A szocialistáknak hirtelen fontos lett a közbiztonság. Majdnem nyolcévnyi érdektelenséget és szinte kizárólag ellenzéki tüntetőkkel szemben alkalmazott kíméletlen rendőri fellépéseket követően a kormányzat ráébredt, hogy az élet- és vagyonbiztonság fontos az embereknek. A megvilágosodás forrása jól érzékelhetően a Jobbik markáns rendpárti üzeneteit az európai parlamenti választáson honoráló közel félmillió szavazat.

A liberális demokráciák politikai kommunikációjának bevett gyakorlata más pártok hatásosnak bizonyuló üzeneteinek, programpontjainak elorzása a riválisoktól. Számtalan példával szolgál erre a politikatörténet. Egyes elemzők e jelenséget az „amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére” elv gyakorlatba ültetésének látják. Mindenesetre a Magyar Szocialista Párt messze hajította korábbi engedékeny felfogását, s alaposan átalakította a büntető törvénykönyv paragrafusait azon bűncselekmények esetében, amelyek leginkább irritálják az embereket. A szigorítások értelmében az eddiginél valamivel súlyosabb büntetésre számíthatnak az erőszakos bűnözők, különösen a visszaesők. A vagyonukat és testi épségüket védelmezőktől pedig ezentúl nem követeli meg a törvény az irreális – mert stresszhelyzetben nyilvánvalóan felmérhetetlen – arányosságot, s azt sem, hogy kitérjenek a támadás elől.

Ezen túlmenően a büntetőeljárások felgyorsításáról is döntött az Országgyűlés, az előzetes letartóztatás lehetséges felső határát pedig – ha tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény a gyanú – háromról négy évre emelték.

Új büntetőjogi kategória is született a módosítások során, az „erőszakos többszörös visszaeső” fogalma. Azok esetében, akik harmadszor követnek el ilyen bűncselekményt, a bíróság nem mérlegelheti az esetleges enyhítő körülményeket, a kiróható büntetés pedig az alapesetben kiszabható másfélszeresére nő, a legsúlyosabb bűncselekmények tettesei pedig a korábbi 15 év helyett 20 év fegyházbüntetést kaphatnak. Az erőszakos, többszörös visszaesők nem bocsáthatók feltételes szabadságra, miként azok sem, akik önhibájukból nem kezdték meg szabadságvesztésük letöltését – vagyis akik ítélethirdetés után szabadlábon maradhattak.

A próbára bocsátás feltételei is szigorodtak: e lehetőséggel nem élhetnek a visszaesők, a cselekményüket bűnszervezetben elkövetők, illetve azok, akik tettüket szabadságvesztés kiszabása után, annak lejárta előtt vagy próbaidő alatt követik el.

Ugyancsak új fogalom a „közvetett tettesé”. E kategóriába azok az emberek tartoznak, akik egy bűncselekményt gyermekkorúság, kóros elmeállapot, fenyegetés, kényszer hatása miatt nem büntethető vagy tévedésben lévő személy felhasználásával valósítanak meg. Ezentúl közvetett tettesnek minősülnek például azok a cigányok, akik kiskorú gyermekeiket küldik lopni. Ami azt illeti, ilyen esetekben vélelmezhetően kiskorú veszélyeztetése is megállapítható.

A Btk.-módosítások szélesebb büntetési lehetőségeket adnak a bíróságoknak. Kiszabható például kiutasítás is, ha az adott cselekmény büntetési tételének felső határa nem több, mint három év. Ezen felül olyan személyeket, akiket szabadságvesztésre ítélnek, a börtön mellett ki lehet tiltani egy vagy több helységből, illetve az ország bármely területéről, ha ott-tartózkodásuk közérdeket sért. A kitiltás időtartama legalább egy, de legfeljebb öt év. A pártfogói felügyelet alá helyezettek pedig eltilthatók bizonyos nyilvános helyek, rendezvények, illetve közterületek látogatásától.

A szocialista Btk.-módosítás azonban nemcsak szigorítást, hanem – bizonyos esetekben – enyhítéseket is jelent. A két évet meg nem haladó időtartamú szabadságvesztés például felfüggeszthető, ha – különös tekintettel az elkövető személyi körülményeire – alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető. A felfüggesztés időtartama legfeljebb öt év lehet, de nem lehet kevesebb, mint a kiszabott szabadságvesztés.

Még különösebb az az új jogszabály, amely szerint „nem büntethető, aki személy vagy vagyon elleni vétség, illetve közlekedési vétség, vagy háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette.” Továbbá „a büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elkövető öt évnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette.”

Ugyanakkor e megengedő paragrafusok esetében van némi kikötés, e mentességek ugyanis nem érvényesíthetők, ha az elkövető korábban már hasonló módon megúszta a büntetést, s a kérdéses eset óta nem telt el két év.

A Btk.-módosítás kitér a lehetséges sértettekre is. A változások nyomán közfeladatot ellátó személynek minősülnek majd a polgárőrök és az erdészek is – eddig ugyanis még ilyen státus sem védte őket. A magánlaksértés ezentúl akár három évvel is büntethető lesz az eddigi kettő helyett. Az új jogszabályok kimondják, hogy nem büntethető, aki saját vagy mások javai vagy testi épsége elleni jogtalan támadás megelőzéséhez védelmi eszközt használ, és ennek nyomán a támadó megsérül, amennyiben az eszköz nem alkalmas az élet kioltására, továbbá a sérülés elkerülésére a védekező az adott helyzetbe, minden tőle elvárhatót megtett. Igaz ugyan, hogy a „minden tőle elvárható” fogalma homályos marad, s így vélhetően komoly jogászi csatározások kiindulópontja lesz a jövőben.

A módosítások értelmében az sem büntethető, aki ijedtségből vagy menthető felindulásból nagyobb sérelmet okoz, mint amit ő elszenvedett. Tehát ha ránk támad puszta ököllel egy kigyúrt rabló, nem fognak minket vegzálni, ha egy hirtelen felkapott karóval fejbe kólintjuk.

A közrend fenntartásában ezentúl az eddigieknél jóval nagyobb szerepük lesz a fegyveres biztonsági őröknek, a természetvédelmi és mezőőröknek, a közterület- felügyelőknek és a polgárőröknek. Utóbbiak ezentúl könnygázt igényelhetnek a rendőrségtől, amit jogos védelmi helyzetben használhatnak, a közterület-felügyelők pedig gumibotot kapnak.

A szocialisták elhíresült mozdonyfordítós kongresszusukon mindezek mellett fölvetették, hogy intézményesíteni kellene a településőrségeket. Ezek voltaképpen a jelenlegi polgárőrséghez hasonló szervezetek lennének, önkormányzati hatáskörben és felügyelettel működnének, és tevékenységüket is a helyhatóságoknak kellene finanszírozni. Vagyis törvényt hoznak a településőrségekről, de forrást nem adnának hozzá, ily módon tehát a rend fenntartásának állami kötelezettségét ráterhelnék az önkormányzatokra.

A települések vezetőségeinek általános pénzügyi helyzetét ismerve borítékolható, hogy ez nem lesz egyszerű feladat. Mindent mérlegre téve azért annyit el kell ismerni, hogy a szigorúbb büntetések és a dekriminalizált önvédelem alapvetően jó irányú elmozdulást jelent, s a településőrségek gondolata sem ördögtől való, hiszen ilyenek ma is léteznek több településen, éppenséggel ellenzéki vezetésű fővárosi kerületekben is elindultak hasonló kezdeményezések. Az ötletet vélhetően a Magyar Gárda megjelenése adta, hiszen ezek találkoztak a rendre és biztonságra vágyó emberek akaratával.

Csakhogy mindez nem elégséges. A rend fenntartása, a rendvédelem ugyanis állami feladat, mi több, állami monopólium. Ezért, bár minden olyan kezdeményezés üdvözlendő, amely akár csekély mértékben is növeli az emberek biztonságérzetét, s a civil önszerveződés is rendkívül fontos, mégsem lehet eltekinteni a rendőrség megerősítésétől, a polgárok bizalmának visszaszerzésétől. Ehhez azonban radikális átalakításokra van szükség.

Ez elsősorban nem a létszám növelését kell jelentse, bár igaz, hogy az elmúlt két évben nagyjából ötezer rendőr szerelt le. De mivel a testületet összevonták a határőrséggel – mely lépés ésszerűsége és hasznossága továbbra is megkérdőjelezhető –, az összes betölthető hely a rendőrségnél ma 45 ezer fő, s ebből 43 ezren szolgálnak.

Itt emlékeztetünk rá, hogy a Magyar Királyi Csendőrség állományának létszáma az egész történelmi Magyarország területén 12 ezer fő volt, mégis évente átlagosan 90 százalékos felderítési mutatóval büszkélkedhettek a kakastollasok, ami közbiztonsági szempontból Európa élvonalába sorolta hazánkat. A 43 ezer fős rendőrség ellenben a maradék Magyarország területén igen szerény mutatókkal rendelkezik, tavaly például mindössze 44,9 százalék volt a felderítési arány.

Nyilvánvaló tehát, hogy nem a létszámmal van probléma. Sokkal inkább a szerkezet belső arányaival. A csendőrség teljes állományának mindössze 4 százalékát tették ki a tisztek. Ma a rendőrségnél ez az arány közel 40 százalék, ami példátlan Európában. Így fordulhat elő, hogy pitiáner zsebtolvajokat is alezredesek hajkurásznak, ahelyett hogy idejüket, energiájukat, tudásukat komolyabb bűncselekmények felderítésére fordíthatnák.

Ezen túlmenően elképesztő adat, hogy a rendőrség teljes állományából 25 ezer van kint a terepen, 18 ezer fő irodista, gazdasági alkalmazott, hivatalnok és így tovább. Nem csoda, hogy a rendőrség felépítése áttekinthetetlenül bürokratikus. Az Országos Rendőr-főkapitányság Gazdasági Főigazgatóságán belül például van Igazgatási és Ügyviteli Főosztály, mely további Koordinációs Osztályra és Ügyviteli Osztályra oszlik. A Gazdasági Főigazgatóság Közgazdasági Főosztályán belül találjuk az Illetménygazdálkodási Osztályt, a Státusgazdálkodási Osztályt, a Gazdasági Ellátó Osztályt, melynek munkáját hat regionális Gazdasági Ellátó Osztály segíti, de van neki Ruházati Csomagküldő Osztálya is. A Humánigazgatási Szolgálat berkein belül működik a Nyugdíj-megállapító Osztály, de ezen kívül is van az ORFK-nak számtalan igazgatósága, főosztálya, melyekhez ilyen-olyan osztályok és azok alosztályai tartoznak. A Szóvivői Iroda pedig még a Zsaru Magazinért is felelős. S mindezek egy erősen központosított rendszer nyúlványai.

A Magyar Királyi Csendőrség területi alapon épült fel, hat csendőrkerületre osztották az országot, s így nem kellett mindent a fővárosból irányítani. Az irodisták létszáma minimális volt, a testület küldetése a közterületeken való jelenlét volt, nem pedig az, hogy szervezeti hálóba gabalyodva gúzsba kösse saját magát. Ezenkívül a nagyobb, kiemelt nyomozati munkákat a különálló rendőrség végezte, így maradt energia a rendfenntartásra. A következő kormány elodázhatatlan feladata lesz a magyar rendőrség gyökeres átalakítása.

Ágoston Balázs