Régi betűk egy új világban

– Miként befolyásolja a levéltár működését a digitalizáció, sőt, újabban a mesterséges intelligencia?

– Az én kollégáim is tartottak kezdetben a mesterséges intelligenciától annak ellenére, hogy mi már a nyolcvanas évek végén azt vizsgáltuk, hogyan tudjuk felhasználni a levéltárosi munkában az informatikai eszközöket, alkalmazásokat. Az első lépésben mikrofilmes eljárásokat használtunk, fotót készítettünk a dokumentumokról, és azt különféle formátumokban számítógépre mentettük. Kísérleteztünk, és a folyamat átnyúlt a kilencvenes évek legelejére. Azt láttuk, hogy nemzetközi szinten is az elsők között voltunk, akik a levéltárakban alkalmazni kezdték a digitalizációt.

– Hány dokumentumot őriz ma a levéltár, mekkora munka az anyagok digitalizációja?

– A magyar középkor emlékezetét például 130 ezer oklevél jelenti. Ebből 110 ezer található itt a házban, tízezret őriznek a megyei levéltáraink, további tízezret pedig főként egyházi, illetve más gyűjtemények. Ezt az anyagot kilencvenes évek közepéig digitalizáltuk, előbb DVD-re, később az online térben is közzétettük. Nyitottak voltunk, figyeltük, követtük az újabb és újabb technológiák születését, fejlődését. Ennek ellenére amikor megjelent a mesterséges intelligencia, nagy idegenkedés volt tapasztalható vele szemben itt, házon belül. Azt mondták kollégák, ne rohanjunk annyira előre, mert az MI sohasem helyettesítheti a természetes intelligenciát. Persze, nem is kell, hogy helyettesítse, de a fejlődést nem szabad megfékezni, inkább szolgálatunkba kell állítani az új találmányokat. Kinevezésem után, 2017-től keményen ráálltunk az MI-re. Sok egyeztetésbe, nagy munkába került, hogy sikerült újra felállítani például az Orosz–Magyar Levéltári Vegyesbizottságot, mert 2010 és 2017 között alig volt szakmai kapcsolatunk az oroszokkal. Az újrainduló együttműködés eredményeként a magyar kormány 2019-ben megvásárolta 682 ezer Magyarországról elhurcolt fogoly, letartóztatott, elítélt ember kartonját. Ez 17 millió adatsort jelent, amelyeket kézzel és cirill betűkkel írtak. Hogyan lehet ezt feldolgozni, kérdeztük magunktól. A politikusokat az érdekelte, hogy mire adtak ki 200 millió forintot, a társadalom pedig a tényanyagra volt kíváncsi. Az elhurcoltak kapcsán komoly számháború folyt addig, pró és kontra. A vita ezzel azonban lezárult.

– Ez óriási mennyiségű információ! Hogy láttak munkához?

– Volt, aki azzal biztatott bennünket, hogy fogjunk ötven oroszul jól tudó szakembert, aki ismeri a korabeli katonai nyelvet, illetve az orvosi szakkifejezéseket, és elboldogul a Szovjetunió földrajzával is, hiszen négy-öt ezer tábor működött az ország területén. Volt, aki 50 évre tette a feldolgozás futamidejét és több milliárd forintra a munka költségeit. Mire mi összehívtuk azoknak az egyetemeknek a képviselőit, ahol informatikusokat képeznek, és azokat a cégeket is asztalhoz ültettem, amelyek informatikával foglalkoznak. A mesterséges intelligencia segítségével tíz hónap alatt feldolgoztuk az anyagot, méghozzá úgy, hogy az egészet átírtuk latin betűs változatra, mert végül így publikáltuk.

– Milyen buktatókkal kellett megküzdeniük?

– Mondok egy példát. A kartonokat egyszerű katonák állították ki, az a településnév, hogy Hódmezővásárhely, 47 formában szerepel az anyagban. A feldolgozás, vagyis a munka híre szétfutott egész Európában. Olyannyira, hogy a német Bundesarchiv, Európa legnagyobb levéltára felkért bennünket, adjunk tanácsokat, illetve segítsünk nekik feldolgozni a náci párt, vagyis a négymilliós NSDAP kartonokból álló adattárát. Úgy érzem, hogy tudásban, felkészültségben, technológiában és problémamegoldásban most ott vagyunk Európa első levéltárai között, sőt Kelet-Ázsiában és az USA-ban is odafigyelnek ránk.

– Úgy tudni, az elsők között alakult is meg a magyar levéltár több mint 300 éve…

– Mindig volt levéltár, már a legelső királyságoktól kezdve lejegyezték a törvényeket, szerződéseket. Ahogy létrejött a magyar állam, a királyi udvarban működő, elsősorban német papok regisztrálták a fontos intézkedéseket, határozatokat. III. Béla 1181-ben törvényben mondta ki, hogy minden jogi ügyletet, ami a király vagy megbízottja jelenlétében zajlik, írásba kell foglalni. Furcsa, de igaz, hogy addig amikor kapott valaki egy birtokot, fogtak egy 10-12 éves gyereket, és a birtok minden határjelénél alaposan megverték. Így a gyerek évtizedeken át emlékezett a birtok határvonalára. Ezt a gyakorlatot szüntette meg III. Béla, és innentől tömegessé vált a hivatalos iratok kibocsátása. Körülbelül egymillió lehetett a Mohács előtt keletkezett okleveleink száma, ebből maradt meg napjainkra a már említett 130 ezer.

– Mennyire értékes iratok tűnhettek el az idők folyamán?

– Eltűnt például a hét példányban készült, 1222-es Aranybulla is. Egyetlen eredeti példány sem maradt fenn, csak az újra és újra átírt változatokat ismerjük. Az 1723-ban elfogadott pragmatica sanctio kapcsán kérték a rendek, hogy az uralkodói levéltár mellett álljon talpra egy állami levéltár is, a nemesség, a nemzet érdekeit képviselve. Végül is Batthyány Lajos nádor 1756-ban végleg meggyőzte Mária Teréziát az intézmény fontosságáról, és az országos levéltár meg is kezdte a működését Pozsonyban. Onnantól kezdve folyamatosan tevékenykedik. Büszkén mondhatom, e téren a nagyhatalmak előtt jártunk, a mi közlevéltárunk Európában a legöregebbek közé tartozik.

– A közvélemény azt gondolja, és nyilván nem alaptalanul, hogy a levéltár a történelmi kutatások legfontosabb bázisa. Ön pedig azt mondta egy ízben, hogy a levéltár a nemzet emlékezete. Tehát identitásunk becses fundamentumát képezi… Így marad ez örökre?

– Alapvetően nem a történeti kutatások miatt fontos egy levéltár, hanem azért, mert az általa őrzött iratok egykoron és sok esetben még most is jogot biztosítanak. Ez az alapfunkciója, a nemesség legféltettebb ereklyéje is a birtoklevele volt. Az itt őrzött dokumentumok persze olyan információkat tartalmaznak, amelyek idővel átalakulnak, történetivé válnak. Legrégebbi oklevelünk 1109-ből származik. Ez a veszprémi apácák alapító oklevele, amely görög és latin nyelven íródott. Az apácák Géza fejedelemtől vagy István királytól kapták a birtokaikat, és az adományozás tényét írásban is meg kellett erősíteni. Ez akkor, 1109-ben jogi kinyilatkoztatás volt, ma a nemzet egyik legértékesebb történeti értéke.

– Mit jelentett Trianon a levéltár életében?

– Egy üzenetet született. A várbeli épület, ahol most beszélgetünk, több mint százéves, levéltárnak készült, csodálatos díszítéseket kapott, 1923-ban költöztek be ide az első levéltárosok. Az épület a magyar államiságot és írásbeliséget szimbolizálja. És ha egy Trianonban megcsonkított ország fontosnak tartotta befejezni az egyébként 1914-ben kezdődött építkezést, és ekkora teljesítményre volt képes, akkor azt nem lehet elpusztítani. Egyébként az országban ez a legrégebbi közgyűjtemény, és egyben a legnagyobb is. Összesen 700 munkatárs dolgozik nálunk, 78 telephelyen.

– Hangos ügy keletkezett abból, hogy az MSZP még a 2010-es évek elején sem adta át az általa őrzött, pártállami időszakban keletkezett levéltári anyagát, azaz a Politikatörténeti Intézet anyagait. Hogy végződött ez a vita?

– Úgy, hogy végül átadta, mert elveszítette azt a pert, amit egyébként a strasbourgi nemzetközi bíróságig vitt a Politikatörténeti Intézetet működtető alapítvány. Elfogadhatatlan volt, hogy egy magyar párt magánlevéltára közokiratokat őrizzen. Az ügyet senki sem merte felvállalni a 2010-es évekig, mi kezdtünk beszélgetni róla akkor.

– Milyen tempóban halad az iratok digitalizációja? Tekintettel arra, hogy háromszáz kilométernyi anyagot őriz a Magyar Nemzeti Levéltár a tagintézményeiben, azaz az országos és a vármegyei levéltárakban.

– Ez a mennyiség a Budapest–Nagyvárad távolságnak felel meg. Közel százmillió oldalt digitalizáltunk eddig, ennek több mint a fele már publikus, ingyen és bérmentve olvashatja bárki. Például a párttörténeti anyagokat és minisztertanácsi dokumentumok 1867-től 1979-ig terjedő részét már digitalizáltuk. Ügyelnünk kell a szabályokra, a személyiségi jogok védelmére is. Itt egy ember születésétől számított 120 év a határ.

– Mekkora érdeklődést váltott ki a közvéleményben az a bizonyos 682 ezer oroszországi karton?

– 2020-ban váltak hozzáférhetővé a dokumentumok, 370 ezer látogató tekintette meg őket és töltött le 9 millió oldalt egyetlen év alatt. Más szempontból is fontos ez az anyag. Zajlik egy kárpótlási folyamat a határainkon túl, vagyis aki igazolni tudja, hogy olyan, egykor magyar állampolgárságú személy leszármazottja, akit a Szovjetunióba hurcoltak a második világháború idején, az mintegy százezer forint nyugdíj-kiegészítést kap Romániában.