Fotó: Demokrata/T. Szántó György
Hirdetés

– 2010 előtt alig volt becsülete a szakképző intézményeknek. A szülők többsége inkább gimnáziumba íratta gyermekét, hogy ne kelljen túl korán szembesülnie az óriási pályakezdő munkanélküliséggel. Mára tíz végzős nyolcadikosból hat valamilyen szakképző iskolát választ. Elégedett?

– Az a célunk, hogy ez az arány növekedjék. Szeretnénk elérni, hogy tízből heten vagy nyolcan rendelkezzenek valamilyen szakmával, mire befejezik a középiskolát. Ez teljesen reális cél, ha figyelembe vesszük, hogy a szakképző rendszert úgy építettük fel, hogy ne legyen benne zsákutcás iskolatípus, minden szintről van továbblépési lehetőség az érettségi vagy akár az egyetemi diploma megszerzésére. Vélhetően ez is hozzájárul, hogy mára nagyrészt sikerült felszámolni azokat az előítéleteket, amelyek éltek a családokban a szakképző intézményekkel szemben.

– 25-30 évvel ezelőtt az előítéleteket az is táplálta, hogy szinte minden szakmában nehezen lehetett elhelyezkedni. A munkaerőpiaci helyzet változása mellett van-e más oka is a szakmák növekvő népszerűségének?

– Természetesen. Mára sikerült úgy átalakítani a szakképzési rendszert, hogy az intézmények szoros kapcsolatokat ápoljanak a vállalkozásokkal, a kormányhivatalokkal és a területi kamarákkal. Elmúlt az az idő, amikor az intézményvezetőknek úgy kellett dönteni a beindítandó kurzusokról, hogy fogalmuk sem volt a piaci viszonyokról, a gazdaság munkaerőigényeiről. A kormányhivatalok, a kamarák felmérik a gazdasági folyamatokat az aktuálisan és a jövőben várható fejlődési irányokat, vállalati igényeket, az iskolák ehhez igazítják a képzési programokat – a felnőttképzésben is.

– Ez gondolom megkönnyíti a duális képzés szervezését is, amely biztosítja, hogy a diákok gyakorlati tapasztalatot is szerezzenek. Vagy tévedek?

– Valóban így van. Ma már minden második diák részese ennek az oktatási formának. A cégek szívesen részt vesznek ebben a munkában, hiszen tudják: így megfelelő gyakorlattal rendelkező fiatalok kerülnek ki az iskolapadokból, akik gyakran már a szakmunkás bizonyítvány kézhez vételekor pontosan tudják, hol, milyen munkahely várja őket. Ez a cégeknek megkönnyíti az utánpótlásnevelést. Ennek is köszönhető, hogy egyre szélesedik azoknak a vállalkozásoknak a köre, amelyek bekapcsolódnak a fiatalok nevelésébe. Ezek között egyébként mára meghaladják a 70 százalékot a mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások (KKV-k) aránya, ami szintén nagyon örvendetes, mindösszesen közel 10 ezer foglalkoztató fogad fiatalokat duális képzés keretében.

– Az egyetemek hogyan fogadják a fiatal technikusokat?

– Azt kell mondjam, hogy örömmel. Több egyetemen plusz pontokat jelent a felvételinél a technikusi oklevél, és a gyerekek képzettségét kreditekkel is elismerik. Részint azért, mert a technikumokból kikerült fiatalok általában bizonyosan elkötelezettek választott szakmájuk iránt. Másrészről az az általános tapasztalat, hogy a szakképzési rendszerből kikerülő fiatalok érettebbek, mint a gimnáziumokból érkezők, és a munkahelyi tapasztalataiknak köszönhetően sokkal szélesebbek gyakorlati ismereteik. Egyébként az utóbbi években 65 százalékkal nőtt a szakképzési rendszerből kikerült, egyetemi továbbtanulók száma, 2025-ben már több mint 19 ezer szakmával rendelkező fiatalt vettek fel az egyetemek Az idén végzett technikusainknak több, mint 40 százaléka felvételt nyert valamelyik felsőoktatási intézménybe.

– Tanúja voltam egy metrón zajló beszélgetésnek, amelyben tinédzserek lemaradóban lévő társukat biztatták, hogy a segítségükkel vágjon bele a jobb osztályzatért folytatott küzdelembe, a magasabb ösztöndíj reményében. Ennyit javultak az ösztöndíjak?

– Igen. Az összege elérheti akár a 60 ezer forintot is az elért tanulmányi eredménytől függően. Ám a duális képzésben részt vevő fiatalok munkabért is kapnak, ami 169 ezer forint lehet. Ehhez hozzávehetjük, hogy a gyerekek a szakmunkásbizonyítvány megszerzésekor akár 300 ezer forintos életkezdési támogatást kaphatnak, ami kiegészíthető a kedvezményes kamatozású munkáskölcsönnel. Ezek az összegek szabadon felhasználhatóak. Van, aki új vállalkozást indít, eszközökre vagy marketingre fordítja a pénzt. Más a családi céget fejleszti tovább, hogy az ő megélhetését is biztosítsa. De vannak, akik a szülőktől független lakhatást oldják meg vagy autót vásárolnak.

– Az anyagi juttatások gondolom különösen vonzóak a családoknak…

– A családoknak mindez óriási segítséget jelent, hiszen miközben taníttatják a gyereket, számíthatnak egy plusz keresetre a tanulás évei alatt is.

– Sajnos még mindig léteznek olyan települések az országban, ahol 13–14 évesen, ötödikes vagy hatodikos bizonyítvánnyal kilépnek a közoktatásból. Számukra tudunk valamiféle értelmes jövőt mutatni?

– Az ő továbblépésük érdekében fejlesztettük ki a Dobbantó programot, ahol a munkavállaláshoz szükséges alapszintű készségeket és képességeket fejlesztik a pedagógusok. Innen az út a műhelyiskolákba vezet, ahol egyes szakmák alapelemeit sajátíthatják el a gyerekek. Ez a program biztosíthatja későbbi továbblépésüket olyan képzésbe is, ahol szakmunkás bizonyítványt szerezhetnek.

– 2025 komoly hírnevet és megbecsülést hozott a magyar szakképzési rendszernek…

– Valóban, nagyon büszkék lehetünk a legtehetségesebb tanulóinkra, akik az őszi dániai Európa-bajnokságon 4 aranyérmet, két ezüstöt és öt bronzérmet, valamint öt kiválósági érmet szereztek. Külön öröm, hogy ez a siker nagyrészt a legmodernebb szakmákhoz kötődik, hiszen a szofter- és a webfejlesztésben, a rendszerüzemeltetésben, mechatronikában és robotikában kerültek a kontinens élvonalába a fiatalok. A teljes informatikai ágazatban az aranyérmeket a magyar fiatalok hozták el. Azt gondolom ez mindent elárul az új rendszerről! A hagyományos szakmák is hoztak sikert, egy fodrász és egy autószerelő tanulónk is éremmel tért haza. Ez az eredmény azonban nemcsak a fiatalok rendkívül magas szintű tudását bizonyítja, hiszen az ilyen versenyre való eredményes felkészítés több ember, szakoktatók és szaktanárok áldozatos munkájának is köszönhető. Ez egyébként része annak a tehetséggondozó munkának, amit már korábban elindítottunk. Egyébként komoly nemzetközi sikerként könyvelhetjük el azt is, hogy az OECD munkaerőpiaci megfelelőségi elemzése alapján Magyarország a harmadik helyen áll a tagországok között.

– Ez a szakképzésben dolgozó pedagógusok megbecsültségét is igazolja.

– Az utóbbi öt évben öt alkalommal volt béremelés a szakképzésben dolgozók esetében, az idén január 1-jei 10 százalékos emeléssel az átlagos fizetés elérte a havi 890 ezer forintot. Ám a legkiválóbbak fizetése meghaladhatja a bruttó egymillió forintot is. Egyébként a mostani bérek a 2010-es kereseteknek a két és félszerese.

– A szakképzési rendszer működik, a benne dolgozók lelkesek és motiváltak. Hogyan tovább?

– Az elmúlt években összességében 300 milliárd forintot fordítottunk a szakképzési rendszer korszerűsítésére, fejlesztésére. Idén több fejlesztési programot tudtunk elindítani, összesen közel 70 milliárd forintból, amelynek részei az ágazati tudásközpontok és képző központok, az ösztöndíjrendszer, de figyelmet fordítunk a pályaorientációra, az idegen nyelv tanulásra és kiszélesítjük a Dobbantó valamint a Műhelyiskola programunkat is.

– A hírek szerint ma már komoly nemzetközi figyelem kíséri a magyar szakképzési rendszer működését. Honnan érkezik a legnagyobb figyelem?

– Ma már mindenki érzékeli azt az óriási technológiai fejlődést, ami komoly kihívásokat támaszt minden ország szakképzési rendszerének. Magyarország meg tud felelni ezeknek a kihívásoknak. Ennek köszönhető az a nemzetközi érdeklődés, amit napjainkban tapasztalunk. Számosan jönnek hozzánk a Nyugat-Balkán és Ázsia államaiból, hogy tanulmányozzák a magyar modellt. Különösen nagy érdeklődést tapasztalunk Vietnámból és Kínából. De még az USA szakpolitikusai is érdeklődnek a munkánk iránt, noha az ottani képzési rendszer eltér az európaitól. Ám az ország újra-iparosítása következtében ott is komoly igény mutatkozik jól képzett, szakmájukat kiválóan ismerő szakemberekre.

– Ez nagyon imponáló. De kérem, nyugtasson meg: itthon azért lesz elég kőműves és vízvezeték-szerelő?

– Mindenkit megnyugtatok: nem lesz hiány a hagyományos szakmák képviselőiből sem.