Szabadság tizenöt év után – exkluzív interjú Budaházy Györggyel

– Hogy van?

– Az öröm és a hála érzése kavarog bennem. Az elmúlt 15 évben alaposan megismertem az igazságszolgáltatásnak nevezett hatalmi ág minden visszásságát és a büntetésvégrehajtás problémáit. A bíráknak nagy lehetőségük van az önkényes döntések meghozatalára az egész eljárás során, ez nagy probléma. Azt is mindenki elhiheti, hogy börtönben lenni nem wellnessprogram, és nem csak azért, mert például Vácon március közepe óta nem fűtöttek, a földszinti zárkánkban nemigen volt több 15-16 foknál, folyamatosan fáztam, ráadásul néhány hete elvették a téli ruhát, mondván, most már tavasz van… Hálásan köszönöm a köztársasági elnök asszonynak és az igazgágügyi miniszter asszonynak a kegyelmet, és mindenkinek, aki mellénk állt, segített, lobbizott vagy csak jó szóval biztatott. A nyilvánosság nagy segítség volt.

– Meddig buliztak csütörtök este Vácon?

– Reggel 4 órára értem haza Diósdra. Nem vagyok korhely típus, de ebben a koncepciós ügyben négyszer vetettek börtönbe, és eddig mindig csak házi őrizetbe mehettem haza. Fenntartom, hogy az úgynevezett igazságszolgáltatás rendszere nem törekedett korrekt és törvényes eljárásra az ügyünkben. Úgy voltam vele, hogy ha egyszer végre valóban szabad emberként léphetek ki a börtön kapuján, akkor betérek az első vendéglátó egységbe, és a pohár fenekére nézek. Négy vádlott-társam is ott volt velünk.

– Tizenöt évig járta a bíróságokat. Mik a tervei most, hogy lezárult az úgynevezett Hunnia-ügy?

– Úgy látom, a másodfokú ítélet három különböző irányú nyomás hatására született meg úgy, ahogy megszületett, viszont ez nyitotta meg az utat a kegyelemhez, amiért hálás vagyok. A márciusi jogerős ítélet ugyan jelentősen enyhítette az Ignácz György által tavaly kiszabott brutális döntést, de számos jogsértő elemet helybenhagyott, és bár a bíró elhatárolódott Ignácz stílusától, azt már nem fogadta el, hogy ez is a nyilvánvaló elfogultságot tükrözte. Úgy érzem, nem akarták teljesen lenullázni a Fővárosi Ítélőtáblára fölkerült Ignácz ítéletét, így sajnos a bizonyítatlanság problémakörét nem oldották meg. Ezzel ellentétes irányú volt az egyre nagyobb társadalmi nyomás, azt szorgalmazva, hogy hagyjanak már minket békén. És ez találkozott azzal a politikai nyomással, amely szerint tarthatatlan, hogy másfél évtizedig húzódik az eljárás, ráadásul tele olyan jogsértésekkel, amelyek egy részét még a jogerős ítélet is megállapította, ha nem is mindet. Egyébként ezután is kénytelen leszek bíróságra járni, hacsak meg nem szüntetik ellenem az eljárást egy 2019-es ügyben.

– Milyen ügyben?

– Egy nyilvánosnak meghirdetett LMBTQ-rendezvény helyszínén néhányan transzparensen követeltük, hogy tiltsák ki az iskolákból ezt a propagandát. Emiatt csoportosan elkövetett közösség elleni erőszak címén jelentett fel a Háttér Társaság. A rendőrség és az elsőfokon illetékes ügyészség a képtelen feljelentés kapcsán indult nyomozást ugyan bűncselekmény hiányában megszüntette, de a Háttér Társaság mesterkedésének hatására a Fővárosi Főügyészség az eljárás folytatására és a mi meggyanúsításunkra kötelezte az alsóbb szerveket. Úgy látom, az igazságszolgáltatás rendszerében bizonyos pontokat egy bolsevista logikájú hálózat ural, ami teljességgel antidemokratikus. Ez ügyben lehet még mondanivalója akár a szabadulásunk érdekében létrejött Budaházy Bizottság az Igazságtételért nevű civil közösségnek is. Kértük az eljárás megszüntetését, várjuk, hogy miként döntenek erről a beadványunkról. Most mindenesetre igyekszem utolérni magam, rengeteg teendőm van idehaza. Aztán szeretnénk végre kettesben elmenni valahová a feleségemmel. Ugyanakkor a közügyektől eltiltás és a büntetett előélet a nyakunkon maradt, mint ahogy a milliókra rúgó perköltség kifizetésének kötelezettsége is, ezzel a problémával is kezdenünk kell valamit. Több vádlott-társamnak sok gyerekes nagycsaládja van, nekik különösen nagy gond ez. Van, akinek inkasszózták a számláját. Most mindannyiunknak egzisztenciálisan is talpra kell állnunk.