Szanyi Tibor: Az idő nekünk dolgozik

– A hazai politikatörténetben az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom az első párt, amelyik a Facebookon toboroz képviselőjelölteket a jövő évi országgyűlési választásokra. Vajon az „utcáról” spontán jelentkezők felkészültebbek, őszintébbek, főként pedig hasznosabbak lehetnek-e, mint például Kunhalmi Ágnes, Dobrev Klára, Jakab Péter, Szabó Tímea, Márki-Zay Péter, Gréczy Zsolt és a többiek az ellenzéki oldalon?

– Az egy politikai párttól elvárható, hogy a választásokra jelölteket állítson. Az Igen Szolidaritás úgy gondolta, hogy a népképviseletre való jelöltséget kinyitja a nép lányai és fiai számára. Szerintem ez a lehető legkorrektebb baloldali megközelítés. S ha már az életünk nagyobbik része az internetre került, miért ne ott? A jelentkezőket azonban nem nevezném az utca emberének. Akik eddig jelezték érdeklődésüket, zömmel vidéki, fiatal szakmunkások, értelmiségiek. Mi erősen feltételezzük róluk, hogy mindannyian jobbak, mint a mai Országgyűlésben ülők döntő többsége. Ez utóbbiak ugyanis szinte kivétel nélkül kapitalizmuspártiak, mi pedig a modern kor szocializmusát hirdetjük, hogy végre legyűrjük a mindenünket fojtogató szociális válságot.

– Mi a céljuk?

– Hadd kerüljem a „bülbül” beszédet! A fentiekből ugyanis egyenesen következik, hogy kormányváltást akarunk. Olyan kormányt akarunk, amelyik elégtételt vesz az elmúlt évtizedek, de különösen az elmúlt tizenkét év szociális katasztrófájáért, még inkább az elmúlt egy év drámáiért. Ebben az értelemben mi vagyunk a „bosszúállók pártja”. Az általunk képviseltek a ma még perspektíva nélkül felnőtté váló fiatalok, a dolgozni és jól keresni akaró munkások és a jelenleg vergődő nyugdíjasok. Azaz a legszélesebb értelmében vett társadalmi többség.

– A sajátos jelölttoborzás oka nem lehet a Gyurcsány házaspár vezette ellenzék pártjainak elutasító magatartása, hiszen szóba sem álltak önökkel?

– Mi úgy látjuk, hogy az érintett hat párt egy polgári ellenzéket hozott össze egy ugyancsak polgári ihletettségű kormánykoalícióval szemben. Az bennük a közös, hogy mindannyian neoliberális gazdaságpolitikát hirdetnek, árnyalatnyi különbségekkel. A Fidesz–KDNP gazdaságpolitikája minden szociális demagógia dacára a multik kegyeit keresi, és minden intézkedésével a gazdagok, a jómódúak ezreit eteti a dolgozó milliók zsírjából. A polgári ellenzék gazdaságpolitikájáról ma még nem tudunk sokat, mármint a kapitalizmuspártiságán túl, de azt igen, hogy az Orbán-kormány összes eddigi álszociális intézkedését megszavazták. A polgári kormány és az ugyancsak polgári ellenzéke között annyi a különbség, ahogy vitatkozgatnak az illiberalizmus és a liberalizmus hittételeiről. Valójában a nemzeti liberálisok és a polgári liberálisok csatája zajlik. Mindazonáltal hibás leegyszerűsítésnek tartom a Gyurcsány házaspár emlegetését. Itt és most egy új SZDSZ alakult ki a maga tarkabarkaságával. Ez az alakulat azonban nemcsak velünk nem áll szóba, hanem, ahogy más pártoktól, illetve civil szerveződésektől hallom és tapasztalom, önmagukon kívül senki mással sem. A mi helyzetünk egyszerűbb. Nekünk tényleg elég, ha valaki szocializmust akar, és vállalja a politikusi próbatételeket.

– A magyar baloldal korrupt politizálásából kiábrándulva ön tavaly tavasszal, húsz év után távozott az MSZP-ből, és létrehozta az Igen Mozgalom és a Magyar Szolidaritás Mozgalom szövetségével baloldali pártjukat, amely azonban, ellentétben a Jobbikkal, nem lett kívánatos az ellenzéki összeborulásban. A Jobbik ezek szerint balosabb, mint a baloldali Iszomm?

– Az ellenzéki összeborulásban mi egy hangyányival sem látunk több baloldaliságot, mint akár a kormánykoalícióban. Amiket mi számszerűsítetten is követelünk, illetve kormányra aspirálva ígérünk, azaz például a mai léptékben értett 200 ezer forintos nettó minimálbér, a 100 ezer forintos szociális minimumjövedelem, a 37 500 forintos gyermekenkénti családi pótlék és a nyugdíjasoknak ugyanekkora korpótlék, mindaz elutasítottságba ütközik az összes többi párt részéről. Az, hogy a valaha baloldalinak hitt és a valaha nácinak mutatkozó mozgalmak most összeérnek egy polgári liberális középen, az nem meglepő. Régóta érlelődik ez. Úgy is mondhatnám, alig vártam, hogy ezek a figurák kilépjenek a baloldali térből, így azt egy fokkal könnyebb lesz belaknunk.

– A tavaly őszi szerencsi időközi országgyűlési választáson az Iszomm váratlanul és látványosan csapott bele a baloldal lecsójába, amikor több mint 2,2 százalékkal végzett a harmadik helyen. Mi történt?

– Az tény, hogy újonc pártként egy újonc jelölttel szép eredményt értünk el a helyi elefántok hancúrozása közepette. Mi viszont ott semmiféle baloldali lecsót nem láttunk, hanem az ellenzék képviseletében egy náci jelöltet, akit egy halom fővárosi liberális politikai celeb ajnározott. Ha megnézi a számokat, akkor a Fidesz azért tudott győzni, mert a náci jelölt bukott a saját fellegvárában, konkrétan Tiszaújvárosban, ahol immár hatpárti jelöltként 163-mal kevesebb szavazatot kapott, mint 2018-ban még valódi jobbikosként, és az egész választókerületben 256 szavazattal lett vékonyabb. Egy szó, mint száz, ezen a szerencsi választáson mi voltunk a baloldal.

– A szerencsi eredmény ismeretében ha úgy adódna, részt vennének az ellenzéki előválasztáson, illetve szerepelnének-e az ellenzéki összefogás listáján?

– Ez már a múlt. Szerencs előtt egyedül mi akartunk előválasztást, a most hangoskodó előválasztás-hívők ettől kategorikusan elzárkóztak, mondván, hogy nincs rá idő. Attól tartok, ezután se lesz. Nagyjából az év végére kipukkad ez a lufi. Ugyanis ahogy a szóban forgó hat párt megállapodott, abból semmiféle korrekt ellenzéki előválasztás nem tud kijönni, legfeljebb a saját háziversenyük, amit eddig „castingnak” neveztek. Lényegében a hat párt legismertebb jelöltjeinek nómenklatúrává kovácsolását próbálgatják, minden különösebb értékvita nélkül.

– Nincs tétje az előválasztásnak?

– Mindenki mellőzésével összehoztak egy, a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóját idéző, az ellenzéki kerekasztalok ma már kissé naftalinos illatát árasztó polgári értéknyilatkozatot. Mi viszont eközben egy döntően szociális töltetű, azaz szociális alkotmányt kilátásba helyező, modern, a mai világ égető kérdéseire válaszoló politikai programot alkottunk, ami november óta kinn van a honlapunkon. Ők elvont igazságokat hajszolnak, mi pedig nemes egyszerűséggel a pénzükhöz akarjuk juttatni az embereket. Leginkább rendes, vastag munkabéreket akarunk, és a tortára a szociális juttatások habját is keményen felrakjuk.

– A Demokrata 2020. október 7-i számában azt nyilatkozta, hogy „az igazi baloldal mi vagyunk, nem pedig a rasszista, antiszemita Jobbik és nem az MSZP meg a DK, mert azok kapitalisták, liberálisok meg opportunisták gyülekezete”. Ezek után Márki-Zayt leárulózta, Fidesz-bérencnek nevezte.

– Aligha hiszem, hogy a náci Jobbik patronáltjaként felemelkedő, a gyerekverést alkalomadtán helyeslő, egy városi spiclitörvényt áterőltető, majd visszavonó, saját magán kívül eddig csak a Fideszre szavazó figura handabandázása számunkra zsinórmértéket jelentene. Egyébként úgy tűnik, a hatok őt immár partvonalon kívülre tették. Mi viszont egyre sikeresebben tesszük világossá, hogy igenis van baloldali reneszánsz, szocializmus pedig nem volt, hanem lesz.

– Napvilágot látott, hogy az előválasztáson miniszterelnök-jelöltként indul Márki-Zay Péter, Jakab Péter, továbbá vonakodik és kéreti magát, de felkészül Dobrev Klára, Karácsony Gergely, sőt újabban Botka László is, akit éppen a Szanyi-típusú jelöltet hiányoló balliberális pesti elit ajnároz. A felsoroltak önt a legveszélyesebb baloldali ellenfelüknek tekintik. Nem fél, hogy a Gyurcsány-gépezet felőrli?

– Valójában röhejes, hogy a full konzervatív, egykor az Orbán-kormány minisztere, Pálinkás József, a már említett Jobbik-vakond Márki-Zay Péter, a bolsevik típusú állampártból nagytőkéssé lett Dobrev Klára, a nemzeti radikális orátor, Jakab Péter és a nagykörúti biciklisávokat terelgető, félzöld Karácsony Gergely készülnek a Fidesz által baloldalinak nevezett összefogás élére állni. A Fidesz is hazudik, amikor ezt a társaságot baloldalinak nevezi, és az érintettek is hazudnak, amikor ezt nem cáfolják. Ezek a politikai laposföld-hívők évek óta azzal hülyítik a nép ellenzéki oldalát, hogy egyesek szavazatokat vehetnek el tőlük, ahelyett hogy érdemből szereznének szavazatokat. Ezek nem értették meg Horn Gyula 2006-os felkiáltását, ami úgy hangzott, hogy „egyedül vagyunk, Tibor! E-gye-dül! Te meg én! …Meg a nézők.”. Igen, ő addigra már feldolgozta a saját kormánya bukásának okait, én viszont csak 2009-re értem oda, hogy a modern baloldaliság kívánalmait meg tudjam fogalmazni a Balra, magyar! című dolgozatomban. Ezzel egy időben lett meghirdetve Bajnai Gordon által a teljesen zavaros „polgári baloldal” fogalma, ami számomra már világosan mutatta, hogy ha nem tudom balra fordítani az MSZP-t, akkor ebből szakítás lesz. Több nekifutást tettem, majd 2018-ban azzal jelentkeztem MSZP-elnöknek, hogy a pártot fel kell számolni és Szocialisták néven újjáalakítani, ami lényegében egy mindent meghatározó tagrevízió lett volna. Abszurd, hogy akkor elnöknek ugyan nem, de alelnöknek megválasztottak.

– Ezért választotta a távozást a pártból?

– Megannyi, szaporodó konfliktust követően 2019 végén döntöttem úgy, hogy Huszti Andreával, Kalmár Szilárddal, Székely Sándorral és másokkal zöldmezős beruházásba fogunk. Ebből lett az Igen Szolidaritás Mozgalom, vagy ahogy a sajtó csúfol minket, az Iszomm. Ami pedig az ármánykodásokat illeti, erre van egy sokszor kipróbált és eddig sikeresen alkalmazott válaszom: szarok rá! Nem kicsi, hanem nagy ívben. Bocs!

– Választási sikerük esélyeit csökkenti, hogy nincs költségvetési támogatásuk, nincs kiépült szervezeti hátterük és önön kívül országosan ismert politikusuk, mégis azt nyilatkozta, hogy mindenképpen szeretnének bejutni a parlamentbe. Kinek a szavazataira számítanak?

– Kétségtelen, soha egy nyamvadt fillért nem vettünk fel az Orbán-rezsimtől „állami támogatás” címén, szemben azokkal a pártokkal, amelyek milliárdokat markolásztak össze az elmúlt években, ám most pofátlanul éppen minket fideszbérenceznek. Szerencsen sem éltünk az egyéni jelölteket megillető egymillió forintos kampánypénz lehetőségével. Igen, egyelőre nemcsak a „bosszúállók”, hanem a „templom egerei” pártja is vagyunk. Ám ahogy látják rajtunk az elkötelezettséget, a meg nem alkuvást, reményeink szerint úgy fognak kinyílni a pénztárcák. Pénzügyi modellünk a 300 forintos, tömeges adományokat célozza. Szervezetileg viszont jobban állunk, mert a Magyar Szolidaritás Mozgalomnak szerencsére volt és van, ráadásul egyre bővülő hálózata, ami komoly segítség a párt építésében. Ami az országos ismertséget illeti, nagyon jön föl a már említett Huszti Andrea, aki nem mellesleg az elnökünk. Székely Sándor, aki szintén nem mellesleg független országgyűlési képviselőként egyre inkább az Igen Szolidaritás arcává válik a Kossuth téren. Büszkék vagyunk az egykori Neoton-énekes Pál Éva jelöltállítási koordinátori szerepére, ami a populáris médiában nagyon hasít. Szintén őrületes tempóban válik a közösségi média egyik politikai sztárjává Kállai Szilvia, aki alelnöktársam. Hamarosan jönnek a jelöltjeink a nyilvánosság elé. Vannak közöttük olyanok, akik neve hallatán sok szemgolyó fog forgó mozgásba lendülni.

– Meglátjuk.

– Az előbb már mondtam négy nevet. A rivális nagy pártoknak sincs sokkal több ismert arcuk. A mieink viszont jobb fejlődési tendenciával rendelkeznek, persze ez alacsonyabb szintről indulva nem is meglepő. De a trend a lényeg. Az idő nekünk dolgozik.