Sorsdöntő választás

– A Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren a TEK elfogta az Iszlám Állam egyik harcosát. Csakhogy a letartóztatott F. Hasszán előtte évekig szabadon mozgott a kontinensen, hiszen tartózkodási engedélyt kapott, sőt migránskártyát is, amire a támogatást utalták neki. Mi változott, hogy most mégis sikerült lekapcsolni?

– Annyi történt, hogy az európai igazságügyi és belügyi szervek, és ezen belül természetesen a titkosszolgálatok, végre eljutottak oda, hogy már nemcsak kapni szeretnek információkat, hanem adni is. Ennek köszönhető a mostani magyar siker, és nyilvánvaló, hogy a jövőben sokkal hatékonyabb lesz a terroristákkal szembeni fellépés Európában.

– Túl azon, hogy örülünk az előrelepésnek, azért továbbra sem lehet majd minden terroristát nyomon követni, főleg úgy, hogy – éppen a mostani eset mutatott rá – korábban igen könnyen kijátszhatták a hatóságokat a migránsok. Mekkora a baj?

– Hans-Georg Maaßen, a német Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal (BfV) nyugalmazott vezetője két hete beszélt arról, hogy a németországi terroristák hetven-hetvenöt százalékáról semmit sem tudunk. Azt is hozzátette, hogy jelenleg nagyjából kétezer-ötszáz terroristagyanús személy, mintegy tizenkétezer szalafista és huszonkétezer szélsőséges iszlamista tartózkodik Németországban. Az a tény pedig, hogy F. Hasszán 2016 óta szabadon mozgott a kontinensen, azt mutatja, hogy itt, Európában fogalmunk sincs arról, ki milyen pozíciót töltött be az Iszlám Államban. Becslések szerint a terrorállam katonáinak fele esett el harc közben, a többiek viszont továbbra is fenyegetést jelentenek. Akik Európából érkeztek, azok most vissza is akarnak térni – ne feledjük, olyan emberekről beszélünk, akiknek egy része továbbra is potenciális terrorista. Bonyolítja a helyzetet, hogy egyetlen európai ország sem tud mit kezdeni az ott élő asszo­nyaik­kal, ahogy ezt mostanában láthattuk is. Ők részben szintén terroristák. A gyerekek ötéves koruk óta a Koránt olvassák, és jelentős részük megtanulta a fegyverek használatát. Mindez egyértelműen növeli Európa terrorfenyegetettségét.

– Lehet törvényes eszközt találni a kívül tartásukra?

– Van, de az nem demokratikus – mondta a már említett Hans-Georg Maa­ßen. Arra hívta fel a figyelmet, hogy Szingapúr pontosan meghatározza, hányan léphetnek az országba, ahogy azt is, kiket enged be. Így jár el például Japán is. Beszélhetünk persze más módszerekről is, de csak ez a szigor vezet eredményre.

– Pedig bőven lenne ok a szigorításra Európában is, elég csak a szenegáli származású, de olasz állampolgárságú buszsofőrre gondolni, aki nemrég felgyújtott egy gyerekeket szállító iskolabuszt, hogy tiltakozzon az olasz kormány bevándorláspolitikája ellen. Úgy tűnik, nem szűnnek a migránsok által elkövetett erőszakos cselekmények….

– Nincs jelenleg olyan fejlemény, ami arra engedne következtetni, hogy a közeljövőben csökkenne a migránsok által elkövetett erőszakos cselekmények száma. Mindaz, amit Olaszországban láthatunk, teljesen új helyzetet teremt. A Salvini-kormány elkezdte vizsgálni azt, hogy a náluk felhalmozódott migránstömeg vajon mekkora részben áll gazdasági bevándorlókból, és arra jutottak, hogy jelentős többségük az. Csakhogy számukra már korántsem kell mindazokat a kedvezményeket biztosítani, mint a háborús vagy a politikai menedékkérőknek.

– Mi következik most? Elkezdődik a kitoloncolás?

– Ez nagyon nehéz kérdés. Németországban jelenleg kétszázezer embernek van a kezében kitoloncolási végzés, ám ezek döntő része soha nem lesz hajlandó elhagyni Németországot; mivel felszívódnak, a hatóságok nem tudják őket előállítani.

– Szintén friss hír, hogy egy török tulajdonban álló hajó kapitánya kimentett mintegy száz migránst a Földközi-tengerből, akiket annak rendje és módja szerint vissza akart szállítani Líbiába. Csakhogy a migránsok erőszakkal elfoglalták a hajót, ezzel kimerítve a kalózkodás fogalmát, majd Málta felé vették az irányt. Ez lesz a jövő? A menekültek egyre erőszakosabban ostromolják majd a határokat?

– Valóban azért foglalták el a hajót, mert be akartak jutni Európába, a török hajóskapitány pedig vissza akarta vinni őket Líbiába. A kapitány eleve hibát követett el azzal, hogy felvette őket a hajóra. Mára egyébként az EU is beszüntette a földközi-tengeri mentést, mivel nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Csakhogy azt sem árt szem előtt tartani, hogy sokak számára Európában még munkanélkülinek lenni is messze kifizetődőbb, mint otthon bármilyen munkát végezni. Nemrég jöttem haza Egyiptomból – jegyezzük meg, hogy ez Afrika egyik legfejlettebb állama. A Nílus közvetlen környezete valóban gyönyörű, de ezen a pár kilométeres sávon túl olyan eszméletlen a nyomor – miközben az ország lakossága nyolchavonta nő egymillió­val –, hogy az ember ráébred, ezt a migránsáradatot megállítani nagyon nehéz lesz. Valamilyen formában mindenképp szükség lenne összeurópai együttműködésre, és hamarosan, a májusi választások után az is eldől, milyen lesz Európa arculata a jövőben.

– Már négy évvel ezelőtt megjósolta, hogy Európa ki fogja tenni a megtelt táblát. Egyes lépések arra utalnak, hogy már Nyugat-Európában is felfogták, a migrációval kezdeni kellene valamit. Csakhogy a markánsan fellépő Olaszországot leszámítva jószerével tessék-lássék megoldásokat láthatunk, mintha szándékosan hagynák nyitva a kiskapukat a migránsok előtt…

– Emögött az áll, hogy számos nyugat-európai kormány úgy gondolja – persze a lakosság már jóval kevésbé –, hogy migránsokkal lehet pótolni a hiányzó munkaerőt, és ezzel megoldhatók a nyugdíjrendszer várható problémái. A német kormány folyamatosan azt kommunikálja, ahhoz, hogy Németország működőképes maradjon, ötven éven keresztül 500-700 ezer embert kell évente betelepíteni. Ez persze azt is jelenti, hogy az ország arculata teljes mértékben megváltozik. Ma már minden negyedik családban legalább az egyik szülő nem német származású. A korábbi vendégmunkásprogram nem hozta meg a várt eredményt, de a migránsoknak is csak az ötven százaléka lesz hajlandó dolgozni, ők legkorábban öt év múlva állhatnának munkába. Ez azt jelenti, hogy pillanatnyilag egyáltalán nem, és a jövőben is csak részben fogják segíteni a német költségvetést, miközben egyre súlyosabb terhet jelentenek. A bejövő migránsok döntő többségéről nem tudjuk, hogy kicsoda, a papírjaikat eldobják, nincs szakmájuk, diplomájuk.

– Eközben a migráció hasznos voltát sulykolja az ENSZ migrációs paktuma is. Nem látnak a szemüktől, vagy valami más áll a háttérben?

– Az ENSZ migrációs paktuma azt tükrözi, hogy a szervezet tagállamainak a zöme kibocsátó ország. Ma már egyre több harmadik világbeli vezető véli úgy, hogy nagyon jó üzlet az, ha a lakosság egy része elvándorol. Ezekben az országokban eleve magas a születésszám, így a távozók utánpótlása meg van oldva, ráadásul a migráció egy szelep, amely csökkenti a belső feszültségeket. Így ezeknek a vezetőknek – még ha némi támogatásért cserébe papíron fel is lépnek a migráció ellen – az érdekük inkább az, hogy fenntartsák a folyamatot.

– Európában viszont, legalábbis, ami a lakosság jó részét illeti, már régen lecsengett a Willkommenskultur. Ön szerint hogyan fognak szerepelni a közelgő EP-választáson a Brüsszellel szemben kritikus, migrációellenes erők?

– Az már teljesen világos, hogy teret fognak nyerni, azt azonban nem lehet megbecsülni, hogy milyen mértékben. Jelenleg nagy a bizonytalanság, elég csak arra gondolni, hogy még azt sem tudjuk biztosan, vajon kilépnek-e addigra a britek, márpedig ez is befolyásolná az erőviszonyokat, méghozzá úgy, hogy a magyar pozíciókat is javítaná. Valószínű, hogy a migrációt támogató baloldali pártok visszaszorulnak, majd jönnek a koa­líciós tárgyalások, amelyeknek szintén bizonytalan a kimenetelük.

– Milyen mozgástere lesz hazánknak? Orbán Viktor nemrég arról beszélt, Magyarország számára kulcskérdés, hogy legyen egy nagy ország amelyik azt mondja, amit mi, mert az energiáink végesek. A miniszterelnök Olaszországot hozta példának. Számíthatunk majd rájuk?

– A magyar és az olasz álláspont a migrációt érintő kérdésekben azonos, és ugyanez várható a májusi választások után is. Közösen eleve hatékonyabban tudja képviselni ezt a két ország, ráadásul nem is lesznek egyedül. A V4 ebben a kérdésben együtt mozog, de ide sorolhatjuk még Ausztriát, illetve egyre inkább a skandináv országok egy részét is, így összefogva egyre keményebb fellépésre lesznek képesek.