Sikerágazat a nemzetpolitika

– Annyi év szétszakítottság után, komoly nemzetközi ellenszélben nem volt vakmerőség a nemzetpolitikai fordulat beindítása?

– 2010-ben valóban radikális irányváltás történt a nemzetpolitikában, az elmúlt tíz év alatt pedig látványos sikereket értünk el. Ezeket a sikereket azonban Antall József és kormánya alapozta meg. Mai napig emlékezetes 1990-es, sokat támadott kijelentése, amely szerint ő közjogi értelemben 10, de lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke akar lenni. A következő években létrejöttek azok az intézmények, közalapítványok, amelyek révén megkezdődhetett a magyar–magyar párbeszéd az elszakított területek és az anyaország között. E folyamatok csúcspontjának tekinthetjük, hogy az 1998 és 2002 közötti jobboldali kormányzásnak köszönhetően 2001-ben megszülethetett a státustörvény és a magyarigazolvány rendszere a hozzá kötődő szerény kedvezményekkel együtt.

– A balliberális kormányok idején azonban elakadtak a kedvező folyamatok, a magyar–magyar kapcsolatok mélypontra süllyedtek.

– Olyannyira elakadtak, hogy a kettős állampolgárságról szóló 2004. december 5-i népszavazás kampányában a baloldali kormány és személyesen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elárulta és megtagadta saját nemzettársait, a határon túli magyarokat. Gátlástalan kampányt folytatott a külhoni magyarság ellen, gyűlöletet keltett, magyart magyar ellen uszított. A határon túli magyarsággal való kapcsolattartás az élet minden területén visszaesett. Nem hívták össze a külhoni magyarság legfontosabb egyeztetőfórumát, a Magyar Állandó Értekezletet sem. A határon túli magyarsággal való szolidaritást egyedül Szili Katalin akkori házelnök igyekezett lélegeztetőgépen tartani.

– A Fidesz–KDNP-pártszövetség 2010-ben már a választási kampányban egyértelművé tette, hogy a külhoni magyarok megkapják a kettős állampolgárságot a kormányváltás után.

– Minket mindig is az a gondolat vezérelt, hogy minden magyar felelős minden magyarért. A külhoniak nem tehetnek róla, hogy száz évvel ezelőtt az országot a nagyhatalmak kénye-kedve szerint felszabdalták, így ők egy másik állam fennhatósága alá kerültek. Ezek a közösségek 1100 éve ugyanott élnek. Őseik építették fel ezt az országot. Éppen ezért nem tehetünk különbséget magyar és magyar között csupán azon az alapon, hogy valaki önhibáján kívül tíz vagy épp száz kilométerre került az országhatártól.

– 2010-ben a Fidesz–KDNP-koalíció elsőként a kettős állampolgárságról szóló törvényt nyújtotta be az Ország-
gyűlésnek, amit a képviselők 96 százalékos többséggel elfogadtak.

– Az első négy évben gyakorlatilag szimbolikus jellegű törvényalkotás folyt. Az állampolgársági törvény módosítása mellett megszületett a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvény, megalkottuk az új Alaptörvényt, megadtuk a szavazati jogot a külhoni magyar állampolgároknak. Hat év szünet után újra összehívtuk a Magyar Állandó Értekezlet, 2011-ben pedig létrehoztuk a Magyar Diaszpóra Tanácsot, a világon szétszórtságban élő magyarság legmagasabb szintű egyeztetőfórumát. A nemzetpolitikai fordulat új lendületet, friss szellemet adott a magyar–magyar kapcsolatoknak a Kárpát-medencében és a világ minden táján. Ma a magyarok, éljenek akár Székelyudvarhelyen, akár Sydneyben, akár bárhol máshol a világon, végre azt érezhetik, hogy van mögöttük egy erős anyaország, amelyre mindig, minden körülmények között számíthatnak.

– Szokták mondani, hogy az olaszokhoz és a zsidósághoz hasonlóan mi is világnemzet lettünk, amit az utóbbi százötven évben bekövetkezett ismétlődő kiáramlások számlájára írhatunk.

– Valóban, Új-Zélandtól Kanadáig, Argentínától Svédországig 2,5 millió magyar él diaszpórában. Ugyanannyian, mint a Kárpát-medencében, a Magyarországgal szomszédos országokban. Az elmúlt évek munkájának az egyik legnagyobb eredménye, hogy ma már nem csak az idősebbek, a fiatalok is aktívan, pezsgő közösségi életben élik meg magyarságukat. Civil és egyházi szervezeteikkel napi kapcsolatban állunk, és támogatjuk a működésüket. Pályázatokat írunk ki számukra, magyar házakat és templomokat építünk vagy újítunk fel, támogatjuk a hétvégi magyar iskolák alapítását, fenntartását, és segítjük a cserkészközösségeket is. Elindítottuk a Kőrösi Csoma- és a Petőfi Sándor-programot, hogy a gyerekek és a fiatalok is megismerhessék közös kultúránkat, megélhessék magyarságukat. Előbbi keretében a világ különböző kontinenseire küldünk ki ösztöndíjasokat, a Petőf-program részeként pedig a Kárpát-medencében, szórványban élőknek nyújtunk segítséget anyanyelvük, hagyományaink megőrzésében, a magyar identitás megerősítésében.

– Meg lehet becsülni egyáltalán, hány külhoni magyar családdal van így kapcsolata az anyaországnak?

– Pontos számot nagyon nehéz lenne mondani. De ha csak arra gondolunk, hogy 240 ezer magyarul tanuló gyereket támogatunk, akkor több százezer családról kell beszélnünk. A Határtalanul program keretében már közel négyszázezer magyarországi gyerek látogathatott, illetve látogathat el határon túli településekre. Felméréseink azt mutatják, hogy jelentős részt e programnak hála a mai magyarországi fiatalok 78 százaléka járt már határon túli magyarlakta területen, 62 százalékuknak pedig van határon túli barátja vagy ismerőse. Ezek nagyon jó számok. Ha mindehhez hozzávesszük azt a több tízezer embert, akikhez eljutottunk a különböző fejlesztési pályázatokkal, legyen az oktatási, kulturális, gazdasági vagy bármi más, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy több millió ember életébe hoztak változást az anyaországgal ápolt kapcsolatok.

– A kapcsolatok élénkülésének, valamint a kulturális életet, az óvodáztatást, az oktatást, a hitéletet és a gazdaságot fejlesztő programoknak köszönhetően sikerült valamelyest lelassítani az elvándorlást a Trianon utáni utódállamok magyarlakta területeiről?

– Én azt látom, hogy a Kárpát-medencében, hasonlóan az anyaországhoz, nagyon lendületes volt a gazdasági fejlődés az utóbbi években. A különböző munkahely­teremtő és gazdaságélénkítő pályázatok révén új lehetőségek nyíltak a fiatalok előtt. A külhoni magyar területekre vonatkozóan fontos adat, hogy az e régiókban működő magyar vállalkozások 90 százalékban magyar munkavállalókat foglalkoztatnak, így ha magyar vállalkozásokat támogatunk, azzal külhoni magyar családokat segítünk. Ezt szem előtt tartva indítottuk el 2015-től kezdődően a gazdaságfejlesztési programjainkat, amelyek keretében az elmúlt évek során több ezer külhoni magyar vállalkozásnak nyújtottunk szakmai és anyagi támogatást. A munkának meglett a gyümölcse: a külhoni fiatal magyar vállalkozók 60, a családi vállalkozók 76 százaléka nem tervezi elhagyni szülőföldjét. A hazai kkv-k egy része is felismerte a határon túli vállalkozásokkal való együttműködésben rejlő üzleti lehetőségeket. Win-win helyzetről beszélünk, hisz egy forint külhonban elköltött gazdaságfejlesztési támogatás legalább két forinttal növeli meg a Kárpát-medence GDP-ben mért gazdasági teljesítményét. Mára azt látjuk, hogy számos kis- és közepes méretű vállalkozás indult el vagy erősödött meg, az emberek könnyebben találnak munkát, így csökkent az elvándorlás. Remélem, hogy a kedvező folyamatok jövőre is folytatódnak majd.

– Kezdetben óriási tiltakozás fogadta a magyar kormány törekvéseit, ám Ukrajnát nem számítva az utóbbi években mintha csökkenne a csatazaj.

– Az egyeztető tárgyalásoknak köszönhetően majdnem mindenhol sikerült az utódállamokkal elfogadtatnunk a programjainkat. Ebben nyilván az is szerepet játszik, hogy az óvoda- és iskolafejlesztések, a szociális és egészségügyi intézmények fenntartása, támogatása nem csak a magyarok életkörülményeit javítja, ezekből ugyanúgy részesülnek a román, szerb, horvát, szlovák vagy épp ukrán polgárok is. Hogy egy közeli példát említsek: most, a járványhelyzet idején a magyar kormány védőeszközöket, maszkokat és védőruházatot juttatott a külhoni magyar területekre. Ukrajnában 50 lélegeztetőgépet adtunk át Szijjártó Péter miniszter úrral. Ez nem csak a magyarok, hanem a régióban élő valamennyi ember védekezését szolgálja. De jó példa erre a gazdaságfejlesztési program is, amely szintén nemcsak a magyarlakta vidékek, hanem a teljes régió, az egész ország erősödését segíti. A nemzetpolitikai programokból mindenki profitál.

– Az utóbbi hónapok választási sikerei azt mutatják, hogy a gazdaság megerősödése, a szociális kapcsolatok élénkülése mellett a határon túli politikai szervezetek is megerősödtek?

– Én azt vallom, hogy az oktatási, kulturális, szociális és gazdasági kapcsolatok erősítése mellett nagyon fontos támogatnunk azokat a szervezeteket is, amelyeknek a magyarok érdekképviselete a feladata települési, járási, megyei vagy regionális szinten. Az erős politikai intézményrendszer a külhoni magyarság megmaradásának legfontosabb biztosítéka. A magyar kormánynak minden régióban megvannak a stratégiai partnerei, akik a magyarság érdekvédelmét látják el. Ehhez elengedhetetlen, hogy ezeknek a szervezeteknek meglegyen a politikai súlyuk, vagyis maguk mögött tudják a helybéli magyarok szavazatait is. Erdélyben az idén szeptemberben tartott önkormányzati választásokon az RMDSZ megszerezte a magyar szavazatok 92 százalékát, és komoly esély van arra is, hogy a decemberi országos választásokon a kisebbik magyar párttal, az Erdélyi Magyar Szövetséggel összefogásban szép sikereket érjen el, és meghatározó ereje legyen a román parlamentnek. De említhetném Vajdaságot is, ahol a VMSZ Pásztor István vezetésével történelmi győzelmet aratott a júniusi háromszintű – parlamenti, tartományi és helyhatósági – választásokon. Ennek eredményeképp a vajdasági magyarság és a VMSZ valóban hídszerepet játszik Szerbia és Magyarország között, amivel a történelmi megbékélést is szolgálja. Hasonlóan sikeres volt a kárpátaljai magyarság is az októberi ukrajnai önkormányzati választáson. A KMKSZ meg tudta őrizni az öt évvel ezelőtt megszerzett pozícióit a helyhatóságokban. De keményen dolgozik Horvátországban Jankovics Róbert is, aki egyedül képviseli a magyar érdekeket a horvát száborban.

– És a felvidékiek?

– Ott más a helyzet. A felvidéki példa azt mutatja, hogy hiába 8-9 százalékos egy etnikai tömb aránya egy országban, ha az emberek szétszavaznak. Így nem érhetik el az ötszázalékos parlamenti küszöböt sem. Bízom benne, hogy a dolgok hamarosan Felvidéken is megváltoznak. Már zajlanak a tárgyalások egy friss, lendületes csapat szerveződéséről, amely képes lesz a magyar szavazatok összegyűjtésére, és a következő választásokon egy valóban erős magyar párt fog bejutni a szlovák parlamentbe.

– A külhoni és a hazai szervezetek komoly terveket készítettek a nemzeti összetartozás demonstrálására a századik Trianon-évforduló kapcsán. Mi lett e tervekből a járvány árnyékában?

– Nem hittem volna el, ha valaki azt mondja februárban, hogy így alakul majd az idei évünk. Sajnos az összes nagyszabású rendezvényt le kellett fújnunk, és teljesen át kellett írnunk a 2020-as terveinket. Úgy gondolom, ennek ellenére voltak nagyon szép, örök emlékű pillanatok az év során: a sátoraljaújhelyi Turul-szobor avatása, a Nemzeti Összetartozás Emlékhelyének átadása Budapesten, a június 4-re meghirdetett trianoni kisfilm­pályázatunk, amelyben több mint 600 gyerek és fiatal osztotta meg velünk megható gondolatait videó formájában arról, hogy mit jelent számára a magyarság és a nemzeti összetartozás. Egyvalamiről viszont nem mondtunk le. November 26-án a járvány ellenére megtartjuk a külhoni magyarság két legmagasabb szintű egyeztetőfóruma, a Magyar Állandó Értekezlet és a Magyar Diaszpóra Tanács ülését. Igaz, csak online formában. De legalább a kivetítőkön keresztül látjuk egymást, azt, hogy jól vagyunk, és készek a közös munka folytatására az össz­magyarság ügyeiért. Ha virtuálisan is, de 2020-ban, a nemzeti összetartozás és nemzeti összefogás évében megmutatjuk egymásnak, hogy akárcsak Trianont, úgy ezt a vészterhes időszakot is túléltük, és a továbbiakban is túl fogjuk élni. Összefogással ezt a csatát is megnyerjük, és megerősödve kerülünk ki belőle.