Tavaly december 14-én került sor Csurka István párton belüli ellenzékének első gyűlésére, az „érettségi találkozóra”. A reformerek úgy látják, az áprilisi, majd októberi választási bukást követően a párt felelős vezetőinek le kellett volna vonniuk a konzekvenciákat. A reformerek közé tartozik Bognár László alelnök, Rozgonyi Ernő, Schuster Lóránt, és Deák Péter elnökségi tagok, utóbbi a párt Baranya megyei elnöke is, Metes György, a XVI. kerületi szervezet elnöke és Bíber József Tibor, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnök. A megújítást sürgetők két okból időzítették mostanra akciójukat, az egyik, hogy meg akarták várni a kritikákkal a választásokat, a másik pedig, hogy december 4-én lejárt Csurka István elnöki megbízatása.

Az első érettségi találkozót még az elmúlt évben követte egy másik. A harmadik összejövetelen, idén január elején, megalakult a Magyar Igazság és Élet Reform Tömörülés (MIÉRT), az érintettek szerint a MIÉP alapszabályával teljes összhangban.

– A többség azt akarja, hogy a hivatalos kampányfőnök, Papolczy Gizella, Csurka István élettársa mondjon le – nyilatkozta Bognár László az egyik napilap megkeresésére. – Véleményünk szerint ugyanis neves személyiségeket, például Lentner Csabát, a MIÉP volt képviselőjét, László Jenő volt államtitkárt, Csúcs Lászlót, a Magyar Rádió volt elnökét, vagy Szentmihályi Szabó Péter írót üldözte el a MIÉP-től. Bognár hozzátette: szemléletbeli változásra is szükség van a pártban.

Hasonló véleményen van Grespik László is, a Fővárosi Közigazgatási Hivatal egykori vezetője, aki áprilisban a párt jelöltjeként indult a választásokon. Ő a Magyar Világ című hetilapban fogalmazta meg kritikáit: „Azzal, hogy a napi operatív irányításba keresztapaként nem szól bele (Csurka István – a szerk.), és azzal, hogy Papolczy Gizellának még takarítónői tisztsége sem lesz a pártban, és egyúttal elszámol tevékenységéről mind a teendőellátást, mind a pénzügyeket tekintve, akkor esetleg van esély a méltóságteljes továbblétezésre.„ Deák Péter pedig azt javasolta, hogy Csurka örökös tiszteletbeli elnökként vonuljon vissza a párt gyakorlati vezetésétől.

A Bognár és Grespik által is említett Papolczy Gizella Csurka István élettársa. Ő intézte a párt pénzügyeit, és ő volt a két választáson a párt kampányfőnöke is. Az elmúlt ciklus alatt, amikor a párt jelen volt az országgyűlésben, mintegy egymilliárd forintot kapott a központi költségvetésből, amelyet az országos gyűlés határozata alapján állítólag három egyenlő részre osztottak. Az összeg harmadát a párt infrastruktúrájának fenntartására fordították, harmadát a Bocskai Alapítvány kapta (ez működteti a Bocskai-szabadegyetemet és -színpadot, a Pannon Rádiót, a Magyar Út Alapítványt, a heti és havi Magyar Fórumot), a fennmaradó részt pedig a választási kampányra tartalékolták.

Némileg ellentmond mindennek, hogy a Demokratának több vidéki pártszervezet tagja is elmondta, hogy a kampányra választókörzetenként százezer forintot adott a kassza kezelője, „ami körülbelül annyit ért, mint amilyen eredményt a MIÉP vidéken elért”. Ha összeszámoljuk, a 176 választókörzetben ez összesen húszmillió forintot sem tesz ki, az állítólagos választási kampányra fordítandó összegből.

A rossz vidéki szereplésnek más oka is volt. A Demokratának többen is elárulták, előfordult, hogy az elnökség egyik tagja elutazott egy helyi szervezethez, ahol többek között közölte, hogy a fiatalok nem valók a politizálásra, mert megbízhatatlanok. Az ilyen látogatások után nem egy helyen az ifjak kiléptek a pártból. A lapunknak nyilatkozó egykori vidéki tagok szerint is a MIÉP-ben leginkább pártépítésre lenne szükség, mert az nem bizonyult elégségesnek a MIÉP népszerűségének növeléséhez, hogy a párt legfelső vezetői saját szereplésük érdekében összehívják Budapest utcáin az embereket. Amikor ezeket az észrevételeiket még a párt tagjaként megtették, Papolczyék egyszerűen lesöpörték az asztalról a javaslatokat.A reformistákhoz hasonló kritikát fogalmazott meg tavaly májusban dr. Fenke Ferenc, a MIÉP egyik budapesti polgármesterjelöltje Csurkának írt, de el nem küldött levelében is. Fenke – aki azóta közleményben határolódott el saját írásától – a választási kampánnyal kapcsolatban megjegyzi, azt „mindvégig belengte a dilettantizmus diszkrét bája”. A politikus szerint: „A sűrűn hangoztatott >>10-20 százalékos<< vezérmotívum a MIÉP-pel szimpatizáló, de a posztkommunisták visszatérésétől rettegő, ingatag választókat többnyire a Fidesz – esetenként a Centrumnak keresztelt fantompárt – karámjába terelte.” Hibának bizonyult a Pannon Rádióban hallható „többnyire fárasztó, gyakran taszító kommunistázás”, amely Fenke véleménye alapján „a már korábban szocializált tagok és szimpatizánsok körén túl képtelen volt újabb támogatókat hozzánk édesgetni, holott rádiónknak éppen ez lett volna fő szerepe.” Szavait alátámasztja az is, hogy a MIÉP a tavalyi országgyűlési választásokon semmivel sem kapott több szavazatot, mint négy évvel korábban, a megnövekedett részvétel miatt pedig az ötszázalékos határt sem érte el.

Fenke így összegzi tapasztalatait: „Itt és most közlöm felismerésemet: nincsenek belénk szeretett új százezrek (…) A parlamenti ellenzékben eltöltött négy év nem eredményezte az elvárható minimum hozadékot: szavazóink, szimpatizánsaink többszörösére szaporodását. E tényt eredményező taktikai-stratégiai hibákból annak elkövetőinek kell levonniuk a megfelelő konzekvenciát. (…) Ma már világosan láthatjuk, hogy az utolsó szöget a MIÉP koporsójába Elnök Úr a >>száz képviselőnket léptetjük vissza a FIDESZ javára<< című – számomra mindmáig érthetetlen – bejelentésével ütötte. (…) Miként fordulhatott elő, hogy egy, Kádáron, Aczélon, ÁVH-n és a lóversenyen edződött író-ideológus-pártvezér erre az önmegsemmisítő kijelentésre ragadtatta magát?”

A MIÉP elnökségén belül vannak olyanok is, akik ugyan egyetértenek a reformok szükségességével, de – az érettségi találkozók résztvevőivel szemben – nem akarják Csurka István távozását a párt éléről. A MIÉRT megalakulása előtt a MIÉP fővárosi frakciójának tagjai, Balczó Zoltán, Dancsecs György, Erkel Tibor, Marsi Péter Pál és Zsinka László közleményt adtak ki, amely szerint: „A MIÉP-en belül ma nem személycserékre van igény, hanem a szervezettség, a működés javítására, feladatok, hatáskörök és felelősség pontos megfogalmazására, vagyis az eredményesebb munka feltételeinek megteremtésére.”

Lapunk megkérdezte Balczó Zoltánt, aki csupán annyit kívánt mondani:

– A MIÉP nagy nyilvánosságot érintő kérdéseit a párt belső fórumain kell megoldani.

A frakció másik tagja, Marsi Péter Pál eljuttatott lapunkhoz egy hatoldalas tanulmányt, amelyből hely híján csak részleteket közlünk: „A MIÉP a magyarság utolsó létformája. Csurka István pedig e lét formálója. (…) A MIÉP olyan erősen köthető Csurka István személyéhez, mint egyetlen hasonló erőt felmutató párt sem a magyar politikai palettán egyvalakihez. (…) Az MDF, az SZDSZ, a Fidesz, az MSZP stb. egyik sem egy atyától származik, nem egyetlen karizmatikus létrehozója, megalapítója, tanítója, igehirdetője van. (…) A MIÉP-nek sok más párttól különbözően – s ez a soha meg nem semmisíthető ereje – lelke van, nemzeti létforma, érzelmek, lelkesedés, önfeláldozás, hit, felelősségérzet az életben tartói, és nem a pénz, a karrier, a hatalom stb. (…) Az a különleges szerep pedig, mellyel eddig senki más nem rendelkezett a magyar politikai életben, tudniillik, hogy Csurka a párt szíve, életrehívója, még inkább erre kötelezi. (Arra, hogy a pártot meggyógyítsák – a szerk.) (…) És soha nem távolodnak el Csurkától (a nemzeti érzelmű emberek – a szerk.), soha nem vonják meg tőle a bizalmat, mert akkor magukat kéne önmagukból kitagadniuk. Csurka a magyar közélet legkövetkezetesebb politikusa, akinek szavait, gondolatait mindig visszaigazolták az események. (…) Ha az elnök nem jó úton jár valamilyen tekintetben, akkor beszélni kell vele, meg kell győzni, mert meg lehet győzni, amíg a két vitatkozó fél mindegyike a magyarság érdekében küzd. Ne feledjük, Mátyás királlyal egy napon született, az igazság a lételeme.”

Úgy tűnik, a Marsi által leírtakkal szemben Csurka István mégiscsak nehezen meggyőzhető, mert a január 9-i Magyar Fórumban megjelent írásában szokásos retorikáját használja, amikor a reformerekről ír. „Az ellenem szervezkedők mögött tehát nemcsak felbujtóként, hanem teret adóként és célkitűzőként az a liberális vagy néven nevezve zsidó világhatalom, illetve annak magyarországi képviselete áll, egy Medgyessy és egy Ron Werber, amelyiknek a megszállás befejezéséhez, a társadalom teljes elaltatásához még a MIÉP teljes elhallgattatására is szüksége van.”

Ezt megelőzően, december 5-én A muszáj Herkules című írásában a pártból korábban már távozott Szabó Lukácsnak, Gidai Erzsébetnek és néven nem nevezve, Metes Györgynek támadt neki. Cikkét pedig következőképpen zárta: „Megtisztítom a MIÉP-et. Lehet, hogy egy ideig kisebbek leszünk és sok rosszat hall rólunk a magyar társadalom, de megmaradunk, és teljesítjük, amit teljesítenünk kell. Nem félek.” Ami igaz is: a reformerek kritikaként fogalmazzák meg a Csurka-Papolczy kettős felé, hogy az elmúlt években minden a párthoz közelálló értelmiséget eltávolítottak a MIÉP-től. Így járt például Nagy Feró zenész, Szentmihályi Szabó Péter író, Gidai Erzsébet közgazdász, Csete György építész.

A muszáj Herkulesben megtámadottak között van Gidai Erzsébet is, akit Csurka MSZMP KB-s múlttal vádol. Ennek kapcsán arra kértük a közgazdászprofesszor asszonyt, hogy mondja el véleményét az őt ért vádakról, illetve a pártban történtekről.

– Amit Csurka István A muszáj Herkulesben rólam, az MSZMP KB-ben betöltött állítólagos tisztségemről írt, az nem igaz. Úgy tűnik, rossz súgói vannak. Mindenesetre jobban tenné, ha előbb körülnézne a saját háza táján, mielőtt vádaskodik – reagált Csurka cikkére a Demokratának Gidai Erzsébet. – Ami pedig a korábbi viszonyunkat illeti: képviselőként többször volt szakmai, politikai jellegű vitám Csurka Istvánnal, ám ennek ellenére jó ideig együtt tudtunk dolgozni a frakción belül. Ilyen jelentősebb nézeteltérés volt, hogy nekem nem tetszett, amikor megtámadta a Magyarok Világszövetségét a tisztújítás után, és az sem, hogy aláírta a hatpárti megállapodást az EU-csatlakozásról. Arra pedig talán többen is emlékeznek, amikor a trianoni békediktátum felülvizsgálatáról tett nyilatkozatom után nyilvánosan elhatárolódott tőlem.

Gidai Erzsébet hozzátette, többeknek, így neki is voltak kifogásai a pártelnök élettársával, Papolczy Gizellával kapcsolatban. Az általa kezelt pénzügyekre jellemző, hogy amikor a MIÉP képviselői 100 ezer forintot fizettek be a pártkasszába azzal, hogy a pénzt majd továbbítják az árvízkárosultaknak, Papolczy még kérésre sem adott bizonylatot a befizetésről. Sokakat zavart az is, hogy a képviselő-testület ülésein az elnök élettársa – bár nem volt tag – szinte mindenhez hozzászólt, olyan témákhoz is, amelyekhez nem értett. Papolczy Gizella ezenkívül üldözte azokat, akikben Csurka riválisát látta, Gidai Erzsébettel is előfordult például, hogy nem engedte az MTV egyik műsorának nyilatkozni, inkább mást küldött helyette.

– Azok közül, akik most reformokat szeretnének, a többségnek korábban nagyon jó, baráti kapcsolata volt Csurka Istvánnal – jegyezte meg Gidai Erzsébet. – Valószínűleg arról lehet szó, hogy a fent említett és az ezekhez hasonló ügyek miatt felgyülemlett bennük a feszültség, elegük lett abból, amit „az asszony” képvisel. Ez egyfelől érthető, másfelől viszont nagyon sajnálatos, hogy tovább aprózódhat a jobboldal.

Gidai Erzsébet szerint egyértelmű, hogy az MDF, a KDNP, az FKGP, most pedig a MIÉP szétforgácsolódása egy megtervezett folyamat része, amelyet beépített emberek segítségével hajtanak végre a politikai ellenfelek.

– Lehet, hogy a MIÉP-ben épp Papolczy Gizella a megbízott személy? Nem tudni. Az viszont biztos, nagy része van abban, hogy a párt tagjai, illetve szimpatizánsai közül rengeteg értelmes, gondolkodó embert elüldöztek, Réti Miklóstól kezdve Csete Györgyön át személyemig. Ez pedig a MIÉP népszerűségvesztésének egyik elsődleges oka – tette hozzá Gidai Erzsébetet, aki szerint a jövő útja a jobboldal számára az lehet, hogy a kisgazdapárt, a KDNP és a MIÉP megmaradt csonkjain egy új erő jön létre, amire mindenképpen szükség van, hisz a Fidesz nem lesz képes a teljes nemzeti oldal befogadására.

Megkérdeztük Győri Bélát, a MIÉP szóvivőjét is, kértük, mondja el a párt hivatalos álláspontját a történtekről. Győri Bélával kapcsolatban érdekesség, hogy míg Grespik László minden megszólalása kapcsán a MIÉP vezetői rendre úgy reagáltak, Grespik nem is tagja a pártnak, a szóvivő szintén nem MIÉP-tag. Igaz, nem is lehetne, hiszen sokan tudják róla, hogy hosszú éveken keresztül a Magyar Rádió alapszervezeti párttitkára volt. Győri Béla megkeresésünkre így reagált:

– Furcsának tartjuk, hogy a MIÉRT felvevőközpontja (ez a Demokrata szerkesztősége volna – a szerk.) érdeklődik a MIÉP hadállásai iránt.

Ezenkívül csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy fenntartja a Magyar Narancsnak adott nyilatkozatát, ami így szól: „A Sajtóklub MIÉP-vezérszólamokat kisajátító, útszéli hangnemben előadott álradikalizmusa sok támogatónkat megtévesztette, elhitette velük, hogy a Bencsikék által támogatott Fidesz ugyanazt képviseli, amiért a MIÉP csaknem tíz éve létrejött.”

A MIÉP legfelsőbb vezetői január 13-án egy közös nyilatkozatban is elítélték a MIÉRT törekvéseit, amelyben visszaköszönnek Csurka István sokat hangoztatott gondolatai: „Miután feltárult előtte a MIÉP meggyengítésére és szétverésére irányuló tevékenység szerkezete, kívülről irányított volta, magyarellenessége és a benne részt vevő MIÉP-vezetők, valamint külső személyek nyomorúságos indítékai, hazugságai, megállapítja: kiáll a MIÉP eddigi erkölcsi, politikai, kulturális programja, magatartása, a párt függetlensége és elnökének irányító és a párt egészében meghatározó volta mellett. Megőrzi intézményeit, s megújítja magát mindenféle külső segítség nélkül.”

Időközben a reformisták úgy döntöttek, Rozgonyi Ernőt indítják Csurka Istvánnal szemben elnökjelöltként a februári tisztújító kongresszuson. Úgy vélik, az alapszabály szerint jártak el, egy demokratikus párt működési normáinak megfelelően.

Csurka minderre úgy reagált:

– Rozgonyi Ernőnek annyi esélye van, mint Szálasinak a főtárgyaláson.

Hozzátette azt is, hogy etikai eljárás indulhat a reformerek ellen, a kizárások az országos gyűlés után várhatóak. De az már most tudható, hogy Deák Pétert ki fogják zárni a pártból, Rozgonyi Ernő ellen pedig alapszervezete indított eljárást.

Csurka a Magyar Fórumban Felsőbükki Nagy Pál szavaival zárja a reformerek törekvéseiről szóló sorait: „Követem az igazságot, védem a jogot, mindenkinek jót akarok, senkitől sem félek.”

Mindenesetre a párt fiataljai nem értenek egyet az elnökkel, ugyanis a MIÉP Ifjúsági Tagozata nemrégiben megtartott rendkívüli országos elnökségi ülésén egyhangúan a reformisták mellett foglalt állást. Novák Előd, a MIÉP IT XI. kerületi elnöke úgy fogalmazott a Demokratának: a fiatalok tudják, hogy mindaz, ami jelenleg a pártban zajlik, az így nem folytatható tovább. A pártelnök és élettársának tevékenysége a párt szellemi holdudvarát és a párttagságot is eltávolította magától. Ezt a fiatalok látják, és ki is merik mondani, hogy a MIÉP-nek teljesen meg kell újulnia, modernizálni kell a pártot.

– Tiszteljük Csurka Istvánt, az írásait, politikai iránymutatásait, de elnöki váltásra szükség lenne mindenképpen – tette hozzá Novák Előd. Vajon megismétlődik-e a kisgazdapárt végzete? Másképpen mondva: lesz-e valaki a MIÉP-ben, aki még időben kikapcsolja az önszeletelőt?