Fotó: Demokrata/Vermes Tibor
Hirdetés

– Miért ez a rendkívüli szigor?

– A kijevi parlament elfogadta az új mozgósítási törvényt, ami igen jelentős mértékben megszigorította a hadkötelesek nyilvántartásba vételét és regisztrációját, illetve lecsökkentette a behívható személyek életkorát 27-ről 25 évre. Kárpátalján is megnőtt a hadkiegészítő parancsnokságok aktivitása, Kijev viszont kivételt képez, mert ott él Ukrajna elit rétege, amelynek a nyugalmát még ilyen körülmények között sem akarja bolygatni az állam vezetése.

– Úgy tudni, máshonnan átvezényelt speciális belügyi egységek is megjelentek Kárpátalján. Mitől tart az állam?

– A határőrség létszámát is jelentősen megnövelte az említett törvény, és a hadkiegészítő parancsnokságokat is bővítették, folyamatosan ellenőrzik az utcán a járókelőket, nem válogatva az eszközökben.

– Van arra bizonyíték, hogy különösen a kétszázezres magyarságra utaznának az illetékes szervek?

– Nincs, de annyiban nehezebb a kárpátaljai magyarság sorsa, hogy csak külön engedéllyel tartózkodhat valaki a határsáv öt kilométeres zónájában. Ez azokra is vonatkozik, akik ott laknak. Márpedig ott él a magyarság zöme.

Korábban írtuk

– Elszigetelik őket? Hiszen ez szétverheti a kapcsolataikat a beljebb élő rokonaikkal.

– Sok furcsaság és ellentmondás jellemzi az intézkedést. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) tiltakozott a határozat ellen, mert életszerűtlen. Ebben a sávban szinte mindenki a mezőgazdaságból él. Nem mindig, de sokszor a földtulajdonosoknak is hivatalos engedélyt kell kérniük, ha ki akarnak menni a tábláikra dolgozni. Bírságolásról egyelőre nem hallottunk, de ennek is eljön az ideje, ez nyilvánvaló. Az engedélyek kiadása amúgy eleve lehetetlen adminisztrációs feladat elé állítja a határőrséget. Akár százeres nagyságrendben kellene kezelniük a kérelmeket.

– Több tudósítás szerint kamionosok, akik hazamennek a teherautójukkal, már ott ragadnak, nem léphetik át újra a határt. És a sofőrök között sok a magyar…

– Elvileg visszamehetnek, de az utóbbi időben megsokasodott azoknak az eseteknek a száma, amikor valakit közvetlenül a járműről vettek le a hadkiegészítő emberei. Legyen az utas vagy maga a sofőr. Ilyenre korábban nem volt példa, de most naponta megtörténik.

– Milyen változások észlelhetők a kárpátaljaiak mindennapi életében? Van-e elegendő élelmük például?

– Az ellátással nincs gond, persze az árak jelentős mértékben megemelkedtek. A másik, hogy nagyon kevés férfit lehet látni az utcán. Behúzódnak, bujkálnak. Harmadrészt pedig sok kárpátaljai családfő járt át dolgozni Magyarországra, ami fontos bevételt hozott az otthoniaknak. Ez most lehetetlen. Általában a félelem és bizonytalanság jellemzi a lakosságot. Még úgy is, hogy Kárpátalját eddig nem érte rakéta-, illetve bombatámadás.

– Felháborodott a hazai közvélemény azokon a korlátozó lépéseken, amelyeket a magyar iskolákkal szemben tett az ukrán állam. Azon meg különösen, amikor a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola élére olyan igazgatónőt helyeztek, aki egy szót sem tud magyarul. Mi ez, provokáció?

– A bíróság azóta visszahelyezte a régi igazgatót, Schink Istvánt a posztjára. A magyar iskolák működnek, a legutóbbi jogszabály-módosítás hatályon kívül helyezte azt a rendelkezést, amely szerint a felső osztályokban a legtöbb tantárgyat csak ukrán nyelven kellett volna oktatni. Ez elsősorban a magyar diplomácia és a helyi tiltakozások eredménye. Jelenleg valamennyi magyar tannyelvű iskolában, valamennyi osztályban folyik az oktatás. Sajnos húsz százalékkal csökkent a diákok száma, ami főként a kivándorlásnak tudható be. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán viszont változatlan a hallgatói létszám, a tanárok, a hallgatók mentességet kaptak a katonai szolgálat alól. Egyelőre.

Fotó: ShutterStock/Michele Ursi

– Miként alakult Kárpátalja gazdasági helyzete?

– Érdekes, de pozitív irányba mozdult el. Kárpátalja biztonságos régiónak számít, ezért 137 jelentősebb kelet-ukrajnai cég költözött ide. Az már más kérdés, hogy a behívások, a bizonytalanságok viszont munkaerőhiányhoz vezettek. És minden vállalkozás úgy működik, hogy nem tudja, mit hoz a holnap.

– Ungvár 110 ezres város volt, ma körülbelül 200 ezer lakosa van a keletről érkezett menekülthullám következtében. Ez egyértelműen etnikai átrendeződéshez vezet, amihez még állami rosszakarat sem kellett…

– Pontos számok nincsenek. A kormányzó először 500 ezer beköltözőről beszélt, szerintem ez túlzás, a regisztrált betelepülők száma 170 ezer. Fő célpontjuk Ungvár lett, ahol az elmúlt időszakban igen jelentős építkezések folytak és folynak ma is. De megjelentek a menekültek, áttelepülők Munkácson, Beregszászban, Nagyszőlősön is, a kisebb településeken viszont még nem eresztettek gyökeret. Ungvár vezeti a sort, Munkács a második.

– A beköltözési hullám mennyire formálja át a kárpátaljai hétköznapokat? Más gesztusok, más tempó, más megnyilvánulási módok az emberi érintkezésben, nyelvhasználatban…

– Igen, ez érzékelhető és természetes jelenség. A kulturális szférában, a médiában még nincs változás, a háború okozta feszültség, a félelem és a bizonytalanság a meghatározó életérzés. Ezzel együtt Ungváron igen jelentős lakásépítkezések folynak, több helyütt is változik a város képe. Az etnikai átrendeződést pedig nem tudja befolyásolni a KMKSZ. A folyamat következményeiről is csak akkor tudunk majd átfogó képet alkotni, ha befejeződik a háború. Nem tudni, hogy hány betelepült maradna Kárpátalján. Bár ez területileg igencsak nagy régió, jelentős részét magas hegyek borítják, ahol kevés a vállalkozás, a munkahely, és lehetetlen hagyományos mezőgazdasági munkát végezni. Az viszont tény, hogy Kárpátalja már nem lesz olyan többé, mint amilyen volt.

– Több térségbeli polgármester panaszkodott azokra az igencsak vagyonos áttelepülőkre, akik nem tisztelik a helyi szokásokat. Uraskodnak, hangoskodnak, a nép csak dzsipeseknek nevezi őket hatalmas terepjáróik után…

– Ez gond egész Európában, ahol a becslések szerint 6-10 millió ukrán állampolgár tartózkodik pillanatnyilag. Kárpátalján is igaz, hogy a beköltözők többsége valóban vagyonos. Két réteg jött el a keleti térségekből. Egyrészt az, akinek sok pénze van, másrészt az, akinek nem volt mit veszítenie.

– Lengyelország azt hangoztatja, hogy hazaküldi az ukrán hadköteleseket… De mi lesz a lengyel gazdasággal, ahol ma körülbelül kétmillió ukrán dolgozik?

– A legutóbbi információk szerint a lengyel nyugdíjpénztár idén pozitív szaldóba fordult, pont az ukrán vendégmunkások befizetéseinek köszönhetően. Amúgy Varsó sem tudja, mit akar. A hadügyminiszter hazaküldésről beszélt, a belügyminiszter viszont a hazaküldés akadályait hangsúlyozza. Én sem tartom kivitelezhetőnek, mert zárójelbe tenné az egész európai jogrendszert, benne a menekültstátus jogi értelmezésével. Az már így is nehézségeket okoz, hogy Kijev parancsára az ukrán nagykövetségek és konzulátusok nem nyújthatnak szolgáltatásokat a külföldön élő ukrán hadköteleseknek.

– Mit vár az európai parlamenti választástól? Tapasztalatból tudjuk, hogy az őshonos kisebbségek helyzete nem érdekli Brüsszelt.

– Nem érdekli, pedig látnia kellene, hogy a Szovjetunió felbomlása utáni konfliktusok, méghozzá fegyveres konfliktusok egyik fő oka az őshonos kisebbségek kérdése volt. Elég ha csak Jugoszlávia, Moldova vagy a Hegyi-Karabah háborúit, fegyveres összecsapásait említjük, sőt, Kelet-Ukrajnában épp az erőszakos ukránosítás lehetett a konfliktus egyik oka, illetve ürügye. Brüsszel struccpolitikát folytat. Azzal nem foglalkozik, ami feszültségeket okoz az őshonos kisebbségek életében, annál többet foglalkozik viszont másfajta kisebbségek gondjaival. A választás után, remélem, megváltozik az unió hozzáállása a háború és béke kérdéséhez, de napirendre kell vennie az őshonos kisebbségek ügyét is.

– Visszatérnek az elmenekült magyarok Kárpátaljára?

– A szándék megvan bennük, ezt tudjuk, de hogy mikor és miként ér véget a háború, az egyelőre bizonytalan.

– Ha béke lesz végre, rendbe jönnek az ukrán–magyar kapcsolatok? Mert úgy érezni, hogy az ukrán közvélemény most igencsak fel van hangolva a magyarok ellen… Nem küldünk fegyvert, mondják, de hogy ezerféle más módon segítünk nekik, ez valahogy nem kerül reflektorfénybe…

– Az ukrán média már 2014-től hangolja az ukrán embereket a magyarság ellen, méghozzá sikerrel. A közvélemény-kutatások szerint a magyarok az oroszok és a beloruszok után a harmadik legkevésbé kedvelt nemzet. Minden valós vagy vélt negatívumot felnagyít a média, a magyar segítségnyújtásokat viszont elhallgatja. Ha béke lesz, erről a pontról kezdődhet az új kapcsolatépítés.