Szagos tündérkert a Dankóban

Ugyancsak az ötletgazda, Iványi ájtatos keresztényi lelkületére vall az a nyilvános budival szemben bádogból összetákolt sufni is, amire meg azt írták gondos kezek: Kiállítás. Sötét belsejét, minő kontraszt, nem politikusok, hanem elzüllött, legatyásodott csőlakók fotóival ragasztották tele. A földön szatyornyi használt strandpapucs, illatosítónak is praktikus, mellette műanyagba adjusztált ingyenkaja, szaftos metélt tészta, üres sörös­dobozzal, fél üveg asztali borral. Kapatos atyámfia érdeklődik kilétem felől, szigorúan teremőri minőségben, majd ugyancsak hasonlóan csapzott kedvesét zavarja arrébb, minek koslat utána még a múzeumban is…

A két, tartalmat hordozó kalyiba között, az ingyenkonyha és hajléktalanszálló bejárata előtt raklapokból gányolt szónoki emelvény hangfallal, keverőpulttal, fölötte uniós zászló szomszédságában ágylepedőre pingált, szolidaritásra ösztönző felirat: Adj egy órát az életedből.

– Erre? Aztán minek? – szól oda hangosan egy fiatalember a rendezőknek. – Inkább dolgozni kéne – mutat a kezében cipelt hegedűtokra, aztán elsiet, mert Johan János prímás, esténként a New York Kávéházban muzsikál.

– Mocskos fideszes! – kiáltják utána a lelkész Security feliratú, biztonsági őröktől levetett mellényekben feszítő hívei. Mikor magam is megkérdezem tőlük, tényleg mi értelme ennek az akciónak, akkor az Indián névre hallgató kétméteres mindenestől én is megkapom: 

– Fideszes vagy, ugye? Hányingerem van! – és a szemén látni, leheletén érezni, nem szomjas.

– Indián, fogd már be, most én beszélek! – szól rá egy rendezett külsejű, középkorú férfi, aki készségesen sorolja, hogy képesített építészmérnök, és nemrég adta el a Thököly úti éttermét, aztán a lajosmizsei szállodáját, mellesleg az Új Alternatíva nevű párt elnöke, a liberalizmus és Iványi feltétlen híve, végül pedig hogy Ujhelyi Sándornak hívják. 

– Nézze, uram, mi azért tüntetünk már régóta, hogy az állam adja vissza a bevett egyházi státust meg az azzal járó sok milliárd költségvetési támogatást Iványinak, mert neki az jár, még ha utáljuk a Fideszt, akkor is. Itt meg azért ülünk október 17-e óta, és hívjuk a szimpatizánsainkat is, hogy Orbán a végső győzelemig ne tudja elzáratni a gázcsapot, ami nem tudom, pontosan hová van felszerelve, de még működik. Nemsokára beszédet mond Herényi Karcsi, Tóth Zoli és a Magyar Gyuri bácsi, ez a mai evangélium.

Kádár papja

Kicsoda valójában a kettős arcú Iványi, az ország jó embere, bácsikája, merő csöpögő jóindulat, aki ha kell, könyörög, kéreget, kilincsel, vagy csak egy ételt osztogató kalandor, aki viszont ha nem kap pénzt az államtól, akkor követel, fenyeget és perel? Ha az ő maszek egyháza valóban igazi, akár a történelmiek (katolikus, református, evangélikus, zsidó stb.), annak ellenére is, hogy bevett egyházként ma is működik és támogatást kap a Magyarországi Metodista Egyház, ahonnan őt az apjával együtt 45 éve elzavarták, akkor miért nem kapja meg azt az istenverte pénzt?

Mielőtt szép sorban végigmennénk a rendhagyó és tanulságos történeten, idekívánkozik Róbert bácsi (Feinsilber Róbert) esete, aki egy Jemenből elmenekült zsidó család sarjaként Budapesten, a Dankó utcához közeli Haller téren nyitotta meg az ország első ingyenkonyháját és menedékhelyét az 1920-as években. Gazdag embereket, cégeket, bankokat keresett fel, adományt tarhált, míg csak az ügyes Róbert bácsi neve, köszönhetően a virágzó hajléktalaniparnak, fogalommá nem vált. Hogy aztán alig tíz esztendő múltával kiderüljön, az összekalapozott pénz, hús, gyümölcs és használt ruha gyakran nem a szegényekhez, hanem az önzetlen jótevő önnön zsebébe, illetve bécsi bankjába vándorolt. Először letartóztatták, majd kiutasították az országból Róbert bácsit, pályafutása a bécsi steinhofi tébolydában ért véget.

Isten őrizzen a néhai Róbert és a mai Gábor cselekedetei között párhuzamot vonni, de azok a körülmények, ahogy és amikor Iványi családi egyházat alapíthatott – amelyre hivatkozva most öncélú és bosszúálló gonosznak nevezi a kormányt – is megérnek egy misét. Történt, hogy az 1970-es években Iványiék anyaegyháza, a metodistáké vitatkozásokat, belterjes vádaskodásokat és veszekedéseket követően az apát, Iványi Tibort és fiát, Gábort néhány lelkésszel együtt egyszerűen elzavarta. (A botrány dokumentumai ma is fellelhetők, de a metodista vezetők érthetően nem akarnak részt venni Iványi mutatványos cirkuszában.)

Néhány évvel később, 1981 októberében, azaz pontosan 42 esztendeje aztán megtörtént a szocialista Magyarország első és egyetlen vallási csodája, amikor a kommunista és ateista rezsim törvényesen elismert vallásfelekezetté nyilvánította az apa-fia vállalkozást. Az a Kádár János szentesítette egyházukat, akinek a belügyminisztersége idején tartóztatták le például Mindszenty József bíborost és számoltak fel több mint 40 magyarországi apáca- és szerzetesrendet erőszakkal, börtönnel, gyakran akasztással.

Sőt, az a Kádár János szentesítette az egyházukat, aki az 1956-os forradalom vérbe fojtását követően, 1958-ban így nyilatkozott: „Meg kell érteni, hogy mi a klerikalizmus ellen tűzzel, vassal, golyószóróval és börtönnel is harcolunk, mert nálunk nem papi uralom van, hanem munkás–paraszt uralom.” Még az 1980-as években is közel félezer besúgó volt a papságra „ráállítva”. Ezek szerint Iványi kivételével.

Mondták is annak idején, ez csak kamuegyház kamupappal, hiszen annyira szürreálisnak tűnt Kádárék húzása, mintha mondjuk a maga idejében Sztálin keresztény, Hitler pedig izraelita felekezet bejegyzését rendelte volna el. És azon túl, hogy a kamuegyház papjával arcul csapatták, megaláztatták az igazi bevett egyházakat, adódik a kérdés: vajon mit vártak el, milyen szolgálatokat követeltek meg a szentesített működésű Iványi famíliától?

Iványi azonban nem érte be ennyivel, és 1989-ben, a MET (Magyar Evangéliumi Testvérközösség) nyolcadik születésnapjának évében, a rendszerváltás ugyancsak ködös hajnalán, a Németh Miklós-féle felfordulás közepette régi elvtársai és SZDSZ-es haverjai, Solt Ottilia, Kőszeg Ferenc, Göncz Árpád és mások segítségével gyorsan megalapította az Oltalom Karitatív Egyesületet, amely után a bevett egyház mint állami feladatot átvállaló szervezet jogosulttá vált állami kiegészítő támogatásra.

Iványi tehát a kamuegyházat állította be fejős tehénnek, hogy a mára hajléktalaniparrá terebélyesedett vállalkozását térítésmentesen etethesse, beleértve saját magát, aztán egyik testvérét meg a fiát, akiket vállalkozásában alkalmaz és fizet. Hogy miért csak az utóbbi években van így? Mert a gyalázatos, a történelmi egyházainkat, ezáltal pedig kereszténységünket lejárató kádári szentesítés egészen 2011-ig a feledés és hallgatás homályába merült, amikor is a Fidesz-kormány vizsgálódni kezdett az akkor már több mint 200 kisegyház háza táján, mivel majd mindegyikük, közöttük a MET is állami támogatásért tartotta a markát. Az inkább operettbe vagy piramisjáték-bizniszbe illő közösségek ki is hullottak Iványival együtt a rostán, miután a 2011. évi CCVI. törvény alapján többé nem tartozhatnak a hazai egyházak, vallásfelekezetek sorába, ezért – és ez Iványi igazi fájdalma – egyházi kiegészítő támogatásra sem jogosultak.

Hogy miért? Mert a magyar állam Iványit nem tartja sem méltónak, sem alkalmasnak bevett egyházi szerződéskötésre, az egyéb szükséges feltételekről most szót sem ejtve. Kádáréktól kapott „születési anyakönyvi kivonatát” persze nem vonta meg senki, azt lobogtathatja vagy beteheti a vitrinbe, viszont azt a szociális és oktatási tevékenységet, amit eddig óriási veszteséggel és gyakran pincemély színvonalon látott el, nem támogatja pluszpénzekkel, de ha kéri, az állam átveszi tőle a szolgáltatást. Ezért is felesleges felelőtlenül azzal riogatni a nyilvánosságot, hogy mi lesz az utcára tett éhezőkkel, gyerekekkel, kerekesszékesekkel.

Fentiek fényében talán már nem tűnik annyira furcsának, hogy Iványi szolidaritási teadélutánján ott találni Karácsony Gergelyen, Pikó Andráson kívül Falusi Mariannt, Pankotai Lilit, Bródy Jánost vagy Kuncze Gábort. Utóbbi ki is jelentette: „A MET kivételével mindegyik vallási felekezetet prostituáltnak látom a magyar kormány ágyában.” Mindezt Iványi megfejelte azzal, hogy amit vele csinálnak, az kezd átcsúszni a vallásüldözés kategóriájába ahelyett, hogy odaadná neki a Zorbán a 12 milliárdos tartozását, mert a MET igenis bevett egyház, a strasbourgi bíróság is kimondta, és kész. Micsoda erkölcsi magasságok…

Öncélú gonosz

Közben a Dankó utcában késő délutánra fordul az idő, kis csoportokban jönnek fehér, fekete, angolul is beszélő hajléktalanok, akár a migránsok a határkerítéshez, hogy a negyedóránként kinyíló vaskapu mögé engedjék őket jóllakni. Indián, a kétméteres mindenes feltekeri a hangerőt, közben tegezve testvérnek szólítja a rendőröket; az üvöltő zene ritmusára leng az uniós zászló, és minden jelen lévő hajléktalanra, lehetnek vagy huszonöten, ráköszönt a mankóval járó boldogság…

– Nekem a Gábor bácsi az isten – szippant nagyot sodort cigarettájából a melegedő kapujában Nikolett, a tatabányai árva, aki a Dankó utcában lelt menedékre, és cseperedett fel ma már három gyermekét egyedül nevelő, ahogy mondja, papír nélküli szociális munkássá. – Sok mindent beszélnek, például azt, hogy ha Gabi bá nem lesz, akkor mindenkinek takarodnia kell innen, az állam utcára dob bennünket.

– Mondok én ennél cifrábbat is, csak adjon egy felest, uram – kérlel a kerekes­székes férfi, miközben nekigurul mellőlem az Oltalom feliratú mikrobusz oldalának.

– Eriggyél már, te! – gúnyolja a ciklámenszínű frizurás Teréz, aki percekkel ezelőtt a folyosón festette át feltűnőre ritka haját, mert tetszeni szeretne Kolosnak, de kegyetlen ember az, tegnap is véresre ütötte az arcát.

Az Iványi vezette MET az ország különböző térségeiben folytat szociális ellátó, illetve köznevelési tevékenységet, amit az állam a jogszabály alapján járó évi kötelező támogatáson felül százmilliókban mérhető pluszösszegekkel segített. Minderről Maruzsa Zoltán államtitkár számolt be (Magyar Demokrata 2020. IX. 30.). Maruzsa elmondta: 2012-től évente 450-500 millió pluszt adtak a kötelezőn felül, ám jelezték, ez nem tarthat az idők végezetéig.

Ami pedig az intézményekben folyó szakmai munkát illeti, az államtitkár leszögezte: a kötelezően előírt éves kompetenciamérések azt bizonyították, hogy az Iványi-iskolák eredményessége statisztikailag meg sem ítélhető, így objektív felmérés alapján az általuk végzett munka minősége nem igazolható. Mindeközben Iványi a maguk szakmaiságát kiemelkedőnek tartja…

A rendelkezésre álló adatok szerint 2004 és 2020 között Iványiék csak a köznevelési feladatra egy tízezer lakosú város háromévi költségvetésének csaknem háromszorosát, azaz több mint ötmilliárd forint többlettámogatást kaptak. Sok vagy kevés? Több száz magániskola tenné össze a két kezét ennek a töredékéért is.

Közzétett kiáltványában így siránkozik: „Megszólítani kényszerülök minden jó szándékú, tisztességes embert, hogy érezzék át, amit a magyar állam hivatalos szervei egyházunkkal és segítő intézményeivel művelnek”, majd hozzáteszi: „A kormány alkotmánysértő módon elvette egyházi státuszunkat…, adósságcsapdába kergetett bennünket.” Ez emberileg és erkölcsileg meg hogy?

Az „Iványi a józan ész, a hatalom meg az öncélú gonosz” narratívát már az illetékes Belügyminisztérium sem hagyta szó nélkül és válaszában Hol a pénz? címmel felszólította a MET-et, hogy fizesse meg az adót, fizesse meg a dolgozók utáni járulékot, ne halmozzon fel köztartozást, és az államtól kapott támogatás fejében lássa el, amit saját maga vállalt, hiszen az elmúlt 13 év alatt szociális és köznevelési feladataira összesen 8,6 milliárd állami támogatást kapott.

Iványi személyes harcai során nyíltan és büszkén használja túszul a legkiszolgáltatottabbakat, küld segély- vagy éppen számonkérő leveleket az ország vezetőinek attól függően, milyen tanácsokat kap, vagy milyen hangulatban van. Gyakran erőt vesz rajta az Orbán-fóbia, olyankor orbáni bosszúról meg bűnökről beszél, visszahivatkozva, hogy annak idején éppen ő keresztelte meg a kormányfő gyermekét. A miniszterelnöknek egyetlen hibája lehet, mégpedig az, hogy 30 évvel ezelőtt még nem ismerhette eléggé Iványit.

Az viszont, hogy engem felismertek, nem vezet semmi jóra, mert a vaskapu küszöbén egyszerre két tagbaszakadt overallos is utamat állja: 

– Ide maga nem jöhet be, csak ha az elnök megengedi, de ő meg nincs itthon.

Mikor megjegyzem, hogy előttem ment be egy rozoga fiatalember, akkor pedig kioktatnak, hogy ő hajléktalan, és neki lehet. Menjek vissza az utcára. Kitessékelve, a raklapokból tákolt tribün előtt a sportosan öltözött, letörölhetetlenül széles mosolyú, egykori MDF-es politikussal, Herényi Károllyal futok össze, aki rövidesen a mai, október 26-i szolidaritási tüntetés egyik vezérszónoka lesz. Meg is jegyzi valaki a hátam mögött:

– Ha ezt néhai Antall József miniszterelnök látja, forog a sírjában.

Aztán megérkezik bordó metálszínű luxus-Lexusán Magyar György sztárügyvéd is, őt velem ellentétben autóstól engedik be a vaskapu mögé.

Az édeni Pakisztán

A kerület hangulatáról, biztonságérzetéről mi sem tanúskodik fényesebben, mint a hajléktalanszállóval csaknem szemben lévő Líra Könyvkiadó kapujára ragasztott felirat: „Szabadon mozgó és támadásra kiképzett őrkutyával védett terület.” 

Az évek óta felháborodott kerületiek nevében Pintér Zoltánné, Nyerky Zsanett és mások szinte naponta tiltakoznak, indítanak petíciót és azt állítják, megkérdezésük, beleegyezésük nélkül telepítettek ide több mint 1100 hajléktalant, akik naponta jönnek, hatalmas károkat okozva a tömegközlekedésben, a közbiztonságban, a köztisztaságban, és a házak aljában fekszenek, piszkítanak, balhéznak a következő ingyenes ételosztásig. Azt is állítják, közülük sokan lakcímkártyát is kapnak, hogy az Iványi irányítása alatt álló Pikó polgármesternek legyenek szavazói, amiért bérlakások százait adta már át a hajléktalanoknak.

Szemben a 22-es számú ház előtt cipőtalpon széthordott emberi ürülék, még a fenéktörlő papír is ott hempereg a kupac mellett, üres sörösdobozokkal és pálinkásüvegekkel együtt a csípős szélben. Az itt élők már hozzászoktak, nem szólnak. Itt az a biztos, ha senki nem szól rá senkire, helyette behúzott nyakkal odébbáll.

A józsefvárosi Fidesz közleményt adott ki, amelyben leszögezik: Iványi hajléktalangettót csinált a kerületből, mindez pedig nem más, mint egy szervezett és pénzelt akció, amit a polgármestert is az orránál fogva vezető Iványi dirigál, illetve manipulál, miközben gazdagodik a hajléktalanokból. Hol a sokmilliárdos támogatás, kinek a zsebében landolt, amit a lelkész az utóbbi 13 esztendőben az államtól kapott?

Válasz helyett Herényi Károly, az MDF volt szóvivője ugrik fel a raklap tribünre, és – összeszámoltam – 27 érdeklődő előtt megkezdi szolidaritási nagybeszédét, miközben felkészül Tóth Zoltán volt MSZMP-s, az Országos Választási Bizottság egykori elnöke, utána pedig Magyar György ügyvéd beszél a néphez. Magyar a börtönlakók mostoha körülményei, aztán a recski cigánytelepre zúduló sárlavina után most a Dankó utcából igyekszik pénzt csinálni.

– Szép kis társaság – kiáltja oda a szemközti járdáról egy középkorú férfi. – Mit hazudoztok összevissza, göthös majmok! Hát Józsefvároshoz képest még Pakisztán is tündérkert! 

Ebben maradunk.