Rés a falon

Közös nyilatkozatot tett közzé a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Karának huszonegy professzora, melyben azt írják, aggódnak egyetemük jövője miatt – adta hírül nemrég a 444.hu. Nem túlzás, hogy az balliberális sajtó hetek óta valóságos lázban ég, ha a Debreceni Egyetemről esik szó. Mi utánajártunk a történteknek, megpróbáltuk megérteni, mi történt, és miért – legnagyobb meglepetésünkre Szél Bernadettet, Gémesi Györgyöt és egy sértett volt rektort találtunk az események mögött.Sokan felkapták a fejüket, amikor október 23-án Szél Bernadett Debrecenbe utazott azért, hogy aktuális kormányellenes igéit onnan dörögje el csekély számú hallgatóságának. Az időzítés és a helyszín persze, nem véletlen. Az LMP társelnöke azért választotta a debreceni Egyetem teret, és azért ostorozta hosszan Szilvássy Zoltán rektort, a magyar kormányt és Oroszországot, mert társtettese egy mára kiépült átfogó politikai tervnek, amely többek között az évszázad üzletét, az egyetem Roszatommal kötött megállapodását is megtorpedózná.

A bonyolult ügy kezdőpontján sértett embereket találunk. Volt rektorokat, egyetemi tanszékvezetőket, tanárokat, aki mindig is számbeli kisebbségben voltak, de képesek azt a látszatot kelteni, mintha ők volnának a többség (a bevezetőnkben idézett nyilatkozatot is huszonegy professzor írta alá a háromszázból). Ennek a hangos kisebbségnek mindenekelőtt Szilvássy Zoltán rektorral van baja. Szilvássyt 2013-ban a módosított felsőoktatási törvény alapján törvényesen nevezték ki rektornak. Bár riválisai mindmáig csalásról beszélnek, érvelésük gyenge lábon áll, mi több, tudatos elferdítése az igazságnak, Szilvássy kinevezése minden tekintetben jogszerű és igazságos volt.

Addigra a debreceni egyetem eljutott a teljes szervezetlenség, észszerűtlen gazdálkodás állapotába. A támogatások nagy része elfolyt, különféle kiszervezésekkel, megbízásokkal hatalmas pénzösszegek tűntek el a süllyesztőben. Előfordult például, hogy egy volt rektor saját cége végezte a vegyszerszállítást vagy a laborszolgáltatásokat. Az őrzés-védést , szállítást és egyéb kiszervezett tevékenységet végző cégek olyan előnyös szerződéseket kötöttek, hogy néhány év alatt milliárdokat vehettek fel osztalékként a „szerencsés” magántulajdonosok. A helyzet odáig fajult, hogy már nemcsak kiszolgáló, de jól fizető alaptevékenységeket is kiszerveztek magáncégeknek, amelyek szerződéses hálójából ma is csak fokozatosan sikerül kiszabadulni. A kaotikus gazdálkodást minden bizonnyal az egyetem megörökölt széttagoltsága tette lehetővé: a debreceni felsőoktatás három különböző, saját gazdálkodást végző, egymástól lényegében független egységet jelentett. Ez a helyzet érdekeltté tette a rendszer irányítóit a szervezeti változások elodázásában.

A 2014 előtti rektorok szinte kivétel nélkül a balliberális oldalhoz húztak, és különösebben nem is csináltak ebből titkot. Akkoriban senki nem problémázott a párhuzamosan betöltött funkciókon (ilyen ma nincs). Nagy János például az MNV Zrt. elnöke volt a Gyurcsány-kormány idején. Bazsa György nemhogy balra tekintgetett, de az MSZP színeiben országgyűlési mandátumhoz is jutott. Fésüs László idején pedig a Somogyi-féle Political Capitallel szerződött le az egyetem, sok tízmillió forintos tanácsadásra. A mostani huszonegy aláíró között is jócskán akadnak az egykori pártállamhoz és a mai baloldalhoz kötődő személyek.

Szilvássy Zoltán

Balog Zoltán miniszter jól döntött, amikor Szilvássy Zoltánt javasolta rektornak. Azt még ellenfelei is elismerik, hogy Szilvássy rektorsága alatt a Debreceni Egyetem minden téren látványosan előrelépett. 2014 után a több milliárdos belső mínuszból pluszba fordultak át, nőttek a saját bevételek, csökkentek a fajlagos kiadások, észszerűsödött és átlátható lett a gazdálkodás. Megszüntették a 2000-es egyetemi integráció ellenére továbbra is önálló orvosi, agrár- és tudományegyetemi centrumokat, egyesítették a gazdaságtudományi karokat, az egyetemi klinikákat és a debreceni városi kórházat.

A hatalomból kiszorult hajdani rektorok, pártfunkcionáriusok, szakszervezeti vezetők folyamatosan figyelték a rést, ahol visszaszivároghatnának a köztudatba. A lehetőség akkor érkezett el, amikor az egyetem stratégiai megállapodást kötött a Roszatommal. Ezt a szerződést nem túlzás az évszázad üzletének nevezni Debrecenben. Az orosz óriásvállalat különböző radioizotópokat állít elő az orosz atomreaktorokban, az egyetem pedig orvosi felhasználást lehetővé tevő izotóp hordozókat fejleszt és gyárt majd. Ezen túl a Roszatom a Debreceni Egyetemre támaszkodva hozza létre Európai Atomenergetikai Képzőközpontját.

A megállapodás kedvező pénzügyi, gazdasági és oktatási következményei úgyszólván beláthatatlanok. Nemcsak milliárdok áramlanak majd közvetlenül a Debreceni Egyetemre, a városba és az országba, nemcsak új munkahelyek jönnek létre, de a régió tudományos fellegvára lesz Debrecen. Az egyetem globális szereplővé léphet elő azáltal, hogy maga szállít a világ minden részére, és ami a legfontosabb: az orosz atomenergiával kapcsolatos technológiai, tudományos információk és know-how birtokosa lenne. Ez azért is fontos, mert arra pedig nemigen tudunk példát, hogy az oroszok bárki mással megosztanák gondosan őrzött szakmai titkaikat. A bizalom fokát jelzi, hogy a Debreceni Egyetemmel kivételt tesznek.

Ha azt gondoljuk, hogy a hatalmas lehetőséget pártállástól függetlenül mindenki üdvözölte, alaposan tévedünk. A Paks 2 ellen rögeszmés hadjáratot viselő Szél Bernadett és az LMP azonnal rávetette magát a témára. Nem zavarta őket, hogy a debreceni központ nem Paks 2 „kiszolgálója”, hanem a Roszatomon keresztül 36 atomerőmű személyzetének képzőközpontja lesz – méretes különbség. Az sem zavarja az LMP-t, hogy az egyetemnek fontos megállapodásai vannak globális amerikai, kínai, indiai és német partnerekkel is, nem beszélve a kassai, nagyváradi egyetemekkel kiépülő oktatási kapcsolatokról. Szó sincs tehát arról, hogy az orosz szál az egyetlen volna az intézmény szerteágazó és sokszínű nemzetközi kapcsolatrendszerében. Szél Bernadették és a baloldali sajtó továbbá az abszurditásig felnagyított egy protokolláris gesztust: Vlagyimir Putyin elnök díszpolgári kitüntetése – és nem kinevezése – természetes következménye a partnerségnek, figyelmes gesztus az egyetem részéről. A balliberális sajtóban azonban valamiféle főbűnként jelent meg a téma, mintha az évszázad üzletében főszereplő Roszatom valamiféle háborús bűnösök gyülekezete volna.

A támadások hátterében minden jel szerint Szilvássy Zoltán egyik vesztes kihívója, Fábián István volt rektor áll. Az eredetileg kémikus végzettségű Fábián a számára balul sikerült rektorválasztás után még próbálkozott, de rektorhelyettesi ambíciói dugába dőltek, és centrumelnökként sem kellett a közösségének. Fábián István meglehetősen sajátosan értelmezi a pártpolitikát. Bár az egyetem jelenlegi vezetését rendre kormánypártisággal vádolja, ő maga több ellenzéki párt háza táján is felbukkant az elmúlt években, legújabban pedig a Gémesi-féle Új Kezdet oktatáspolitikai szakértőjeként ostorozza a magyar kormányt. Háttérbeszélgetéseinken egyébként mindenki biztosra vette, hogy Fábián István politikai pályára lép, és akár már a tavaszi választáson megmérettetheti magát Debrecenben a Fidesz ellenében.

Hogy mi a közös célja Szélnek, Gémesinek, Fábiánnak? Szemmel láthatóan aláásni, megtorpedózni a Roszatom-szerződést, oroszellenes hisztériát kelteni egy merőben üzleti alapú és tudományos alapú együttműködésben. Másfelől a Debrecenben hosszú ciklusok óta tehetetlen és eredménytelen baloldalnak kapóra jönne az egyetem körüli hazugságáradat, a felkorbácsolt indulatok farvizén hatalomhoz, befolyáshoz akarnak jutni. Harmadrészt Orbán Viktorra és a magyar kormányra hullik vissza a rágalomözön, mert mondani is felesleges, a hazai nagypolitika jobboldali fele máris célkeresztben van. Felbukkantak a tetszetős összeesküvés-elméletek, megindult a suttogó propaganda, a legyőzött és körön kívülre került posztkommunista és liberális egyetemi oktatók részéről. Csakhogy mint említettük, ők valóban a törpe kisebbség – az egyetem legtöbb dolgozója, oktatója, hallgatója leginkább csendet és nyugalmat szeretne. És az is lesz, amikor a mesterségesen felkorbácsolt hullámok hamarosan elülnek, az élet majd folyik tovább, a már bizonyított és az intézményt konszolidáló Szilvássy Zoltán rektorsága alatt.

Szentesi Zöldi László