Ötvenperces beszédéből huszonhármat szentelt a terrorizmus elleni harcnak George W. Bush a demokrata többségű szenátus előtt. Beszédének sikerét – már nem is meglepő módon – különös külső események is segítették.

Bush beszéde előtt két nappal videoüzenetet tett közzé az al-Kaida második embere, Ajman az-Zawáhiri. A dolog nem meglepő. A hírek követőinek már feltűnhetett ama rejtélyes törvényszerűség, miszerint az al-Kaida-vezetők mindig akkor adnak életjelet magukról, amikor Bushnak arra leginkább szüksége van. Így volt ez 2004-ben is, amikor az elnökválasztást megelőző napokban Bin Laden üzent az amerikai népnek. Az ellenség felbukkanása elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy Bush felé billenjen el a mérleg nyelve, és így másodjára is elfoglalhassa az elnöki széket. De így volt az iraki háború előestéjén is, amikor a Collin Powell hírhedt ENSZ előtti beszédét megelőző napokban szintén feltűnt a képernyőkön a terroristavezér. Powell pedig rezzenéstelen arccal lódíthatott az Irak és az al-Kaida közötti kapcsolatokról. Nem történt ez másként most sem. Bush idei évértékelő beszéde előtt üzenetében az-Zawáhiri mészárosnak és vesztesnek nevezte az amerikai elnököt. Az időzítés nem is lehetetett volna tökéletesebb. Bush elnöknek vélhetően komoly fejfájást okozott, hogyan verje át az Irakban veszteglő amerikai csapatok húszezer fővel való megnövelésének tervét az immár demokrata többségű törvényhozáson. Az ördög újabb felbukkanásával – melyet a kormány közeli FOX News véres zászlóként lobogtatott – az amerikai nép számára világossá vált, hogy a terror elleni harc még messze nem ért véget. A demokraták tehát nehéz dilemma elé kerültek: támogassák-e a csapatok megerősítését vagy inkább a hazafiatlanság megalázó bűnébe essenek. Zawáhiri kapcsán Bush egyéb következtetéseket is levont beszédében. Az elnök hosszan méltatta kormánya terror elleni harcban elért eredményeit. Külön kiemelte, hogy korábban megakadályoztak egy szeptember 11-i mintára hajazó, egy Los Angeles-i felhőkarcoló ellen célzott merényletet. A jelenlévők közül senki nem köhintett. Pedig az ominózus történet felidézése annyira volt valószerű, mintha Bush a Loch Ness-i szörny felbukkanásával riogatta volna a nagyérdeműt. Bush múlt év február 9-én dobta be először a köztudatba a sztorit, mi szerint a hírszerzés 2002-ben megakadályozta, hogy terroristák egy csoportja repülőgépet vezessen a Los Angeles-i könyvtártoronyba. A FOX News a hírt – csak hogy a nép értse, miről is van szó – a Függetlenség Napja című sci-fi film képsoraival tette érzékletesebbé. A hatás nem maradt el. Az embereken félelem lett úrrá. Mit tesz a sors, a bejelentést követő napokban megtörtént a lehetetlen. A szabadság hazájának törvényhozása kis többséggel ugyan, de elfogadta a magántelefonok szabad lehallgatását engedélyező programot, amelyet ellenzői a szabadságjogok megcsúfolásának neveztek. Utóbb amerikai hírszerzési szóvivők egytől egyig cáfolták, hogy tudomásuk lett volna az állítólagos merényletről. Az emberek emlékezete mindenhol rövid. Bush idei beszédében – kár szépíteni – újra hazudott. A terror elleni harc után az elnök Irak ügyére tért át. Álláspontja egy összetett mondatban summázható: Amerika nem vonulhat ki Irakból, hiszen akkor a terroristák menedékhez jutnának, és ott zavartalanul szőhetnék gonoszt terveiket Amerika ellen, amiből csak újabb szeptember 11-ék következnének. A fenti lódítások mellett meglepő módon Bush beszédének volt egy valóban nagyszabású és komoly jelentőséggel bíró gondolata is. Ez pedig az energiagazdálkodásra vonatkozó rész volt. Nem kell jóstehetség ahhoz, hogy lássuk: az amerikai gazdaság nagy kihívások elé néz. A szuperhatalom gazdasága és főképp energiagazdálkodása szinte teljes egészében az olajra épül. Az amerikai olajkincsnek azonban a mai fogyasztási ütem miatt már csak évtizedei vannak hátra. A külföldi olajra pedig egyre kevésbé tudnak építeni. Irakból nem áramlik a korábban remélt olajmennyiség. Az iráni olaj megszerzése álomnak is merész. A venezuelai olajkincs felett trónoló Chavez pedig keményen őrködik országa kincse fölött. Bush azonban beszédében reményt villantott fel a hosszú távon szakadékba rohanó amerikai gazdaságnak. Az elnök bejelentette: mérsékelni kell az Egyesült Államok külföldi olajtól való függőségét. Ennek érdekében 2017-re a mai olajfogyasztást 20 százalékkal kell csökkenteni, a kieső olajat pedig alternatív energiaforrásokkal, nevezetesen bioetanollal kell pótolni. Talán ez volt Bush beszédének egyik legnépszerűbb momentuma. Különösen, hogy a bioetanol-bizniszből leginkább a mezőgazdaságból élő déli államok profitálnának, akik a republikánusok legfőbb bázisát jelentik. Sayfo Omar