Bencsik András, lapunk főszerkesztője és felesége, Takács Zsuzsa a múlt héten tett látogatást náluk, hogy személyesen mondhassák el Jolinak és a gyerekeknek a csodával felérő örömhírt.

Természetesen nem érkeztünk üres kézzel. Szerkesztőségünket felkereste egy tiszteletre méltó ügyvéd, aki élelmiszercsomagot és egy biciklit adományozott a családnak. Vittünk még ruhákat, törölközőket, ágyneműt, takarót, Jolinak és lányának női táskákat, kozmetikai cikkeket. Bencsik András immunerősítő vitaminokat vásárolt, Takács Zsuzsa ruhatervező pedig divatszalonjából válogatott ruhákat: fiú vászonnadrágokat, női felsőket.

– Nehéz ezen a kis helyen rendet tartani – szabadkozik Joli, ahogy belépünk a szobába, ahol a már jól ismert, ócska székecskén kívül most két új kerti szék is helyet kapott. Először arra gondolunk, ez is adomány, de megtudjuk, ezeket a szomszédtól kérte kölcsön, hogy vendégeit hellyel tudja kínálni.

– Ne oda tessék ülni Bencsik úr, az kényelmetlen – mondja rögtön Joli, de már késő, lapunk főszerkesztője helyet foglalt abban a székben, amiben Joli a fél éjszakát tölteni szokta a teatűzhely mellett. Hajnali négyig kell fent lennie, hogy a tűzre folyamatosan fát rakjon, nehogy kihűljön a szoba, amíg alszanak. Utána alszik három órát, mielőtt iskolába indítja a gyerekeket. Amióta pár ezer forintért eladta a számítógépet, nehezebb ébren maradnia, éjszakánként el-elbóbiskol.

– Hamarosan számítógépet is tudunk majd hozni, de most az a legfontosabb, hogy az önök lakhatása minél előbb megoldódjon – veszi át a szót Bencsik András, aki egy mesébe illő hírt jött közölni, amit mindenképpen személyesen szeretett volna megosztani a családdal: a Demokrata és a Lipóti Pékség összefogásának köszönhetően a család új, tágasabb albérletbe költözhet. A Lipóti Pékség pedig felajánlotta, hogy amíg össze nem gyűlik egy új házra való, fizetik az albérlet költségeit.

A csodával felérő hír hallatán sokáig nagy a csend, Sanyi és Viktória csak maga elé mer nézni, a kis Petya bátrabb, ő végig felemelt tekintettel hallgatja a felnőttek beszélgetését.

– Hálásan köszönjük – töri meg a csendet Joli, majd arról kezd el beszélni, hogy ő már majdnem feladta a küzdelmet, a gyerekeknek is sokat beszélt arról, jobb lenne, ha meghalna, mert akkor kapnának árvaellátást.

– Ezt a gondolatot gyorsan verje ki a fejéből. Meglátja, rendbe jön az életük. Higgyen abban, hogy van Isten, és hogy vannak rendes emberek is – biztatja Bencsik András az asszonyt, majd hozzáteszi, a Demokrata szerkesztősége addig folytatja a gyűjtést, amíg az adományokból össze nem jön egy élhető, új házra való. Joli azt feleli, már egy szoba-konyhás házzal is megelégedne. Lapunk főszerkesztője arra kéri őt, merjen ennél nagyobbat is álmodni.

– Keressenek egy szép házat, legalább két szobásat, ahol mind a négyen elférnek, mert össze fogjuk gyűjteni a pénzt. Nem baj, ha nincs jó állapotban, mert vannak barátaink, akik már felajánlották, hogy jönnek segíteni a felújításban, és mi is jövünk – bátorítja Jolit.

Első beszámolónkban írtuk, hogy a vízvétel a vízaknából egy külön tortúra. Joli most büszkén mutatja, hogy az adományokból meg tudta csináltatni a csapot, így már nem kell gumicsizmában leereszkednie az aknába, ha vízre van szükségük.

Az adományok két hete folyamatosan érkeznek: a múlt hétig nyolcszázezer forint gyűlt össze. A család az élelmiszer-adományokból él. Joli minden forintot az új házra tesz félre, alig mer költeni valamire.

Kimegyünk a ház oldalához, hogy összeálljunk egy csoportfényképhez. Óriási a változás a három héttel ezelőtti hangulathoz képest. Akkor a gyerekek vonakodva álltak össze: a szomorúság, a fájdalom és a szégyen egyszerre ült ki az arcukra. Most viszont kérés nélkül is önfeledten mosolyognak, viccelődnek.

A ház oldala fekete tenyérnyomatokkal van tele. A gyerekek készítették, amikor ideköltöztek, hogy valahogyan otthonosabbá varázsolják ezt a zord viskót. A kompozíció azóta új értelmet nyert: olyan, mintha a segítő kezek nyomai lennének.

Lass Gábor

Felajánlásaikat továbbra is az alábbi számlaszámra várjuk:

Magyar Ház Alapítvány

10700024-04798000-51100005

A közleménybe, kérjük ezt írják: „12 négyzetméter”