Hirdetés

– Aki ismeri orvosi, intézetvezetői, miniszteri, napjainkban pedig főigazgatói munkásságát, az nehezen tudja elképzelni, hogy változtatni készülne keresztény és nemzeti elköteleződésén.

– Teljesen abszurd vádaskodásról van szó. Amit állítanak és leírtak, abból egyetlen szó sem igaz. Az én magyarságtudatom, identitásom ötvenéves munkásságom során rendíthetetlen volt és maradt. Vezetésemmel az intézet teljes mértékben azon a talapzaton áll, amit a kormánydöntés lehetővé tett számára, hozzátéve, hogy a kormány semmibe nem szólt bele. A kutatások szabadok, egyetlen mérce a minőség és a politikamentes teljesítmény.

– Mégis arról írnak, hogy miközben elkötelezett kutatók mentek el vagy küldték el őket, aközben maga mellé vett helyettesnek egy ízig-vérig liberális történészt, B. Szabó Jánost, aki balos nézeteket hangoztat.

– Ez talán a legderűsebb vádpontja a támadásnak. Én B. Szabó Jánossal a televízió Nemzeti nagyvizit című műsorában találkoztam többször is, ahol alkalmanként 400-500 ezer néző előtt bizonyította elkötelezett hazafiságát, és ez a szemlélet jellemzi intézeti munkáját is. Sanda próbálkozásnak értékelem, amit felhoznak ellene.

Korábban írtuk

– Pedig idézeteket közöltek, amelyekben B. Szabó kritizálta a jobboldalt, annak kutatóit, az Attila-kultuszt, a hun–magyar rokonságot és nem mellesleg önt is.

– Nekem megtiszteltetés, hogy kritikai megjegyzést tett a munkásságomra, ez nem volt se barátságtalan, se rossz szándékú, és a nemzeti megközelítést sem sértette. Természetes a kutató emberek életében, hogy néhány megjegyzésük, kritikájuk elévül, amit korrigálni kell nekik vagy a munkatársaiknak.

– Mesebeszéd az is, hogy miután márciusban az ön mandátuma lejár, amit Hankó Balázs miniszter úr hosszabbíthat meg, B. Szabó Jánosból akár főigazgató is lehet, aki a hatalomátvételt követően az intézet nevét is megváltoztatja?

– Koromnál fogva pontosan tíz esztendeje minden évben meg kell hosszabbítani a kinevezésemet, mert azóta vagyok nyugdíjas. Erről természetesen dönteni fog a Miniszterelnöki Kabinetiroda. Azt, hogy miként dönt, majd akkor tudja meg velem együtt mindenki, amikor hivatalosan bejelentik. Abban reménykedni, hogy időközben meghalok vagy megszűnik a munkaviszonyom, ez már a budapesti jósok kategóriájába tartozik.

– Kik a budapesti jósok? Talán éppen azok, akik elmentek vagy elküldték őket?

– Biztosan azok is, meg mások is. Aki távozott, szabad döntése alapján tette, néhányukat pedig teljesítmény hiányában valóban elküldtem. Amikor átvettem a vezetést, az intézet gazdasági, személyi és kutatói helyzete siralmas volt. Ezért egy átvilágítást követően olyan feltételeket szabtam, amelyek kizárólag a tudományra és a teljesítményre helyezik a hangsúlyt.

– Állítólag volt olyan történész, aki hat hónap alatt egyetlen gépelt oldalt sem tudott letenni az asztalra, meg a felesége sem, aki szintén az intézet alkalmazásában állt…

– Sajnos kissé családi jelleget öltött olykor a foglalkoztatás, amit én B. Szabó János munkába állításával megszüntettem, míg másoknak azért kellett távozniuk, mert nem ütötték meg a mércét.

– Úgy értsük, nem dolgoztak megfelelően?

– Pontosan úgy. Ráadásul volt közöttük olyan kutató is, aki úgy lehetett központigazgató, hogy nem volt tudományos fokozata, és olyan is, aki két évig folytatott egy kutatást, amelynek az összefoglaló leírása a mai napig nem készült el. Más igazgatók pedig nem rendelkeztek doktori fokozattal.

– Mégis azt hangoztatják, hogy mára azok az erők szállták meg az intézetet, amelyek a magyar nemzettudat és az azt képviselő történészek lejáratásán szorgoskodnak.

– Ez ugyancsak derűt keltő vádaskodás, hiszen az intézetet pontosan azért hoztuk létre, hogy ne egyhangú legyen a társadalomtudományos megítélés, hanem mindenki, a magyar érzésű kutatók is találjanak benne helyet, de prekoncepció nélkül, a tudományos etika szabályainak betartásával és magas szintű munkavégzéssel.

– Bármilyen oldali politizálás kizárt?

– Abszolút kizárt! Miután a kormány elfogadta az előterjesztésemet, azóta egyetlen kormánytag sem szólt bele soha az intézet munkájába. A híreszteléssel ellentétben az intézet vezetése, irányultsága, elnevezése semmiben sem változott, viszont a szervezeti, a személyzeti és a gazdasági viszonyokat teljesítménycentrikusan átalakítottuk. Sajnálom, ha néhány érintettből ellenszenvet váltott ki mindez.

– Áttérve az intézet valódi feladatára, önök hazánk uralkodóinak földi maradványain végzett tudományos vizsgálataikkal világra szóló elismerést vívtak ki. Az utóbbi időben azonban mintha kevesebb szó esne a frissebb abasári, mongóliai, hun–magyar rokonsági, illetve más kutatási prioritásokról. Miért?

– A prioritások ugyanazok, mint a 2023-as reorganizáció előtt voltak, sőt még bővültek is, viszont a költségvetésünk lényeges, 45 százalékos csökkentése komoly feladat elé állított bennünket, hogy tevékenységünket korszerű és versenyképes intézetként tudjuk tovább folytatni. Számba kellett venni a lehetőségeket, ami részben a korábban meghozott szigorításokat is megmagyarázza. Elrendeltem az auditálást, utóbbit egy politikailag független tudományos tanácsadó testület végezte el, tagjainak a munkásságát nehéz volna azzal vádolni, hogy magyarságellenesek.

– Igaz, hogy a bér jellegű kiadásokat leszámítva alig több mint 200 millió forint jut az összes kutatásra?

– Ezért kellett arról dönteni, hogy milyen rendkívül fontos témákkal foglalkozzunk. Kerekasztal-beszélgetéseinken elsőként a Szent Korona-eszmével és tannal, amiből kibomlott a magyar államszervezet, az íratlan történelmi alkotmány, ami Magyarország létét hívatott biztosítani. Foglalkozunk továbbá a Szent István előtti kereszténységgel, valamint a külföldre férjhez ment magyar királylányok elképesztő civilizációs szerepével a fogadó országokban. Tavaly elindult A hunok nyomában című beszélgetéssorozatunk, amely új megközelítésben tárgyalja az ázsiai hunok törekvéseit, ez a téma a magyar történelem érdeklődésének középpontjából eddig kiesett. Kérdezte az abasári kutatás fejleményeit is. Nos, azt az ásatást én kezdeményeztem még miniszterként, és nem magyartalanítási szándékkal, amivel támadnak, hanem azzal a céllal, hogy ha megtaláljuk Aba Sámuel vagy férfi elődei, utódai csontvázát és genetikai vizsgálatokat végezhetünk rajtuk, kiderüljön, hogy az Árpádok rokonai és Attila leszármazottai voltak-e. A kutatás még nincs lezárva. Jelenleg a műemlékegyüttes védelmi munkái folynak közösen az önkormányzattal, mert többre egyelőre nincsen pénzünk.

– Ahogy Aba Sámuel, úgy Mátyás király azonosításának a bejelentésére is vár a nagyközönség.

– Minden Székesfehérváron eltemetett személy csontvázát megvizsgálta az intézet, kivételt 130 maradvány képez, amelyek esetében erősen degradálódott a DNS, amit egy új módszer alkalmazásával igyekszünk dúsítani. Néhány hónapon belül a vizsgálatok végére érünk. A leghatározottabb remény él bennem, hogy rövidesen újabb magyar király, sőt királyok csontvázát tudjuk azonosítani. Mindehhez az is kellett, hogy a közelmúltban, megszabadulva a korábbi vezetés hátrányos örökségétől, sikerüljön rendbe tenni a gazdálkodásunkat, ami lehetővé tette a tudományos programok folytatását. Mindennek ára van, ezért optimalizáltuk a létszámot, nemcsak a kutatói, hanem a kiszolgálói állomány területén is. Az intézet mostanra 70 tudományos könyvet, sok száz tanulmányt jelentetett meg, rengeteg konferenciát, ismeretterjesztő előadást szerveztünk, és internetes felületeink követőinek száma is állandóan emelkedik. Ezt azoknak is mondom, akik viharral fenyegetnek és félreverik a harangot. Úgy éltem meg az utolsó hat esztendőt, hogy engem kimondottan azért támadtak, ócsároltak, mert sohasem tagadtam meg mélyen hívő, keresztény és nemzeti mivoltomat. Ahhoz is hozzászoktam, hogy ezeket a sokszor alpári, nemtelen kirohanásokat valahányszor a balliberális oldal szította és vezényelte ellenem. Most meglepődve szembesültem azzal, hogy egyesek önös érdekből a saját oldalamon is hasonló módszerhez folyamodnak.

– Hogyan lehet éppen öntől félteni a magyarságkutatást?

– Ezt tőlük kellene megkérdezni. Talán azért, mert nem találnak rajtam más fogást.

– Ha valaki, akkor professzor úr tudja, hogy egy Trianonban felszabdalt birodalomból megmaradt országnak, amely egykori nagysága okán minden oldalról régi önmagával határos, alapvető életszükséglete dicső múltjának, történelmének és hagyományainak ismerete, ami a magyarságkutatás elsődleges dolga és felelőssége.

– Kétségtelenül, hiszen több mint száz esztendeje folyik, olykor sértő elszántsággal Nagy-Magyarország történelmének átírása, kisajátítása. Valamennyi utódállam a maga képére, történelemcsináló kénye-kedvére, fazonjára akarja a mi történelmünket átgyúrni.

– Együtt nagyjainkkal Hunyaditól Thökölyn, Rákóczin és Dózsán át Kossuthig, ahogy a román, a szlovák, a szerb meg a többi verdikt diktálja?

– A történelmi igazság együtt az abban szereplő és azt alakító magyar kiválóságok életművével jogosan követeli a neki járó figyelmet, az őt megillető tiszteletet, amit fehéren-feketén, napnál világosabban kell Európa, sőt a világ népeinek bemutatni. Ez pedig, akár találkozik sokak szimpátiájával, akár sérti egyesek érdekeit, nekünk, magyaroknak a kötelességünk. Intézetünk megalakulásának is ez a fő indoka és küldetése. Amíg én vezethetem a nemzet fennmaradása érdekében végzett fontos kutatói munkát, addig akárki akármit mond vagy sugall, az irányultsága biztosan nem fog megváltozni.

Menniük kellett

Az intézet kommunikációs és sajtóirodája a személyi változásokkal kapcsolatos és szerkesztőségünkhöz eljuttatott írásos tájékoztatójából idézünk:

„A magyarságkutató ritkán élt a munkatársak munkaviszonyának megszüntetésével, csak abban az esetben, ha nem volt kilátás a tudományos fokozat középtávú elérésére, vagy ha a munkatárs nem végzett tudományos tevékenységet.”

„Azok, akik tudományos fokozattal rendelkeztek, önként hagyták el az intézetet, mert pályát módosítottak, például politikai pártban dolgoznak tovább. Kutatási területről 10 munkatárs köszönt el, köztük dr. Borvendég Zsuzsanna, Makoldi Miklós, dr. Neparáczki Endre és dr. Raffay Ernő.”

„A vezetést 2023-ban átvevő dr. Kásler Miklós idejében eddig 6 főt mentettek fel, míg a többiek közös megegyezéssel távoztak. A felmentettek közül például Kása Csaba nem rendelkezett tudományos fokozattal, miközben kutatási igazgatóként dolgozott. Többen voltak olyanok is, akik 2022 és 2024 között egyetlen, az intézethez kötődő tudományos publikációt sem jelentettek meg, miközben fizetséget vettek fel. Például dr. Raffay Ernőnek és feleségének, a PhD fokozattal nem rendelkező Raffay Andreának sem volt publikációja abban az időszakban.”

„Fentiekből kitűnik, hogy az előző vezetéssel ellentétben főigazgató úr nem tolerálta tovább a tudományos fokozat és teljesítmény hiányát még akkor sem, ha egy vezető kutató közeli hozzátartozójáról kellett dönteni.”

Valami megváltozott…

A Demokrata tudomása szerint a Magyarságkutató Intézet legfőbb célja, hogy összhangba hozza a magyarság szinte felfoghatatlanul gazdag legendáriumát a tudomány eszközeivel feltárt és alátámasztott eredményekkel, tényekkel. Ilyen eszköznek látszik az archeogenetika is. A magyarság túlélésének egyik, ha nem a legfőbb stratégiai eleme, hogy megnyugtató és mindenki által elfogadott választ tudjunk adni arra, kik vagyunk, honnan jöttünk, kik azok az ősök, akiknek mai létezésünket köszönhetjük.

Ez azért fontos, mert máig fájdalmas ellentmondás feszül a tudományosan elfogadott, nem túl lélekemelő történelemkép és a nagystílű nemzeti legendárium között. Ezért is volt hatalmas jelentősége annak, hogy létrejött a Magyarságkutató Intézet, amely Kásler Miklósnak köszönhető, az ő érdemei ebben elvitathatatlanok. A Magyar Demokrata nem kíván beleszólni az intézeten belüli vitákba és átrendeződésekbe, de azt mindenképpen jelezni szeretnénk, hogy továbbra is komolyan vesszük és szem előtt tartjuk az alapító eredeti célkitűzéseit. Most azonban úgy tűnik, mintha zavar volna az erőben. A nemzet egyik legfontosabb intézménye elbizonytalanodni látszik. Hiba volna, ha megmérgezné ezt a nagyszerű intézményt, „a hun–magyar kapcsolatok bizonyításán ügyködő Magyarságkutató Intézetet” a „jól marketingelt és drágán adott meleg víz” elméletét hirdető szellemiség.

A Demokrata tiszteli Kásler Miklós professzor munkásságát, tudósi és emberi értékeit, ezért bizonyosak vagyunk abban, hogy vezetésével az intézet sikeresen túljutva mai válságán visszatér eredeti küldetéséhez.