Sorsdöntő esztendők

– Hovatovább halálkeringőnek nevezi a balliberális európai sajtó Orbán Viktor egymást követő találkozóit. Ennyire félnek ezektől a megbeszélésektől?

– Kezd egyre markánsabbá válni az a politikai törésvonal Európában, amely felülírja a politikai erők hagyományos, bal-jobb típusú tagozódását. Új, minden mást háttérbe szorító kérdéssé vált, hogy megmarad-e Európa olyannak, amilyennek ismerjük. Az egyik oldalon állnak a globalista erők, amik egyben az európai egyesített szuperállam eszméjének hívei, és természetes dolognak tekintik a multikulturalizmust, valamint a migrációt, az utóbbit nem is megállítani, hanem ellenkezőleg, menedzselni szeretnék. A másik oldalon pedig azokat láthatjuk, akik a nemzetek Európájában gondolkodnak. Nem haláltáncról és náci gyülekezésről van szó tehát, hanem a szuverenista pártok és országok találkozójáról.

– Matteo Salvini új szövetsége május második felében nagy demonstrációt tart. Az olasz belügyminiszter nyilván nem bánná, ha a Fidesz is csatlakozna hozzájuk, Orbán Viktor viszont arra törekszik, hogy az Európai Néppárt (EPP) fogadja el Salvinit és alakulatát, a Ligát. Hogyan tovább?

– Az biztos, hogy a Fidesz–KDNP az EP-választásig nem akarja felrúgni a néppártot, amelyen belül is megvan sajnos a globalista–szuverenista törésvonal. Orbán Viktor egyértelműen abba az irányba húzná az EPP-t, ahol Salvini és Strache is található. Az osztrák alkancellárral, Heinz-Christian Strachéval való hétfői találkozóján már odáig ment, hogy a baloldaliaknak, liberálisoknak és zöldeknek parírozó néppárti elnökjelöltet, Manfred Webert alkalmatlannak nevezte az Európai Bizottság vezetésére. De ad még egy utolsó lehetőséget a néppártnak arra, hogy gondolja át majd a helyzetét a választási eredmények fényében, és a szuverenisták felé gravitáljon. Tegyük hozzá, ennek az esélye a valóságban szinte a nullával egyenlő. A CSU/CSU-s Manfred Weber, Angela Merkel, de még Annegret-Kramp Karrenbauer, az új CDU-elnök megnyilatkozásai is föderalista-globalista jellegűek. Sőt, a keresztényszociális CSU januárban beiktatott elnöke, Markus Söder is ebbe az irányba halad, azt mondta, nem tetszik neki az Orbán–Salvini-találkozó, mert ő abban bízott, hogy a Fidesz és Orbán a néppárti tagságuk felfüggesztése okán „észhez tér”… A CSU elvben a Fidesz legrégebbi, legmegbízhatóbb szövetségesének számított eddig. Szerintem a kérdések már eldőltek a mélyben, de a magyar kormányfő meg akarja várni a választásokat. De várható a néppárt és a Fidesz szakítása.

– A magyar miniszterelnök új uniós testületet szeretne létrehozni a migráció kapcsán, a belügyminiszterek tanácsát. És úgy érezni, mintha Matteo Salvinira bízná legszívesebben e tanács vezetését, már csak azért is, mert az olasz politikus saját hazájában is belügyminiszter és persze a kormányfő helyettese is egyben…

– Komoly esély van erre, és nyilván Salvini sem mondana nemet. Egy nemrég rendezett budapesti migrációs konferencián Orbán Viktor elmondta, hogy mi, magyarok mindent megteszünk Európa védelmében, de szükségünk lenne egy nagy múltú, tekintélyes partnerre is ebben. Szerintem itt elsősorban a hatvanmilliós Olaszországra gondolt.

– A találkozó utáni sajtótájékoztatón minduntalan elhangzott az egységes fellépés jelszava. Egységes fellépés a migrációval szemben, egységes fellépés a kiutasítottakat vissza nem fogadó országokkal szemben is. A küszöbönálló választás ütheti rá a pecsétet erre az egységre?

– Persze. Ráadásul szó volt arról is, hogy lépjünk fel egységben a szuverenista országokkal szemben indított brüsszeli perek és eljárások kapcsán is. Afféle véd- és dacszövetség lenne ez. Az olaszokat például nemcsak a tengerpartjuk szigorú határvédelme miatt támadják, de gazdasági kérdésekben is sokat akadékoskodott velük az EU. Jó ideig a költségvetésüket sem akarta elfogadni.

– Már-már azt kell mondanunk, túl szép lenne ez az egész ahhoz, hogy megvalósulhasson. Máris van itt egy zavaró elem. Matteo Salvini ugyanis a valódi menekültek integrációját helyes lépésnek tartja. Orbán Viktor viszont inkább a helyben való segítségnyújtást favorizálja, ezzel szeretne megelőzni mindenféle migrációt. Így is működik majd az egység?

– Hogyne működne. Az természetes, hogy az azonos felfogású államok között is jelentkeznek bizonyos érdekellentétek. Ezeket azonban háttérbe szorítja a fő cél, a nemzetállami jogok megőrzése, a keresztény kultúra dominanciájának megvédése, gazdasági szuverenitásuk megerősítése, az önállóság megtartása az adózás és a szociális ellátás kérdéskörében és így tovább. Közös alapelveinkről beszélek. Ez Olaszországnak is egyfajta gazdasági szabadságot kölcsönözne, amellyel Salvini szerint is úrrá tudna lenni problémáin és válságain a római kormány. Ide az egységen és az unió korszerűsítésén, a rendszer radikális szerkezeti-intézményi átalakításán és a jelenlegi brüsszeli elit leváltásán keresztül vezet az út. Nyilván Salvininak is fejtörést okoz, hogy mi legyen azokkal a migránsokkal, akik már Olaszországban vannak, ráadásul úgy néz ki, hogy csupán húsz százalékuk számíthat majd menekültstátusra. De itt, Budapesten most a határok védelméről, a kiutasítottak visszaküldéséről beszélt elsősorban ő is. Világos, hogy a bonyolult kérdés megfelelő politikai egyeztetést kíván majd később. Szlovákiával is vitában állunk a magyar himnusz és az ennek kapcsán született DAC-törvény ügyében, mégsem lép ki egyikünk sem a V4-ből.

– Az olasz belügyminiszter azt mondta, Magyarországra küldi gazdasági és pénzügyi szakembereit az itteni szisztémák tanulmányozására. Az már így is biztos, hogy Róma a magyar, egykulcsos adórendszerből kiindulva készíti elő saját adóreformját…

– Ez nem tetszik majd az uniónak, mert a miénk sem tetszett. A brüsszeli main­stream a magyar családpolitikai modellen is felháborodott: ha már orvosolni kell Európa népességfogyását, akkor ők a migráció felpörgetésében látják a megoldást. Salvini arról is beszélt most Budapesten, hogy már a végéhez közeledik annak az olasz családpolitikai programnak a kidolgozása, amely a magyar rendszerről vette a mintát. Egyébként ezen az úton jár a lengyel kormány is, még ha erről általában keveset is beszélünk. Magyarország példával szolgált, modellt mutatott fel. Persze nem kötelező követni bennünket, hiszen a nemzetek egyenrangúságára épülő uniónak éppen a választás szabadsága adja a lényegét. De csak egy ilyen Európa képes fennmaradni, ez a meggyőződésem. A központosított, szuperföderális, birodalmi unió életképtelen.

– A V4 egyébként miként csatlakozhat ehhez magyar–olasz tengelyhez?

– Salvini várja az általa talpra állított szövetségbe a V4 szuverenista pártjait is. Már korábban csalogatni kezdte őket, és ott is van már például a szlovák Mi családunk nevű formáció, emellett Salvini tárgyal a csatlakozásról a lengyel Jog és Igazságossággal, illetve annak vezetőjével, Jarosław Kaczyńskival is. A V4 ettől még együtt marad, de így már egy nagyobb, átfogóbb szuverenista szövetség része is lesz.

– Szó esett róla, hogy Magyarország beszáll a trieszti kikötő fejlesztésébe, és általában is dinamikusan fejlődnek az olasz–magyar gazdasági kapcsolatok. Miért olyan új keletű jelenség ez?

– Ezek a kapcsolatok régre nyúlnak vissza, gondoljunk csak a monarchia idején meglévő Adria menti együttműködésekre, amelyek a kommunizmus korszakában persze háttérbe szorultak, és az elmúlt harminc évben sem erősödtek fel annyira, amennyire kellett volna. Úgy látni azonban, hogy a mostani, eredendően a migráció kapcsán kialakult közeledés a gazdasági együttműködésben is új távlatokat nyit.

– Orbán Viktor azt mondta, hogy a brüsszeli elit eltávolodott a való élettől, ezzel együtt az unió polgáraitól is. Matteo Salvini viszont nemcsak ezt az elitet váltaná le, de azt a politikailag korrekt beszédmódot is, amellyel a brüsszeli hivatalnokok elfedik előlünk a valóságot…

– Az olasz belügyminiszter nyílt beszédű ember, ezt már megszokhattuk tőle. A népvándorlások, az idegen kultúrák erőszakos megjelenése az európai kontinensen veszélyes folyamat, amit csak az elején lehet megfogni, később már megállíthatatlanná válik. És Európa, ideértve Olaszországot is, még azon a határon lebeg, amikor megállíthatja a népességcserét, régi, hagyományos értékrendjének lebontását. Ez tíz-húsz év múlva már nem menne. Sorsdöntő esztendők a mostaniak.

– Ön optimista?

– Látható, hogy abban a politikai érdek- és értékszövetségben, amit a Salvini–Orbán-találkozó is szimbolizált, egyre komolyabb erők jelennek meg. Salvini Európai Szövetség az Emberekért és a Nemzetekért nevű formációja négy párttal indult, és már tíz van benne. És az EP-választások kapcsán új szuverenista pártok is megerősödhetnek és csatlakozhatnak. Amúgy pedig van még három uniókritikus pártfrakció is a porondon, amelyből jó pár alakulat bővítheti majd Salvini szövetségét. Olyan arányt érhet el az EP-ben is szuverenista oldal, amely jó esetben akár blokkolhatja is a föderalisták egyes kezdeményezéseit. Őszintén hiszem, hogy Európa megmenekül.

– Orbán Viktor nagyon udvarias volt Matteo Salvinival, méltatta elkötelezettségét, rátermettségét. A két ország közül valójában melyik inspirálja erősebben a másikat?

– Azt azért valljuk be, hogy Orbán Viktor és az ő kormánya taposta ki a szuverenista politika útját. Modellé is téve azt 2010-től kezdve, hisz már akkor a nemzetállamok uniójáról beszélt. Salvini, aki eredetileg baloldali politikusként indult, akkor még nem tartott itt, de kezdte felismerni, hogy a baloldal már rég felhagyott az emberek érdekeinek védelmével. Salvini a kilencvenes évek második felétől átállt a jobboldalra. Jól tette.