Két év múlva egymás után nyílnak majd meg a Nemzeti Kastélyprogram keretében felújított főúri rezidenciák a nagyközönség előtt. Ám ezek az épületek nem csak régi szépségüket nyerik vissza. A korábbi turisztikai fejlesztések keretében már átadott kastélyok példája azt mutatja, turisztikai értékük mellett a helyi közösségek is előszeretettel használják ki egyedülálló adottságaikat koncertek, kiállítások szervezésére, és az sem ritka, hogy egy-egy fiatal pár úgy dönt, az ódon falak között mondja ki a boldogító igent. Edelényben és Tiszadobon már láthatók a program első eredményei.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

Ha szóba kerül Fertőd, alig akad valaki, aki ne tudná, mi a nyugat-magyarországi kisváros legfőbb nevezetessége: az Esterházy-kastély. Méltán örvendhetne hasonló hírnévnek a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Edelény is, hiszen itt áll hazánk hetedik legnagyobb kastélya. A magyarországi barokk építészet kiemelkedő emlékét egy francia származású katonatiszt, Jean-François L’Huillier építtette valamikor 1715 és 1730 között. De míg a fertődi kastély szinte mindig jó kezekben volt, és a rendszerváltás után, felismerve értékét, nem hagyták lepusztulni, addig az edelényi épületegyüttes sorsa másként alakult. A hányatott sorsú uradalom már 1928-ban állami tulajdonba került, ami hosszú időre megpecsételte sorsát. Előbb az Igazságügyi Minisztérium használta, majd folyamatosan oda nem illő intézmények működtek benne, például járásbíróság, alakítottak ki falai közt iskolát, óvodát, sőt egy időben börtönként is funkcionált. A szovjet hadvezetés itt állította fel a főhadiszállását a második világháború idején, majd szociális lakásokat alakítottak ki benne, ami hatalmas pusztítást okozott. A grófnő hálószobájából fürdőszoba és mellékhelyiség lett, az egyedülálló falfestményeket meszeléssel tüntették el.

A kilencvenes évekre teljesen leromlott az épület állapota, a rendszerváltás után pedig senki nem akart vele foglalkozni. Több ízben is megpróbálták eladni külföldi befektetőknek – sikertelenül. Az egyedülálló barokk épületegyüttest a 2009-ben uniós forrásból elindított renoválás mentette meg az enyészettől, majd a Nemzeti Kastélyprogramot kezelő állami műemléki szakcég, a NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. üzemeltetésében sikerült befejezni a nagyszabású munkát.
Ma már a város ékköve

A beruházás első fázisában a csaknem háromszáz éves főépület külső és belső felújítását végezték el. Ebbe beletartozott azoknak a rokokó falképeknek a restaurálása, amelyek L’Huillier unokája, Forgách Ludmilla grófnő megrendelésére készültek 1769-ben, ma pedig a kastély legértékesebb díszei, és nem utolsósorban Magyarország legnagyobb összefüggő falképegyüttese. Az épület felújításán túl sikerült az egykori barokk kastélykörnyezet sziget jellegét is visszaállítani. A kastélyt ugyanis eredetileg a Bódva folyó szigetére építették fel, amely a folyamatos szabályozások következtében teljesen eliszaposodott az elmúlt évtizedek során. A táj revitalizációja során őshonos növények és állatok kerültek ide, ma pedig már védettséget élvező, NATURA 2000 területként tartják nyilván. A helyreállítás során gondoltak a későbbi látogatókra is, a Bódva folyó túloldalán felépült egy fogadóépület, valamint egy hetven személygépkocsi és nyolc busz fogadására alkalmas parkolóhely, amelyet egy gyalogoshíd köt össze a kastélyszigettel.

A fejlesztés második ütemében megalapozták a kastély gyűjteményét. Az eredeti berendezést – ahogy más főúri kastélyok esetében is – még a XX. században elprédálták, így azok visszaállítására nem volt lehetőség, kerültek viszont helyükre más, autentikus kiállítási tárgyak, például térképek. Az edelényi kastély egykori férfi tulajdonosai a katonáskodás révén építettek karriert és egzisztenciát. A hadjáratok nélkülözhetetlen eszköze volt a térkép. Ez adta apropóját a XVI–XIX. századi, négy évszázadot átfogó, magyar vonatkozású térképgyűjtemény megvásárlásának, a téma tudományos alaposságú bemutatásának. A gyűjtemény különlegessége, hogy a korabeli térképkészítés eszközei és műszerei is helyet kaptak benne, így a látogatók nem csupán a térképeket, hanem készítésük menetét is megismerhetik. A szobákban a látogatókat egyébként az adott kor hangulatának megfelelően berendezett enteriőrök fogadják. Nemrég pedig egy másik kiállítás is megnyitott, amely messzire kanyarodva a barokk kor hangulatától a szocialista időszak mindennapjait mutatja be, utalva az épület történetének erre a kevéssé felemelő periódusára.

Az évtizedeken át kihasználatlanul hányódó kastélyt története során most először látogathatják szervezett keret között az érdeklődők, de nem csak a turisták előtt nyíltak meg a kapuk. Esküvőket, konferenciákat is tartanak az ódon falak között, a remek akusztikájú díszterem pedig koncertek szervezésére is lehetőséget ad, nemrég például a Miskolci Szimfonikus Zenekar játszott itt. A hatalmas épületet egyébként a téli időszakban sem kell bezárni a magas fűtési költségek miatt, ugyanis a környezeti fenntarthatóság jegyében a kastély fűtéséhez geotermikus hőt használó rendszert építettek ki. Jót tesz a városnak is a turistacsalogató látványosság, mivel a Bükki és az Aggteleki Nemzeti Park között álló kastély környéke sokáig turisztikailag légüres térnek számított.

Mint a Loire menti kastélyok

Edelényhez hasonlóan a közeli Tiszadob sem büszkélkedhetett látnivalóval egészen addig, míg a falu határában rejtőző Andrássy-kastély meg nem újult. Valóban különleges épületet húzatott fel itt idősebb Andrássy Gyula miniszterelnök, az Osztrák–Magyar Monarchia első külügyminisztere: az évszakok számára utalva négy bejárata, a hónapok számának megfelelően tizenkét tornya, a hetek számával megegyezően ötvenkét szobája és az év háromszázhatvanöt napjára utalva ugyanennyi ablakszeme van. A neogótikus-romantikus stílusjegyeket hordozó épület 1886–1890 között készült el a Loire menti kastélyok mintájára pompás kertjével együtt, amelyet a közeli Tisza árterében alakítottak ki. Az Andrássyak rendszerint kora tavasztól késő őszig tartózkodtak itt, a kastély azonban mindössze hatvan évig szolgált az arisztokrata család lakóhelyeként. A második világháború után állami gondozott gyerekeket helyeztek ide, akiket 2008-ban költöztettek ki a kastély területéről. Ugyanakkor az itt üzemelő gyermekvárosnak köszönhetően a kastély nem állt üresen, így nem is romlott le olyan mértékben, mint a lakatlan épületeké.

Akárcsak az edelényi kastélysziget, az Andrássy-birtok is 2009-ben kezdett el megújulni. A restaurálás során szem előtt tartották az épület későbbi turisztikai funkcióit, ám eközben arra is törekedtek, hogy a kastély közösségi térként is működhessen. Ezért az állandó és időszaki kiállítások megrendezésére alkalmas terek mellett egy százfős konferenciatermet is kialakítottak. Rendezvények szervezéséhez hangosítással, fénytechnikával felszerelt mobil szabadtéri színpad is várja az érdeklődőket, ötszáz férőhelyes nézőtérrel, a kültéri rendezvények lebonyolítását pedig százötven fős rendezvénysátor segíti. A hatalmas, első emeleti hallban akár százhúsz fős esküvőket is lehet tartani – az épület 2015-ös átadása óta már nem egy fiatal pár választása esett erre a nem mindennapi helyszínre, ahol az előrelátó tervezők egy századagos konyhát is kialakítottak a pincében.

Felújítása óta a kastély a térség kulturális központjaként is működik, sok látogatót vonz például az itt szervezett Zongorafesztivál. A legtöbben ugyanakkor az óránként induló tárlatvezetésekre kíváncsiak. A földszinti teremsorban az Andrássy család mindennapjait bemutató állandó kiállítás látható. Igaz, itt sem az eredeti berendezéssel, ugyanis a kastélyt már 1918-ban kirabolták az erre vonuló katonák, majd a helyiek is beszálltak a fosztogatásba. A könyvtárban felhalmozott gyűjtemény is odaveszett, mivel az esős időben a katonák kincsekkel megrakott szekerei beleragadtak a sárba, ezért a könyveket szórták le az útra, hogy el tudjanak indulni. Az eredeti berendezési tárgyak helyett a kastély felújításakor a korabeli, főúri világot megidéző bútorokat válogattak össze régiségkereskedőktől, az eredeti csillárokat pedig kortárs magyar iparművészek pótolták a századforduló divatjának megfelelően.

Régi szépség modern funkcióban

E két kastély mellett folyamatosan újulnak meg korábban elhanyagolt, leromlott főúri rezidenciák. A Nemzeti Kastély- és Várprogram keretében összesen harminckilenc műemlék – húsz kastély és tizenkilenc vár – fejlesztése zajlik, az építési munkák hét helyen már folyamatban vannak, és féltucatnyi generálkivitelezési tender zajlik. Ezek az épületek nemcsak régi szépségüket nyerik vissza, hanem új funkciókkal is gazdagodnak, hogy – adottságaikhoz igazodó módon – megfeleljenek a mai kor turisztikai igényeinek, és modern, XXI. századi attrakciókkal várják a látogatókat.