Szanyi és Márki-Zay kakasviadala a szerencsi piacon
Ha tudta volna a szerencsi piac vásárlóközönsége, hogy milyen ketrecharcban lehet része a befőző paradicsom meg a savanyítani való káposzta beszerzése közepette, talán még fogadnak is a balliberális gladiátorokra.
A jövő vasárnapi időközi országgyűlési választásra készülve kampányoltak a pártok Szerencsen (az eseményről a Demokrata szerdai, október hetedikei számában helyszíni riportban számolunk be), ahol ígéreteket, szórólapokat, lufit, csokit osztogattak a jónépnek. Miután Szanyi Tibor meglátta a balliberális pártok jelöltje, Bíró László ajnározására érkező Márki-Zay Pétert, akkorát üvöltött, hogy még a krumplimérleg nyelve is megállt.
– Téged ki az Isten hozott ide? – perdült piros kockás ingben a zakós Márki-Zay elé. – Nem szégyelled magad, hogy rólam azt írod, nyilatkozod mindenütt, hogy én áruló, Fidesz-bérenc vagyok – lépett egész az orráig. – Te vagy a Fidesz-bérenc, érted?
– Nem értem, kedves Tibor – próbált öltözékéhez méltó maradni Márki-Zay. – Azért tartalak Fidesz-bérencnek, mert olyan embernek kampányoltál Hódmezővásárhelyen, a Hernádi Gyulának, aki az ellenzéki összefogásunk, azaz ellenem indult a polgármester-választásokon. Na, ezért vagy áruló, mert ezzel a Fideszt támogattad.
– Ide figyelj, a Hernádi ezerszer jobb polgármester lett volna, mint te. Különben is jó ismerősöm, barátom. Az lehet, hogy neked nincsenek barátaid, nekem vannak. Te vagy a Fidesz-bérenc.
– Én, ahol csak tudom, szívatom és szívattam a Fideszt, miről beszélsz?
– Annak idején mégis Fidesz-szavazó voltál, most meg a mi oldalunkat bomlasztod, ezért kétszínű árulónak, Fidesz-bérencnek, sőt egyenesen görénynek tartalak.
Márki-Zay kitüremkedett nyakerekkel lépett hátrébb, látszott rajta, mondaná, de kifogyott az érvekből. Zavarában az odasereglett vásárlók felé fordult, akik megbotránkozva állták körül a furcsa párost. Némelyikük csak a fejét csóválta. A hódmezővásárhelyi polgármester pedig, aki azért jött, hogy Gyurcsányék Bíró Lászlóját erősítse, sőt beszédet is mondjon a piacon, megszégyenülten elsomfordált.
– Mi van, megijedtél, berezeltél? – kiabált utána Szanyi Tibor, de amaz vissza sem fordult.
– Patkány – üvöltötte utána valaki Szanyi kapitány kampánystábjából.
A méltatlan jelenetet követően néhány idősebb vásárló lábuk elé tett szatyrokkal beszélgetni kezdett: Ezek a politikusok? Ilyen emberekre szavazzunk? Elmennek a jó fenébe!
Aztán tovább nyüzsgött az agora, a krumplimérleg nyelve pedig ismét megingott.
