Schmidt Mária nyílt levélben válaszolt Csőkéné Pruck Erikának, aki apja emlékének bemocskolásával vádolta az 1956-os Emlékév kormánybiztosát.

Mint ismeretes, vita alakult ki azzal kapcsolatban, ki látható az emlékév keretében készített egyik falfestésen: Dózsa László vagy Pruck Pál.

Schmidt Mária leveléből idézünk az alábbiakban:

„Természetesen nem vontam kétségbe, hogy az Ön édesapja szerepet vállalt az 1956-os forradalomban. Ezt azonban az Ön édesapja 30 évvel ezelőtti, az akkori szocialista propagandatermékekben tett nyilatkozatain kívül semmilyen tény nem támasztja alá. Az Ön édesapjáról semmilyen dokumentum nem áll rendelkezésre (a fotóaláíráson kívül, de arra majd visszatérek), neve senkinek a visszaemlékezésében nem szerepel, ’56 után büntetést nem kapott, nem szerepel a megtorlás áldozatai között. Az Ön édesapjának a ’80-as években tett nyilatkozatai arra utalnak, hogy nem szabadságharcosként, mint inkább a forradalmi felfordulást érdekesnek találó, „balhés” kamaszként sodródott bele az utcai eseményekbe.”

Az Ön édesapja a ’80-as években a forradalomról lesajnálóan nyilatkozott, az akkori kor egyik főpropagandistája az Ön édesapját arra használta, hogy a forradalmat lejárassa, alátámassza az „ellenforradalom” hazug képét és kétségbe vonja a szabadságharc utáni törvénytelen megtorlást. Nem úgy tűnik, hogy az Ön édesapja tiltakozott volna ez ellen. A létező szocializmus időszakában nyilván voltak eszközök arra, hogy valakit rá lehessen kényszeríteni ilyen nyilatkozatokra. De arra is számtalan példa van, hogy a forradalomban részt vettek megtalálták a módját, hogyan őrizzék 1956 emlékét és ne álljanak be azok hosszú sorába, akik rombolják azt, támogatva ezzel a kommunista agymosást. Nekem úgy fest, hogy az Ön édesapja azok közé tartozott, akik megtagadták a forradalmat.

(…)

A fotó kérdése. Természetesen ismert volt számunkra a fénykép, ez az egyik legkifejezőbb felvétel 1956 napjairól. Az akkor készült képek pontosságának kérdése régi történészi probléma. Azokban a napokban nem volt könnyű a fotósok számára, hogy pontosan azonosítsák, kit fotóznak le. Harcok folytak, sok minden keveredett össze az utcán, tele volt Budapest dezinformátorokkal, magyar és szovjet kommunista ügynökökkel, ráadásul a fotós ez esetben külföldi volt, nyelvismeret nélkül. Az, hogy egy ismeretlen fiú nevét hogyan határozza meg a fotós, még nem egyértelmű bizonyíték. Számtalan példát tudnék Önnek citálni, 1956-ból is egyébként, amikor utólag kiderült, hogy a fotós meghatározása arról, hogy mikor, hol, miről, kiről készített felvételt, nem állta meg a helyét. Ennek a fotónak a képaláírása egy 15 éves fiút említ, miközben az Ön édesapja 13 éves volt 1956 októberében. Azt is sajnálom, hogy az elmúlt huszonhat évben sem Ön, sem családtagjai nem jelentkeztek, hogy elmondják, mit tudnak vagy vélnek a kép keletkezéséről. A kép számtalanszor szerepelt kiadványokban, kiállításokon, Önök sokszor elmondhatták volna, hogy Pruck Pált vélik rajta felfedezni. Ha ezt megtették volna, most talán előrébb lennénk.

Dózsa László 1956-os helytállása, akkori harcának és sebesülésének története régóta ismert. Számtalan kitüntetést kapott, melyek odaítélésében történészek valamint kortársak, harcostársak vettek részt. Korábban soha nem merült fel, hogy szava kétségbe vonható. Engem és munkatársaimat nem ingat meg néhány bulvárújságíró amatőr okoskodása, sem pedig komolyan nem vehető történészek, akik ’56 kárára élik ki szereplési mániájukat.

Szeretném megerősíteni, hogy kiállok Dózsa László mellett, az 1956-os forradalom ikonikus alakja mellett. Dózsa László a kádári szocializmus éveiben, és a rendszerváltoztatást követően is nagy szerepet vállalt abban, hogy a forradalom és szabadságharc elfoglalja méltó helyét a magyarok közös emlékezetében. Dózsa László szóban és írásban is megerősítette, hogy a fotón ő szerepel, így nevét a fotó mellett a legjobb tudásunk, meggyőződésünk és történészi ismereteink szerint szerepeltettük. Nincs semmilyen okunk arra, hogy a művész úr szavát és a vonatkozó történelmi tényeket megkérdőjelezzük. Mint ahogy, még egyszer, arra sincs, hogy kétségbe vonjuk, hogy az Ön édesapja részt vett az utcai eseményekben 1956-ban.”

Schmidt Mária levelét teljes hosszában ITT olvashatják el. 

Demokrata