Sebességet vált a hadiipar

– Lehet itt kardot csörtetni Európa oldaláról, de szembe kell néznünk azzal, hogy amennyiben az USA elhagyja a kontinenst […], akkor az európai országok közössége komolyabb katonai támadás esetén nem lesz képes megvédeni a saját területét – mondták német vezérkari tisztek egy berlini biztonsági konferencián, amelyen ön is részt vett. Ennyire rossz volna a helyzet?

– Az önálló nemzeti hadseregek létezése még nem elégséges válasz azokra a katonai kihívásokra, amelyekkel a kontinens, különösen Kelet- és Közép-Európa szembenéz. Mi lehet az egységes európai megközelítés? Arról jelenleg is komoly viták zajlanak az EU-t alkotó nemzetállamok között. Egy biztos, hogy jelenleg nincs egységes uniós stratégia, mint ahogyan a NATO-n belül sincs egységes hadiipari stratégia, erre reflektáltak a felszólalások Berlinben, és dacára a sok közös projektnek, az amerikai hadiipart egyértelműen versenytársnak minősítették. Mire törekszik az EU? Most már előttünk, nemzetek szintjén vezető politikusok előtt sem világos, hogy egyáltalán mit tervez az unió. Egyszerre vannak jelen a hadiipart támogató programok, pénzügyi alapok és a hadiipart ellehetetlenítő gazdasági, jogi és álkörnyezetvédelmi szabályozások. Amennyiben ezt az ellentmondást nem sikerül a közeljövőben feloldani, úgy az egyértelműen az európai hadiipar versenyképességének elvesztését fogja eredményezni.

– Érdemes szuverenitásról beszélni úgy, hogy NATO-tagok vagyunk? Van egyáltalán független, nemzeti katonai doktrínánk?

– Minden NATO-tagállamnak van a saját az országára vonatkozó védelmi terve is. Ettől teljesen független a NATO-nak tett felajánlása, a kettő nem feltétlenül fedi egymást. Maga a szuverenitás több szinten is értelmezhető, egyrészt a nemzeti védelmi képességek szintjén, másrészt beszélhetünk róla az Európai Unió szintjén is, ezt tűzte most a zászlajára Franciaország, és úgy tűnik, hogy az unión belül egyetértés van a tekintetben, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni kell. Végül van a NATO szintje, ahol ugyancsak megjelenik. Mindegyik más-más aspektusból ró feladatokat ránk, de teljesen egyértelmű, hogy mindennek az alapja a nemzeti szuverenitás biztosítása. Éppen ezért a magyar katonai doktrína azt írja elő, hogy az országot minden körülmények között, nekünk magunknak is meg kell tudnunk védeni, de benne foglaltatik az is, hogy képesek legyünk olyan szomszédságpolitikát folytatni, amely nem függ a nagyhatalmi érdekektől. Ezt a feladatot nem csak a Magyar Honvédség látja el, a magyar államnak több szervezete is felel érte. Ahhoz, hogy ezt a célt elérjük, azt gondolom, a haderőfejlesztéssel jó úton járunk. A nemzeti szuverenitás megteremtéséből a honvédségre eső kötelezettségeket teljesíteni tudjuk az évtized második felétől.

– Idén is sűrű évet zárnak, a frissebb beruházások egyike, hogy Izraeltől is vásárolunk Spike irányított páncéltörő rakétákat…

– Az első két szerződést ebben a tekintetben már meg is kötöttük. A rakétákat különböző fegyvernemek, több alakulat is használni fogja, például az új Lynx gyalogsági harcjárművek is fel lesznek szerelve vele. A Spike rombolóképesség, precizitás és vezérlés tekintetében ma a világ egyik legjobb ilyen kategóriájú fegyverének számít, nem véletlen, hogy számos európai ország is ezt rendszeresíti.

– A drónok eddig rendre kimaradtak a fejlesztések köréből, viszont egyre több iparági pletykát hallani arról, hogy már zajlanak is török cégekkel az egyeztetések. Csak nem a hegyi-karabahi konfliktusban „nagyot villantó” Bayraktar TB2-esekből fogunk vásárolni?

– Még nem körvonalazódott, hogy ki lesz a befutó, nemcsak török cégekkel vagyunk kapcsolatban, hanem többek között lengyelekkel, németekkel és magyarokkal is. Ha teljesen világos lesz a stratégia, akkor fogunk lépni.

– A lengyelek is gyártanak harci drónokat?

– Igen, ők a felderítőtől csapásmérőig mindent gyártanak.

– Említette, hogy magyarokkal is tárgyalnak. Ez azt jelenti, hogy létezik itthon hadra fogható dróngyártás?

– Megvan az értelmezhető szaktudás, amire alapozva mindenképp meg szeretnénk teremteni a gyártási és fejlesztési képességeknek azt a szintjét, ami már a katonai alkalmazást kielégíti.

– Van a pakliban olyan kártya is, hogy felépítenek egy teljesen új, magyar drón­üzemet?

– Egyértelműen ez lenne a cél. Megvalósítani a hazai gyártást, fejlesztést, és ezzel bekerülni a világ élvonalába.

– Milyen pilóta nélküli járművekre lenne igénye a Magyar Honvédségnek?

– Mindenre. Persze méret tekintetében egy ponton túl már nem érdemes versenyeznünk, sokkal inkább a funkcionalitásban kellene versenybe szállnunk. Az biztos, hogy minden hadászati szempontból érdekes funkcióra alkalmasnak kell lenniük a magyar drónoknak, ezért teljes körű fejlesztést kell meghonosítanunk.

– A közelmúltban azt nyilatkozta, hogy szinte sorban állnak a cégek, hogy Magyarországra jöjjenek, noha nem is kecsegtetik őket honvédségi megrendelésekkel. Kik érkeznének?

– Többek között dél-koreai, szingapúri és dél-afrikai cégek vannak a jelentkezők között, amelyek új telephelyet, helyszíneket keresnek a gyártásukhoz, dacára annak, hogy világossá tettük, a fegyvereiket a Magyar Honvédség egyelőre nem tudja rendszerbe állítani. Ha egy cég termékeit a gyártó ország hadserege nem alkalmazza, az sohasem jó ómen, ezért vannak is kétségeim, hogy végül idejönnek-e, de ha igen, természetesen minden segítséget meg fogunk adni nekik, hogy nálunk megtelepedjenek.

– Hogyan sikerült elérni, hogy ilyen sok vállalat fektessen be hazánkban, a magyar hadiiparban?

– Több csillag szerencsés együttállására volt szükség. Egyrészt kellett egy nagyfokú politikai stabilitás, ami kiszámíthatóvá teszi az országot. A védelmi politika az egyik leginkább szenzitív alrendszere a nagypolitikának. Nem viseli el a száznyolcvan fokos irányváltásokat. A kiszámítható, stabil magyar politikai rendszer viszont lehetővé teszi a kiszámítható védelem- és külpolitikát is. Emiatt rendkívül vonzó lesz Magyarország a külföldi befektetők szemében. Ugyanakkor említenünk kell a vonzó gazdasági és adózási környezetet, valamint azt, hogy a magyar ipar egyértelműen a high-tech felé tolódik. Az ország ipari szerkezete alkalmassá tesz minket arra, hogy az alapvetően high-tech-orientált védelmi iparnak jó táptalajt biztosítsunk. Megvannak a szükséges szakképző intézmények, a megfelelő mérnöki szaktudás, egyszóval Magyarország stabil alapokkal rendelkezik.

– És a magyar kormány is folyamatosan tolja a pénzt a hadiiparba, kering egy 12 ezer milliárd forintos összeg is, hogy összesen ennyibe kerül majd a haderőfejlesztés. Mennyire közelíti ez a valóságot?

– Az valóban elhangzott, hogy az első körös katonai tervek alapján ha mindazt, amit a szakma szabályai diktálnak, megvalósítanánk, ennyibe kerülne. A mi feladatunk, hogy ahol csak lehet, a befektetett pénzt valamilyen formában visszaforgassuk a magyar gazdaságba. A jóváhagyott haderőfejlesztési programunk ennek az összegnek egyelőre a töredéke, de a megszerzett képességeket tekintve, összehasonlítva azzal, hogy más országok mit tudtak kihozni ennyi pénzből, azt mondhatjuk, hogy jóval hatékonyabbak vagyunk. Hiszen nemcsak vásároljuk a különböző fegyverrendszereket, hanem az ezzel párhuzamosan zajló hadiipari fejlesztéssel önfinanszírozó képességeket is teremtünk, ami racionálissá teszi a haderőfejlesztésre elköltött forrásokat.

– Régiós partnereinkhez képest hogy állunk?

– A visegrádi országok körében egyértelműen az utolsó helyről indultunk tíz éve; ha megépülnek gyáraink, már egészen más lesz a sorrend. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nem a helyezés számít. Olyan hadiipart szeretnénk építeni, amely szimbiózisban van a többi visegrádi országéval. Egyébként is teljesen más lesz a miénknek a szerkezete, mint a környező országoké. Nekünk azzal kellett szembenézni, hogy teljes mértékben elvesztettük a hadiipari kapacitásainkat. Így viszont most vadonatúj, csúcstechnológiájú üzemeket építünk fel. Szomszédaink pedig azzal küzdenek, hogy a meglévőeket modernizálják, amelyekben többnyire kifutó fejlesztéseket gyártanak nagy mennyiségben.

– Az új gyárak egy része olyan magyarországi régiókba települt, ahova más cégek nem nagyon visznek munkaerőt. Véletlenül alakult így, vagy ez célirányos vidékfejlesztés?

– Van abban fejlesztéspolitikai megfontolás, hogy a kormány melyik régióba terelgeti a beruházókat, de egy hadiipari komplexum helyének kijelölésekor számos más szempont is szerepet játszik. Például hogy a közelben legyenek elérhető katonai bázisok, illetve ami ma már minden iparfejlesztést nagymértékben befolyásol, az a munkaerő, valamint a hozzá csatolható közép- és felsőfokú képzés megléte. Ezek mátrixa adja ki, hogy hol valósuljon meg egy-egy beruházás.

– Hogy áll most a nyáron beharangozott magyar lövészfegyvercsalád fejlesztése?

– Az első szériás fegyverek tesztelése már zajlik. Innentől kezdve amíg iparilag nagy mennyiségben legyártható késztermék lesz belőlük, az nagyjából másfél év. A katonai alkalmazási tapasztalatok már a jövő év első negyedévében rendelkezésünkre fognak állni.

– Nemrég vettünk cseh lőfegyvereket, gyártják is ezeket Kiskunfélegyházán. Miért van szükség most magyar fejlesztésre?

– Nincs baj a cseh fegyverekkel, kipróbált, jó termékek, de a katonai megfontolások azt mondják, hogy bizonyos funkciókra más típusú kézifegyverek kellenek, amelyek nem voltak benne a cseh portfólióban. Ráadásul ha itthonról biztosítjuk az ellátást, nincs függő viszony, ami a szuverenitásukat erősíti.