Rodrigo Ballester: A hisztérikus reakciók az ideológiai hegemónia elvesztésének jelei

This interview is also available in English.

– A jelentés két alternatív reformforgatókönyvet vázol fel az EU számára. Mik a fő különbségek közöttük, és milyen konkrét intézkedéseket javasolnak a tagállami szuverenitás helyreállítására?

– Az első forgatókönyv a jelenlegi Európai Unió radikális reformját jelenti, amely megtartaná a meglévő intézményeket, de alapvetően átalakítaná azok szerepét és hatásköreit. A fő cél az, hogy a tagállamok váljanak az unió súlypontjává az Európai Bizottság és a Parlament helyett. A második forgatókönyv ezzel szemben a jelenlegi EU megszüntetését és egy teljesen új alapokra helyezett európai együttműködés elindítását javasolja – egyfajta „tabula rasa” megoldásként. Úgy vélem, az első forgatókönyv megfelelőbb, de a másodikat sem lehet kizárni, ha az EU nem hajtja végre azokat az alapvető reformokat, amelyek szükségesek a jelenlegi válság kezeléséhez.

– Hogyan lehet visszaállítani a szuverenitást?

– Világosan ki kell mondani, hogy a nemzeti alkotmányok jogilag az EU-jog felett állnak, biztosítani kell a tagállamok számára a lehetőséget, hogy nemzeti érdekeik alapján kiléphessenek egyes uniós szakpolitikákból, valamint az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsnak elsőbbséget kell biztosítani minden más intézménnyel szemben. A nemzeti elnököknek és miniszterelnököknek kellene kimondaniuk a végső szót a legtöbb kérdésben, senki másnak.

– Hogyan képzelik el a „mind szorosabb unió” (ever closer union) elvének visszaszorítását, és milyen mechanizmusok biztosíthatnák, hogy az uniós intézmények ne lépjék túl a hatásköreiket?

– A legjobb módja ennek a szerződésekből való törlése. Ennek az elvnek nincs értelme, és ami még fontosabb, antidemokratikus, mert az EU-t egyetlen irányba kényszeríti, függetlenül attól, hogy az európai polgárok egyetértenek-e vele vagy sem. Az EU hatáskörtúllépése számomra a legfontosabb probléma. A jelenlegi szerződés egyértelműen kimondja: minden hatáskör, amelyet a szerződések nem ruháznak át az EU-ra, teljes egészében a tagállamoknál marad. Ennek ellenére ezt az alapelvet nagyrészt figyelmen kívül hagyják, és bevett gyakorlattá vált, hogy az EU mandátum nélkül cselekszik, és elveszi a nemzeti hatásköröket a tagállamoktól. Ennek orvoslására javasoljuk egy „nemzeti hatáskörök védőpajzsának” létrehozását – egy olyan lista összeállítását, amelyen szereplő témákra soha nem hozhatnak döntést az uniós intézmények, például az oktatás és a családok kérdései. Nagy botrány, hogy az EU jelenleg milliárdokat tart vissza Magyarországtól a kiskorúak védelméről szóló törvénye miatt: mióta felelős az EU a gyermekek szexuális neveléséért? Ki adott nekik mandátumot arra, hogy előírják a genderideológia kötelezővé tételét? Ezzel a pajzzsal ez soha nem fordulhatna elő. Emellett azt javasoljuk, hogy az EU inkább terjessze ki az egyhangúlagos döntéshozatalt, ahelyett hogy megszüntetné. Egy olyan EU, ahol a tagállamok érvényesíthetik nemzeti érdekeikből fakadó vörös vonalaikat, erősebb lesz.

– A jelentés bírálja az Európai Parlament jelenlegi működését. Milyen alternatív megoldásokat javasol az uniós intézmények demokratikus elszámoltathatóságának javítására?

– Először is, meg kell fosztani a Parlamentet bizonyos jogalkotási hatásköreitől. Ma az esetek túlnyomó többségében a Parlament ugyanolyan súllyal bír, mint a tagállamok, és ezt rendellenességnek tartjuk. Másodszor, meg kell változtatni az összetételét: az Európai Parlamentnek (legalább részben) nemzeti parlamenti képviselőkből kellene állnia. Ők közelebb állnak az állampolgárokhoz, és jelenlétük megakadályozná, hogy az Európai Parlament azzá váljon, ami ma: egy párttagokból álló gyűléssé, amely nem választott érdekcsoportok, befolyásos szervezetek és nyomásgyakorlók hatása alatt áll, akiket tévesen „civil társadalomnak” neveznek. Egy másik lehetőség az Európai Parlament hatáskör nélküli tanácskozó testületté alakítása, ahogyan az alapításakor is volt. Hadd adjak egy példát: jelenleg csak az Európai Parlament kényszerítheti lemondásra az Európai Bizottság elnökét. Mi azt javasoljuk, hogy ezt a hatáskört az állam- és kormányfők kapják meg. Ursula von der Leyennek nekik kellene beszámolnia, nem pedig a Parlamentnek.

– Az Európai Bíróság hatáskörének korlátozását javasolják. Hogyan lehetne ezt elérni anélkül, hogy az EU jogi keretének stabilitását veszélyeztetnénk?

– Úgy gondoljuk, hogy az EU jogi kerete stabilabb lenne, ha korlátoznánk az Európai Bíróság hatáskörét, amely mára rendkívül ellentmondásos intézménnyé vált. Túllépi hatáskörét, nem hajlandó aláírni az Emberi Jogok Európai Egyezményét, politikai aktivizmust folytat, több nemzeti alkotmánybírósággal is konfliktusban áll, és bírái gyakran súlyos összeférhetetlenségbe keverednek. Ezért javasoljuk, hogy az Európai Bíróságot alakítsák át egy közigazgatási bírósággá, amely nem szabhat ki pénzügyi szankciókat a tagállamokra, továbbá hozzanak létre egy nemzeti alkotmánybíróságokból álló testületet, amely a hatáskörök közötti vitákról döntene, valamint tiltsák meg, hogy magas rangú uniós tisztviselők európai bírókká váljanak.

– Valós esélyt lát arra, hogy ezek az elképzelések politikai támogatást nyerjenek az EU-n belül?

– Valószínű, hogy az elkövetkező hónapokban vagy években sor kerül a szerződések reformjára. A Parlament már elindította az eljárást, és most az állam- és kormányfők kezében van a döntés. Tekintettel arra, hogy egyre több politikai párt szorgalmazza a tagállami szuverenitáson alapuló európai együttműködést, és hogy az európai polgárok többsége elégedetlen, úgy vélem, hogy az általunk javasolt alternatívák már most is jelentős politikai támogatottsággal bírnak, és ez a jövőben tovább növekedhet. Az az időszak, amikor az EU további központosítása volt az egyetlen reformopció, véget ért. Ez pedig jó hír a demokrácia számára.

– Mi a véleménye a liberális média támadásairól és vádjairól?

– A baloldalon sokak számára az EU egyfajta kultusz, és a folyamatos központosítása dogma. Ezért a másként gondolkodók véleményét istenkáromlásnak tekintik, és érdemi érvek helyett felháborodással és demonstratív elutasítással reagálnak. Örömmel cáfolom ezeket a dogmákat, és nyitok valódi vitát. Úgy vélem, ezek a hisztérikus reakciók az ideológiai hegemónia elvesztésének jelei. Azt tanácsolnám nekik, hogy készüljenek fel az új paradigmára és az EU-ról szóló további vitákra – ez még csak a kezdet!