Steinbach József: Az első karácsonyon az jött el, aki jóval érkezett

A Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke a balatonalmádi református templomban tartott ünnepi istentiszteleten Ézsaiás próféta könyvéből idézett, amelyet úgy foglalt össze: mily kedves annak közelítése, érkezése, aki jót hoz.

Úgy fogalmazott: ha a jövőbe tekintünk, akkor aggódó félelemmel többnyire az a kérdésünk – még ha nem is fogalmazzuk meg azt nyíltan –, hogy mi lesz, mi jön, ki jön, mikor jön, hogyan jön, pontosan mikor ékezik.

„Ezekben a kérdésekben ott van egyfajta félelem a jövőtől, azonban a karácsonyi evangélium elveszi ezt a félelmet, hiszen az első karácsonyon az jött el, aki jóval érkezett”

– hangsúlyozta a püspök. Steinbach József kiemelte: az első karácsonyon beteljesedtek az ígéretek, eljött, itt van az Isten megváltó szeretete a Jézus Krisztusban, eljött és jót hozott. „Ez a jó pedig az Isten akarata szerinti jót jelenti, ami élteti, óvja, védi, kiteljesíti az életet” – jelezte. „A krisztusi jó, a karácsonyi örömhírből következő három ajándék: az öröm a békesség és a szabadulás” – jelentette ki a püspök.

Megjegyezte: a mindennapokban gyakran lehajtott fejjel rohanunk, belefeledkezve a gondjainkba, nem is nézünk egymásra, végképp nem nézünk felfelé. „Sok a kedélybeteg ember, de nem csak egyéni, hanem közösségi értelemben is érthető az örömtelenség, miközben Isten életörömre teremtett bennünket” – fogalmazott, hozzáfűzve, hogy életörömre van szükség.

„A másik krisztusi ajándék a békesség, ami – mint mondta – csak a békesség urával való közösségben adatik nekünk. Isten népe, az egyház, az egyes hívő ember bármilyen nagy is a konfliktus, csak a béke embere lehet”

– vélekedett. „A szabadulás pedig nem a másik ellenében való szabadulást jelenti, hanem az egymásért való szabadítást” – tette hozzá. Jézus Krisztus elhozta a jót – az örömöt, a békességet és a szabadítást –, és mint azt Steinbach József hangoztatta, kedvesen hozta el mindezt. „A kedvesség pedig bibliai értelemben szólva figyelmet jelent, figyelni a másikra. Erre nagy szükség van ebben a sokszor közömbös, önhitt, harcos, és durva világban” – hívta fel a figyelmet.

Az igehirdetés végén Steinbach József rámutatott: nem lehet úgy élni az egyházban, hogy minden nyomorúságunk ellenére ne legyünk hitelesek, hogy ne látszódjék rajtunk a Jézus Krisztussal való közösség, az életet építő, menő, gyógyító és szerető jó, az az öröm, a békesség és a szabadítás.

„Legyünk a krisztusi jó követei”

– kívánt áldott karácsonyt és új esztendőt a püspök, majd az istentisztelet úrvacsorával zárult.