Sermer Ádám: „Ha a Parlamentben nem gyónnak, akkor miért ott imádkoznak?”
Sermer Ádám alaposan eleresztette magát, közleményében „politikai pedofíliáról”, Parlamentre „aggatott” keresztekről fröcsög, miközben a liberálisoktól megszokott módon a tolerancia bajnokaként próbál tetszelegni.
A Liberálisok nevű gittegylet visszalépett főpolgármester-jelöltje azt nem volt képes megemészteni, hogy gyermekek a hazájukért mondtak el egy imát az Országházban. Mindez annyira felháborította, hogy ilyen mondatokat préselt ki magából (a teljesség igénye nélkül):
„Soltész Miklós parlamenti performansza (ezt később Soltész-shownak nevezi Sermer – szerk.) micsoda égbekiáltó demonstratív eszköze volt a napokban az úgynevezett politikai pedofíliának.”.
„Több esetben óriási kereszteket aggattak a törvényhozás szentélyére, most pedig a legújabb őrület, hogy több száz gyermeket köteleztek arra, hogy a Parlamentben imádkozzanak lényegében magáért az állampártért, és annak vezetőiért.”
„Egyszerűen az egyházaknak az állam, és így az állami intézmények közelében sincs helye.”
„A toleranciámból fakad, hogy mindenki hitvilágát tiszteletben tartom, támaszkodjon az akár a spagettiszörnyre, a lapos Földre, vagy bármely világvallás tanításaira, mindaddig, amíg azzal másoknak nem árt. Liberálisként tudom, hogy ugyanúgy semmi közöm mások hitéhez, ahogy a szexuális életükhöz sem.”
„A Parlamentben törvényeket kellene hozni annak érdekében, hogy a társadalom szabadon, békében élhessen, így képes legyen a fejlődésre, valamint a hatékony önfenntartásra, és nem pedig imádkozni. A betegek nem fognak meggyógyulni, az öregek nem fognak méltóságot szerezni, a fedél nélküliek nem fognak otthonra lelni, a fiatalok nem fogják megérteni a világot, a levegő nem lesz tisztább, a vállalkozások nem fognak túlélni, a munkanélküliek nem fognak állást találni, de még a forint sem fog többet érni. Ezekhez az ima édes kevés lesz.”
„Azt persze bármikor, őszintén bevallhatja egy adott kormány, hogy jogállami eszközökkel képtelen a negatív gazdasági és társadalmi folyamatok megfékezésére, visszafordítására, és már csak az imában bízik, de magát az imát legyenek szívesek házon kívül letudni.”
„Érdekes, arra sosem kell felhívni egyetlen kormánypárti politikus figyelmét sem, hogy például ne a Parlamentben gyónjon. Na, az imákat is tartogassák ugyanoda, ahol a bűneiket szokták megvallani!”
„A XXI. században, egy európai uniós tagállamban élünk, szóval nekem mindegy, hogy egy intézményesített helyszínen, vagy otthon, a négy fal között teszik-e ezt, de ne a Parlamentben, és főleg ne gyermekeket felhasználva csinálják!”
