Hétről hétre vesz újabb fordulatokat az Arany Alkony idősek otthona esetleges bezárásának története. Az 1800 nyugdíjasnak otthont biztosító, öt szállásközponttal rendelkező, piacvezető intézmény működtetője a tavalyi év utolsó napjaiban saját maga adta vissza engedélyét, amit a Fővárosi Szociális és Gyámhivatal jóvá is hagyott. Eszerint április elsejével be kellett volna zárni az épületeket. Ám a Főpolgármesteri Hivatal fellebbezésére a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal néhány hónapra felfüggesztette az engedély visszavonását – a főváros szociális ellátórendszere ugyanis nem tudott volna mit kezdeni a hirtelen rászabaduló, mintegy ezer, jelentős részben felügyeletet igénylő idős emberrel. A probléma azonban nincs megoldva: a pénz továbbra is kevesebb, ráadásul immár az épületek tulajdonosa és működtetője is vitában áll, miként folytatható a tevékenység.

Támogatásokért harcolva

Az épületekben lakó nyugdíjasok közben találgatnak, rémhíreket költenek, nyugtalankodnak további sorsukat illetően. A nyugdíjasházakba költözéssel legtöbben pénzzé tették korábbi lakásukat – sokan ebből váltották meg a belépési díjat –, visszamenniük tehát nincs hová. Ráadásul sokuk épp azért döntött az otthonba költözés mellett, mert nem akart családja terhére lenni. Nem éppen ideális a légkör beteg, oltalomra és kíméletre szoruló emberek számára.

Pedig az elmúlt másfél évtizedben úgy tűnt, kifejezett sikertörténet az Arany Alkony idősek otthona. A cég 1997-es első szállása után sorra nyitotta az újabb és újabb központokat. Jelenleg négy fővárosi helyszínen, valamint Törökbálinton összesen kilenc önálló épületben folytatnak idősellátást.

A jövőbe vetett bizalmat mutatta, hogy a cég egyre nagyobb és egyre inkább luxuskiegészítőkkel felszerelt komplexumokat adott át. A 2000-ben felavatott csepeli intézményükben már három 150 fős blokkot építettek, a 2005-től működő „Paskál” központot pedig már négyszer 150 főre tervezték. Utóbbiban gyógyvízzel ellátott uszoda, pezsgőfürdő, fizioterápia, masszázsszolgáltatás, szolárium is az idősek rendelkezésére állt. A beruházásba 3,5 milliárd forintnyi bankhitelt is invesztált a cég.

Az otthonok lakói elégedettek voltak a számtalan közösségi programmal, kirándulással, a cég Arany Alkony néven még helyi újságot is megjelentetett a közösség összekovácsolásának elősegítésére. 2006-ig tehát igazi jó világ volt a hazai idősotthonok történetében. Ekkor azonban a gyurcsányi megszorítások ezt a szektort is utolérték. Az otthonok működtetésére biztosított állami támogatások csökkenni kezdtek. S különösen jelentős visszavágás történt az úgynevezett emelt szintű ellátások támogatásában – az állam úgy vélte, a luxust mindenki maga fizesse meg. Ennek megfelelően 2005 után már egyetlen új épületet sem avatott a korábban rohamtempóban terjeszkedő Arany Alkony Kft.

De Fülöp Róbert, a cég tulajdonosa nemcsak ezzel próbált alkalmazkodni az új idők kihívásaihoz. Mivel az alapellátás támogatásában messze nem alkalmazott akkora visszavágást az állam, lakóival átdolgozott szerződést kötött, hogy a jövőben csak erre lesznek jogosultak. S nem hagyta figyelmen kívül azt sem, hogy az alapellátás mellé kiegészítő egyházi támogatást is lehetett igényelni – bár ennek feltétele az volt, hogy az intézmény valamely egyház működtetésében legyen. Ez sem váratott sokáig: 2006-ban az Arany Alkony otthonok átkerültek a Kálvin János Presbiteri Misszió irányítása alá.

A cégvezető így sikeresen végrehajtotta a bravúrt: a megszorítások elől menekülve intézményei végül másfélszer akkora állami támogatásra lettek jogosult, mint a korábbi években.

Bár az Arany Alkony otthonok működtetője a misszió volt, a bevétel jelentős része továbbra is Fülöp Róbert cégeihez került. Az épületek tulajdonosaként ugyanis a Fülöp vezette Medicatus Kft. (és néhány más tulajdonostárs cége) bérleti szerződést kötött a misszióval, havi 44 millió forint értékben. Amikor az emelt szintű ellátást alapellátásra minősítették vissza, a lakóknak elvileg részvisszafizetést kellett volna adni korábbi belépési díjaikból. Erre azonban csak elvétve került sor, ehelyett ugyanis kiegészítő egészségügyi ellátásra kötöttek szerződést – sőt a későbbi szerződéseknél is külön pont rendelkezett az egészségügyi ellátásról. Az egészségügyi szolgáltató pedig szintén a Medicatus és annak alvállalatai lettek.

Egyház kerestetik

Ez a modell egészen 2011 nyaráig működött, amikor a parlament úgy döntött: felülvizsgálja az egyházak támogatásának kusza szabályait. A törvényalkotók ezt azzal indokolták: a Magyarországon tavalyig működő háromszáz egyházból igen sokan csak a felekezeteknek járó támogatásokért és adókedvezményekért jegyeztették be magukat. A felülvizsgálaton a Kálvin János Presbiteri Misszió is elbukott. Ami nem is meglepő annak ismeretében, hogy a szervezet a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház magyarországi egyházteste. Amely ráadásul már az alapításkor is vitában állt horvát anyaegyházával, s hitéleti munkát – az Arany Alkony otthonokon kívül – Magyarországon egyáltalán nem végzett. Az otthonok működtetőjeként ugyanakkor 3 milliárd forintnyi egyházi támogatást kapott az államtól a felekezet.

2012-ben a kiegészítő egyházi támogatás összege már majdnem eléri az alaptámogatásét: előbbi évi 601 , utóbbi 636 ezer forint gondozottanként. Az egyházi státusz elveszítése tehát azt jelentette, hogy idén januártól felére esik az Arany Alkony otthonokhoz érkező közpénz.

A Misszió és a Medicatus vezetői tehát egyaránt kiadták a jelszót: új, immár a történelmi egyházak körébe tartozó működtetőt kell találni. Égető Ferenc, a Kálvin János Presbiteri Misszió vezetője egyfajta „egyház-átigazolási” szándékkal felkereste a Magyarországi Görög Katolikus Egyházközösséget – ám azok nem lelkesedtek a Medicatus Kft. felé teljesítendő több tízmilliós kötelezettségek hallatán. Végül mégis megegyeztek a görög katolikusok egyik alszervezetével, az alig százfős Esztergomi Görög Katolikus Egyházközösséggel.

Hogy milyen tárgyalások eredményeképpen, azt csak találgatni lehet, de a következmény beszédes: mind az esztergomi görög katolikus közösség fejét, mind Égető Ferencet leváltották egyházi feljebbvalói, majd rövid úton érvénytelenítették a szerződéseket.

Hasonlóan eredménytelenek maradtak Fülöp Róbert egyházkereső kísérletei, aki az unitárius és az izraelita hitközséggel is tárgyalt, ám egyikkel sem sikerült megegyeznie. Mindeközben az Arany Alkony otthonokban egyre inkább eluralkodott a bizonytalanság. Hogy az Arany Alkony lapok 2011 tavasza óta nem jelentek meg, csak első baljós jele volt a pénztelenségnek. Ősszel azonban már Égető Ferenc kezdeményezte a Medicatusszal kötött bérleti szerződés felbontását, arra hivatkozva, hogy egyházi kiegészítő normatíva híján képtelenek biztosítani a fenntartást. Ez a kérelem köszönt később vissza a Fővárosi Szociális és Gyámhivatal döntésében, amely a bérleti jogviszony rendezetlenségére hivatkozva határozott a működési engedély visszavonásáról. A pénzforrások beszűkülése ugyanakkor a működtetésben eddig szövetséges két felet is egymásnak ugrasztotta. Miután Égető Ferencet leváltották, a Kálvin János Presbiteri Misszió új vezetése közölte: kiegészítő egyházi támogatás nélkül is tovább működtetnék az otthonokat, amennyiben a tulajdonosi kör hajlandó lemondani korábbi, meglehetősen nagy profitjáról. Az új vezető, Erdős János hozzátette: az egyházi normatívából az elmúlt években amúgy sem látott sokat a misszió, abból a szerződéses partnerek húztak extraprofitot. A szervezet egyúttal sikkasztás és különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt feljelentést is tett. S törvénytelen pénzmozgásokra hivatkozva szintén feljelentést tett Fülöp Róbert, aki állítja: 250 millió forintot nem fizetett ki cégei számára a Misszió, amely ráadásul több közműcégnek is adósa maradt. Ezért a Medicatus inkasszót kezdeményezett az idősotthonok lakóinak befizetéseire, emiatt ugyanakkor a Misszió nem tudja a pénzeket az ellátásra fordítani.

Fülöp egyik közleménye szerint „a működési engedély visszavonása kedélyeket borzoló, ám elkerülhetetlen lépés” ahhoz, hogy újra működőképesek legyenek az Arany Alkony otthonok. Az ingatlanok tulajdonosai egyúttal szintén bejelentették, hogy kht. létrehozásával átvennék az intézmény működtetését.

Civilek hátrányban

Jelenleg mindkét fél úgy látja: az alapszolgáltatásra nyújtott állami támogatásból, valamint a nyugdíjasoktól levont 80 százaléknyi nyugellátásból fenntarthatók az Arany Alkony otthonok. E felvetéssel egyébként a szakma egy része is egyetért. Ahogy forrásaink fogalmaznak: a két tétel együtt lehetővé teszi a rentábilis működtetést, igaz, a korábbi kétszámjegyű helyett csak minimális profitrátával. Mások ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet: a civil fenntartókat ellehetetleníti, hogy a számukra elérhető állami támogatás összege évről évre csökken, miközben az egyházé folyamatosan és jelentősen nő.

2004-2012 között 737 ezerről 636 ezer forintra csökkent az alapellátásra adott, egy főre vetített éves támogatás, az emelt szintűre fizetett pedig brutálisan, 737 ezerről 127 ezer forintra zuhant. Ugyanezen idő alatt az egyházi kiegészítő normatíva ugyanakkor 354 ezerről 601 ezer forintra emelkedett. Vagyis mintha a törvényalkotók arra törekednének, hogy az egyházakat hozzák helyzetbe az idősellátásnál.

Utóbbit egyébként magyarázhatja az is, hogy az elmúlt években változott az idősotthonokat választók motivációja. Míg korábban sokan a kényelmesebb öregkor reményében áldozták fel a kínált apartmanokért lakásukat, néhány éve a törvény nem teszi lehetővé a többmilliós beszállási díjakat. Az idősotthonok inkább a szociális ellátórendszer részeként működnek, ahová a családtagok viszik visszafordíthatatlan betegséggel vagy leépüléssel küszködő felmenőiket.

Az Arany Alkony lakói számára további rossz hír, hogy a jelenlegi jogszabályok szerint egy-egy idősotthon csődje esetén az ellátási kötelezettség a területileg illetékes önkormányzatra száll. Jelen esetben ez a fővárosi önkormányzat, ám a budapesti idősotthonok már most rendkívül telítettek. A mintegy két tucatnyi intézmény négyezer férőhelyére 2-4, esetenként tízéves előjegyzési idővel juthatnak be az érintettek. Ráadásul a minőség távol áll az Arany Alkonyban megszokottól: egy szobába négy-öt, vagy még több embert zsúfolnak össze. Vagyis a főváros számára mindenképpen jó hír, hogy pillanatnyilag az üzemeltetésben érintett mindkét fél az eddig veszteségesnek mondott működtetésért harcol.

Mindez persze kérdésessé teszi, hogy a „veszteség” valóban veszteséget takart. Ha azonban igazak a szkeptikusok által emlegetett számok, az Arany Alkony válsághelyzetét civil intézmények, vagy egyházi státuszoktól megfosztott intézmények sora követheti. A szakma szerint egy férőhely fenntartása ugyanis havi 170-200 ezer forintba kerül – márpedig az alaptámogatásból és a nyugdíj megterheléséből csak 110-140 ezer forint jöhet össze.

Kárász Andor