Az ÁSZ jelentése szerint 1996 és 2006 között összesen 120 milliárd forintnyi támogatást kaptak a magyar államtól a hazai romák. Ebből 106 milliárdot közvetett, 14 milliárdot pedig közvetlen, azaz célzott módon. Valószerűtlenül kicsi ez az összeg. A közvélemény el sem hiszi, a magyar lakosság ugyanis úgy véli, az állam valósággal dédelgeti a hazai cigányságot, és számolatlanul gurítja neki a segélyező és támogató forintokat. Ebben az össztársadalmi érzetben azonban benne vannak azok a támogatások és segélyek, például a gyerekek után járó összegek is, vagy a szegénységenyhítő támogatások, amelyek minden olyan magyar állampolgárnak járnak, akik az adott kategóriába esnek. A támogatások és segélyek jelentős része a romáknál köt ki, mivel számarányuknál sokkal magasabb arányban képviselik magukat a rászorultsági vagy családtámogatási rubrikákban. A romáknál 600 százalékos az eltartottsági ráta, azaz egy eltartóra hat eltartott jut. A nem romáknál másfél.

Az ÁSZ vizsgálata nem terjed ki erre a terepre. Nem is terjedhet. Magyarországon ugyanis nincs etnikai jellegű adatgyűjtés, senki sem vizsgálja a segélyezés etnikai megoszlását. Bár a jelentés is utal rá, hogy az efféle vizsgálatokat egyetlen törvény sem tiltja, a roma jogvédők hisztérikusan tiltakoznak az ilyen jellegű adatfelvételek és kutakodások ellen. Rasszizmussal vádolva mindenkit, aki mégis belefog ebbe.

Kétharmada eltűnik

A jogvédők tiltakozásának és nyomásgyakorlásának az a következménye, hogy a cigányság állami támogatásáról és ami még rosszabb, a támogatások hatékonyságáról nem készültek felmérések és elemzések, sőt senki sem ellenőrizte azt. Olyannyira nem, hogy ki sem alakultak az adatfelvétel és az ellenőrzés, a nyomon követés egységes módszerei. Ha valamelyik minisztérium készített is egy-egy belső, házi használatú jelentést, azt nem lehetett más tárcák hasonló jellegű anyagaival összevetni, annyira különbözőek voltak a vizsgálati és értékelési szempontok. Az Orbán-kabinet 1999-ben megpróbált egy egységes követési-ellenőrzési rendszert kialakítani. Mire azonban ez teljesen elkészült volna, jött a kormányváltás 2002 tavaszán, s Medgyessy Péter kabinetje mindezt már feleslegesnek tartotta. Jellemző, hogy az Országgyűlés csupán 2007-ben merészkedett odáig, hogy felkérje az Állami Számvevőszéket egy romatámogatásokkal kapcsolatos vizsgálatra. A bajt már nem lehetett tovább odázni. Hiába emelte kormányzati pozícióba a Gyurcsány-kormány Horváth Aladárt, a radikális roma jogvédőt, ezt a felmérést már ő sem akadályozhatta meg. A hazai romák felzárkóztatása ugyanis kicsordult a politikai szólamok edényéből. Nem érzelmi és nem is etnikai kérdés, hanem az ország egyik legnagyobb sorsproblémája lett.

Dr. Pulay Gyula, az ÁSZ főigazgató-helyettese, a jelentés egyik szerzője elmondta a Demokratának, hogy az ellenőrzések és az elemzések hiánya mekkora bajokat okozott, s hogy a jövőben mindenképpen le kell számolnia ezzel a rosszul értelmezett szemérmességgel az államnak. A támogatások követése, ellenőrzése és a támogatási projektek ellenőrzése nélkül azt sem tudni, melyik program vált be, melyik maradt eredménytelen, s melyiken kell sürgős változtatásokat végrehajtani. Az ÁSZ többek között a Roma Közösségi Házak névre hallgató programot hozza fel példaként, ahol több esetben sem a nyertes roma közösségek, hanem az általuk megbízott pályázatíró cégek kezébe került az irányítás. Varga József, a Fidesz roma származású parlamenti képviselője szerint az ellenőrzések hiányának köszönhető, hogy a 120 milliárd forintnak csak a harmada jutott el a rászoruló cigányokhoz.

A jelentés azt is megállapítja, hogy a ténylegesen célba érő támogatások sem oda kerültek az esetek jelentős részében, ahol a legtöbbet segítettek volna. A GKM romaintegrációs pályázataira cigány szervezetek, kisebbségi önkormányzatok ajánlottak jelentkezőket. Ez abszolút hivatalos forma volt, a tárca vonta be őket a munkába. Az ÁSZ-jelentés szerint azonban itt elsősorban azok a cigány vállalkozók nyertek, akik jó kapcsolatokat ápoltak ezekkel a szervezetekkel, megfelelő információkkal rendelkeztek. A hasonló jellegű folyamatok következtében a roma társadalom is láthatóan kettészakadt. Az erősek erősebbek, a gyengék pedig még gyengébbek lettek. Egy szociológiai felmérés szerint a hazai romák 30 százaléka a magyar átlag fölötti színvonalon él, míg 70 százalékuk mélyen ez alatt, és egyre lejjebb csúszik.

A cigányság integrációjának jövőbeni támogatását a Gyurcsány-kormány 70-80 százalékban EU-pénzekből képzeli el. Csakhogy ez a leszakadó réteg önerő és információ hiányában végképp képtelen lesz pályázni ezekre a pénzekre. Márpedig csak pályázattal lehet majd az uniós forrásokhoz jutni. Ezért is vonta kétségbe az ÁSZ anyaga a pályáztatási rendszert mint a romaintegrációs támogatások módját. Az más kérdés, hogy mihez kezdett volna egy alapos elemzés azzal a ténnyel, amely szerint 2001-ben, vagyis az Orbán-kormány idején 2,1 milliárd forintot szánt az akkori Gazdasági Minisztérium a cigányok felzárkóztatására, amit 2006-ra 250 millió forintra csökkentett a Gyurcsány-kabinet. Az FVM 400 millió forintot adott a célra 2001-ben, 2005-ben egyetlen forintot sem, 2006-ban pedig csupán 100 milliót. Holott a hazai cigányság döntő többsége – ezt az ÁSZ jelentés is leszögezi – falvakban, ezen belül is kistelepüléseken él.

Kérdéses hatékonyság

Varga József szerint a Gyurcsány-kormány fordítva ül a lovon. Mindenhonnan igyekszik kiradírozni a cigány, illetve a roma szót, helyette a „halmozottan hátrányos” kifejezést használja. Ez pedig felvizezi a támogatások rendszerét, hiszen sokan és sokféleképpen bújnak be a meghatározás mögé. Az ÁSZ leszögezi, összességében csak részeredmények születtek a hazai roma integráció terén, a fő célt nem sikerült elérni. Az egyik valóban mutatós siker az, hogy az ösztöndíjas roma tanulók száma 2000-ben 4202 volt, ami 2006-ra közel 14 ezerre emelkedett. Arra viszont nem mutat rá egyetlen elemzés sem, hogy miért csökkent le a 2005/2006-os tanév első félévében regisztrált általános iskolai ösztöndíjasok 11 ezres száma 7600-ra a második félévben. Továbbá miért van az, hogy a roma szakképző iskolások 36 százaléka már az iskola első évében lemorzsolódik, de a második évben is 29 százalék ez az arány? Hogyan hasznosul az ösztöndíjrendszer, ha legvégül csak 30-33 százalék szerez végzettséget?

A romáknak szánt támogatások 75 százalékával a munkába állásukat szerette volna segíteni a kormány. Mégis csak a 400 ezres aktív cigány népesség 20-25 százaléka jelenik meg így vagy úgy a munkaerőpiacon – optimista becslések szerint. Ez az arány a nem romáknál 60 százalékos. Az összes roma munkavállaló egyébként a magyarországi munkavállalók 2,5 százalékát teszi ki. Ha viszont ennek az egyik oka az alacsony iskolai végzettség – az aktív korú cigányok 82 százaléka csak 8 általánossal rendelkezik –, akkor miért megy el az állam szó és hatásvizsgálat, valamint ellenőrzés nélkül az előbb említett 36 százalékos szakiskolai lemorzsolódásuk mellett?

A Számvevőszék szerint értelmét veszíti a jelentés, ha az állam továbbra is szemérmeskedik a romák integrációjával kapcsolatosan, s nem építi ki a támogatások ellenőrzésének és elemzésének egységes rendszerét. Ennek alapfeltétele a korrekt adatgyűjtés. Éppen ezért a jelentés is idézi a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság (ECRI) legutóbbi állásfoglalását, amely magyarországi vizsgálati anyagában is támogatta az etnikai alapú adatgyűjtést mint hasznos és megkerülhetetlen folyamatot.

A munka kényszere

Dobrev Klára nem tagja a kormánynak, mégis javaslatot tett a gyes idejének két évre csökkentésére és a gyed jelentős átalakítására. Simon Gábor, az MSZP Országos Választmányának elnöke pedig megfontolandónak nevezte egy nyilatkozatában a monoki példát, ahol az önkormányzat munkavégzéshez kötné a szociális segélyezést. Hová jutott a baloldal onnan, hogy a 2002-es választási kampányban még negatív adót, azaz egy átlagolt adókedvezmény kifizetését ígérte azoknak, akiknek nincs jövedelmük? Ma már szó van a nyugdíjkorhatár 68 évre való felemeléséről, illetve arról is, hogy a gyermekek után kapható segélyeket és járulékokat óvodába járáshoz kötné a kormány.

Magyarországon munkanélkülinek lenni jó. Az OECD nemrég készült felmérése meg is állapította, olyan a magyar szociális segélyezési rendszer, amelyben egy adott szint után nem éri meg munkába állni. Hazánk a GDP 8 százalékát költi szociális juttatásokra. Ez Lengyelországban, Szlovákiában, Csehországban 4 százalék csupán. A segélyek terén Belgiummal, Ausztriával vagyunk egy szinten, Németország, Franciaország és a skandináv országok járnak csak előttünk. Ráadásul nem a kikapaszkodás, talpra állás, hanem a segélyből élés stratégiáját segítik. Márpedig a cigányok felzárkóztatása és integrációja Magyarország számára ma már nem emberiességi kérdés, hanem sorsprobléma. Egy felmérés szerint a magyarság lélekszáma 7,6 millióra csökken 2050-re. És elöregedik. Akkor minden magyar polgárt számítva a mai 1,5-ös eltartotti ráta 3-ra növekszik. A romák száma erősen megszaporodik, a jelenlegi 700 ezer helyett már minimum 1,2 millióan lesznek. (Egy kimutatás szerint ma minden második nyolcéves gyermek cigány származású Magyarországon.) Ahhoz, hogy az ország szociális ellátórendszere, például a nyugdíjrendszere is működni tudjon, a jelenleg jól-rosszul foglalkoztatott 80-100 ezer roma helyett legalább 300-400 ezer képzett, dolgozó cigányra lesz szükség. Egyébként összeomlik minden: a nyugdíjrendszer, az egészségügy, de más ellátórendszerek is. Már nem lesz érdekes, mit gondolnak a jogvédők arról, hogy meg kell őrizni a cigányság hagyományos kultúráját, életviteli szokásait is. Lehet, hogy sokuknak történelmi gyökereik miatt még akkor is kényszer lesz a rendszeres munka. De nem választhatnak. A magyaroknak pedig integrálniuk kell őket. Ebben viszont nekik nincs választásuk.

Sinkovics Ferenc