Az Orbán-kormány legbátrabb lépései közé tartozik, hogy a CEU nevű liberális agymosodát igyekeznek jogi eszközökkel lehetetlenné tenni – mondta a Demokratának Borbély Zsolt Attila erdélyi politikus, politológus, közíró. A Jobbik egykori nemzetpolitikai kabinetvezetőjét, EU-s képviselőjelöltjét Vonáék értékválságáról, a CEU ügyéről, valamint a korábbi román kormányfő Soros-hálózatról tett meglepő kijelentéseiről is kérdeztük.

– A Jobbik korábbi nemzetpolitikai kabinetvezetőjeként nagy port kavart az a facebookos bejegyzése, amelyben arról írt, hogy a párt szembefordult korábbi önmagával. Miért írta?

– A Jobbik úgy tört be a magyar politikai életbe, mint a balliberális oldal által kijelölt tabuknak fittyet hányó, az igazságot mindenáron kimondó párt. Nem véletlen, hogy megkapta a szokásos jelzőket: szélsőséges, fasiszta, náci, kirekesztő, rasszista, antiszemita. Ezzel a harcos retorikával választást nyerni nyilvánvalóan nem lehetett, de sikerült megszólítani egy jelentős, közel egymilliós tábort és életre hívni egy, zömmel nemzetben gondolkodó, az igazság és igazságosság alapértékeire igen érzékeny emberekből álló közösséget. Vona Gábor pártelnök mind a 2010-es, mind a 2014-es választásnak úgy ment neki, hogy a Jobbik győzelmét hirdette, és azt, hogy senkivel nem fog koalíciót kötni. Ily módon a meglehetős sikert a választók és a tagság inkább kudarcként élték meg. Vona Gábor úgy láthatta, hogy ideje váltani, ezt egyébként el is mondta több rendezvényen, meg is írta több fórumon. Meghirdette a néppártosodás programját, ami önmagában helyes dolog. Nem élünk légüres térben, csomagolni kell a nemzeti radikális mondanivalót.


– Akkor mi itt a gond?

– A probléma az, hogy a Jobbik nemcsak stílusában konszolidálódott, hanem célba vette a baloldali szavazókat, és a nekik való muzsikálásban az utóbbi fél évben egyre gyakrabban sértette meg a nemzeti érdekeket. Demobilizálni a népszavazási kampányban, kudarcnak beállítani azt, hogy több mint hárommillió ember határozott nemet mondott a kényszerbetelepítésre, és azt se feledjük, hogy az érvényesen szavazók 98 százaléka tette ezt, nem megszavazni a migráció ügyében az alkotmánymódosítást, majd azon kárörvendezni, hogy Orbán meg­gyengülve megy Brüsszelbe, ez olyan politikai magatartás, amihez hasonlót csak a Benes-dekrétumok ügyében a szlovák oldalra álló nemzetáruló baloldaltól tapasztalhattunk eddig. Ezután jött a Népszabadság elsiratása, majd a CEU-ügy. Nekem ekkor telt be a pohár.


– Szávay István jobbikos képviselő hamar reflektált az ön nyilatkozatára: „Ma Magyarországon egy ideje már nem az MSZP a kommunista utódpárt, hanem a Fidesz. Nem a baloldali erők folytatnak bolsevik hatalomgyakorlást, hanem a kormánypártok. A magyar nemzet szabadságának legnagyobb ellensége ma már nem Gyurcsány Ferenc, de még csak nem is Soros György, hanem maga Orbán Viktor és az általa működtetett maffiaállam”. Mit gondol erről?

– Ez a nyilatkozat is világosan igazolja azt, amit fentebb állítottam, hogy a pártot megjelenítő politikusok szembemennek a párt eredeti értékrendjével. Nem is tudom, hogy magyar érzésű, épeszű ember hogy mondhat ilyet. Nézzük egy kicsit Sorost. A kilencvenes évek elején még sokan a nemzeti oldalon is úgy tekintettek rá, mint egy filantróp mecénásra, a demokrácia őszinte hívére, aki jó ügyeket szolgál a pénzével. Hogy mennyire nem így van, hogy valójában egy gátlástalan, erkölcsi skrupulusok nélküli spekuláns, az lassan derült ki. E tekintetben Schmidt Mára nagy szolgálatot tett minden, a mögöttes valóság iránt érdeklődő embernek a jól dokumentált, minap közölt tanulmányával, amiben feketén-fehéren, tényszerűen igazolja azt, amit egyébként tudtunk, hogy Soros nemcsak a saját világképének megfelelő ideológiai abszurdumokat igyekszik a fiatal generációk agyába elültetni, hanem az egész világot behálózó szervezeti struktúrával bír, melynek segítségével akár rendszereket is meg tud dönteni vagy megdöntésükben meghatározó mértékben közre tud működni. S e lehetőségeivel nem ritkán él is. Azt állítani, hogy a mindenféle gátlás nélkül nemzetgazdaságokat, politikai rendszereket buktató Soros, aki Magyarországon is kiterjedt hálózattal rendelkezik, kisebb veszély a magyar szabadságra, mint a vele szemben a harcot felvevő Orbán, kész abszurdum. Ez valami félelmetes valóságérzékelési zavarra utal. Rosszabb esetben arra, hogy Szávay maga sem hiszi, amit mond, de azt reméli, hogy az ilyen szólamok hozzák majd be kellő számban az MSZP-s és DK-s szavazatokat.


– Ezek után adódik a kérdés: annak idején mégis hogyan került a Jobbik közelébe?

– 2003-ban, amikor a Károli Gáspár Egyetemen tanítottam, az ott elég erős szervezettel bíró Jobbik egyik vezetője – úgy emlékszem, alelnöke –, Vona Gábor kért fel, hogy vezessem a nemzetpolitikai kabinetet. Igent mondtam, vezettem is a testületet 2005 végéig vagy talán 2006 elejéig, amikor már nem fért bele az időbeosztásomba ez a tevékenység. Akkor jeleztem Vona Gábornak, hogy a továbbiakban is számíthat rám konkrét feladatok tekintetében, de rendszeres kabinetülések megtartását már nem vállalom. A Barikád nevű internetes portálra viszont rendszeresen küldtem szövegeket 2011-ig, amikor is úgy szerkesztették át a honlapot és tüntettek el a címlapról, hogy annyit nem mondtak, bikkmakk.


– Mire számított volna?

– Mondjuk arra, hogy köszönjük a munkádat, de nem tartunk rá igényt. Hadd jelezzem, sem a barikádos írásokért, sem a kabinetvezetésért nem kértem és nem is kaptam semmiféle juttatást.


– Hogyan lett a Jobbik EP-képviselőjelöltje?

– 2009-ben kért fel Vona Gábor, hogy vállaljak el egy be nem futó helyet a Jobbik listáján. Rögtön igent mondtam, mert nagyon értékeltem azt a kőkemény elvi és gyakorlati nemzeti kiállást, ami akkoriban a pártot jellemezte. Azt is kérdezte Gábor, hogy nem jelent-e majd problémát nekem Erdélyben a jobbikos jelöltség. Könnyen meglehet, hogy jelent, válaszoltam, de vállalom a kockázatot. Tudvalevő, hogy Tőkés László, aki annak a szervezetnek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak az elnöke, amelynek akkor elnökségi tagja s ma alelnöke vagyok, soha nem kedvelte a Jobbikot. De a helyzet az, hogy mindeddig nem nehezményezte jobbikos kötődésemet, ezután pedig már aligha fogja.


– Mikor kezdett eltávolodni a Jobbiktól?

– 2016 őszén a népszavazási kampány során. Vona ekkor hirdette meg, hogy Orbánnak le kell mondania, ha nem lesz érvényes a népszavazás. Ez egy légből kapott, teljességgel alaptalan szöveg volt, másrészt pedig otthonmaradásra biztatta azokat, akik Orbánban látták a legfőbb ellenséget.


– Igaz, hogy korábban is voltak nézeteltérések ön és Vona Gábor között?

– Igaz. Leginkább azt kifogásoltam, hogy egyenlőségjelet tettek retorikai szinten az MSZP és a Fidesz, Orbán és Gyurcsány közé, amit hatalmas igazságtalanságnak tartottam. De úgy fogtam fel mint egyfajta törlesztést mindazért az igazságtalanságért, amit a Jobbik szenvedett el a Fidesztől.


– Mit gondol, van esély arra, hogy a Jobbik visszataláljon régi önmagához és visszaszerezze a korábbi támoga­tókat?

– Szerintem van erre esély, bár a tapasztalat azt mutatja, hogy akik egy szervezeten belül megszerezték a hatalmat, többnyire akár a szervezet tönkretétele árán is megtartják azt. Nálunk ezt játszotta végig a Magyar Polgári Párt, amely végül az RMDSZ karjaiban kötött ki. De idézhetném Csurka István és a MIÉP, Giczy György és a KDNP vagy Torgyán József és a Kisgazdapárt végzetét. Én mindenesetre szurkolok a tiszta akaratú, nemzetben gondolkodó jobbikosoknak, akiknek nem a magyar miniszterelnök a főellenség, hanem a magát baloldalnak mondó politikai bűnszervezet.


– Ha már baloldal: miközben a kormánypártok az átláthatóság elvének érvényesítését hangsúlyozták a civil szervezetekről szóló törvény néhány nappal korábbi általános vitájában, addig az ellenzék alapjaiban támadta a törvénytervezetet. Mit gondol a CEU-ügyről?

– Az Orbán-kormány legbátrabb, leg­előremutatóbb és nemzetpolitikailag legjelentősebb lépései közé tartozik, hogy a CEU nevű liberális agymosodát igyekeznek jogi eszközökkel lehetetlenné tenni és a külföldről finanszírozott, idegen érdekeket szolgáló álcivil szervezeteket átvilágítani.


– Csakhogy a CEU miatt sok ezren tüntettek Budapesten. Ön szerint kik ezek a tüntetők és kik állhatnak mögöttük?

– Szerintem a Soros-hálózat áll mögöttük, és most tesztelik a terepet. Szándékaikba akár az erőszakos kormányváltás, egy Majdan-típusú puccs is beleférhet. Példaértékű, hogy a rendőrök mennyire nem hagyják magukat provokálni. Bárhogy is nézzük, nagyon itt az ideje egy újabb Békemenetnek, amely megmutatja a magyarság igazi akaratát.


– Helyes döntést hozott a magyar kormány a külföldi egyetemekkel kapcsolatos jogszabálymódosítással – írta közösségi oldalán a lex CEU-val kapcsolatban az Orbán Viktort korábban rendszeresen bíráló Victor Ponta volt román miniszterelnök, aki most egy hasonló törvénytervezet benyújtásán töri a fejét hazájában. Őszintén beszélt Ponta?

– Határozott igen a válaszom. Victor Pontát nincs okunk szeretni, de Sorossal kapcsolatban abszolút igaza van. És azt is látni kell, hogy az Európának migránsokkal való elárasztásán ügyködő Sorosnál mérhetetlenül közelebb áll hozzánk bármelyik román politikus. A román hatalom egyik legfőbb törekvése az elmúlt száz évben az volt, hogy eltüntesse az erdélyi magyarságot. Ezzel együtt azt mondom, hogy a románság egy már-már rokonszenves testvérnép azokhoz a jövevényekhez képest, akik most számolatlanul és ellenőrizetlenül árasztják el Európát. Elnyomásunkban a román állam egyik eszköze a politikailag befolyásolt bíróság volt. Mégis azt mondom, hogy a saríabíróságoknál, a no-go zónáknál ezerszer jobb még a justizmordok sorát elkövető román bíróság is.

Takó Szabolcs