Sötétzöld ámokfutás

– Milyen hatással van az Ukrajna területén zajló háború a magyar mezőgazdaságra?

– Mindennek az alapja a termelés, amihez számos anyagra, eszközre van szükség. Ha ezek behozatala részben az Oroszország elleni embargós rendelkezések, részben az Ukrajna felőli szállítás leállása vagy akadozása miatt ellehetetlenül, akkor nagy a baj. Mondok egy példát: a mezőgazdasági gépek kábelkötegeit jórészt Ukrajnában gyártják, de a háború jelentősen visszavetette a termelést. A műtrágya-alapanyagokhoz való hozzáférés is sokkal nehezebbé vált, ami értelemszerűen fölveri a költségeket. A termények világpiaci árai is megugrottak, hiszen Oroszország és Ukrajna a Közel-Kelet és Afrika, főleg Észak-Afrika legfőbb gabonaellátója, a kínálat pedig az ő kiesésükkel szűkül, miközben a kereslet nem csökken, sőt inkább nő. Ennek következtében már most is egészen extrém árakkal lehet találkozni. A közelmúltban több afrikai nagykövettel tárgyaltam, akik burkoltan vagy nyíltan aggodalmuknak adtak hangot, mivel az ENSZ Élelmezésügyi Programjának is az ukrán gabona az alapja. Szeptemberig, októberig még kitart a betárolt gabona, de azután válsághelyzet alakulhat ki. Ez a helyzet amúgy a versenyben maradó gabonatermesztőknek rövid távon kedvező pozíció, még ha közép- és hosszú távú kifutása kérdéses is. Szerencsére Magyarország gabonaexportőr, így nálunk kenyérhiány nem fenyeget. Napraforgónk is van elég, viszont ebből Ukrajna a világ legnagyobb termelője, legalábbis az volt eddig. Ha az oroszok elvágják őket a fekete-tengeri kikötőktől, márpedig ez jelenleg reális lehetőség, akkor bármennyi olajos magot termelhetnek, nem tudják külföldre juttatni. Ez sok helyen hiányt és áremelkedést fog okozni. Egyes országokban mostanra szinte eltűnt az étolaj.

– Az állattartók mire számíthatnak rövid távon?

– Nem könnyű a helyzet, mert az extrém mértékben megemelkedett takarmányköltséget a gazdák nem vagy alig tudják érvényesíteni. Logikus lenne a jelentős áremelkedés, ugyanakkor a gazdaságpolitika érthető módon igyekszik visszaszorítani az inflációt. Így a kalapács és az üllő közé kerültek az állattenyésztők, az önköltségek messzemenően indokolttá tennék a jelentős emelést, a piaci realitások, például az árstop azonban ellenkezőleg hatnak. Ez társadalompolitikai kérdés, ami ezért társadalmi megoldást kíván. Örülök, hogy a hatósági fogyasztói árak betartása a kiskereskedelem feladata, nem a gazdáké, mert így nem a termelőknek vagy a feldolgozóknak kell maximált áron adniuk a termékeiket. Sőt, a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmát is feloldotta a jogszabály, így a gazdák akár a hatósági ár fölött eladhatják portékájukat, a különbözet a kiskereskedők profitját csökkenti. De ezek nem normális piaci körülmények, csak szükségmegoldások. Hogy mikor áll helyre az egyensúly, azt aligha tudjuk megjósolni. Ezért is létkérdés, hogy észszerű döntések szülessenek az Oroszország elleni szankciókról például az energetika terén. Az orosz földgáz és kőolaj nélkülözhetetlen a műtrágyagyártástól a fűtött üvegházak, a szárítók és a hűtőházak üzemeltetésén át a gépek működtetéséig. Ezeket az energiahordozókat nem tudjuk mással helyettesíteni. Mélységesen megrendít minden szenvedés, minden kioltott emberélet, de a magyar nemzetgazdaság kivégzése nem menti meg Ukrajnát. Ezért álságos, hogy olyan további korlátozásokat követeljenek az ellátási problémákban alig érintett országok, amelyek minket és néhány más államot is tönkretennének. Ezt minden lehetséges eszközzel meg kell akadá­lyozni.

– Zajlik egy másik háború is, az európai gazdák jó ideje viaskodnak az Európai Bizottsággal. Hogy áll a józan ész és az őrület abszurd küzdelme?

– Nehéz helyzetben vagyunk, mivel szakmai szempontok helyett politikai, ideológiai megfontolások vezetik az Európai Bizottság agrárpolitikáját. Itt meg kell említeni Frans Timmermans bizottsági alelnök, úgynevezett zöldmegállapodásért felelős biztos nevét. Megjegyzem, már az elnevezés is hazugság, hiszen semmilyen megállapodásról nincs szó, csak valóságtól elrugaszkodott, ideológiai alapú diktátumokat látunk. Ez aljas politika, amivel demagóg módon megtévesztik az egyre népesebb városokban élő jó szándékú, de alapvető információk híján lévő embereket, akiknek gyakran már a nagyszülők révén sincs kapcsolatuk a vidéki életformával. Timmermansék ugyanis hatástanulmányok nélkül írogatnak le célszámokat a műtrágya, a növényvédő szerek csökkentéséről. Két neves nyugat-európai egyetem, a kieli és a hollandiai wageningeni tudósai is alapos tanulmányban tárták fel, hogy a műtrágya és más szerek használata csökkentésének jelentősége a klímavédelem szempontjából gyakorlatilag a nullával egyenlő, miközben tönkremennek a gazdák. De a fogyasztók is rosszul járnak, mert így Brüsszel kiszervezi az élelmiszer-termelést például Dél-Amerikába, ahol ma is számtalan olyan kemikáliát használnak, amit Európában már rég nem. Jól hangzó, de minden valóságalapot nélkülöző városi elméletek helyett meg kell érteni, hogy ha valaki, akkor épp a termelő érdekelt leginkább a föld, a természet megóvásában, az állatok jólétében, hiszen csak ebben az esetben tud gazdaságosan, nyereségesen termelni. Valójában azok ártanak legtöbbet például az állatoknak, akik – és ez nem kitaláció, hanem megtörtént eset – „kiszabadítják” a szarvasmarhákat az istállóból, a gazdák „fogságából”, és beterelik őket az erdőbe, a biztos pusztulásba.

– Városi elméletek vezetnék az agrárium eurómillióiról döntő brüsszeli vezetőket?

– Ez a felfogás polgárjogot nyert az Európai Bizottság köreiben. És mivel ott nem buta emberek ülnek, sajnos okkal feltételezhetjük a tudatos aljasságot. Nem érdekli ugyanis őket, hogy hányan mennek tönkre miattuk. Ezért nem mozdították a kisujjukat sem például az afrikai sertéspestis miatt szörnyű helyzetbe került gazdák megsegítésére. Meggyőződésük szerint ugyanis a klímavédelem érdekében felére kell csökkenteni az európai haszonállat-állományt. Tehát a gazdák baja az ő nézőpontjukból kifejezetten örömteli. Hab a tortán, hogy képesek egyazon dokumentumban célként megfogalmazni az állomány-csökkentést és a műtrágya kiváltását szerves trágyával. Szerintem nem az állatok veszélyeztetik a bolygót, hanem az ilyen megszállott politikusok.

– Akik hús vagy tej helyett rovarokkal és növényi eredetű készítményekkel etetnék az embereket…

– Ne is mondja! Nem véletlenül csatlakoztunk az európai szakmai szervezetek Meat The Facts elnevezésű kampányához is, amely keretében szembeszállunk a sötétzöldek által gerjesztett állattenyésztés-ellenességgel, a valóságtól elrugaszkodott támadásokat tényekkel cáfolva. Azért is felléptünk, hogy az Európai Unió ne engedje az élelmiszerek megtévesztő elnevezését: a hús legyen hús, a tej pedig tej, ne trappista ízű növényi tömb vagy vega hús.

– Május 20-án agrárkamarai választások lesznek. Milyen eredményeket ért el a szervezet?

– A 2013-ban létrejött Nemzeti Agrár­gazdasági Kamara nem egészen tíz év alatt meghatározó és megkerülhetetlen, önigazgató köztestületté vált. Ma 400 ezer tagunk van. Legutóbb 2017-ben kértünk és kaptunk bizalmat a Magosszal és 17 szövetségesével, az összefogás és a bizalom pedig jelentős sikereket eredményezett. 2018-ban hosszú távú fejlesztési javaslatcsomagot tettünk le a kormány asztalára, ennek talán legfontosabb eleme, hogy kezdeményezésünkre a Vidékfejlesztési program nemzeti társfinanszírozási hányada 17,5-ről 80 százalékra, az uniós szabályok által engedett maximumra emelkedett, így 2027-ig soha nem látott összeg, 4300 milliárd forint forrás áll majd az ágazat rendelkezésére. Ez a közös agrárpolitika úgynevezett első pilléréből lehívható 3300 milliárddal együtt összesen 7600 milliárd forint. Őszintén mondom, ekkora forrásra nem is számítottam. A közeljövőben korábban elképzelhetetlen összegeket lehet majd megpályázni többek között állattartó telepek megújítására, ültetvénytelepítésre és gyógynövénytermesztésre, tárolók és szárítók fejlesztésére, öntözési együttműködések és mezőgazdasági kisüzemek támogatására, az ökológiai gazdálkodásra történő áttérésre, de a mezőgazdaság digitális átállásához kapcsolódó precíziós fejlesztésekre is. Emellett azonosítottuk a gazdálkodást leginkább hátráltató problémákat, és megoldást is kínáltunk rájuk. Így született törvény a családi gazdaságokról, a sokkal egyszerűbbé vált és jelentős kedvezményeket biztosító adózási rendszerről. Jóval könnyebb lett a gazdaságátadás, elősegítendő a szükséges nemzedékváltást. Aktív és sikeres a mintegy 600 fős falugazdász-hálózatunk, a kamara helyi testületei földbizottságokként is működnek, csak tavaly több mint 60 ezer esetben foglaltak állást, megvédve a helyi gazdálkodók érdekeit és érvényesítve a birtokpolitikai szempontokat. Ugyancsak fontos az Európában egyedülálló jégkármérséklő rendszerünk, amelynek működtetését az Agrárminisztérium segítségével a Kárenyhítési Alap finanszírozza. Tavaly az április 15-től szeptember 30-ig tartó védekezési szezonban 92 olyan nap volt, amikor riasztást kellett kiadni. A gazdálkodók 39 ezer hektárra jelentettek be jégkárt, ez alig több mint a fele a rendszer üzembe állását megelőző utolsó évben, 2017-ben 72 ezer hektáron pusztító jégkárnak. Mindez nagyon pozitív üzenet a magyar vidéknek, amely meg is értette, és amint április 3-án láthattuk, el is ismerte.

– Melyek a következő kamarai ciklus legfontosabb feladatai?

– A szaktudás elmélyítése és szélesítése érdekében állami segítséggel felállítjuk a Széchenyi Agrártudás-központot, amelynek égisze alatt államilag elismert és támogatott szolgáltatókhoz juthatnak el a termelők. A legfontosabb azonban a már említett sötétzöld lobbi elleni küzdelem, valamint az öntözésfejlesztés. Ezen a területen mindmáig nem történt áttörés, pedig egyre égetőbb a probléma. Ma Magyarországon mindössze százezer hektárt öntözünk, ez az összes területünk két százaléka. A vízben jóval szegényebb Spanyolországban ez az arány húsz százalék, de az uniós átlag is közel tíz. A szántóföldi növénytermesztésben számításaink szerint akár 300 milliárd forint hozamtól is eleshetnek a gazdák a vízhiány miatt. A vízkormányzásban, a vízmegtartásban sürgősen stratégiai változásokra van szükség. Úgy látom, nagyon sok fiatal gazda megmozdult ennek érdekében, bízom benne, hogy az ő lendületük lökést ad az ügynek.