{mosimage}

Összeomlás szélére került a magyar egészségügy a kormány bejelentett intézkedései következtében. Molnár Lajos egészségügyi miniszter elismerte, hogy nincs pénz a sürgôsségi betegellátásra, és hadat üzent a veszteséges intézményeknek. Januártól vizitdíjat és kórházi napidíjat számolnak fel, az „indokolatlan” sürgôsségi ellátás igénybevételét a vizitdíj több mint háromszorosával büntetik. Veszélybe került a betegellátás, mûtétek maradnak el. Intézmények százai mehetnek csôdbe. Beteg és orvos egyre kétségbeesettebb, mert úgy tûnik, a reform maga alá temeti az egész magyar egészségügyet.

Tizenhat éven át halogatta a politikai elit, hogy hozzálásson a nagy ellátórendszerek, köztük az egészségügy reformjához. Most aztán hozzáláttak, legalábbis a kommunikáció szintjén: a gyurcsányi egészségügyi reform vizitdíj és kórházi napidíj formájában öltött testet, a gyógyszertámogatás „reformja” patikaliberalizáció képében készül aláaknázni a gyógyszerész-szakmát, multinacionális cégeknek, nemzetközi benzinkúthálózatoknak játszva át az eddig ellenôrzött és kordában tartott hazai gyógyszer-kereskedelmet. A betegnyilvántartás helyébe betegadat-nyilvántartás lép, hogy könnyebb dolguk legyen mindazon betegbiztosító társaságoknak, akik a társadalmi szolidaritáson alapuló nemzeti kockázatközösség helyén már a saját profitérdekelt biztosítótársaságaik nyereségét várják… Gyurcsány Ferenc többször hangoztatta, hogy nem fél hozzányúlni sem a költségvetéshez, sem az egészségügyhöz… Így azután az egészségügy úgynevezett reformja szinte napra egybeesett a konvergenciaprogram legutóbbi változatának Brüsszelbe küldésével. Hogy ez az intézkedéssorozat nem egyéb, mint tôkekivonás, arról Molnár Lajos egészségügyi miniszternek a kórházigazgatókhoz címzett szeptember 5-ei levele is tanúskodik: „Tisztelt Intézményvezetô Asszony/Úr! A gyógyító megelôzô ellátások 2006. évi költségvetési elôirányzatának megtartása érdekében szükségessé vált, hogy a megelôzô kilenc hónapban folyósított – az idôarányos elôirányzatot meghaladó arányú – finanszírozáshoz viszonyítva az év utolsó három hónapjában csökkentsük az E. (egészségügyi) Alapot terhelô kiadásokat. Ennek eszköze az elszámolható teljesítménymennyiség csökkentése, amely a szolgáltatók betegellátási tevékenységének racionalizálását igényli. Felhívom szíves figyelmét arra, hogy az e tárgyban hozandó vezetôi intézkedései során elsôsorban azoknak a sürgôsségi és akut ellátásoknak adjon prioritást, amik országos átlagban a szolgáltatások 30-40 százalékát teszik ki. A felsoroltakon túl jelentkezô ellátási igények teljesítésében szükségesnek tartom, (…) hogy intézményében a tervezhetô ellátásokra átlátható, egységes, ellenôrizhetô elôjegyzési lista mûködjön” – írja Molnár Lajos a kórházigazgatóknak. Vagyis a nem sürgôs mûtéteket el kell halasztani, a beteget elôjegyzésbe kell venni, prioritást csak a sürgôs és akut esetek élveznek. Amelyekre nyilvánvalóan nem áll elegendô forrás rendelkezésre. Hasonló arroganciával reagált a szakminiszter annak a négy fôvárosi gyermekkórház-igazgatónak a felhívására is, amelyben az intézményvezetôk, köztük a szabad demokrata kötôdésû Badacsonyi Szabolcs, a Budai Gyermekkórház ügyvezetô igazgatója arra figyelmeztet, hogy az év végére veszélybe kerülhet a gyermekek ellátása. Badacsonyi Szabolcs elmondta, hogy a Budai Gyermekkórház októberi finanszírozása még a bérköltségeket sem fedezi. Nem tudják kifizetni a szállítóikat és a közüzemi díjakat sem. – Arra kell koncentrálnunk, hogy a legsürgetôbb, az akut eseteket el tudjuk látni. Ez a tervezhetô beavatkozások további elhalasztását jelenti – fejtette ki a kórházigazgató. Ekkor már az emberi jogok biztosa is felvetette, hogy sérülhet az élethez, a gyógyuláshoz fûzôdô egyik legalapvetôbb jog. Íme a reform. – Az egészségügyi kormányzatnak a kimondott célon túl egyéb szándékai is lehetnek a háziorvosok által bejelentett betegadatokkal – vetette fel Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke. Éger István szerint az OEP számára kötelezôen elküldendô adatokból összeállítható egy olyan adatbázis, amelyet egy késôbbi betegbiztosítás megkötésénél fel lehet használni. A taj-szám alapján a diagnózisról, a kezelésrôl szóló háziorvosi jelentés mindenkirôl lehetôvé teszi a betegprofil megrajzolását. Az orvoskamara elnöke úgy véli, ha a betegbiztosítás rendszere az egyéni kockázatvállalás irányába fordul, felváltva a jelenlegi társadalmi kockázatközösséget, a társadalom végleg kettészakad. S hogy ez a veszély nem alaptalan, arról épp az SZDSZ-es nyilatkozatok tanúskodnak. – Az egészségügy átalakításának érdekében meghozott kormánydöntés után, amely elsô lépése az egészségügyi reformnak, második lépésként az egészségügy intézményrendszerének strukturális korszerûsítése, majd pedig harmadik lépésként a biztosítási rendszer átalakítása a feladat – jelentette ki Kuncze Gábor. Hogy most pontosan hányadik lépésnél tartunk, azt nehéz lenne megmondani. Annyi azonban bizonyos, hogy a liberális egészségügyi kabinet továbbra is a több-biztosítós rendszer bevezetését támogatja. A bejelentés káoszt teremtett és megválaszolatlan kérdések tömegét vetette fel, amelyeket az aggódó betegek jobb híján orvosaikra zúdítanak, arra várva választ, mi lesz ezután? Ám a megfelelô gyógymód ajánlásakor többnyire magabiztos doktor szavai most bizonytalanul csengenek. – December 15-e elôtt ne is kérdezze. Nem tudunk semmit. Igen. Januártól. Január elsejétôl. Számlát. Tessék? Igen, számlát. Vagy nyugtát. Várjon csak, azt hiszem, a nyugta is jó. Mindjárt megnézem. Tudja tartani? – teszi félre a telefont a doktornô. És gondolatban viszszasírja azokat a napokat, amikor a drót másik végén a beteg a láz csillapításáról és a nátha tüneteirôl faggatta. Több dolog is nagyon furcsa az egészségügyi reform, jobban mondva annak egyik, a közvélemény elôtt már ismertté vált eleme, a vizitdíj, illetve kórházi ápolási díj bevezetésében. Az elsô és talán legfontosabb maga az elv. Nevezetesen, ha a beteg a fizetésébôl tb-járulékot fizet, akkor miért kell különdíjat fizetnie a szolgáltatásokért? A kórházi ápolás idôszakában eleve csökkentett összegû betegellátásban részesül. Vagyis már eleve levonnak a pénzébôl. Akkor miért kell további 300 forintot fizetnie naponta? Az egészségügyi szolgáltatások eddig sem voltak ingyenesek. Mind a munkavállalók, mind pedig a munkaadók havi rendszerességgel járulékot fizetnek. Akadnak olyanok is, akik szerencsésnek mondható módon évekig nem betegednek meg. Fizetik a tb-t, de nem veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat. Nem íratnak fel receptre gyógyszert, nem mennek orvoshoz. Ismerünk olyan esetet, amikor negyvenöt éven keresztül fizette valaki a társadalombiztosítási járulék hol alacsonyabb, hol magasabb összegét, anélkül hogy valaha is megbetegedett volna. – Hatalmas érvágás ez – mondja a Demokratának az az idôs férfi, aki a Péterfy Sándor utcai rendelôintézet várójában üldögél sokadmagával. – Negyvenöt évig vonták a fizetésembôl a hozzájárulást, januártól mégis fizetnem kell. Pedig a biztosítás lényege, legyen szó társadalombiztosításról, vagy a biztosítások bármelyik válfajáról, hogy a rendszeresen befizetett járulékokból képzôdik egy alap, amibôl a kockázatközösség bármely tagját kártalanítani és gyógyítani lehet. Ha valaki jogosulatlanul veszi igénybe a szolgáltatást, az biztosítási csalás. És a biztosító elemi érdeke, hogy az ilyen eseteket kiszûrje. Csakhogy erre nincs lehetôség, mert nincs összekapcsolva a háziorvos rendelôjében mûködô beteg-nyilvántartási rendszer az OEP nyilvántartásával. Noha a törvény elôírja a járulékfizetési kötelezettséget, ez alól sokan kibújnak. A vizitdíj viszont nem ôket bünteti. Sôt. A kormányzati kommunikáció nagyon elnézôen „a rendszer potyautasának” nevezi ôket. Ha a jövôben sem válik ellenôrizhetôvé, hogy a beteg fizet-e járulékot, akkor a potyautas a jövôben is igénybe veszi a szolgáltatásokat, alkalmanként 300 forintért. És itt van egy még furcsább kérdés: mire elég háromszáz forint? Egy mozijegyre, egy doboz cigarettára sem elég. Ennyire becsüli a kormány az orvos munkáját?. Az összeg mértéke megalázó az orvosokra nézve. A hálapénzt éppen ezért nyilvánvalóan nem váltja ki. A tehetôseknek a háromszáz forint aprópénz. Ám a szegénységi küszöb alatt élôknek gondot okoz rendszeresen kifizetni… Megdöbbentô a 300 forintos tétel számlázási, könyvelési, nyilvántartási költsége. Egy 50 darabos számlatömb 560 forintba kerül. Egy gépi számla kiállítása ennél jóval többe. Kell hozzá számítógép, nyomtató. Festék, papír, szoftver. És olyan munkatárs, aki a bizonylatokat kezeli. Vagyis gyûjti, nyilvántartja és rögzíti. És kell hozzá könyvelô. Aki a kész bizonylatokat rendszerezi, gyûjti, nyilvántartja, rögzíti és könyveli, valamint eleget tesz az összes, törvényben szabályozott adatszolgáltatási kötelezettségnek… Egy, a Demokratának nyilatkozó pénzügyi szakember szerint a 300 forintos tételek kezelési költsége tételenként 600 és 1000 forint között lesz! Vagyis többe lesz a leves, mint a hús. Ez lehet az egyik oka annak, hogy sem a háziorvosok, sem a kórházak nem üdvözölték kellô lelkesedéssel a kormány bejelentését arról, hogy ez az összeg azután az intézményeknél marad. Ezzel ugyanis a költségeik nônek majd. Elôre tudható, hogy a kisebb háziorvosi praxisok nem lesznek képesek kigazdálkodni a 300 forintok költségeit. Tehát nem fognak könyvelni. De akkor nem lesznek igazolt betegeik. Gyógyítanak fusiban? Egyáltalán, ki fog gyógyítani? Az egészségügyi reformnak nevezett intézkedés egyik célja pótolni azt a hiányt, amely az egészségbiztosítási alap 1500 milliárdos kiadásaival szemben a bevételi oldalon jelentkezik: 1200 milliárd forint folyik be a járulékokból. A fennmaradó 300 milliárdos veszteséget a költségvetés állja. Ám ahelyett, hogy végre megvizsgálná valaki, hol folyik el a pénz, melyik intézményekben könyvelnek el soha el nem végzett teljesítményeket, és miképpen veszik fel a pénzt soha nem látott betegek után különféle busásan nyereséges egészségügyi vállalkozások, az áldozatkész orvosoknak és a kiszolgáltatott betegeknek üzent hadat a kormány. A hadüzenet igazi célja pedig az, hogy a milliárdos egészségügyi vagyon átjátszását célzó burkolt privatizáció a mostani intézkedések révén nyílt privatizációba csapjon át. Ez a véleménye Mikola Istvánnak, az Orbán-kormány egészségügyi miniszterének is, aki úgy látja, azzal, hogy a gazdasági krízishelyzet megoldását a kormány az egészségügy területérôl történô forráskivonással oldaná meg, a szabályos tôkemegtérülésnek esélye sincs. Csak kalandorok és ügyeskedôk vállalkozhatnak az ágazatban. – A kórházi ágyak számának csökkentésével, kórházak vagy kórházi osztályok bezárásával önmagában sehol sem sikerült az egészségügyi kiadásokat mérsékelni. Illúziókat táplál a konvergenciajelentés, amikor az egészségügyi ellátó kapacitások csökkentésétôl egyensúlyt is eredményezô megtakarításokat is remél – mondta a Demokratának Mikola István, aki szerint a kormány elhibázott politikája, a korábban a Világbank által is támogatott latin-amerikai neoliberális egészségügyi reformtechnológiák magyarországi alkalmazása az ellátórendszer teljes összeomlását és a társadalom drámai kettészakadását idézheti elô. Hernádi Zsuzsa