Hova ment az államtitkár? – Kézi vezérléssel elvont és visszaosztott pénzek

Április végén találgatások, majd néhány nappal később hírek jelentek meg a sajtóban arról, hogy dr. Kovács Attila, a Budaörsi Egészségügyi Központ igazgatója lesz a tárca új államtitkára. Nem volt ott sokáig. Szeptember elején bejelentette, távozik posztjáról, mert vissza akar térni orvosi hivatásához. Azóta már vissza is tért: Kovács Attila újra a Budaörsi Egészségügyi Központ főigazgató főorvosa. Néhány hónapos távolléte idején az intézményt dr. Gamal Eldin Mohamed vezette. A volt államtitkár visszatérte után ő is visszakerült eredeti posztjára, ma már újra az általa képviselt szakterület, az egynapos sebészet főorvosa. Kovács Attila rövid távolléte alatt azonban sok jó dolog történt…

Alig néhány hete volt még csak Kovács Attila egészségügyi államtitkár, máris pályázaton nyertek a cégei, amelyeknek többségi tulajdonát állami vezetőként is megtartotta. A Budaörsi Egészségügyi Központ fenntartója június végén nyert az Egészségügyi Minisztérium pályázatán: Kovács Attila egyik cége, az Europ-Med Kft. évi ötezer beavatkozás elvégzésére nyert finanszírozást. A legtöbbre az összes pályázó közül.

Az évi 66 ezer finanszírozott beavatkozás 46 intézmény között oszlik meg. Közülük a Budaörsi Egészségügyi Központ ötezer finanszírozott beavatkozásszáma még akkor is kiemelkedő, ha Gamal Eldin Mohamed, az egynapos sebészet főorvosa úgy véli, az esetszámhoz tartozó súlypontszám (1680) a valóságban csak mintegy 2500-3000 beavatkozásra nyújt fedezetet.

– Egy súlypont értéke 146 ezer forint. Egy műtét nemritkán pontosan ennyibe kerül. A műtéti átlag 0,4 és 0,5 között mozog, az egynapos sebészet esetében azonban csak 0,3-as szorzót állapítottak meg – nyilatkozta a Demokratának az egynapos sebészet főorvosa. – Ezért mindennel takarékoskodnunk kell. Nagyon sokba kerülnek a varrófonalak, a hálók, a fogyóanyagok, az asszisztensek és nővérek bérköltségei és járulékai, a rezsiköltségek, a textília mosatása. A sterilizáló berendezéseinket a közelmúltban szereztük be, darabonként 4 millió forintért. Ezek a berendezések képesek arra, hogy kilenc perc alatt újra sterilizálják a műszereket, és már kezdhessük is az újabb műtétet. A szomszédos Ausztriában a hasonló beavatkozások finanszírozása a tízszerese a magyarországinak – mondta a Demokratának Gamal Eldin Mohamed.

Bizonyára így van. Ám ötezer finanszírozott beavatkozás mégiscsak több, mint a többi nyertes intézmény ezer-ezernégyszáz, ahol ugyancsak 0,3-as szorzót kapunk, ha visszaosztjuk a finanszírozást jelentő súlypontokat a végezhető beavatkozások számával. Ha pedig ily módon kiszámítjuk a pályázaton nyert intézmények összfinanszírozását, akkor kiderül, hogy a 3,3 milliárdos pályázati keretből nem évi 66 ezer, hanem csak évi 38 ezer műtétre futja. Arra viszont, amennyit a Budaörsi Egészségügyi Központ tavaly végzett, illetve amennyit az idei évre tervezett, bőségesen elegendő. A teljesítmény növelésének sincs akadálya.

A 0,3-as szorzóval kapott alacsony finanszírozást a kimagasló, évi ötezres beavatkozásszámmal ellensúlyozták a pályázat elbírálói. Az ötezres beavatkozásszámhoz 1680 pont tartozik, amelyet ha beszorzunk a pontok értékével, vagyis 146 ezer forinttal, akkor megkapjuk azt az összeget, amelyet az OEP a Budaörsi Egészségügyi Központ egynapos sebészeti beavatkozásai után megtérít az intézménynek.

Ez az összeg 245 millió forint. De ez még nem minden. A volt államtitkár közvetlen érdekeltségébe tartozó másik cég, a Men For Care Kft. további évi kétezer finanszírozott beavatkozást végezhet. A kétezres beavatkozásszám is átlagon felüli. Együttesen pedig már hétezer beavatkozásról beszélünk. A hozzájuk tartozó pontszám együttesen 2352, a hozzájuk tartozó finanszírozás pedig több mint 343 millió forint. Ha az egyik intézményben kifogy a keret, a beteg akkor is ellátható, a másik intézmény keretszámának terhére. Egyszerűen átküldik a másikba…

A pályázat célja az volt, hogy terjesszék az egynapos ellátási formát, amivel gyorsabban végezhetők fontos beavatkozások, közölte akkor Horváth Ágnes miniszter.

De mi is az egynapos sebészet? Hogy működik egy olyan intézmény, ahol ilyen be­avatkozásokat végeznek? Azon túl, hogy a rendkívül jól szervezett és minden pontján költséghatékony menedzsment és minőségirányítás áthatja az intézmény teljes vertikumát, vajon miben nyújt újat a betegeknek? Nos, a Demokrata utánajárt.

Az egynapos sebészet működésének tanulmányozása révén kirajzolódik az a kép, amelyet a liberális egészségügy a zászlajára tűzött: üzleti alapú magáncég, profit, szervezés, takarékoskodás, szigorú feltételek az alvállalkozók kiválasztásánál, törekvés arra, hogy a beteg meg legyen elégedve a szolgáltatás színvonalával.

Hát lássuk. A Budaörsi Egészségügyi Központ magánműködtetésű intézmény, az önkormányzattal kötött 20 éves működtetési szerződés keretében OEP-finanszírozással, ingyenes egészségügyi szolgáltatást végez. Üzemeltetője az Europ-Med Kft., amelynek Kovács Attila 75 százalékban a tulajdonosa. A járóbeteg-ellátást és az egynapos sebészetet is OEP-finanszírozással végzi, vagyis tb-kártyával bárki igénybe veheti a szolgáltatásait, ha oda szól a beutalója. Vagyis olyan, mint bármelyik SZTK, járóbeteg-szakrendelő, amely kiegészül az egynapos sebészet szolgáltatásaival. Ám az intézmény fenntartója egy profittermelésben érdekelt gazdasági társaság. Olyan is a működése, mint egy cégé.

A magáncégben végzett egynapos sebészet új fogalmakat hozott a gyógyításba. Olyanokat, mint a költséghatékonyság, forgási sebesség, befektetések megtérülése, cash-flow-elemzések, teljesítménymutatók. Ezek a mutatószámok nem csak azért fontosak, mert a fenntartó cég, mint minden kft., az év végén mérleget készít. A működtetés legfontosabb vezérlő elvei a gazdaságossági, hatékonysági és minőségi szempontok együtt. S hogy ne keletkezzen ellentmondás, a minőségnek van prioritása, mert nagy az ellenszegülés: a kezdet kezdetén a háziorvosok is tartottak attól, hogy az egynapos sebészetet ajánlják a betegeiknek. Teljes joggal, hiszen egy esetleges komplikáció esetén őket tehetik felelőssé, vajon miért nem utalták be a kórházba a beteget?

– Az egynapos sebészet története 1993-ra nyúlik vissza – mondja Gamal Eldin Mohamed, aki készségesen megmutatja a rendezett kórtermeket, a tiszta és kulturált várót, az informatikai hátteret és még a műtőbe is bepillanthattunk. A főorvoson látszik, hogy büszke az intézményre, és mindarra a módszerre, amit a világ Skandináviától az Egyesült Államokig egynapos sebészetként ismer. – A szomszédos Ausztriában és általában a német nyelvű országokban idegenkednek ettől a módszertől. Ausztriában még a bismarcki hagyományok élnek – véli a főorvos, aki szerint a magyarországi egészségügyi rendszert is ezek a hagyományok tartják fogva. – Sokan még ma is idegenkednek ettől az eljárástól. Különösen a kórházi lobbi mozdít meg minden követ annak érdekében, hogy az egynapos sebészet magyarországi elterjedésének gátat szabjon – mondja.

Szerinte az operáló orvosok négy-öt napon keresztül is a kórházban tartják a beteget, minden nap vizitelnek, megkérdik, hogy van, és felveszik a hálapénzt. A kórház pedig elszámolja a kórházi ápolás költségeit és abban érdekelt, hogy minél hosszabb ideig bent tartsa a beteget, mert a finanszírozása is ettől függ. Ebben igaza lehet.

– Mi szakítottunk ezzel a gyakorlattal. Az egynapos sebészet szigorú beteg-kiválasztásra, sok szervezésre, gyors és hatékony sebészeti beavatkozásra és megfelelő utógondozásra épül. Nálunk nyolc különböző orvos szakma képviselteti magát, végzünk műtéteket a nőgyógyászat, a fül-orr-gégészet, a kézsebészet, a szemészet és más területeken. Az orvosok kiválasztása is szigorú kritériumok szerint történik, ugyanis nem minden orvos alkalmas az egynapos sebészet szigorú fegyelmének a betartására. Például nem lehet pocsékolni a varrófonallal. Annyit szabad csak felhasználni, amennyire szükség van. A kórházakban megszokták, hogy ami már nem kell, levágják és eldobják. Ilyen nálunk nincs. Ha valaki operált, elérhetőnek kell lennie. Elutazhat, természetesen, de akkor előtte ne operáljon. Fél órán belül bent kell lennie, ha bármilyen műtéti szövődmény adódna. Megvan az intézményünk fekvőbeteg-ellátási intézményi háttere, amelyet egyébként a törvény is előír, azonban arra kérjük a betegeinket, ha panaszuk van, hozzánk jöjjenek vissza – mondja a főorvos, aki szerint az egynapos sebészet lényege a megfelelő beteg és a megfelelő orvos kiválasztása.

Az intézményben 45 orvos végez műtéteket. Mindegyikük alvállalkozó, vagyis nincs fix fizetése. Annyit keres, amennyit operál. Az intézmény pedig itt is spórol: megtakarítja a vállalkozó orvosok bérköltségeit és járulékait. A sok elbocsátott orvos pedig jobb híján örül annak, hogy tisztességgel megkapja a pénzét, és nem maradt kenyér nélkül.

– Vannak kiváló orvosaink, akik a MÁV Kórházból, az Országos Gyógyintézeti Központból egyik napról a másikra kikerültek az utcára – folytatja a főorvos. – Neves professzorok operálnak az egynapos sebészeten. Ha elegendő orvossal állunk szerződésben, folyamatosan bővíteni tudjuk az ellátás körét – teszi hozzá.

Az ellátást bárki igénybe veheti, tb-kártyával. S bár a liberális egészségügy hadat üzent a hálapénznek, a főorvos nem tagadja, a hálapénz azért nem szűnik meg egy csapásra.

– Ha valaki adni akar, azt nem tilthatjuk meg – hangzik az őszinte válasz.

Az egyik kórteremben egy térdműtéten átesett beteg várja, míg lemegy az infúzió. Nagyon jól van, köszöni szépen: délután hazamehet. Reggel megoperálták, pihen néhány órát, szigorú felügyelet mellett, azután még aznap elhagyja a kórházat. Ha valami panasza van, telefonál. Értesítik az operáló orvost, aki köteles fél órán belül az intézménybe érkezni. Feleslegesen nincs ott senki. Csak akkor, ha szükség van rá. A betegek pedig örülnek: ki szeret a kórházban feküdni? Sokkal jobban érzi magát otthon. A főorvos szerint ebben rejlik az egynapos sebészet lényege és előnye. A magas technikai felkészültséget és műszerezettséget igénylő, kis metszéseken keresztül végzett egynapos sebészeti módszerek, például az endoscopos beavatkozások gyors betegrehabilitációt eredményeznek, amelynek következtében a beteg hamar gyógyul és munkába állhat. A betegek azért is folyamatosan igénylik, mert saját otthonukban és környezetükben gyógyulnak. További előnye, hogy kevés a kórházban szerzett fertőzés. Az intézmény pedig spórol a hotelköltségekkel, kevesebb személyzettel is ki tudja szolgálni a nappali ellátást.

Az ágy hamar üres lesz újra, jöhet az új beteg. Forgási sebesség: így hívja ezt a közgazdaságtan. Minél nagyobb a forgási sebesség, annál jobb a kihasználtság, annál intenzívebb a tőkemegtérülés hatékonysága. Vagyis az egynapos sebészet valójában nem orvos-szakmai, hanem közgazdasági fogalom. Egy magáncég működése, OEP-finanszírozással.

Egynapos sebészet azonban működik a szomszédos Ausztriában is, csak nem magánkézben és nem is úgy hívják. Az osztrák kórház mindent ellát: a járóbetegeket éppúgy, mint a súlyos koponyaműtéteket. És nem tart bent egy beteget sem tovább, mint szükséges. Ott is hazamehet aznap az a beteg, akinek a térdét operálták. És ők is takarékoskodnak a hotelköltségekkel. Ott ugyanis senki sem pazarolja a járulékfizetők pénzét.

Mi akkor az egynapos sebészet lényege Magyarországon? Mire való a teljesítmény- volumen-korlát, majd a képződő maradványok visszaosztása?

Az, ami a szemünk előtt zajlik, nem egyéb, mint az egészségügyi piac felosztása. Kézi vezérléssel beavatkoznak az intézményi finanszírozás eddigi rendjébe. Kihasználva az eddigi rendszer minden hibáját és számos kiskapuját. A kiválasztott kör lehetőséghez jut, ám a forrást úgy teremtik elő, hogy máshonnan elvonják. Sok kórház a csőd szélén áll, miközben vannak intézmények, amelyek még fejleszteni is tudnak, és folyamatosan bővítik a kapacitásukat. Az átrendezett piacon a klientúra cégei olyan versenyelőnyökre tesznek szert, amelyeket a később indulóknak már nehéz lesz behozni.

Gamal Eldin Mohamed hangsúlyozta, náluk nincsenek várólisták. Ez jó hír. De vajon máshol miért vannak? Nem a teljesítményvolumen-korlát és a megnyirbált finanszírozás következtében?

Híres professzorok operálnak a fül-orr-gégészeten… Igen, erre is büszke lehet az intézmény főorvosa. De mit gondol vajon minderről az a szaktekintély, aki negyven és ötven között már nem szívesen megy külföldre, de elveszítette a munkáját, mert elküldték valamelyik országos intézetből? Aki választhat, hogy órabérben kezeket és térdeket operál, műtétenként számláz és spórol a fonállal, vagy munkanélküli lesz? De ez még nem minden.

Alig kezdte el ismét orvosi hivatását gyakorolni a minisztériumi kirándulásáról visszatérő államtitkár, máris újabb hírektől lett hangos a sajtó. Kiderült, hogy a budaörsi intézmény kapta a legmagasabb összegű támogatást az egészségbiztosítási kasszában képződött huszonötmilliárdos maradványból. A Budaörsi Egészségügyi Központ a járóbeteg-ellátásból 9,3 milliót, a fekvőbeteg-ellátásból további 2,9 milliót, a Men For Care pedig 3,5 milliót kapott.

Kistafírozták az államtitkárt, mielőtt távozott? Gamal Eldin Mohamed úgy értesült, hogy a képződött minisztériumi maradványból minden önálló, legalább négy alapszakmával rendelkező járóbeteg-intézmény kapott, az általa az OEP-nél számon tartott teljesítmények arányában. A főorvos úgy tudja, hogy a maradványelosztás szempontjai egyeztetve lettek a Kórház Szövetséggel és a Járóbeteg Intézmények Szövetségével.

Az egészségügyi tárca honlapján sem esik egyetlen szó sem a saját klientúra támogatásáról. Helyette az alábbiakat olvashatjuk:

„Az egészségügyi reform hatására hosszú évek óta először nincs hiánya a társadalombiztosításnak. Az ellátórendszer ésszerűsítésének, a jogviszony-ellenőrzés szigorításának, a gyógyszer-gazdaságossági törvények és a vizitdíj bevezetésének köszönhetően nem csak a hiányt tudtuk megszüntetni, hanem megtakarításokat is sikerült elérni a társadalombiztosításban. Korábban azt ígértük, hogy a megtakarításokat nem vesszük ki az egészségügyből, hanem az ellátórendszer minőségének javítására fordítjuk. Ezt az ígéretünket betartjuk” – áll a tárca honlapján.

„A gyógyító-megelőző ellátást végző szolgáltatók 10 milliárd forintos támogatást kapnak szeptemberben” – olvasható a vastag betűkkel kiemelt szöveg.

A járóbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók összesen 130 millió forintnyi támogatásban részesültek. Persze nem mindenki, csak az a 43 intézmény, amelyet a tárca erre érdemesnek tartott. Ugyanis nem igaz, hogy minden önálló, négy alapszakmával rendelkező járóbeteg-szakrendelő kapott a maradványból. Erről bárki meggyőződhet: közzétesszük a támogatottak listáját. Nem azok kapták a támogatást, akik a csőd szélére kerültek a teljesítmény-volumenkorlát (TVK) és az egyéb megszorítások következtében. Kaptak viszont a volt államtitkár cégei. És nem feledkezett meg a jóságos miniszter saját volt intézményéről, a Veresegyházi Misszió Egészségügyi Központról sem: összesen közel ötmillió forintos támogatásban részesült az az intézmény, ahonnan Horváth Ágnes az államtitkári pozíción keresztül a miniszteri bársonyszékbe emelkedett. Horváth Ágnes bőkezűen bánik volt intézményével. Talán, ha eljön az ideje, ő is a régi intézmény élére tér vissza?

Hernádi Zsuzsa