Az unión belül nálunk sikerült a legjobban csökkenteni a gyermekszegénységet
Siker a magyar recept
Az Európai Unióban ma a gyerekeknek közel negyede él szegénységben. Magyarországon 2010-ben a 16 év alattiaknak több mint 40 százaléka tartozott e körbe, 2021-re viszont az arányukat sikerült 18 százalék alá csökkenteni. Eközben több gazdag államban, például Németországban, Franciaországban nőtt a gyermekszegénység az utóbbi években, noha az EU-nak 2020 óta van stratégiai célkitűzése e fájdalmas társadalmi probléma felszámolására.
Különös dolgok a számok: megmutatják, hogy lassan meg kell változtatnunk a gondolkodásunkat a művelt és gazdag Nyugatról. Az Eurostat adataiból például kiderül, hogy már a tízes évek elejétől bontják a kolbászból font kerítéseket, és egyre növekszik azoknak a száma, akiknek nem jut elegendő tej és méz e modern Kánaánban.
Az adatokból az is kiderül, hogy 2014-ben az Európai Unióban a 16 év alattiak 27,3 százaléka, vagyis majd minden harmadik gyerek élt szegénységben. Igaz, a számokat rontották az újonnan csatlakozó tagországok. Akkoriban a sereghajtó Bulgária, Románia és Magyarország volt, nálunk a gyermekszegénység aránya meghaladta a 40 százalékot. A jobboldali kormánynak legelőször a baloldali kormányzás nyolc évének következményeivel, az államcsőddel és a mély gazdasági, társadalmi válsággal kellett megküzdenie. De jó, ha tudjuk, hogy már akkoriban is átlagosan minden negyedik gyermek szegény családban élt a gazdagabb uniós tagországokban is.
A gyermekszegénység fogalmát Európában szigorú kritériumokhoz kötik, mondta el Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa.
– Alapvetően azokat a gyerekeket tekintik szegénynek, vagy a kirekesztődés kockázatával küzdőnek, akik olyan háztartásban élnek, amelyben az egy főre jutó jövedelem nem éri el a mediánjövedelem 60 százalékát. Továbbá ide sorolják azokat a háztartásokat is, amelyben a felnőttek pénzkereső munkával töltött ideje a teljes munkaidő 20 százaléka alatt van. De a feltételek között egyebek mellett szerepelnek olyan szempontok is, hogy a család asztalára kerül-e hús kétnaponta, van-e lehetőségük rá, hogy elmenjenek a szüleikkel vagy a testvéreikkel nyaralni, hozzáférnek-e a technika áldásaihoz, például televízióhoz, mobiltelefonhoz, számítógéphez, internethez.
Ám mint Szalai Piroska leszögezi: a gyermekszegénységet nem lehet a háztartások szegénységétől elkülönítetten kezelni, hiszen e gyerekek is családban élnek, és a felnőttek anyagi körülményei határozzák meg az ő életlehetőségeiket is. Vagyis a gyermekszegénységet csak úgy lehet felszámolni, ha a gyermekeket nevelő háztartások szegénysége ellen vesszük fel a harcot.
Mindezek fényében a gyermekszegénységre vonatkozó uniós adatok még riasztóbbak. A szociológusok és statisztikusok jelzései azonban késve ugyan, de végül lépéskényszerbe hozták az uniós döntéshozókat. A 2020-ban elfogadott stratégia a gyermekszegénység csökkentésére külön célt tűzött ki, amelyben a tagországok vállalták, hogy 2030-ra a 2018-as referenciaév adataihoz képest összességében 15 millióval csökkentik a szegénységben élő, vagy a kirekesztés kockázatának kitettek számát az Unióban, s köztük ötmillióval az érintett gyermekek számát. Magyarország akkor azt vállalta, hogy 2030-ra közel 300 ezerrel kevesebben élnek majd szegénységben itthon, mint 2018-ban.
Az ambiciózus tervek azonban mintha gellert kaptak volna a gazdag uniós tagországokban. 2021-re átlagosan nem egészen három százalékkal sikerült csökkenteni a szegénységben élő gyerekek számát, ami elmarad az időarányosan várhatótól. Igaz, a tervek valóra váltását akadályozta a gazdasági válságot okozó Covid-járvány.
Az átlagszámok mögött természetesen különböző folyamatokat találunk. Elismerésre méltó eredményeket ért el például Lengyelország, Litvánia, Bulgária és Románia, tíz százalékpont körüli javulást könyvelve el. Meglepetésre azonban a gazdag nyugati országok rendkívül rosszul vizsgáztak. Finnországban, Németországban, Franciaországban vagy éppen Luxemburgban számottevően romlott a helyzet, vélhetően a beáramló migránsáradatnak is köszönhetően.
Valódi meglepetés-eredmény azonban egyetlen egy született. Magyarországnak a 16 év alatti szegény gyerekek számát több mint felével, 18 százalék alá sikerült csökkenteni. Különösen örvendetes, hogy az érintett kiskorúak száma főként annak köszönhetően csökkent ilyen mértékben, hogy példátlan arányban sikerült munkába állítani a korábban inaktív, köztük a cigány lakosságot is.
Magyarország ezzel az eredménnyel kikerült a sereghajtók közül, az élboly kilencedik helyére léptünk előre az Eurostat adatai szerint, magunk mögé utasítva mások mellett Németországot, Franciaországot, Spanyolországot, Portugáliát, Olaszországot.
A példátlan magyar siker Szalai Piroska szerint azért is okoz meglepetést az uniós döntéshozóknak, mert Magyarország kivételével valamennyi tagországban balliberális elvek érvényesülnek a szegénység kezelésében. Elsősorban a segélyezésben látják a megoldást e súlyos társadalmi problémára. Magyarország azonban szakított ezzel a politikával, amikor meghirdette a munka alapú társadalom eszméjét. A munkahelyteremtő gazdaságpolitika, a bérek emelkedése számottevően javította a családok helyzetét, mint a munkaerőpiaci szakértő felhívta rá a figyelmet. Mint mondja: az első ugrásszerű javulást e területen a devizakölcsönök kivezetése és a gyed extra bevezetése hozta. Az előbbi intézkedés hatásossága abban keresendő, hogy a devizakölcsönök terhe legnagyobb részt a kisgyermekes családokra nehezedett. Az elsősorban a vágyott gyerekek megszületését segítő családtámogatások rendszere pedig stabilizálta a gyermeket nevelő családok anyagi helyzetét: ezeknek is köszönhetően a gyermekvállalás immár nem jelent egyet a fiatalok elszegényedésével, a szegénységben élő gyerekek számának növekedésével. Mert nem felejtkezhetünk meg arról a tényről sem, – állítja Szalai Piroska -, hogy a balliberális kormányok idején az átlagjövedelemmel rendelkező családok is a szegénységben vagy a kirekesztődés kockázatával éltek.
Ám érdemes tudni a szakértő szerint, hogy a gyermekszegénységre vonatkozó uniós statisztikák többek közt azért is javultak, mert időközben Magyarországon jól kiépült a gyermekintézmények hálózata, bölcsődék, óvodák, napköziotthonok segítik a nők munkába állását, a családok látványos gyarapodását. Mindez számos nyugati országban egyáltalán nem megszokott. A stabil, sőt egyre javuló hazai kereseti viszonyok pedig milliókat emeltek ki a szegénységből, aminek a gyerekek is haszonélvezői lettek.
Szalai Piroska arra is felhívja a figyelmet, hogy számos, az életet megkönnyítő juttatást a gyerekek közvetlenül kapnak. Az ingyenes tankönyvek, az ingyenes vagy kedvezményes iskolai, óvodai étkeztetés, a tanodákban elérhető „korrepetáló tanárok”, és internetelérés, a rendkívül kedvezményes Erzsébet-táborok, vagy éppen az ingyen megszerezhető jogosítvány ugyanis nem pénzre váltható, előnyeit közvetlenül a gyerekek élvezhetik. Ráadásul lehetőséget adnak az esélyek kiegyenlítésére, a tanulásra, szakmaszerzésre, vagy akár az érettségi bizonyítvány, a diploma megszerzésére. Mindez nemcsak a statisztikai adatok javulását hozta. Egyet jelent azzal is, hogy Magyarországon sikerült megakadályozni, hogy a szegénység törvényszerűen újratermelődjék nemzedékről nemzedékre az örvénybe került családokban. Mára elmondhatjuk, hogy az utóbbi tíz évben százezrek, sőt milliók léphettek ki ebből az ördögi körből.
