Sikeres volt a Négy Mancs Alapítvány liba- és kacsatömés elleni kampánya, így szeptember elejétől megszűnt a hízottállat-feldolgozás a szentesi Hungerit Baromfi-feldolgozó és Élelmiszer-ipari Zrt.-nél. A bécsi székhelyű nemzetközi állatvédő hálózat hazai lerakata tavasszal indított támadást a liba- és kacsatömés ellen, s miután feketelistáján a Hungerit is szerepelt, a vállalat termékeit már nem voltak hajlandók átvenni a külföldi nagy áruházláncok. Ez körülbelül nyolcmilliárd forintos bevételkiesést jelentett a szentesi cégnek, amely ráadásul kétszáz dolgozójától kénytelen megválni, s a térség mintegy ötezer liba- és kacsatenyésztőjének megélhetése is veszélybe került, ami az általuk eltartottakat is számítva nagyjából tizenötezer embert jelent. Ha pedig az ő megélhetésük veszélybe kerül, a szentesi helyhatóság is komoly helyiadó-kieséssel kell számoljon.

További várható következmény, hogy a hazai piacot külföldi libamáj áraszthatja el. A Négy Mancs Alapítvány kampánya következtében tehát nagyjából tizenötezer magyar ember jövője vált kétségessé, egy hazai sikerágazat pedig megrogyni látszik. Az alapítvány 1988-ban Ausztriában jött létre, jelenleg Angliában, Hollandiában, Svájcban, Németországban, Romániában és Bulgáriában is van irodája. Hitvallásukat így fogalmazták meg: „álmunk egy állatkínok nélküli világ. Érdekképviselőként, szinte ügyvédként tevékenykedünk azok nevében és érdekében, akik nem tudnak magukért beszélni, vagyis az állatokért. Ennek közös alapja a minden élőlényt megillető tisztelet és az a mély meggyőződés, hogy minden élőlénynek joga van a tiszteletteljes bánásmódra és az igényeit kielégítő, méltó életre.” Az alapítvány olyan létfontosságú eredményekkel büszkélkedhet, mint például a medvetáncoltatás betiltása Szerbiában és Bulgáriában…

Ez a társaság most Magyarországot gondolta megtáncoltatni, s nekiment hazánk egyik legjelentősebb baromfi-feldolgozó cégének, a Hungerit Zrt.-nek. Az 1997-ben három szentesi kft. szövetkezéséből alakult vállalat a legszigorúbb európai uniós élelmiszer-biztonsági előírásoknak megfelelően termel, s a piac egyik vezető szereplője. A cég forgalmának felét a kivitel teszi ki, legjelentősebb piacaik Ausztriában és Németországban találhatók. Ezért is érintette érzékenyen a Hungerit Zrt.-t, hogy a Négy Mancs Alapítvány kampánya nyomán épp ezen országok áruházláncai tagadták meg nem csupán a libamáj, de a hisztéria nyomán minden baromfitermék átvételét. Ezért kényszerült a cég megszüntetni a hízottállat-vágást. A Négy Mancs Alapítvány kampányában nem riadt vissza a hatásvadász manipulációtól.

Például olyan elrettentő videót tettek közzé, amelyben fémcsövet dugnak le egy baromfi torkán, s azon keresztül tömik, miközben kínozzák az állatot. Az alapítvány szerint a nagyüzemi kényszertömés maga a szadizmus. Csakhogy a manipulatív felvételen látható módszert rég nem alkalmazzák, ráadásul azt még csak nem is Magyarországon vették fel. Vagyis egyszerűen becsapták a gyanútlan nézőt.

Ma már puha gumicsövet használnak, amelyen keresztül gép adagolja a néhány dekagrammnyi tápot. Az egész mindössze néhány másodpercet vesz igénybe, s egyáltalán nem okoz szenvedést a szárnyasoknak. A tudományos vizsgálatok is azt bizonyítják, hogy a tömött és a hagyományosan táplálkozó állatok stressz-szintje közt semmi különbség nincs. A libatömés elleni kampány tehát jórészt unaloműző műbalhé.

Egyetlen liba több embernek is megélhetést jelenthet. Jól jár a tenyésztő, a libanevelő, majd a tömő, s végül a feldolgozó. A tömők sok száz libával dolgoznak, s ha a jövőben nem tudják értékesíteni őket, egyik pillanatról a másikra összeomolhat egzisztenciájuk. Persze vannak, akiknek az embernél fontosabb a liba.

Szentesen pontosan ez történik most. Így aztán ismét a magyar gazdák kerültek hátrányba, miközben a Négy Mancs Alapítvány akciójának nyertesei nem annyira a gágogó-hápogó jószágok, mint inkább a spanyol, francia, német és más tenyésztők. Ez a helyzet egyébként sérti az európai uniós verseny elvet és az esélyegyenlőség elvét, így még az is előfordulhat, hogy a harcias alapítványt és a Hungerit Zrt.-t diszkriminatív módon elutasító áruházláncokat elmarasztalja az Európai Bíróság. Nem mintha ez semmissé tenné egy magyar sikerágazat megrogyasztását.

Az abszurd történetnek ugyanis éppen ez a lényege. Magyarország libamáj-nagyhatalom: a világon évente piacra kerülő mintegy 2300 tonna libamáj közel 80 százalékát hazánkban állítják elő. E mennyiségnek pedig majdnem felét a Hungerit Zrt. forgalmazza, azazhogy forgalmazta. Vagyis a cég nagyjából a világ libamájforgalmának harmadát jegyezte. Egészen addig, míg az alapítvány bele nem tenyerelt mind a négy mancsával a sikerágazatba.

Az állatvédők furcsamód Magyarországot szemelték ki célpontnak, míg a libamájágazatban szintén jelentős Franciaországban irodájuk sincs. Pedig egy ottani fellépés nagy libajogi kihívás lehetne számukra, hiszen a galloknál két esztendeje törvénnyel kulturális örökségnek minősítették a hizlalt libamájat. Jelen pillanatban azonban úgy tűnik, a francia termelőket nem veszélyeztetik effajta felhorgadások. Miként az izraelieket sem, pedig a zsidó állam a harmadik legnagyobb libamájtermelő a világon, így logikus lenne, hogy az ázsiai országban is kemény kampányt folytasson a Négy Mancs Alapítvány. De nem teszi. Ugyanígy Kínában is támadniuk kéne, bár az óriásállam nagyüzemei ellen valószínűleg igen csekély hatásfokkal tudnának föllépni, s gyaníthatóan nem tárgyalnának velük túl hosszan.

A német tenyésztők sem jártak rosszul. Sőt meglepő módon a nemzetközi állatvédő szervezet egyik vezetője tavaly biomárka jelzésű német kacsa vásárlására biztatta egy német lap olvasóit. Pedig arrafelé is csak töméssel hizlalják a jószágokat. Vagyis nem tűnik igazságosnak az állatvédők mércéje. Mi több, valami turpisság lehet a dologban. További meglepő elem ugyanis a történetben, hogy a német áruházláncok szokatlanul szolgálatkészen haptákba vágták magukat a Négy Mancs kampánya miatt. Pedig a tőkeerős multik nem arról híresek, hogy túlságosan sokat adnak a környezet- és állatvédő társaságok, vagy az üzletek előtt hangoskodó tucatnyi fanatikus szavára. Most azonban hirtelen nem vették át a Hungerit termékeit, miközben az ugyanolyan eljárással készült német termékeket igen.

Ez ravasz háttér-manipulációra enged következtetni. A Baromfi Terméktanács elnöke, Bárány László egyenesen úgy nyilatkozott korábban, hogy a Négy Mancs Alapítvány a magyar libamájtermelés tönkretételére irányuló, előre megtervezett akciót folytat. Hogy valóban így van-e, nem tudhatjuk. Tény azonban, hogy kampányuk komolyan megrendítette a libamájágazatot.

Hogy mennyire fontos területe ez a magyar mezőgazdaságnak, azt bizonyítja, hogy beindult a hazai agrárdiplomácia gépezete, s a Hungeritet negatívan megkülönböztető piaci magatartás hamarosan az Európai Parlament elé kerül, legalábbis Tabajdi Csaba ígéretet tett erre. A szocialista EP-képviselő javasolni fogja az Európai Bizottságnak, hogy európai szinten tekintsék át a kényszerhizlalás szabályozást, s ne akadályozzák a számos ország étkezési kultúrájában hagyományos termék előállítását. A Baromfi Terméktanács is lobbi-tevékenységbe kezd annak érdekében, hogy a sok száz éves múltra visszatekintő libamáj-termelési módot a francia példa nyomán törvénnyel minősítsék hungarikumnak.

A szakma tehát megmozdult libamájügyben, s úgy tűnik, ezúttal a minisztérium is megértette az ügy súlyát. Kérdés azonban, vissza lehet-e szerezni a manipulatív kampány miatt elveszített piaci pozíciókat. További kérdés, hogy mi lesz azzal a tizenötezer emberrel, akik közvetlenül vagy közvetve ebből az ágazatból élnek. Lehet, hogy hasznos lenne létrehozni egy embervédő alapítványt.

Ágoston Balázs