„Soha nem kérünk bocsánatot a hazaszeretetünkért!”
A több mint egy héttel ezelőtt elhangzottakra adott reakciók meglepő módon arra utalnak, hogy az SZDSZ szellemi örökségének kritikája még ma is tabunak számít – mondta a demokrata.hu-nak ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász.– Június végén a Hír TV műsorában bírálta a Szabad Demokraták Szövetsége korábbi oktatáspolitikáját, Szerb Antal munkásságával kapcsolatban pedig megemlítette, hogy A világirodalom története jóval vastagabb, mint a Magyar irodalomtörténet. Mindezt több balliberális portál is kultúrharcként értékelte. Ön is beszáll a küzdelembe?
– Magyarországon élek, itt tanultam a doktori iskolát is beszámítva húsz éven át. Természetesen van véleményem a hazai kultúráról és az oktatásról, és talán az sem ördögtől való, hogy ennek néha hangot adok, ha már tényleg olyan fontos liberális emberi jog a szólásszabadság. Ami a felvetést illeti, az már érdekesebb, hiszen a több mint egy héttel ezelőtt elhangzottakra adott reakciók meglepő módon arra utalnak, hogy az SZDSZ szellemi örökségének kritikája még ma is tabunak számít. Megjegyzem, Szerb Antal személye a történetben mellékszál, az 1911-től a Piarista Gimnáziumba járó irodalmár munkásságát nagyra tartom. Könyvek vastagságán pedig tényleg kár vitatkozni, bár kétségtelen, hogy a jogi oktatásban a magyar és az egyetemes jogtörténet e téren emlékeim szerint hasonló terjedelemben íródott.
– Ön szerint mi az az említett szellemi örökség, amihez annyira ragaszkodnak?
– Nehéz megfejteni a honi balliberálisok észjárását, hiszen ha reálisan látnák az elmúlt évtizedek történéseit, arra következtetésre jutnának, hogy az 1994 óta szisztematikusan felépített liberális kultúr,- és oktatáspolitika súlyos kudarcot vallott, és részben felelőssé tehető a mostani parlamenti ellenzék súlyos vereségeiért. Persze nem kerülném meg az ottani véleményvezérek, újságírók és persze a baloldali politikai elit megkerülhetetlen szerepét sem. Ráadásul az SZDSZ nem csupán megsemmisült, de a legutóbbi adatok szerint több mint egymilliárd forint adósságot hagyott maga után.
– Alkotmányjogászként hogyan látja a vitathatatlanul fennálló kultúrharc jelentőségét?
– Alaptörvényünkben a Nemzeti Hitvallás rögzíti: vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Minden, hangsúlyozom, minden ebbe az irányba mutató nemes kezdeményezést támogatnunk kell, még ha nehéz közéleti terepnek számít is. Visszautalva az ominózus interjúra, egyébként nem csoda, hogy a Soros-blog luxusvillájában pöffeszkedő főszerkesztője csak a beszélgetés ezen részének kiemelését engedélyezte. A beszélgetés ugyanis arról szól, hogy a radikális baloldal ténykedése milyen veszélyeket rejt a nemzeti identitás szempontjából. Nem csak az Egyesült Államokban, de hazánkban is. Ugyanakkor a harmadik kétharmad fényében kijelenthető, hogy van nálunk markáns többség, amely patriotizmusa által vezérelve nem kér az anarchistákból, a külföldről fizetett ügynökszervezetekből és bértollnokokból. És jól jegyezzék meg: soha, de soha nem kérünk bocsánatot a hazaszeretetünkért.