A szervezet védekezőképességét már a XX. század elején felismerték, de kiderült, hogy sokkal általánosabb biológiai folyamat, mint ahogy akkor gondolták. Eleinte csak azt figyelték meg, hogy a gerincesek szervezetébe került baktériumok, vírusok és más mikroorganizmusok fajlagos ellenanyagok – antitestek – képzését váltják ki, amelyek az antitestképzést provokáló kórokozót elpusztítják. Az immunitás lényegének ez csak egy vékony kis szelete, de ezzel jól megmagyarázható volt, hogy egyes betegségek – például a bárányhimlő, kanyaró, szamárköhögés stb. – átvészelése után a kórokozóval szemben hosszú ideig tartó védelem hogyan alakul ki. Az utóbbi azt jelenti, hogy az egyén a további élete során azt a betegséget még egyszer nem kapja meg, ugyanis a szervezetbe került kórokozókat az immunrendszer nem sajátként, hanem antigénként, idegenként ismeri fel és velük szemben „specifikus védettséget”, azaz immunitást alakít ki. Ugyanazon kórokozókkal történő újabb fertőzéskor az immunrendszer úgynevezett emlékező sejtjei működésbe lépnek, és gyors védelmet biztosítanak az egyén számára.

Az immunrendszernek ez az emlékezőképessége hosszú ideig, legtöbbször egy életen át megmarad. Vérátömlesztések alkalmával tapasztalt súlyos reakciók arra is felhívták a figyelmet, hogy a szervezet immunválasza nemcsak élő szervezetekkel (kórokozókkal) szemben működik, hanem minden olyan nagymolekulájú testidegen anyaggal szemben, amelyekkel az embrionális élet alatt nem találkozott a szervezet.

Az immunrendszert alkotó szervek a szervezetben szétszórtan találhatók: nyirokrendszerből, azaz limfoid szervekből és limfoid sejtekből állnak, de a csontvelő is hozzátartozik. Központi nyirokszerv a csecsemőmirigy, a szárnyasokban a burza Fabricii, az emlősökben pedig a burzával egyenértékű úgynevezett burza-ekvivalens szervek. A burza működését a torokmandulák, a féregnyúlvány (vakbél), a csontvelő és a vékonybél falában lévő úgynevezett Peyer-plakkok pótolhatják. Környéki limfoid szervek a nyirokcsomók és a lép.

Az antigén (idegen anyag) bekerülése után körülbelül egy héttel, 6-10 nap lappangás után jelenik meg az ellenanyag (antitest) a vérben. A legnagyobb töménységet a harmadik héten éri el, majd fokozatosan csökken a mennyisége és a harmadik hónapra (80-90 nap alatt) eltűnik a vérből. Ha bizonyos idő múlva ugyanaz az antigén ismét bekerül a szervezetbe, azt a B-memóriasejtek észlelik és az elsődleges immunválasznál sokkal gyorsabban reagálnak, sokkal nagyobb mértékű antitestképzés indul meg.

Lefordítva a biológiai folyamatot, ez azt jelentené, ha valaki vagy valakik a történelem során megtámadták a magyarságot, kárt okoztak neki, akkor ezt normális esetben a nemzet megjegyzi; újbóli támadáskor a kollektív emlékezet felismeri a támadókat és sokkal gyorsabban működésbe lép az önvédelmi rendszer, mint korábban.

Sajnos az immunrendszernek is vannak rendellenességei. A nem megfelelő működés elégtelenséget eredményez. A rendellenesség lehet veleszületett vagy születés után szerzett. Mindkét esetben súlyos válaszadási képtelenség észlelhető az antigénekkel szemben.

Az immunitás – védettség – a szervezet közreműködése nélkül is megszerezhető, ezt nevezzük passzív immunitásnak; ez átmeneti ellenálló-képesség kialakulása valamely kórokozóval szemben. Úgy hozható létre, hogy a más szervezetben termelt ellenanyagokat és immunocitákat készen visszük be a védendő szervezetbe. Ez történik természetes úton, amikor az anyától a méhen belüli élet során az antitestek (ellenanyagok) a méhlepényen keresztül bejutnak a magzatba. Születés után a csecsemő védett azokkal a kórokozókkal szemben, amelyek ellen hatásos ellenanyagok mutathatók ki az anya vérében. A szoptatás során is passzív immunizálás történik, ezért is nagyon fontos az anyatejjel való táplálás.

Az aktív immunitás az immunrendszer működése közben jön létre. Hatásos védettség kialakulhat betegség után, vagy észrevétlenül, lappangó fertőzéseket követően is. De mesterségesen is kialakítható, mégpedig védőoltásokkal. A vakcina tartalmazhat gyengített vagy elölt kórokozót, avagy méregtelenített toxint.

Számos, súlyos betegségben szenvedő ember élete megmenthető más egyénből származó szervek, szövetek, vagy sejtek átültetésével. Kezdetben az okozta a legnagyobb problémát, hogy a sebészeti szempontból tökéletesen elvégzett transzplantáció nem hozott sikert, mert a szervezet bizonyos idő múltával kilökte, idegenként ismerte föl az új szervet. Az átültetett idegen szövet vagy szerv elpusztulása, kilökődése specifikus immunológiai reakció következménye.

Ismét lefordítva az emberi társadalomra: ha valamilyen módon váratlanul bekerülnek a nemzettestbe addig velük nem találkozó, idegen eszméket, értékeket képviselő egyedek vagy csoportok, akkor a társadalom – ha egészséges az immunrendszere – kilöki a betolakodókat.

Szervátültetésnél a normális immunválasz kárt okoz a beteg embernek. Ezért ilyen esetben időlegesen – gyógyszeresen – felfüggesztik az immunválasz kialakulását és a szervezet lassan befogadja a szervet.

A kilökődést megakadályozó, a védekezőképességet felfüggesztő gyógyszer lehet hamis tények oktatása, az addig követett értékrend kiirtása és mással való helyettesítése, régi erkölcsi gátak lerombolása, hamis eszmények sulykolása, az identitás és öntudat szétzilálása, a társadalomra és a nemzetre káros magatartásformák kondicionálása már gyermekkorban (drog, homoszexualitás, abortusz, egoizmus, szeretetlenség, durvaság, lopás, hazudozás stb.).

Előfordul olyan eset is, amikor a szervezetben keletkező antitestek a saját szövetekkel vagy sejtekkel lépnek reakcióba. Ép immunrendszer nem hajlandó olyan ellenanyagokat képezni, amelyek a szervezet saját anyagai ellen lépnek reakcióba, mégis megtörténik; ez a kórkép az autoimmun betegség. Ilyen például a vérlemezkék hiánya, a pajzsmirigy idült gyulladása, a vastagbél fekélyesedő gyulladása és mások.

Ez történt a december 5-ei népszavazáskor: a határokon belül élő magyarság egy eléggé el nem ítélhető része rátámadt saját nemzettestvéreire.

Az autoimmun betegségek jól befolyásolhatók olyan gyógyszerekkel, amelyek immunszupressziót hoznak létre, vagyis elnyomják az immunválaszt. Az immunhiányos megbetegedés lehet szerzett is, nemcsak veleszületett. Az egyik legnagyobb veszélyt jelentő betegség, az AIDS, amelyet a HIV-vírussal való fertőződés alakít ki. A kór igen gyorsan terjed és ma még nem gyógyítható, de sokáig egy bizonyos szinten tartható. A betegség lényege, hogy mivel a szervezetnek hiányzik a védekező mechanizmusa, idővel nem lesz képes fölismerni semmilyen kórokozót és egy egyszerű nátha vagy tüdőgyulladás a szervezet halálát okozhatja.

Az egészséges társadalomba bejutó „vírusok” képesek elpusztítani, kiirtani az önvédelmi reflexet, így a társadalom bizonyos idő elmúltával már kisebb traumákat sem képes elviselni; betegség, öngyilkosság, alkoholizmus, drogozás, önpusztító élet alakul ki, ami adott esetben egy nemzet halálát is okozhatja.

Mit tehetünk az immunrendszer megerősítése érdekében? Egészséges életmóddal, a környezet megvédésével, az önpusztító élet megszüntetésével az immunrendszer karbantartható. Ezen kívül léteznek olyan kisegítők, amelyek erősítik a védekezést. Ilyen a C-vitamin, bizonyos mikroelemek (elsősorban fémek), egyéb vitaminkészítmények, hatásosnak bizonyult természetes étrend-kiegészítők, bioélelmiszerek fogyasztása és mások.

Lefordítva: a felebaráti szeretet, nemzeti öntudatunk megőrzése, őseink hagyományaihoz, gyökereinkhez, kultúránkhoz való ragaszkodásunk, összetartozásunk megélése mind-mind erősítik önvédelmi képességünket.