Szájer József: Erőt csak erővel lehet legyőzni

– Egyetért az Isten, haza, család gondolatával, illetve hogy egy nemzet vagyunk, Bodzafordulótól Lajtaszentmiklósig?

– A kérdést értem, az indokát is. Ugyanakkor mégis úgy gondolom, hogy egy picit méltánytalan. Harminc éven keresztül képviseltem egy politikát, amivel személyesen is egyetértettem. Ennek a politikának világos jelszavai, preferenciái, értékei vannak. Azt gondolom, hogy nincsen semmilyen kétség afelől, hogy az én tevékenységem is ezeknek a szolgálatában állt, és nem volt soha okom, hogy változtassak ezen. Amiért mégis megértem a kérdést, az az, hogy valóban nem szólaltam meg négy éven keresztül, tehát lehettek olyanok, akik elbizonytalanodtak, mivel az ellenfeleink azt állították, hogy minden, amit csináltam, színlelés volt, a valóságban nem képviselem az értékeinket. Tanúbizonyságom, hogy én voltam az, aki javasolta, hogy az új magyar alkotmány Isten említésével kezdődjék. Nemzeti ügyek tekintetében pedig az első perctől azt képviseltem az Európai Parlamentben, hogy a Felvidékről vagy Erdélyből bejutó európai parlament (EP-) képviselők és a magyarországiak egy csoportot alkossanak, és minden héten hívjuk meg a határon túli testvéreinket a tanácskozásainkra. Azért is sokat tettem, hogy a kárpátaljai és a vajdasági nemzetrész képviselői kerüljenek fel a Fidesz EP-listájára, ami hozzájárult Trianon meghaladásához. Végül pedig van egy fantasztikus lányom és egy kis unokám, akiket szívem legmélyéig szeretek.

– Nemrég három cikket jelentetett meg különböző felületeken, illetve a XXI. Század Intézet honlapján megjelent nyilatkozatában közölte, hogy elvállalta a Szabad Európa Intézet vezetését. Ez azt jelenti, hogy Szájer József visszatért?

– A magyar nyelv ebben a tekintetben is meglehetősen egyértelmű. A visszatérés azt jelenti, hogy valaki oda megy, ahol korábban volt. Az én esetemben erről szó sincs. Egyetlen dolog történt. Mégpedig hogy véget vetek annak a szilenciumnak, amit önszántamból vállaltam az elmúlt négy esztendőben. Vannak olyan gondolataim, amelyekről úgy hiszem, alkalmasak arra, hogy meggyőzzék az embereket, illetőleg vitát kezdeményezzek, egyáltalán megjelenjek velük a nyilvánosság előtt. Tehát semmilyen értelemben nem visszatérésről van szó, a hivatásos politikusi pályát nem kívánom folytatni. Bornemissza Péter, a XVI. századi kiváló református prédikátor szavait idézem azonban, aki azt írta egyszer, hogy el kell mondania bizonyos dolgokat, mert ha nem mondaná, akkor az oldalán kifakadna.

– „Egyfelől féltem, másfelől égett a szívem, és talán az oldalamon is kifakadt volna, ha az számat fel nem tátottam volna.”

– Én is így érzek. Tehát szívesen elmondom a véleményemet, ha meghallgatnak. De politikusként már nem képviselek senkit, magánember vagyok, aki artikulálja a véleményét.

– Pazarlásnak tűnik a végleges visszalépése. Még az ellenfelei is úgy tartják számon, mint rátermett, becsületes politikust.

– Ezt döntsék el mások, az én szándékaim azonban teljesen egyértelműek ebben a tekintetben. A politika bizalmi műfaj, és én azt elfogadtam, hogy azt a bizalmat, ami egy politikusi működéshez szükséges, nem bírom többé. Ennek megfelelően akkor szolgálom hasznát az ügynek, amelyet korábban képviseltem, ha visszavonulok. Én azt gondolom, hogy szellemi úton is tudok úgy hatást gyakorolni, hogy meggyőzzek embereket. Ennél többre nem vágyom. Azt tudni kell azonban, hogy a négy évvel ezelőtti történések előtt már megfogalmazódott bennem ez a gondolat. A 2019-es európai parlamenti ciklust úgy kezdtem el, hogy gondoskodtam a megfelelő minőségű utódlásról. Biztosítottam, hogy legyenek olyan képviselők, akik tovább tudják vinni a fáklyát, és legyen lehetőségem félidőben kiszállni.

– Amikor a brüsszeli csatározásokat nézte, akkor sem vágyott időnként vissza a csatatérre?

– Egyáltalán nem. Ebben a tekintetben egyetlen kivétel volt, amikor néhány héttel ezelőtt láttam, amint Orbán Viktor Magyarország és a magyar érdekek védelmében harcol az Európai Parlamentben. Egy lényeges változás lelkesített fel. Orbán Viktort számtalan alkalommal láttam vitázni, ám néhány éve csak a maréknyi fideszes delegáció állt mögötte, a vele egyetértő néppártiak is inkább csendben maradtak, nehogy célkeresztbe kerüljenek. Most azonban azt láthattuk, hogy egy egész frakció, a Patrióták frakciója vette védelmébe, támogató gesztusokat tettek, felszólaltak mellette. Amikor ezt láttam, akkor úgy éreztem, valami beérett, Európa elindult egy úton, és jó lenne a részesének lenni. Aztán gyorsan elhessegettem magamtól a gondolatot.

– Akkor tényleg lezárult egy korszak. Ennek része a riportkötet is, amelyet szintén nemrég adott ki, és amelynek középpontjában politikai pályája áll?

– Baczoni Dorottya néhány éve megkeresett, hogy készítsünk egy életútinterjút, ami egyre csak bővült és bővült. Mégiscsak elég hosszú politikai életútra tekintünk vissza. Az EP-ben ülő kollégáim ha tíz évet magukénak mondhattak, akkor már nagyon büszkék voltak magukra. Én nagyon fiatalon, 28 éves koromban lettem hivatásos politikus. De ez nem életrajzi mű, nem rólam szól. Azokat a tapasztalatokat gyűjti össze, amelyet az elmúlt 30 évben felhalmoztam. Pontosabban ez egy közös élmény, a kötet arról szól, amit a kollégáimmal és a barátaimmal átéltünk. A Fidesz megalakulásától a kilencvenes évek parlamentjén át az ellenzékben és kormányon töltött évekig, a 2010 óta tartó korszakot is érintve, amelynek vezető szereplője voltam. Dilemmákat, filozófiai, történetfilozófiai, földrajzi kérdéseket boncolgatunk. Visszatekintés az egyes döntések hátterére, a célokra. Mivel tettük jobbá Magyarországot? Mik voltak ezek a lépések, hogyan történtek? Kitérünk az Európai Unióhoz való csatlakozásunkra is, ami a legjelentősebb esemény a rendszerváltás utáni Magyarország történetében. Megrázó élmény felidézni azt az emelkedett lelkiállapotot, amit az váltott ki, hogy lehetőséget kaptunk visszatérni Európához. Az újraegyesítés egy ünnep volt. A csalódásainkon keresztül azonban ma már reálisan szemléljük az Európai Uniót. De tudjuk, hogy hazaértünk, az európai kultúra és együttműködés szerves részei vagyunk. Azokat a torzulásokat azonban, amelyek az unió működéséből fakadnak, megpróbáljuk mi kijavítani. Európa-pártiként ez kötelességünk is.

– Orbán Viktor úgy fogalmazott nemrég, hogy a barátjának tartja, rendszeresen találkoznak és beszélgetnek. Állítólag önnél jobban kevesen értik az európai politika működését. A brüsszeli harcok kapcsán szokott tanácsokat adni Orbán Viktornak?

– Előfordult, ahogy többször kértem én is tanácsot tőle. Ez véleményem szerint természetes, mivel a beszélgető emberek olykor a kételyeikről is véleményt cserélnek. Nekünk pedig van egy hosszú, több évtizedre visszatekintő közös történetünk. Ennek része a rengeteg közös tapasztalat. Megtanultuk, hogyan működik az európai mechanizmus, hogyan lehet célt érni, mikor kell nyomásgyakorlással, mikor megegyezéssel hatni, és ezeket az eszközöket mikor és hogyan kell váltogatni. Ezek a képességek nem szűntek meg bennem sem. Ha valaki ezekben az ügyekben a tanácsomat kéri, akkor a jövőben is szívesen elmondom. A volt kollégáimra is érvényes, hogy szívesen mondok véleményt politikai kérdésekről.

– A Szabad Európa Intézet kutatási fókuszában is az Európa-projekt áll, illetve említette, hogy kötelességének érzi kijavítani az EU működésének torzulásait. Mi a probléma, mi a feladat?

– Magyarországot érte a legtöbb sérelem és igazságtalanság a különböző intézmények, akár az Európai Bizottság vagy a bíróság részéről, ezért mi vagyunk a legalkalmasabbak arra, hogy rámutassunk az európai intézmények problémáira. Erről napokig tudnék beszélni, de csak néhány pontot hadd emeljek ki. Az egyik, hogy az Európai Unió, amely a nemzetállamok egyenrangú közösségeként jött létre, fél évszázadon át hallatlan sikersorozatban volt. Ma azonban azt látjuk, hogy a siker csak emlék, ellenben az EU egy büntetőintézménnyé lett. A lehetőséget keresik, hogyan büntethetik meg azokat a tagállamokat, amelyek hangot adnak sérelmeiknek. A brüsszeli bürokraták olyan dolgokat akarnak lenyomni a nemzeti kormányok torkán, amelyeket az adott országok nem támogatnak, amik ellentétesek az érdekeikkel. Az intézmények eltávolodtak az európai néptől, illetve sok esetben a józan észtől is. Nem értik meg, hogy egy széles körű együttműködés csak akkor működik, ha abban mindenki benne van, és a nézetkülönbségeket félre lehet tenni. A diplomáciában nem a hozzánk hasonlókkal szoktunk barátkozni, mert azokkal eleve jó viszonyban vagyunk. Azokat kell megnyernünk, akik nincsenek a mi álláspontunkon. Az Európai Unió pedig azért jött létre, hogy azokban az ügyekben, amelyekben hatékonyabb, ha együtt képviseljük az álláspontunkat, azokban működjünk együtt, a többit pedig hagyjuk a nemzetállamokra. Európa tehát nem fellebbviteli bíróság, nem felsőbb hierarchikus szintje Magyarországnak, hanem mindannyiunk közös akaratából jött létre. Ilyen értelemben azért vagyunk az Európai Unió tagjai, hogy olyanná tegyük, amely a mi érdekeinknek a legjobban megfelel. A dánok a dán érdekeknek megfelelővé, a spanyolok a spanyol érdekeknek megfelelővé szeretnék alakítani. Ahol megtaláljuk a közös nevezőt, abból lesz Európa.

– Meg is érkeztünk a szuverenitás kérdéséhez, amely új törésvonalat hozott létre Európában, sok esetben zárójelbe téve a világnézeti különbségeket. Mi a magyar álláspont?

– A magyar alaptörvény egészen egyértelműen rendezi a kérdést. Eszerint mi más országokkal közösen gyakoroljuk a szuverenitásunkat. Közös és együttes joggyakorlásról van szó, amely az Európai Unió intézményein keresztül történik. Ki kell hangsúlyozni, hogy odakölcsönözzük, és nem odaadjuk. Ez jogászkodásnak tűnik, de valójában egy nagyon fontos történelmi, filozófiai, alkotmányjogi kérdés, ami azt jelenti, hogy a magyar szuverenitás nem csorbul azáltal, hogy annak egy részét mi más országokkal együtt gyakoroljuk. Európa ebből fakadóan nem egy állam, hanem államok önkéntes együttműködése. Sajnos magyarországi politikusok is beszélnek arról, hogy kisebb vagy nagy mennyiségű szuverenitást át kell adni az Európai Uniónak. Mi azonban már az uniós csatlakozás előtt is úgy gondoltuk, hogy az ezeréves államiságra visszatekintő Magyarország szuverenitásából senkinek semmit nem adunk át. Ezzel az álláspontunkkal Európában kisebbségben vagyunk, érdemes azonban tudni, hogy a német alkotmánybíróság hozzánk hasonlóan gondolkodik a kérdésről. Magyarország érdeke az, hogy többséget teremtsen álláspontja támogatására.

– Nyilatkozatából kiderült, hogy a szuverenitás kérdésnek különös figyelmet szentelnek a Szabad Európa Intézetben is.

– Négy fontos programot jelöltünk ki, ezek között szerepel az úgynevezett szuverenitásindex kidolgozása, amely az egyes tagállamok valós helyzetét tükrözné. Ez hasonló lesz, mint a versenyképességi indexek, demokráciaindexek, jogállamisági indexek. Ezek módszertanának a mintájára szeretnénk kidolgozni egy rendszert, és évről évre összehasonlítani. Akkor azt tudnánk mondani, hogy például Dániában a külső forrásokból működő NGO-k befolyása tovább növekedett, ami csökkentette a szuverenitásukat. Bulgária kerítést épített a határára, ezáltal növekedett a szuverenitása. Ellenőrizhető lenne az egyes tagállamok állapota. Amikor pedig az Európai Parlament elé kerülne egy jogszabály, akkor el kellene végezni egy tesztet arra vonatkozóan, hogy a tervezet milyen hatásköröket von el a tagországoktól. Vagyis egy-egy jogszabály elfogadása előtt világos lesz, hogy mennyivel csökkenti az egyes tagország szuverenitását.

– A Patrióták frakciónak lesz valaha annyi ereje, hogy Európát a megfelelő irányba terelje?

– Több mint három évtizeddel ezelőtt részese voltam egy hasonló vállalkozás útra indításának. Kezdetben az állampárt, később az SZDSZ, időnként pedig az MDF sem nézte jó szemmel, ami tettünk vagy mondtunk. Az idő azonban minket igazolt. Európai színtéren most megismétlődik ez a történet, de még nagyon az elején tartunk. Ugye világos, hogy a Fideszre gondoltam mondandóm elején, és az analógiánál maradva azt mondom, hogy most 1996-ban vagyunk, amikor a romjaiból kellett újjáépíteni a polgári-keresztény tábort. Még nagyon sok, nagyon nehéz feladat áll a patrióták előtt, de nyilvánvaló, hogy minden szereplő a győzelemre játszik. Ők akarják diktálni a politikai feltételeket, erre pedig akár középtávon is megvan az esély. A jelek biztatók. Példátlan siker ugyanis, hogy első nekifutásra sikerült létrehozni az Európai Parlament harmadik legerősebb frakcióját. Nem mutatják, de óriási a pánik a néppárti oldalon.

– Stumpf István nemrég egy rádióinterjúban arról beszélt, hogy Donald Trump első elnöki ciklusa alatt nem tudta maradéktalanul érvényesíteni politikáját, mivel a mélyállam mindenütt keresztbe tett neki. Európában nem ugyanez a helyzet? Egy patrióta többség keresztülviheti akaratát az adminisztratív állam ellenállásán?

– Egyértelműen veterán vagyok, ugyanis világosan emlékszem, hogy 35 éve Antall Józsefnek is ez volt a gondja, ’98-ban pedig Orbán Viktornak szintén. A mélyállam, az apparátusok ellenállása; eszük ágában sem volt a politikusok úgynevezett amatőr rendelkezéseit beiktatni. Márpedig a politikusok nézetei abban az értelemben amatőrök, hogy nem egy professzionális gondolkodást, hanem a népet képviselve, az emberek véleményéből állnak össze. Hogy teljesen világos legyen, hoznék egy példát. Amikor azt mondtuk, hogy építsünk határkerítést, akkor az európai bürokratikus állam azt mondta, kerítéssel nem lehet megállítani a migrációt. Végül mégis sikerült. Ezután a hangjukat különböző csatornák ismét felerősítették, és újabb hamis indokokat sorakoztattak fel a döntés hiteltelenítése érdekében. Meg kell jegyezni, hogy ezek a manőverek sokszor akkor is sikeresek, ha olyan politikáról van szó, amit az emberek támogatnak. Aki tehát érti a politikai rendszerek működését, az számol a bürokratikus ellenállással, amely képes vagy úgy érzi, hogy képes mozgatni politikusokat. Ezekkel az erőkkel szemben csak erővel lehet győzni. Ha tehát „adjisten” létrejönne egy patrióta többség az Európai Parlamentben, az csak a kezdet lenne. A baloldali filozófus, Antonio Gramsci közel száz éve megírta, hogy feltétlenül meg kell szerezni az intézmények feletti kontrollt is. Ennek hiányában megint csak kormányra kerülünk, nem pedig hatalomra. Ne legyenek illúzióink, ellenfeleink már rég teletömték az embereikkel az Európai Parlament és az Európai Unió minden intézményét.