaságpolitika következménye: leminősítések futószalagon, Szinte mindent eladott a kormány, Értékesítik az állami földvagyont.

A Magyar Hírlap viszont, amely általában címoldalon közölte a gazdaság állapotáról szóló írásait, a második forduló előtt a Fidesz-MDF szembenállásnak szentelte a legnagyobb teret. A figyelem középpontjába Dávid Ibolya üzengetéseit helyezte és azt, hogy a Fidesz egyedül maradt a választások második fordulójára. A gazdasági híreknél ismét a jó kioltja a rosszat elvet alkalmazta. A címoldalon ezt közölték: Pótköltségvetés: a PM már a hírét is cáfolta, azt az érzést erősítve, hogy a Fidesz riogatott. A gazdasági rovatban erősítettek és az egy rossz hír, két jó hír elvét alkalmazták: Egyre több cég csődöl be, Ötvenezer Széchenyi-kártya, Londonban a koalíció sikerére számítanak. Az olvasóban ugyan rossz érzést kelt, hogy vállalkozások mennek tönkre, de ezt feloldják benne azzal, hogy a kormány a Széchenyi-kártyával támogatja a fejlesztéseket és Londonban valakik a kormányoldalnak szurkolnak.

A kampány véghajrájában a Magyar Hírlap is a Népszava tematizálását követi. A szokásos dübörög a gazdaság, nagy a jólét érzést erősítette, amikor a címlapra tette Vasút viszi Ferihegyre ősztől az utasokat, Magánbörtön-építés: bombaüzletté válhat című írásait. A gazdasági rovatában pedig arról számolt be, hogy Kóka újabb háromezer munkahelyről tárgyal, A „golfáramlat” hazánkat is elérte – vagyis egyre több golfpálya épül Magyarországon. A második forduló előtt arra is ügyeltek, hogy a Fidesz és a Magyar Nemzeti Bank elnökének megnyilvánulásai mint riogatások jussanak el az olvasókhoz. A Járai: veszélyben a forint című cikket a szerkesztő ügyesen ellenpontozta a Surányi fontosabbnak tartja a növekedést az eurónál című írással. Majd a minden rendben a gazdaságban tematikus elvet követve a következő írások jelentek meg: Kevesebb lehet a költségvetési hiány év végén, Új történelmi csúcson járt a börzeindex, Kitart a kincstári optimizmus, Járai nem bízik a saját munkatársaiban sem, Megosztott a monetáris tanács a kamatemelésben, Brüsszel tizenkilenc országot figyelmeztetett, ám Magyarország nem volt közte.

A választások előtt azonban már elkezdődött az előkészület arra, hogyan adagolják majd be a Gyurcsány-csomag megszorításait. Bokros Lajos határozott lépéseket sürget – állt a Magyar Hírlap címlapján április 20-án. Az egykori pénzügyminiszter aligha népszerű figuráját azért gondosan ellensúlyozták a címlapra szerkesztett jó hírrel: A huszonötezres határt is átlépte a BUX. Szárnyal, dübörög a gazdaság. A belső oldalakon már ott a figyelmeztetés: Másfél év marad csupán a reformok megtételére.

A baloldal eközben a rossz hír hozóját, az MNB elnökét egymással összekacsintva próbálja lejáratni: Járai politikai szerepvállalása miatt elveszítheti a hitelét. A Magyar Nemzeti Bank elnöke ugyanis a Financial Timesnak adott interjújában bírálta a kormány túlköltekezését, emiatt került célkeresztbe.

A Népszava a korábbi gyakorlatának megfelelően a dübörgő gazdaság képét erősítette az alábbi címekkel: Pótköltségvetés nem lesz, 20 millió eurós jóváírás az uniótól, Széchenyi-kártyával 25 milliós hitel, Nincs szó pénzügyi válságról, sem pedig csődről, Felfutó termelés, Fizetésképtelenség: a piactisztulás megkezdődött, Ősszel indulhat a reptéri vonat, Bizakodóbbak a gyermekes családok és a fiatalok, Újabb háromezer munkahely, Bizakodó vélemények az ipari kilátásokról, Egy munkahelyhez három másik kapcsolódik, Fürdőfejlesztés Balatonfüreden, Tőzsdeosztalék: 200 milliárd forint felett.

A Népszava a választások második fordulója előtt a gazdaság valós állapotát elhallgatva szakembereket szólaltatott meg, akik szerint elkerülhetetlen a költségvetési kiigazítás 2006-ban, de pótköltségvetésnek nincs értelme. Ennél azonban kiemeltebben kezelte az MNB elnökének a gazdaság állapotával, a forint gyengülésével kapcsolatos kijelentésének semlegesítését. Nem sokat ad már a piac Járai kijelentéseire címmel közölt a lap írást, amelyet a dübörgő gazdaság mítoszát építő hírek közé ágyazva jelentettek meg.

Az MSZP, mint tudjuk, megnyerte április 23-án a választások második fordulóját is…

A baloldalon végigszáguldott a hír, baj van, győztünk. Be kell adagolni a lakosságnak a valóságot. De csak apránként, reformokba csomagolva. És elkezdték: Nincs idő az ünneplésre, Jóváhagyott hiányrekord, A cégvezetők szerint nem lehet tovább várni a reformokkal, Egyre közelebb a 300 forinthoz, Óriási benzin- és gázolajár-emelésre készül a MOL, Kockázatos üzleti terep hazánk, Jön a megszorító csomag, Nadrágszíj, Választani kell: technikai modernizáció vagy foglalkoztatás, Társadalmi feszültségek várhatók a reformok miatt, Reformok és veszélyek – ilyen és ehhez hasonló címek jelentek meg az elmúlt hetekben az újságokban.

Az előzőek ismeretében feltehetjük a kérdést, hogy mely sajtótermékből szemléztünk? A választások befejeződése óta a címek alapján nehéz megmondani: a fentiekben idéztük a Népszabadságot, a Népszavát, a Magyar Hírlapot, a Magyar Nemzetet.

Ami a legfájdalmasabb, kiderült, hogy a riogatással vádolt konzervatív sajtó és a Fidesz politikusai igazat mondtak. Ha a baloldali média tisztességes lett volna, sokkal kevesebben szavaznak a kormánykoalícióra. De nem volt tisztességes. Nem ez volt a dolga. A valóságot legyőzte a hazugság, a kozmetikázott látszatvilág. Mit szól mindehhez a becsapott olvasó? Mit szól ahhoz, hogy az általa olvasott lap hasábjain néhány héten belül egymásnak ellentmondó írások jelentek meg? (Lásd keretes anyagunkat.)

Megdöbbentő a Népszabadság szervilizmusa. A baloldali koalíciót az előzetes kampányígéretektől eltérően felkészületlenül érte a győzelem. Gyurcsány Ferenc hosszú időre elvonult, hogy kormányával kitalálják, mit mondjanak a közvéleménynek, hogyan adagolják be az igazságot. A balliberális média addig falazott nekik. Ebben is élen járt a Népszabadság, amely április 29-i, szombati számának vezető címe szakmai szégyen: Koalíciós reformverseny. Reformverseny? Minek, ha eddig jól kormányoztak?

Összegezve, a kormány médiafölényére támaszkodva sikeresen eltitkolta a gazdaság valós állapotát a választás előtt. A választást követően a háztáji média még az előzőnél is alantasabb feladatot kapott, fokról fokra úgy adagolja be a valóságot, a készülő Gyurcsány-csomagot, hogy ne törjön ki lázadás. A média most „reform, kiigazítás” és egyéb finomkodó kifejezésekbe ágyazza az elvonásokat. Új mítosz is születik: a kemény megszorítások nem a Medgyessy-Gyurcsány-kormány rossz gazdaságpolitikája, hanem az elmúlt tizenhat év mulasztásai miatt jönnek. (Ebbe a jobboldali kormányok hibái is beletartoznak.) Kóka János már egyenesen az elmaradt gazdasági rendszerváltozásról beszél, átvéve a jobboldal történelemkritikáját. Arcátlanság? Az. Ami ha sikerül, az évezred szélhámossága lesz.

S hogy miért nem tiltakozik egyetlen baloldali szavazó sem amiatt, hogy becsapták? Egyelőre még minden rendben. Az üzemanyag ugyan folyamatosan drágul, de aki autót tart, az még bírja. Az igazi megszorítások hatását pedig csak hónapok múlva érzékeli majd az a társadalom, amelynek médiabefolyásoltsága olyan szinten van, mint annak idején a goebbelsi Németországban. A lakosság irányíthatósága mára oly mértékűvé vált, hogy kritika nélkül fogadja el az egymásnak ellentmondó utasításokat is. A nemzeti szocialisták előbb a kommunista Szovjetunió ellen hangolták Németország népét, majd az akkori média segítségével elfogadtatták velük a Molotov-Ribbentropp-paktumot. A mi nemzetközi szocialistáink előbb azt mondták, hogy nem megszorítás, hanem dinamizálás következik, majd két hétre rá bejelentették, hogy több százmilliárdos megszorító csomaggal tartanák a hiánytervet.

Van különbség? Nincs. Ahogyan a szemünk láttára felépítették a pannon puma mítoszát, ugyanúgy képes a propagandagépezet a tömeges elbocsátásokat, a 300 forintos benzint, az emelkedő árakat elfogadtatni az emberek nagy részével. Mintha Németországban lennénk, a harmincas évek végén, közvetlenül a XX. század legnagyobb világkatasztrófája előtt. Ez a valóság. A látszat pedig az, amit a balliberális média közvetít: reform, kiigazítás, blog. Hogy mondta Bangó Margit egy baloldali kampányrendezvényen? Éljen Gyurcsány Ferenc, a magyar népköztársaság miniszterelnöke! És nem lett ebből sem baj.

Sándor Csilla