Sargentini 2.0
Tizenhetedik alkalommal vitáztak az Európai Parlamentben Magyarországról; az európai és a honi balliberális oldal egyaránt a hazánknak járó források visszatartását sürgette az elfogadott jelentésben. Jó hír, hogy vannak barátaink, akik kitartanak mellettünk. Spanyol, osztrák és francia jobboldali képviselőket kérdeztünk.
Lett volna rá bőven alkalmuk, úgy tűnik, mégsem unták még meg az Európai Parlamentben a Magyarországról való vitázást. Szeptember 14-én az EP strasbourgi plenáris ülésén ismét hazánk helyzete került terítékre, a Fidesz–KDNP 2010-es kormányra kerülése óta immár tizenhetedik alkalommal.
Nemcsak önmagában a viták száma beszédes, hanem az is, mikor és mennyire horgadt fel a baloldali többségű parlament érdeklődése. A 2009–14-es ciklusban négyszer, a 2014–19-esben hatszor, a jelenlegi, 2024-ig tartó időszakban pedig már most hétszer tűzték napirendre a magyarországi helyzetet, legyen szó jogállamiságról, médiáról vagy éppen a koronavírus-járvány kezeléséről.
A viták legtöbbször – ahogy a legutóbbi alkalommal is – a jogállamiság magyarországi helyzetét boncolgató jelentésekről szóltak. Sok közös van ezekben a dokumentumokban, például az, hogy leginkább az Orbán-kormánnyal szemben kifejezetten ellenséges képviselőkre bízzák megszerkesztésüket: a 2013-ban elfogadott jelentés szerzője a szélsőbaloldali GUE/NGL frakcióhoz tartozó portugál Rui Tavares, a 2018-asé a holland zöldpárti Judith Sargentini, és a legfrissebb jelentést is frakciótársa, a francia Gwendoline Delbos-Corfield jegyzi.
„Választásos autokrácia”
Sargentini és Delbos-Corfield is azzal kezdték a jelentés elkészítését megelőző vizsgálatukat, hogy már az elején kijelentették, szankciókra van szükség Magyarországgal szemben. Míg előbbi munkájának eredménye az Európai Unióról szóló szerződés hetes cikkelye szerinti eljárás elindulása 2018-ban, addig utóbbié nem jár jogkövetkezménnyel, lényegében az eljárás megrekedésével kapcsolatos frusztráció szülte.
Delbos-Corfield jelentését a vita másnapján 433 szavazattal, 123 ellenszavazat és 28 tartózkodás mellett elfogadták. Egyebek mellett azt állítja, hazánkban olyan mértékben romlott a helyzet, hogy Magyarország „választásos autokráciává” vált. Követeli, hogy az Európai Bizottság a helyreállítási forrásokat mindaddig tartsa vissza, amíg az ország nem teljesíti az uniós ajánlásokat és az Európai Bíróság határozatait. Megfenyegeti az Európai Unió Tanácsát is, hiszen kijelenti, jogállamiság megsértésének minősülhet, hogy a tanács nem halad a hetes cikkely szerinti eljárással.
A francia képviselőnő tudta, hova kell fordulnia, ha meg akarja erősíteni a véleményét; a jelentéshez többek közt a Magyar Helsinki Bizottsággal, a Human Rights Watchcsal, az Amnesty Internationallel, a Political Capitallel és a Transparency Internationallel, valamint a Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítványokkal konzultált.
Örül a balliberális oldal
A jelentés vitájában a baloldali, liberális és zöldfrakciókhoz tartozó képviselők növekvő türelmetlenséggel kérték számon a bizottság jelen lévő képviselőjét, Didier Reynders biztost, hogy miért nem csapnak oda jobban Magyarországnak. Ezt követeli a „magyarviták” rendszeres szereplője, a svéd szélsőbalos Malin Björk is. Noha a pártja, amit egyedül képvisel az Európai Parlamentben, mindössze hétszázalékos támogatottságú, Björk nem ismeretlen a nemzetközi médiában. 2019-ben például az EP-től kapott reprezentációs keretét nem bögrékre és tollakra költötte, mint képviselőtársai, hanem rendelt belőle százötven-kétszáz darab háromdimenziós műanyag klitoriszt. Azt nyilatkozta, akik kaptak a pártja logójával és feminista jelképekkel díszített repitárgyból, örültek neki. A hónap végén egyébként Magyarországra készül, ahol elmondása szerint a honi leszbikusok mellett áll ki egy rendezvényen.
A német zöldpárti Daniel Freund – aki közösségi médiás tevékenységei alapján megszállottja a magyar témának – felszólalása kifejezetten arra irányult, hogy aláássa az Európai Bizottság és a magyar kormány közt folyó tárgyalásokat a visszatartott helyreállítási forrásokról. Szerinte sem a bizottságnak, sem pedig a tanácsnak nem szabad „bedőlnie” a megígért reformoknak.
A jelentést megszavazó magyar ellenzék a vitában is kitett magáért. A momentumos Cseh Katalin Delbos-Corfieldarról beszélt, hogy a Magyarországnak járó pénzek visszatartását szorgalmazó jelentés biztatást jelent számára, hogy érdemes tovább harcolni. Freudhoz hasonlóan ő is aggodalmát fejezte ki, hogy a bizottság átláthatatlan módon, zárt ajtók mögött mégiscsak megállapodik a kormánnyal.
Új szövetségesek
Markáns véleményt fogalmaztak meg a vita közben és után a magyar kormánypárti képviselők. A fideszes Hidvéghi Balázs szerint az Európai Parlament nem megegyezni akar Magyarországgal, hanem zsarolni, mert nem tudja elfogadni, hogy a magyar emberek tavasszal negyedszerre is nemet mondtak a magyar baloldalra és a brüsszeli kioktatásra, és jobboldali, nemzeti-konzervatív kormányt választottak meg. A kereszténydemokrata Hölvényi György objektivitást nélkülöző, hungarofób politikai röpiratnak nevezte a jelentést.
A korábbi évek vitáihoz képest fontos tanulsága volt a mostani összejövetelnek, hogy míg a fokozatosan balliberális irányt vevő Európai Néppárt tagjaként a Fidesz alig számíthatott frakciótársai kiállására, addig mostani szövetségesei már markáns véleményeket fogalmaznak meg a magyar kormány védelmében. A jobboldali Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR), valamint az Identitás és Demokrácia (ID) csoportok több képviselője is felszólalt, később pedig közösen álltak ki a sajtó elé a fideszes Gál Kingával és Hidvéghi Balázzsal.
Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy tavalyi kilépése után is maradtak olyan képviselők az Európai Néppártban, akik felvállalják a liberális fősodorral szembemenő véleményüket. Noha a 176 fős képviselőcsoport tagjainak túlnyomó többsége támogatta a jelentést, tizennégyen – szlovénok, románok, franciák, portugálok, osztrákok, németek, olaszok – tartózkodtak, és kilencen nemet mondtak rá. A jelentést elutasítók közt Hölvényi György és az RMDSZ két képviselője, Winkler Gyula és Vincze Loránt mellett szlovén és francia néppárti képviselőket találunk, köztük olyan meghatározó politikusokat is, mint a francia Republikánusok delegációvezetője, François-Xavier Bellamy.
Három olyan külföldi képviselőt is megkérdeztünk, akik kiálltak Magyarország mellett a vitában és elutasították a jelentést.
Képtelenek, sőt rosszindulatúak a Delbos-Corfield-jelentés állításai Nicolas Bay független képviselő, az Éric Zemmour vezette francia Reconquête politikusa szerint. Emlékeztetett rá, hogy többször is járt Magyarországon, árnyék-jelentéstevőként ő is dolgozhatott a legutóbbi két jelentésen, órák tucatjain át hallgathatta az Orbán-kormánnyal szembeni üres, politikailag motivált vádakat. Rámutatott: egyetlen ilyen állítást sem sikerült bizonyítani. „Egyszerűen gyűlölik, hogy Orbán Viktor megvédi az országát, a nemzetét, annak identitását és életmódját. A magyarok nem akarnak olyanok lenni, mint a dekadens, multikulturális Nyugat, és igazuk is van” – mondta.
Jorge Buxadé, az ECR frakcióhoz tartozó spanyol Vox politikusa lapunknak kifejtette, hogy tapasztalatai szerint az Európai Parlament pártjai közül is mind többen támogatják Magyarországot, egyre erősebb a meggyőződés, hogy Brüsszelben igazságtalanul bánnak hazánkkal és Lengyelországgal. „Számos kormány sértette meg a jogállamiságot a járvány alatt, őket mégsem vonják felelősségre” – mondta Buxadé, példaként említve, hogy a spanyol alkotmánybíróság kétszer is alaptörvénnyel ellentétesnek minősítette a baloldali kormány intézkedéseit, Madrid ellen mégsem indult uniós eljárás.
„Folytatódik a baloldal boszorkányüldözése, Brüsszelben elítélnek mindent, ami nem illeszkedik az ideológiájukba” – nyilatkozta lapunknak Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) képviselője. Az ID-frakcióhoz tartozó párt politikusa szerint nemcsak az szégyenletes, ahogyan Magyarországgal bánnak a parlamentben, hanem az is, hogy ebben a baloldaliak mellett „úgynevezett kereszténydemokraták” is részt vesznek. „Orbánt demokratikus választásokon választották meg, Magyarország önbizalommal teli, szuverén nemzet útját járja, amelynek fájdalmas történelme után minden joga megvan az önállósághoz” – fejtette ki. Vilimsky szerint az Európai Uniónak és különösen a bizottságnak tanácsos lenne ezt tiszteletben tartania a magyarok támadása helyett. Hozzátette: nem szélesíteni, hanem végre lezárni kellene a repedéseket.
