„Elszámította magát Bajnai Gordon. A korábbi magyar kormányfőnek kicsi az esélye arra, hogy a baloldali szövetség listavezetője legyen a 2014 tavaszán rendezendő parlamenti választásokon” – írta az osztrák Die Presse című lap tudósítója, Peter Bognar két héttel ezelőtt, hozzátéve, hogy a remény gyorsan elszállt, hiszen a 45 éves politikus csak 2012 októberében tért vissza a politikába, mint a baloldal reménysége és megmentője.

Nos, az osztrák konzervatív lap jól látja: egyre világosabb, hogy Bajnai, illetve az őt támogató politikai és gazdasági körök eltaktikázták magukat. A szocialista kormány korábbi miniszterelnökét ugyanis mint sikeres válságkezelő politikust igyekeztek felépíteni, csakhogy a látványosra tervezett visszatérés óta egyre nyilvánvalóbb, Magyarország gazdasága kimászott a gödör mélyéről, amit például az alacsony államháztartási hiány, a folyamatos munkahelyteremtés és az alacsony infláció mellett immár az is mutat, hogy visszafizettük a valutaalap hitelét. A baloldali kampányguruk reményeivel ellentétben ráadásul a kormánypárti többség elállt a választási regisztráció bevezetésétől is, pedig köztudott volt, hogy ez lett volna a „demokráciavédő” szlogenek és erre a gondolatmenetre épített tüntetések egyik központi eleme is.

Közös lista, de…

Bajnaiék esetében nem csupán a remélt alaptémák vesztek el, de a szocialisták valószínűleg tudatos kivárása is sokat ártott nekik. Nem volt véletlen ugyanis, hogy az Együtt politikusai minél gyorsabb megegyezésre törekedtek az MSZP-vel: megalakulásuk után egy hónappal a Demokrata mérései szerint is már tizenhárom százalékos volt a támogatottságuk a biztos pártválasztók körében, s Bajnait is jóval többen gondolták alkalmas kormányfőjelöltnek, mint Mesterházy Attilát.

A lendületesen induló új tömörülésnek ezáltal jelentős kommunikációs előnye volt az előző nyolc év őszödi beszéddel, korrupciós botrányokkal színesített időszaka és a 2010-es történelmi vereség után öregurasan feltápászkodó szocialistákkal szemben.

Csakhogy az idő a szocialistáknak dolgozik: mára az Együtt bázisa lényegében a néhai SZDSZ parlamenti küszöb körüli támogatottságával egyenlő, s a Bajnai–Mesterházy párharcban is minimálisnak mondható a volt kormányfő előnye. Lapunk július végén publikált felmérése szerint előbbit a megkérdezettek tizennégy, Mesterházy Attilát tizenkét százaléka látná szívesen miniszterelnök-jelöltként, míg az MSZP masszívan tartja magát a pártlistán az olvadó Együtt-PM-mel szemben.

Mindez több okra vezethető vissza, az elveszett kampánytémák mellett többek között arra, hogy egyszerűen eltűnt az újdonság varázsa, illetve Bajnai korábbi ügyei is jóval többet szerepelnek a sajtóban, a közbeszédben, mint amikor kívülálló volt.

Az összefogás persze a szocialisták érdeke is. Augusztus elején megjelent cikkünkben megírtuk: ha nincs közös indulás, a mostani támogatottsági adatok alapján a Fidesz–KDNP száznegyvenhét képviselői helyet is szerezhet a két baloldali párt összesen negyvenkét mandátumával szemben, ami a kétharmadnál is nagyobb többséget eredményezne. Baloldali összefogás esetén a mai állás szerint 123-61 lenne az arány, ami tizenöt jobbikos mandátummal számolva, alulról súrolná az alkotmányozó többséget. Nyilvánvalóan a szocialisták sem szeretnének még erősebb Fidesz–KDNP-kormányt, azonban az együttműködés körülményeivel kapcsolatban most már fölényben érzik magukat, tulajdonképpen okkal.

Hogy pontosan mik a feltételeik, arról inkább csak találgatni lehet. Például Molnár Zsolt, az MSZP budapesti elnökének, a szocialisták tárgyaló delegációja tagjának szavaiból:

– A közös lista politikai szempontból is jóval előnyösebb, hiszen jól mutatja azt a fajta együttműködést a szövetségesek között, amely egy közös kormányzás esetében elengedhetetlenül szükséges. A közös lista és a közös miniszterelnök-jelölt személye már a választási időszakban bizonyítja a választók felé, hogy valós együttműködésről van szó, nem pusztán taktikáról. Ha külön listán és külön kormányfőjelöltekkel vágnánk neki a választásoknak, a szavazók részéről jogosan merülne fel a kérdés: ha még ebben sem tudnak megegyezni a felek, akkor hogyan fognak tudni közösen kormányozni? – fogalmazott Molnár a Népszabadságban, ám sokat sejtető volt az a megjegyzése, miszerint „a közös listával szembeni koordinált indulás mellett egyetlen érv szól csupán: az, hogy nyitva hagyja a közös kormányfőjelölt személyének kérdését.”

Mindezt tulajdonképpen úgy is értelmezhetjük, hogy az MSZP szeretne összefogást, egyelőre azonban nem feltétlenül akar beállni Bajnai mögé. Vagyis a miniszterelnök-jelölttel kapcsolatos döntést későbbre halasztanák – márpedig ha folytatódik az elmúlt hónapok tendenciája, akkor folyamatosan csökken annak az esélye, hogy ez a személy Bajnai Gordon legyen.

Gyurcsány bejelentkezett

Az együttműködésből a Demokratikus Koalíció sem szeretne kimaradni. Ez az üzenete a Gyurcsány Ferenc arcképével indított plakátkampánynak – amely Összefogással a köztársaságért szlogennel fut –, de ezt erősítik a párt politikusainak nyilatkozatai is.

– Tévednek, akik azt gondolják, hogy a DK nélkül erősebb lehet, mint a DK-val együtt. A DK az Orbán leváltására való közös törekvés nélkülözhetetlen része – fogalmazott például a párt alelnöke, Bauer Tamás, aki annak idején az SZDSZ-ben megtanulhatta, hogyan kell egy kis szervezet képviselőjeként egy jóval nagyobbat sakkban tartani.

Azt viszont az MSZP és az Együtt is tudja, hogy Gyurcsány Ferencet, akitől olyan nehéz volt megszabadulni, veszélyes lenne visszaengedni, márpedig a volt miniszterelnök szerepeltetése a közös listán ezt jelentené. Éppen ezért a háttérben állítólag Gyurcsány azt javasolta, hogy nem ragaszkodik a listás helyhez, de akkor ő szeretne indulni a budapesti XIII. kerületben az összefogás egyéni jelöltjeként.

Mint ismert, 2010-ben a szocialisták 176-ból két egyéni körzetben nyertek: Tóth József és Szanyi Tibor révén éppen itt. Az új választási rendszerben ez a terület immár egy választókerületnek számít, és mivel Tóth valószínűleg polgármester szeretne maradni, Szanyi pedig a szocialisták európai parlamenti listavezetője lehet, így üres az ország talán egyetlen olyan körzete, ahol az ellenzék valóban győzelemre esélyes.

Bár Tóth a pletykák szerint Bajnainak is felajánlotta a helyét, az üzletember nem szeretné egyéniben megméretni magát. Vele szemben szövetségese, az egykori Kendermag-aktivista Juhász Péter szívesen elvinné Angyalföldet, ahogyan természetesen a szocialisták is.

A Bajnai-féle párt egyébként állítólag mind országosan, mind pedig Budapesten körülbelül a körzetek harmadát szeretné megkapni, s a 35-40 (a fővárosban hat) választókerület esetében többnyire olyan helyeket néztek ki, ahol érdemi eséllyel indulhat a baloldali összefogás, a budapesti XIII. kerület mellett például Szegedet. Ezzel szemben az MSZP nagyjából minden negyedik választókerületet adná oda, vagyis 25-30 körzetet, s természetesen nem csak a legjobbakat.

Csak a régi arcok

Nem véletlen tehát, hogy meglehetősen döcögősen haladnak az összefogásról szóló tárgyalások: nem csupán a miniszterelnök-jelöltségért, de az egyéni és listás helyekért is nagy harc dúl. Ráadásul nehezítő tényező Gyurcsány Ferenc is, akivel nem nagyon tudnak mit kezdeni. Nyíltan nem tárgyalnak vele, ugyanakkor jelzésértékű lehet, hogy helyi szinten azért összefognak a pártjával.

Arról két hete a Demokratában is írtunk, hogy a szeptember elsejei időközi választáson közösen indul az MSZP, az Együtt és a DK, azóta azonban kiderült, az egy héttel későbbi, váci voksolás kapcsán is egymásra találtak a szocialisták és a Demokratikus Koalíció, Terényi Attilát, az MSZP és a DK közös jelöltjeként vette nyilvántartásba a helyi választási iroda. Ráadásul a Jókai utcában B-tervről is hallani, ha a csökkenő bázisú Bajnai-csoporttal nem sikerülne megegyezni: ez esetben a valós támogatottsággal nem, „névvel” azonban rendelkező kis szervezetekkel kötnének szövetséget.

Ilyen lehet Schmuck Andor-féle Magyar Szociáldemokraták Pártja, a szocdemeknél is alelnök Árok Kornél egyesülete, a Szövetségben, Együtt Magyarországért, illetve a volt SZDSZ-elnök, Fodor Gábor által gründolt Magyar Liberális Párt. Talán ennek köszönhető, hogy az elmúlt időszakban Schmuck és Árok is nekiment Bajnaiéknak. Előbbi a Magyar Hírlapban azt mondta, a volt kormányfőt „a napi politikai élet felőrölte, hiszen ő maga is többször kifejezésre juttatta, hogy nem profi politikus, ő egy profi könyvelő.” Árok pedig az egyeztetések nehézségeiről írt a Facebookon: „Az, hogy Bajnaiék most a szakpolitikai részen pár óra alatt (szó szoros értelemben) túlléptek, ez csak és kizárólag azt mutatja, hogy nem érdekli őket az érték, viszont az érdek annál jobban. Ez az egész »az ország jövője érdekében egyeztetünk« köntös mögé rejtett, valójában »ki mi lesz 2014-ben« egyeztetés a részükről.”

Az a probléma is világos, hogy akármennyi baloldali szervezet alakul, egy-két szabályt erősítő kivételen, mint Juhász Péter vagy Árok Kornél, nem tudnak új neveket előhúzni a cilinderből. Hiszen az újra megrendezett szárszói találkozón is csupa olyan régi motoros jelent meg, mint Lendvai Ildikó, Vadai Ágnes, Lamperth Mónika, Kovács László, Medgyessy Péter, Fodor Gábor, Kuncze Gábor, Konrád György, Gálvölgyi János vagy Kéri László.

Ezt tette szóvá a júliusi Hócipőben az amúgy megkérdőjelezhetetlenül a baloldali táborba tartozó Lengyel László politológus, akivel kapcsolatban világosan kiderült, ő is hiányolja az ellenzéki megújulást: „Mert 2002-ben már látszottak a bajok, amikor a kert egy olyan miniszterelnököt kezdett ünnepelni, aki éppen belekezdett, hogy gazdaságpolitikájával tartósan a víz alá rántsa az országot. (…) Itt ülnek azok is, akik 2004-ben októberi forradalomnak mondták Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké válását. (…) Vajon nem az itt sétálgatók közül lépték-e át a jogállam határait egyetlen perc alatt, ha pártjuk és kormányuk, érdekcsoportjuk, nagycsaládjuk érdekei megkívánták? Vajon nincsenek-e közöttünk, akik elnézték a legdurvább korrupciós ügyeket, sőt részt vettek azokban?”

Mint látható tehát, hiába tudja a baloldal, hogy együttműködés nélkül esélytelen a Fidesz legyőzésére, hiába tartanak szinte minden héten egyeztetést, hiába áll ki valamennyi fél hangzatos szólamokkal az összefogás mellett, még nagyon távolinak tűnik, hogy egymás tenyerébe csapjanak a felek. Hiszen egyelőre sem a szövetség végleges résztvevőiről, sem a lehetséges képviselőjelöltekről nincs megegyezés – a kormányfőjelöltről, vagyis az első számú arcról nem is szólva.

Bándy Péter

Blogon nyomul az MSZP pártközpont

„Hölgyek! Urak! Elvtársnők! Elvtársak! És vaskohászok! Ez már a vég szokott volt lenni. Nálunk még Feri próbált újabb és újabb kommunikációs csapatokat, majd vezetőket szerződtetni” – így kezdődik az egyik levél, amit Török Zsolt MSZP-szóvivő küldött a pártkötődését egyébként a nyilvánosság előtt nem hirdető Egyenlítő blog munkatársainak. Török az említett levélben azzal kapcsolatban ad útmutatásokat, hogyan kellene feldolgoznia a blognak Kocsis Máté józsefvárosi polgármester fideszes kommunikációs igazgatóvá történt kinevezését, míg egy másik, most nyilvánosságra került üzenetben Oroszvári Pétert, a párt ifjúsági tagozatának egykori elnökhelyettesét, illetve Németh Gábort, a Societas egykori vezetőjét kéri meg, hogy számoljanak be a kormány rezsicsökkentéséről, természetesen negatívumokat felsorakoztatva. Németh, az Egyenlítő blog volt szerkesztője azzal védekezett: a politikusok csak ötleteket adtak, nem szerkesztették a blogot.