Sokismeretlenes egyenletek

– Többször elmondta, hogy nem szeret bulizni, antialkoholista, a Sziget létrehozásakor is leginkább annak megvalósításában lelte örömét. A Budapest tengerpartjának hívott Lupa Beach vagy a Costes éttermek esetében szintén a szervezési munkálatok inspirálták?

– Utóbbiban több volt a személyes vonal. A gasztronómia már fiatal koromban elkezdett érdekelni; mivel soha nem tudtam főzni, amióta tizenhét évesen elköltöztem otthonról, rengeteg vendéglátóhelyen megfordultam. Eleinte csak olcsóbb kifőzdékbe jártam, majd amikor már megengedhettem magamnak, a nevesebb hazai éttermeket is rendszeresen látogattam. Később, szerte a világban utazgatva megismerkedtem a csúcsgasztronómiával, és megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy talán itthon is lenne igény hasonló minőségű szolgáltatásra.

– A Lupa Beach ötlete szintén külföldi élményeihez kapcsolódik?

– Nem vagyok az a típusú turista, aki egy tengerparti városba látogatva kiül a partra, és ott tölti az egész napját. Alapvetően nem bírok néhány óránál tovább a fenekemen maradni, mindig mehetnékem van, hajt a kíváncsiság. De azért mindig érdeklődve figyeltem, hogy egy nívós tengerparti strand a sokszínű szolgáltatásaival, a hangulatos bárokkal és éttermekkel, a számos sportolási és szórakozási lehetőséggel mennyivel különlegesebb miliőt kínál, mint ami a hazai vízpartoknál megszokott. A Lupa-tóról addig nem is hallottam, amíg egy nap fel nem kerestek a terület tulajdonosai, akik elmondták, hogy bezárják az ott üzemelő sóderbányát, és kíváncsiak rá, szerintem hogyan lehetne ezután hasznosítani a területet. Elámultam, hogy Budapest közvetlen közelében található egy ilyen gyönyörű, kristálytiszta, türkizkék vizű tó, és egyből arra gondoltam, hogy itt igazi tengerparti hangulatot lehetne teremteni. Szerintem ugyanis nem az a lényeg, sós-e a víz, vagy sem; hogy a pálmafák természetes módon nőnek-e, vagy ültették őket. Megfelelő szolgáltatásokkal és igényes kialakítással Magyarországon is meg lehet teremteni ezt az életérzést.

– Említette, hogy folyamatosan hajtja a kíváncsiság és a tettvágy. Ez lehet a kulcsa annak, hogy az ország egyik legsikeresebb vállalkozója lett?

– Nem gondolom, hogy ügyesebb vagy jobb képességű lennék másoknál. Szerencsés vagyok, hiszen közvetlenül a rendszerváltás után kezdődött a karrierem, amikor még sokkal több lehetőség adódott, nem volt ennyire telített a piac. A vállalkozásaim kapcsán az anyagi haszonszerzésen túl az is erősen motivált, hogy örömet szerezhetek velük másoknak. Ráadásul elég maximalista vagyok, mindig is világszínvonalú szolgáltatásokban gondolkoztam, nem elégedtem meg azzal, hogy a nyugati mintákat szegényesebben, amolyan kelet-európai módon honosítsam meg itthon. Nagyon fontos az is, hogy a sikereim egyike sem csupán az egyéni teljesítményemen múlott, hanem mind csapatmunka gyümölcse. Például, ahogy már mondtam, én egyáltalán nem tudok főzni, ezért kiváló személyzet és zseniális séf nélkül a Costes soha nem nyerhetett volna el Michelin-csillagot.

– Utóbbi esetében az étterembezárásokra a világon egyedülálló választ adtak a csúcsgasztronómia területén.

– Próbáltunk előremenekülni, új értékesítési modelleken gondolkozni, és nem csak várni, hogy a szánkba repüljön a sült galamb. Az egyértelmű volt, hogy a fine dining esetében a hagyományos házhoz szállításban nem gondolkozhatunk. Aztán eszünkbe jutott, hogy előkészítjük a speciális minőségű alapanyagokat, és azokat szervírozzuk egy recept kíséretében, amely alapján bárki be tudja otthon fejezni a különleges fogásokat. Mivel az ötletünket nem fogadta nagyobb érdeklődés, ősszel továbbgondoltuk, és kitaláltuk, mi lenne, ha a Costes szakemberei a vendég konyhájában főznék meg és tálalnák az étlapunkon szereplő ételeket? Ez a szolgáltatásunk már jóval népszerűbbnek bizonyult.

– Milyen mértékben pótolta mindez az éves veszteségüket?

– Átlagosan napi egy-két házhoz rendelésünk van, de a Costes a járvány előtt sem arról volt híres, hogy tömegesen látogatnák a magyarok. A 2019-es bevételeinknek csak a kilenc százalékát sikerült elérnünk 2020-ban. A kiadásaink is csökkentek, de még így is közel 200 milliós a veszteségünk. Hozzáteszem, jelenleg már az is szép eredmény, ha valaki túlél, és meg tudja tartani az embereit.

– A járványt a könnyűzenei élet különösen megsínylette. A Sziget cégcsoporthoz tartozó fesztiválokra (Sziget, Volt Fesztivál, Balaton Sound) mekkora csapást mért anyagilag az elmúlt év?

– Összességében másfél milliárd forint veszteséggel zárta a cégcsoport az évet. Azáltal, hogy a rendezvényeink nem valósulhattak meg, bevételünk egyáltalán nem volt idén, a szervezési munkálatok viszont májusig még gőzerővel zajlottak. A fellépőknek kifizetett előlegeket szerencsére visszatérítették, de rengeteg pénzt felemésztett az eredmény nélküli működés is: az irodaházunk vagy a raktárak bérleti díját, a dolgozói béreket, a nemzetközi marketingkampányt vagy a jegyárusító cégeknek a májusig eladott belépők után kifizetett jutalékot mind ki kellett fizetni.

– Számos európai fesztivál szervezői a tavalyi fellépősort egyszerűen áthozták 2021-re, és megkezdték a jegyeladást. Önök ezt nem tették meg, sőt, még az idei rendezvények dátumát sem jelentették be. Mi az oka?

– Négy éve visszavonultam, a fesztiválszervezési munkafolyamatokban már nem veszek részt, de tudtommal mi is egyeztettünk a 2020-ra tervezett fellépőkkel, ám a rengeteg bizonytalanság óvatosságra inti a kollégákat. A nyugat-európai rendezvények kényelmesebb helyzetben vannak, hiszen a jelentős létszámú hazai közönségükre alapoznak. A Balaton Sound vagy a Sziget a magyar piac méretéhez képest viszont túlságosan költséges ahhoz, hogy külföldi látogatók nélkül is rentábilisan megrendezhető legyen. Bár zajlanak a szervezési folyamatok, nem merünk bátor és költséges lépéseket tenni egészen addig, amíg ki nem derül biztosan, hogy idén nyáron nem lesznek korlátozások. Eddig általában októberben kezdtünk a jegyárusításba, és a bérletek nagy része tavasz végére elfogyott, most azonban legkorábban április–májusban vághatunk csak bele az értékesítésbe. Csakhogy a külföldi vendégek általában jó előre megszervezik az utazást, kiveszik a szabadságukat, lefoglalják a repülőjegyet és a szállást, ezért félő, hogy mire eldől a fesztiválok sorsa, már nem minket fognak választani. A program összeállításában egyéb okok miatt is óvatosnak kell lenni. A zenei irányzatok folyamatosan változnak, amelyik előadó tavaly épp menő volt egy aktuális slágerrel, nem biztos, hogy idén is vonzó névnek számít. Ezért sem szerencsés magunkat röghöz kötni azzal, hogy a 2020-ra leszervezett neveket automatikusan elhívjuk újra. Egyébként sem kizárólag nálunk pattog a labda: egy sikeres előadó, ha nincs épp világjárvány, rengeteg megkeresést kap, ezért ez a kivárásra alapuló stratégia ilyen kockázattal is jár.

– A Sziget esetében nem lenne biztosabb megoldás, ha a hazai közönségre építve, csökkentett költségvetés mellett zajlana, visszatérve tulajdonképpen a kezdetekhez?

– Jogos felvetés. Nem született még döntés, de tudtommal sem a külföldi, sem a magyar menedzsment nem ebben az irányban gondolkozik. Az elsődleges ok, hogy a rendezvény költségvetésének kevesebb mint felét viszik el a fellépők, és egy komplett várost is felépítünk évről évre komoly infrastruktúrával. A közönségünk fele magyar, de ha kizárólag rájuk építve mondjuk a felére csökkentenénk a kiadásainkat, az olyannyira legyengítené a programkínálatot és a szolgáltatások minőségét, hogy a jegyárakat is mindenképp mérsékelni kellene. Ha viszont kisebb és gyengébb kínálatú lenne a rendezvény, akkor hiába kerülne a belépő kevesebbe, a hazai látogatószám is megcsappanna, így várhatóan mindenképp veszteséggel zárnánk. Ami talán még ennél is fontosabb, hogy elkerülhetetlenül csalódást okoznánk, hiszen a vendégeink becsapva éreznék magukat, amiért nem olyan látványos és menő a Sziget, mint amilyennek ismerték. Az elvesztett bizalmat pedig nagyon nehéz lenne visszaszerezni: a fesztivál brandje semmiképp nem sérülhet, ha hosszú távra tervezünk.

– A Sziget elmaradása ugyanilyen veszélyekkel járhat, hiszen félő, hogy az eddigi hűséges közönség esetleg beleszeret egy konkurens fesztiválba.

– Örülök, hogy már nem vagyok döntési pozícióban, mert az idei nyár sajnos egy ilyen, ismeretlenekkel teli egyenlet lesz. Ha szerte Európában megtartják a tömegrendezvényeket, mi pedig nem, akkor valóban megeshet, hogy a közönség átpártol egy másik fesztiválhoz. Ellenben ha a konkurens rendezvények zöme elmarad a kontinensen, miközben hazánkban nyárra feloldják a korlátozásokat, akkor hihetetlen lehetőséget hagyunk ki, ha idő előtt meghátrálunk. Viszont számításba kell venni, hogy még egy évet hasonló veszteséggel valószínűleg nem élne túl a cégcsoport. Pró és kontra érvek sokaságával állunk szemben, miközben nyilván senki nem látja előre a jövőt.

– A kisebb költségvetésből gazdálkodó, inkább a magyar közönségre építő rendezvények lehetnek a helyzet abszolút nyertesei?

– Amennyiben a járvány nem állja útjukat, a hazai, kis fesztiválok valószínűleg szárnyalni fognak nyáron. Annak ellenére, hogy a társadalom jelentős részét anyagi értelemben is érzékenyen érintette az elmúlt időszak, úgy érzem, a fiatalok ki vannak éhezve a közösségi élményekre, és alig várják, hogy fesztiválozhassanak.

– Az elmúlt év tanulsága változtatott az üzleti gondolkodásán?

– Nem tervezem, hogy átalakítsam a portfóliómat, mert engem továbbra is ezek a területek érdekelnek, például a csúcsgasztronómia. Optimista vagyok, és bízom benne, hogy két-három éven belül visszatér az élet a normális kerékvágásba. Nem hiszem, hogy az emberek szórakozási és nyaralási szokásai végérvényesen megváltoznának a járvány hatására. Az viszont biztos, hogy ezentúl komolyan számolnunk kell azzal, hogy bármikor újra bekövetkezhet egy hasonló esemény. Óvatosabbnak kell lenni, több tartalékot kell felhalmozni, és nem árt még több lábon állni. Bár nem a járvány hatására született az ötlet, Jókuti András világutazó gasztrobloggerrel épp a hetekben nyitottuk meg Nudli nevű éttermünket, ahol a fő célunk az átlagos hazai fogyasztóközönség megszólítása. Az Október 6. utcában található bisztró a hagyományos magyar tésztaételekre fókuszál, mint a krumplis vagy a káposztás tészta, túros csusza, somlói galuska. Ezeket a közkedvelt fogásokat a megszokottnál jobb minőségben, de megfizethető áron kínáljuk.