Megerősítették jobbikos forrásaink a Ripost részletekben közölt információinak többségét. A párt általunk megkérdezett volt és jelenlegi tagjai, tisztségviselői szerint a Jobbikban valóban sokan elégedetlenek Vona Gáborral és az új irányvonallal. A küzdelem végkimenetele azonban kétséges, mert Vona jól kiépítette hatalmi bázisát, igaz, választási vereség esetén tulajdonképpen bármi megtörténhet.

A legelvakultabbakat leszámítva senki, maguk a párt vezetői sem hiszik, hogy egyedül van esélyük a Fidesz ellen, ezért szorgalmazzák a balra nyitást, a választási szövetségbe tagozódást, a döntő szót viszont már Simicska Lajos mondja ki fontos ügyekben – nagyjából így összegezhetnénk a Jobbik körüli vizsgálódásaink eredményeit. Az általunk megkérdezettek között akad egykori és jelenleg is aktív jobbikos politikus, és elértünk többeket a párt úgynevezett értelmiségi holdudvarából. Kérdéseink a Ripost cikksorozatában felvetett ügyekkel kezdődtek, aztán rátértünk a Jobbikot érintő legfontosabb kérdésekre, Vona Gábor valószínűsíthető szándékaira, esetleges bukásának forgatókönyvére, pártbeli ellenfelei helyzetére és a most uralkodó hangulatra. Magától értetődően minden beszélgetőtársunknak anonimitást ígértünk, ami azért is indokolt, mert közülük többen aktívan – ha nem is túl lelkesen – politizálnak a Jobbikban, ezért joggal tartanak a retorzióktól.

A megbuktathatatlan elnök

„Mindig annak ad igazat, akivel utoljára beszélt. Ha egy bizonyos projekt ügyében egymás után bemennek hozzá különböző emberek, annak a sugallata alapján hozza meg a végső döntést, aki utoljára távozott tőle” – ezt mondja Vona Gáborról régi ismerőse, aki nagyon sokszor látta őt különféle élethelyzetekben. A Jobbik elnökéről szinte minden informátorunk elmondta, hogy ingatag személyiség, s ennek döntő jelentősége lehet most, amikor a helyzet foglyává vált. Pártja önerőből már nem növekszik tovább, ezért néhány évvel ezelőtt rájött, hogy egyetlen esélye maradt, a néppártosodásnak nevezett balra nyitás.

Vona Gábor legfontosabb szövetségese Szabó Gábor pártigazgató, akit szinte minden informátorunk másképpen ítélt meg. Akadt, aki bámulatosan tehetséges, több száz nevet, adatot a fejében tartó, a Jobbik teljes működését átlátó vezetőként jellemezte, mások azt mondták, visszahúzódó, szereplést kerülő ember, aki az időközben nagyra nőtt Jobbik belső törésvonalait, ügyeit már képtelen áttekinteni, inkább csak a saját mítoszát élesztgeti. Akárhogy is van, Szabó Gábor szerepe a párt szervezeti, személyi és pénzügyeiben megkerülhetetlen.

Igazság szerint Vona–Szabó-tan­demről kéne beszélnünk a Jobbik élén, a párt­igazgató ugyanis mindenki szerint a pártelnök leghűségesebb szövetségese. Még arra is képes volt, hogy a vele a XI. kerületből és a MIÉP ifjúsági tagozatából együtt induló régi barátot, Novák Elődöt ejtse Vona Gábor kedvéért. Novák Előd egyik közeli ismerőse azt mondta nekünk, hogy a parlamentből és a pártvezetésből kiebrudalt politikus ezt mindmáig nem bocsátotta meg neki, s noha felesége, Dúró Dóra pártbéli lojalitása megkérdőjelezhetetlen, Novákban mindmáig erős revánsvágy és rettentő csalódottság él, úgy érzi, hogy hátba döfték. Valahogy úgy, ahogyan annak idején ő is kíméletlenül leszámolt Szegedi Csanáddal.

Jó kérdés persze, hogy a revánsvágy mit ért a jelenlegi pártszerkezetben. A Jobbik működését ugyanis időközben úgy szabták át, hogy Vona Gábor lényegében teljhatalmat kapott. Más szóval, megbuktatni nagyon nehéz, és ha ő maga nem mond le, a hozzá hűséges, tőle, valamint Szabótól parlamenti, megyei közgyűlési, települési önkormányzati juttatásban részesülő káderek soha nem taszítják le a trónjáról. A rendszert kiismerték és megértették a Jobbik felelős vezetői, és egyelőre óvatosan nyilatkoznak a pártot érintő kérdésekről. Két kivétel akad: Toroczkai László és Volner János.

A bírálat joga

Toroczkai László a pártelnök többszöri hívására csatlakozott a Jobbikhoz. Beszélgetőtársunk szerint Vona elsősorban a hiúságára hatott, amikor alelnöknek kérte fel Novák Előd eltávolítása után. „Akkoriban Gábornak demonstrálnia kellett, hogy a radikális vonal megmaradt a Jobbikban, és nagy nyereségnek tűnt, amikor Laci elvállalta a felkérést. Neki két gyengéje van: szerelmes önmagába, és túlzottan szereti a pénzt. Azonkívül jól manipulálja az embereket, abszolút más képet mutat magáról, mint amilyen.”

Toroczkai politikai előélete sem teljesen tiszta. „Sokan nem értik a pártban, hogy egykori barátja, Budaházy Gyuri miért töltötte börtönben és házi őrizetben az elmúlt éveket, míg ő mindig mindent megúszott. Ha Laci bármikor feljebb törne, holtbiztosan előkerülnének olyan zűrös ügyek, amelyekről jelenleg senkinek sincs tudomása.”

Ennek ellenére Toroczkait okos, kreatív politikusnak írja le közeli ismerőse. „Intelligens, sokkal intelligensebb, mint Vona Gábor. Az elnökségi üléseken nagy súllyal van jelen, és sokkal érettebb, komolyabb javaslatai vannak, mint a pártelnöknek. Azonkívül Toroczkai már akkor hálózatot épített, amikor a Jobbik vezetőinek többsége még azt sem tudta, hogyan kéne kifizetni a gázszámlát.” A Jobbikban és környékén meghatározó emberek egész sora Toroczkainak köszönheti pályafutását, Szávay Istvántól Zagyva György Gyulán át Magvasi Adriánig sokan az ő szellemi közegéből érkeztek.

A szabad mozgásterére mindig is kényesen ügyelő Toroczkai azon kevesek közé tartozik, akik nyíltan bírálták Vonát, amikor nemigen illett bírálni. Az ásotthalmi muszlimellenes helyi rendelet után rövid ideig egymásnak üzengettek a sajtóban, majd a Jobbik elnöke leutazott Ásotthalomra, hogy elsimítsa a viszályt. „Ez sikerült is, meg nem is. Egyelőre mindketten érdekeltek a párt minél jobb választási eredményében, de Toroczkai már a jövőbe tekint. Ha pártelnök nem is lehet, adott esetben valamiféle kihívóként, ellenpontként van esélye, mert a tagságban már most népszerűbb, mint Vona. Toroczkai valódi esélye egy új mozgalom lehet, ha a választásokat elbukja a Jobbik, erre lesz is igény a csalódott radikálisok körében.”

Az óvatos bozótharcos

Sokkal óvatosabban, szőrmentén bírálja pártelnökét leghűségesebbnek látszó híve, Volner János. A Jobbik parlamenti frakcióvezetője lépten-nyomon dicséri Vona és Szabó politikáját, de itt-ott azért kilóg a lóláb. Nemrégiben például terjengős Facebook-bejegyzésben méltatta az új irányvonalat, de a figyelmes olvasó sok érdekességre bukkanhatott a sorok között. Volner mindenekelőtt emlékeztetett arra, hogy bár a pártban sok személyes sérelem érte („a 2014-es választások után Vona Gábor úgy döntött, hogy levált a frakcióvezető-helyettesi posztról. Nem örültem neki…”), mindig zokszó nélkül elfogadta a döntéseket, bár előfordult, hogy egy-egy elnökségi döntés után nem tudott aludni. Finoman emlékeztetett a sorok között arra is, hogy a Jobbik kongresszusa őt választotta meg a legtöbb szavazattal a párt alelnökének, és ilyesfajta kétértelműségeket is megosztott olvasóival: „a Jobbik úgy halad, ahogyan azt Vona Gábor kijelöli, és ezt akként teszi, ahogyan azt pártigazgatónk, Szabó Gábor jónak látja.”

Volnernek a jelek szerint minden oka megvan a félelemre, az utóbbi időben láthatóan elszigetelődött a pártban. „Úgy indult, mint egy üstökös. Rajongtak érte a vidéki fórumokon, és értelmesen el tudta magyarázni a programunkat a televíziókban. Viszont igaz, amit a Ripost is megírt: Simicska tényleg nem rajong érte. Az a bizonyos bozótügy nem csak a tagságban keltett megrökönyödést, nagyon súlyos családi, baráti konfliktusok forrása is volt. Azóta Volner lefelé megy, szerintem a választási vereség megpecsételheti a sorsát” – mondja egyik jobbikos informátorunk.

És a többiek? „Semmi különös. Szávay Pistára a civil és társadalmi kapcsolatokat bízták a pártban, ezeket jól csinálja, különféle pénzosztó kuratóriumokba ültette be az embereit. Ügyes szervező, ennyi. Kulcsár Gergely érdekesebb figura. Bár iszonyatos botrányok fűződtek a nevéhez, mégis mindig megúszott mindent, Vona valamiért nem engedi el a kezét.”

A harmadik, akiről beszélgetőpartnereink közül ketten is szót ejtettek, Morvai Krisztina. „Nem mostanában történt, hogy csendes szervezkedés indult meg a mélyben, és a pártütők őt is megkeresték, hogy adott esetben elindulna-e Vona ellen? Erre ő kategorikusan nemet mondott.” De vajon volna esélye egyáltalán? „Nyílt választáson, ha nem csak Vona és Szabó kedvenc küldöttei lennének jelen, szerintem még ma is megverné az elnököt, de ez csak fikció, jól elvan ő magával. Mindenesetre beszédes tény, hogy már nincs beszélő viszonyban Vona Gáborral.”

Cél az egyéni győzelem

Az egyik beszélgetőtársunk szerint a Jobbik kívánságlistája az utóbbi időben új elemmel bővült, egyre több szó esik az egyéni választókerületi győzelmekről. „Ha a Jobbik belemegy az egyeztetett jelöltállításba, legalább három-négy helyen akár győzhet is tavasszal. Vona Gábor személy szerint nagy erőfeszítéseket tesz a gyöngyösi mandátumért, az elmúlt időszakban többször is szülővárosában és környékén kampányolt. Megkönnyíti a helyzetét, hogy a Fidesz és a KDNP láthatóan nincs a helyzet magaslatán Gyöngyösön, és ha a baloldal tavasszal átengedi a Jobbiknak a választókerületet, a helyhatósági választáson a Jobbik nem indít rá senkit a baloldalra. Ilyen felosztás az ország több pontján is lehetséges.”

Ha így lesz, Vona Gábor pártbeli legitimizációját megerősítené az egyéni győzelem. „Akkor joggal mondhatná, amiből az angyalföldi szocialista Tóth József is ciklusok óta megél: nézzétek, én megnyertem, nekem semmit sem kell bebizonyítanom!”

Vona Gábornak mindenesetre nemcsak a gyöngyösieket, de a saját híveit is meg kellene győznie szándékai tisztaságáról. És a jelek szerint ez a hajó – részben – már elment. „Úgy másfél hónapja egy ismert amerikai magyar üzletember elhatározta, hogy kibékíti egymással a Jobbik eltávozott szellemi holdudvarának tagjait és a pártelnököt. Szervezett is egy nagyszabású vacsorát, mindenkit meghívott, de arról nem beszélt, hogy Vona Gábor is ott lesz. Amikor váratlanul megjelent, valósággal végigsöpört az elégedetlenség a társaságon. Nyilvánvaló volt, hogy mindenfajta békekötés, közeledés elképzelhetetlen. A vendégek intelligensen elüldögéltek, kulturáltan elbeszélgettek, aztán hazamentek. A Vonában csalódott értelmiségiek egyébként már idén nyáron se mentek el a soltvadkerti találkozóra, kivéve néhány teljesen elvetemült, elvakult hívőt.”

Vona gazdát választ

Nemrégiben Török Gábor politológus határozottan visszautasította, hogy a Jobbik tanácsadója volna. Erről is megkérdeztük beszélgetőpartnereinket. „Nemhogy a tanácsadója, de abszolút belső körös ember” – mondja egyikük. „Rajta kívül azonban igazán nagy névvel nem találkozunk a pártelnök környezetében. Vona teljesen leépítette a sokat bírált Habsburg-párti, tradicionalista vonalat, és elzavarta a nemzeti értékekre érzékeny, régi vágású értelmiségieket is. Ma Simicska Lajos a legfőbb tanácsadója, de pontosabbak vagyunk, ha azt mondjuk, a gazdája.”

Ekkora volna a milliárdos vállalkozó befolyása a Jobbikra? „Ekkora. Simicska rendszeresen egyeztet vele, Varga-Damm Andrea ügyvédnő és Szabó Gábor a hírvivője. Teljes kézi vezérlést kell elképzelni: Simicska egyszerűen megüzeni, mi a teendő, a Jobbik apparátusa pedig végrehajtja az utasításokat.”

Megkérdeztük beszélgetőpartnerünket, miben bíznak a jobbikos vezetők és tagok, hogyan látják választási esélyeiket? „Úgy fogalmaznék, hogy a tagság, az egyszerű emberek túlzottan és alaptalanul bizakodóak. A pártsajtóban és a Facebookon állandóan manipulálják őket, például az Iránytű Intézet közvélemény-kutatásaival, amelyek az országban egyedüliként reményt sugallnak a jobbikos tagoknak. Másrészt a suttogó propagandában állandóan előkerül, hogy Simicska Lajos valami súlyos üggyel rukkol ki majd a kampányban, erről írja a fideszes sajtó, hogy csodafegyver, és hát, igazuk van. Nem tudom, milyen információi vannak Simicskának, de szerintem ha lenne valami a kezében, már régen kijátszotta volna.”

Vajon Simicska emeli majd magasba a Jobbik zászlaját? „Én egyszer láttam Simicskát életemben, és inkább úgy tűnt számomra, mint fizikailag, lelkileg gyenge ember, aki nem bírja a nyomást, és előbb-utóbb bedobja a törülközőt. Akkor pedig új korszak kezdődik. Hogy én akkor hol leszek, azt nem tudom. Lehet, hogy egy megújult Jobbikban volna fantázia, de annyian megégették magukat az utóbbi időben, hogy teljes megújulásra volna szükség a legalsó szinttől egészen a csúcsvezetésig. De amíg ebben a buliban sok pénz van, addig marad a siserahad.”

Szentesi Zöldi László

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Megadja Gábor, eszmetörténész:

A sikeres politika egyik legfontosabb feltétele a hitelesség: annak a kérdése, hogy az emberek a politikusnak elhiszik-e, amit mond, a személyiség és a mondanivaló összhangban van-e. A párt korábbi névjegye a nemzeti radikalizmus volt, ma azonban a baloldali, sőt liberális szavazókra utazik, és a jelenlegi kormánypolitika kritikája során nehéz őket megkülönböztetni bármelyik tetszőleges balliberális erőtől. Az ilyen típusú Gleichschaltung kockázatos vállalkozás, és csak akkor vezethet eredményre, ha minden balliberális szavazónál felülírja az Orbán-gyűlölet a nemzeti radikális múlttal szembeni averziót. A kettő együtt nem megy: vagy átállnak a balliberálisokhoz, vagy megpróbálják megtartani a nemzeti radikálisokat. A Jobbikhoz közeli értelmiségiek nem véletlenül döntöttek úgy legkésőbb az alkotmánymódosításról szóló szavazás után, hogy elengedik a párt kezét: az ő szemükben végleg elveszett a Jobbik „nemzeti” jellege. A jövő évi választások kérdése a Jobbik számára az, hogy a választók elhiszik-e a balliberális fordulatot. A pártelnök helyében már nem vásárolnék tartós tejet.

Virág Andrea, a Republikon Intézet elemzője

A Jobbik rengeteg változáson ment keresztül az elmúlt években, más pártként mennek neki a 2018-as választási kampánynak, mint korábban a 2014-es kampánynak. A választási eredmény abból a szempontból is döntő fontosságú lesz a párt számára, hogy kiderül, sikeres volt-e Vona Gábor néppártosodási stratégiája. A változás sok konfliktust generált a Jobbikon belül, azonban azt gondolom, hogy Vona Gábor pártelnöki pozíciója nincs veszélyben, meglepő lenne, ha a kampány során változás lenne a párt élén. Az ő sorsát inkább a jövő évi választási eredmény fogja eldönteni: egy jó eredmény megerősítheti a pozícióját, egy választási kudarc viszont elképzelhető, hogy a lemondásához vezetne. Nagy kérdés, hogy a Jobbik tud-e ismét a 2014-eshez hasonló sikeres kampányt csinálni (akkor a választások előtti utolsó fél évben kb. 5-6 százalékot tudtak erősödni). Három szempontból biztosan más lesz a most következő kampány. Egyrészt a párt új arculatának megfelelően megváltozott a megszólítani kívánt választói csoport – a radikális szavazók helyett inkább a mérsékeltebb szavazókhoz szól a párt (gondoljunk csak a mostani béruniós kampányra). Másrészt megváltozott a párt viszonya a Fidesszel: 2014-ben a Jobbik viszonylag zavartalanul kampányolhatott, mivel a Fidesz negatív kampányának célpontjában inkább a baloldali pártok álltak, most erre nem számítok. Végül, de nem utolsósorban a párt maga mögött tudhatja Simicska Lajost.

Nagy Ervin filozófus, közíró, a Jobbik egykori alelnöke

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata
A Jobbik szervezeti és morális válsága közt egyértelműen ok-okozati összefüggés van. Mikor úgy három évvel ezelőtt Vona Gábor meghirdette a néppártosodást, kezdetben kínosan ügyeltek arra, hogy a tartalom ne nagyon, csak a stílus változzon. A megszólítani kívánt választópolgároknak való megfelelési kényszer, a balliberális oldalon lévő űr, illetve az időközben a Jobbik mellé álló Simicska Lajos nyomására azonban szép lassan az utóbbi is száznyolcvan fokos fordulatot vett. Emellett pedig a Jobbik látványosan nyitottá vált a balliberális értelmiség és pártok felé is. Mindezek eredményeként kialakult egyfajta érzelmi és morális válság a párttagság és a párt szimpatizánsai körében. Az előbbi lázadásokhoz, belső harcokhoz és mostanra szervezeti válsághoz vezetett. Utóbbi következtében pedig a közvélemény-kutatások szerint is elindult a Jobbik-szavazók „kicserélődése”. A száznyolcvan fokos fordulat mellett tovább élezte a feszültséget Vona Gábor kínos bakijainak sora, illetve a sokszor fura, piperkőcszerű viselkedése. Gondoljunk csak a legutóbbi, nyugdíjasokkal kapcsolatos, irracionális gyűlölködő írására, melynek megjelenése óta folyamatos védekezésbe kényszerült a párt, vagy a pletykalapoknak átadott és a közösségi médiára kirakott fotókra, melyeken inkább egy divatmajmot láthatunk, nem egy államférfit. Nagy kérdés, hogy a balliberálisokkal tervezett és jóslatom szerint biztosan megvalósuló laza, koordinált választási együttműködése során milyen eredményre lesz képes a Jobbik. Ha nem éri el még a 2014-es adatokat sem, akkor biztosan robbanás lesz a pártban. Vona 2018 utáni jövőjét azonban nagyban meghatározza az is, hogy milyen eredményt ér el egyéni körzetében, Gyöngyösön. Az azonban biztos, hogy ha bukni fog, akkor a Jobbik radikális vonalából érkeznek majd a legerősebb elnökaspiránsok.


Lesz-e médiája Vonának?
 

„A mindenki számára érzékelhető valóság megcáfolta a radikális irányváltásról szóló hírt. D. Horváth Gábor főszerkesztő személye számomra garancia arra, hogy a Magyar Nemzet nem fordul vállalhatatlan irányba, az újság tartalmában – ahogyan ezt Tisztelt Olvasóink is igazolhatják – nyoma sincs annak a bizonyos 180 fokos fordulatnak” – írta 2015. február 13-án Szerető Szabolcs, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese abban a nyilatkozatában, amiben megindokolta, miért vonja vissza felmondását, és marad mégis a lapnál.

Az azóta eltelt két és fél évben sok víz lefolyt a Dunán, s ma már talán ő maga sem vetne papírra ilyen mondatokat. A Magyar Nemzet cikkeinek élesen ellenzéki hangvételén túl jól jelzik az irányváltást a lapnál felbukkanó új munkatársak is: a véleményrovat vezetője a korábban egyebek mellett a Magyar Narancsnál, az Indexnél és a szintén liberális Cinknél dolgozó Gazda Albert, állandó rovata van Puzsér Róbertnek, de itt dolgozik már a volt Hírszerző- és hvg.hu-újságíró Kósa András is.

Hasonló tendencia figyelhető meg a Hír TV-nél is. Az „első számú sztár” szerepére az ATV-től elcsábított Kálmán Olgát szemelték ki, de leigazolták például Veiszer Alindát vagy oknyomozó riporternek az azt megelőzően az RTL Klubnál, a 24.hu-nál és a Soros-pénzekből is működtetett Átlátszó internetes portálnál dolgozó Oroszi Babettet.

Ma már kijelenthetjük azt is, hogy Szerető Szabolcs akkori állításával szemben az olvasók is érzékelik a változást, elég az eladási adatokra tekinteni. A Magyar Nemzetet Simicska kiborulása, az úgynevezett G-nap előtti utolsó negyedévben, vagyis 2014 végén naponta átlagosan 35 ezer 347-en vették meg. Egy évvel később, az utolsó negyedévben már csak 22 ezer 664, tavaly év végén 16 ezer 850, míg az idei második negyedévben 14 ezer 812 volt az átlagos eladott példányszám a MATESZ adatai szerint. Vagyis két és fél éven belül a 2014-es adat negyven százalékára esett vissza az eladás. Mindez úgy, hogy időközben megszűnt a Népszabadság, ahonnan elvben lehetett volna olvasókat szerezni, ráadásul mind a nyomtatott lap, mint a Magyar Nemzet internetes portálja „ráncfelvarráson” esett át, vagyis az új munkatársak szerződtetésén túl a megjelenés megújítására is jelentős összegeket szánt a tulajdonos.

Aki egyébként a szintén hozzá kötődő, a Magyar Nemzethez képest valamivel visszafogottabban irányt váltó Heti Válasz adatai miatt sem lehet boldog, hiszen itt a 2014 végi 15 ezer 829 darabos átlagos eladás 10 ezer 573-ra esett vissza.

Gazdasági szempontból sem állnak jól a Simicska-médiumok: a Magyar Narancs augusztus közepén megjelent cikke szerint a Hír TV-nél 771 millió, a Magyar Nemzetnél 762 millió forint körül volt a tavalyi veszteség, míg a Lánchíd Rádiónál és a Heti Válasznál nagyjából százmillió forint. A Hír TV és Lánchíd Rádió nézettségi, illetve hallgatottsági adatai nem ismertek, de iparági pletykák szerint a 180 fokos fordulat finoman fogalmazva nem jött be ezeknél a médiumoknál sem.

Bár a nevével ellentétben markánsan ellenzéki Független Hírügynökség „a Simicska-birodalom egyik vezetőjére” hivatkozva állítja, „egy szó sem igaz a történetből”, mégis logikusnak tűnik az Origo internetes portál azon múlt héten közölt értesülése, mely szerint Simicska Lajos eladná médiaérdekeltségeit: „Egy amerikai közvetítővel tárgyalt teljes médiabirodalma eladásáról Simicska Lajos unokaöccse, Nagy Ajtony Csaba ügyvéd. Ő egyébként a Simicska-féle Index egyik igazgatósági tagja” – írta csütörtökön az Origo, hozzátéve, „Simicska azután döntött médiabirodalma eladásáról, hogy a Jobbik a plakátkampány ellenére nemhogy erősödött, hanem gyengült, Vona Gábor pedig képtelen úrrá lenni a párton belüli válságon”.

Amennyiben Simicska Lajos valóban kihátrálna Vona mögül, az azért is rossz hír lenne a pártelnök számára, mert a párt saját médiája – az ingyenes kiadványaikon túl – lényegében csak az internetre korlátozódik, miután év elején megszüntették a Barikád hetilapot. Így aztán vállaltan jobbikos médiumnak lényegében csak az Alfahír internetes oldal és a YouTube-on működő nemzeti1tv maradt.

Ám nagy kérdés, amennyiben fellázadnának a jobbikosok a cukisodás ellen, ezekre mennyire számíthatna Vona egy belső küzdelemben. Az Alfahír főszerkesztője ugyanis a Toroczkai László baráti körébe tartozó, a nemzeti radikális hangvételű Szent Korona Rádiót felépítő Magvasi „Magi” Adrián, míg az N1TV vezetője a volt célpontos Kisberk Szabolcs.

Vonáék emellett a bulvár felé is nyitottak a zsurpubi.hu internetes oldallal, ami lényegében bármit lehoz – ideértve például Kéri László heti rendszerességű interjúit –, ami ellenzéki hangvételű. A honlap főszerkesztője, Béres Ferenc Attila a Vona Gábor felesége által alapított IgenÉlet életmódportál szerkesztője is, vagyis hű ember lehet – a Zsúrpubi kis látogatottsága miatt azonban nyilvánvalóan nem bír jelentős súllyal. Még akkor sem, ha indulásuk után olyan írásokkal igyekeztek felhívni magukra a figyelmet, mint a Simicska Lajos fiával, Simicska Ádámmal készült beszélgetés, amelyben az ifjú cégvezető így nyilatkozott:

– Sőt, mondok egy meglepőt: a Fidesz meg fog bukni 2018-ban. (…) Azt gondolom, hogy a következő parlamenti választás igazi, valós tétje egyetlenegy dolog, mégpedig az, hogy Vona Gábornak sikerül-e megszerezni a kétharmadot – mondta márciusban Simicska Ádám. Ma már vélhetően ő sem ennyire optimista. Az édesapja pedig pláne nem.

Bándy Péter